Batiz (Szatmár megye)
| Batiz (Botiz) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Partium |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Szatmár |
| Község | Batiz |
| Rang | községközpont |
| Irányítószám | 447065 |
| Körzethívószám | 0261 |
| SIRUTA-kód | 137194 |
| Népesség | |
| Népesség | 3604 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 983 |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 124 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 47° 50′ 00″, k. h. 22° 56′ 50″47.833380°N 22.947313°EKoordináták: é. sz. 47° 50′ 00″, k. h. 22° 56′ 50″47.833380°N 22.947313°E | |
| Batiz weboldala | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Batiz (románul: Botiz) falu Romániában, Szatmárnémetitől északkeletre.
Fekvése
[szerkesztés]Szatmár megyében, a Szatmári-síkságon, Szatmárnémeti mellett fekvő település.
Eredete
[szerkesztés]A 'batis' kun eredetű szó, jelentése: naplemente.[1]
Története
[szerkesztés]Batizról az első adat 1369-ből maradt fenn, mikor Simon horvát bán I. Lajos királytól felkérte és a meggyesi uradalomhoz csatolta. Ekkor már egyháza is említve volt.
1378-ban Simon özvegyéé lett.
1392-ben határát megjáratták Vasvár felől.
1422-ben Vetéssy Jakab rátört a településre, és az itt lakó jobbágyokat kifosztotta.
1433-ban a Móroczoké, de ezek kihaltával, 1496-ban a Drágfyak foglalták el, azonban a meggyesi uradalomra a Báthoryak tartottak igényt, és meg is szerezték Batizt is.
1520-ban történt osztozáskor megosztoznak. 1583-ban Báthory Zsuzsanna a saját részbirtokát elzálogosította férjének, Uray Mihálynak.Vasvári Bélteki Mihály és felesége részbirtokot kapnak Batizon.
A község régi urai a Báhoryak óta a 18. század végén a Jakó, Fényes, Osvát és Ecsedy családok voltak.
Az 1900-as évek elején nagyobb birtokosa a Des Escherolles, Kruspér Sándor, Jakó Ende, Fényes Péter, Kovásznay Zsigmond.
2004-ben kivált a községből Egri és Gombástanya, amelyekből az önálló Egri községet szervezték.[2]
Nevezetességek
[szerkesztés]- Görögkatolikus templom – 1896-ban épült.
- Gombás erdő – Az elmúlt századokban a vármegye legnevezetesebb síkvidéki erdősége volt, búvóhelye az alföldről elmenekült, de itt állandó tanyát sohasem vert szegénylegényeknek.
Források
[szerkesztés]- Szatmár vármegye. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Nagy Géza, ÁRPÁDKORI SZEMÉLYNEVEINK ÉS AZ OSL NEMZETSÉG EREDETE. (Első közlemény. 1892)
- ↑ LEGE nr. 84 din 5 aprilie 2004 pentru înfiinţarea unor comune. Monitorul Oficial, 310. sz. (2004. április 7.)
Szatmár megye közigazgatása  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
| ||||||||||
.svg){kind=small}