Érdengeleg
Érdengeleg (Dindești) | |
Közigazgatás | |
Ország | Románia |
Történelmi régió | Partium |
Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
Megye | Szatmár |
Község | Érendréd |
Rang | falu |
Községközpont | Érendréd |
Irányítószám | 447011 |
SIRUTA-kód | 136786 |
Népesség | |
Népesség | 727 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | 161 |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 115 m |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 47° 32′ 01″, k. h. 22° 22′ 54″47.533593°N 22.381529°EKoordináták: é. sz. 47° 32′ 01″, k. h. 22° 22′ 54″47.533593°N 22.381529°E | |
Érdengeleg (románul: Dindești) falu Romániában, Szatmár megyében.
Fekvése
[szerkesztés]Szatmár megye keleti részén, Nagykárolytól délre, Érendréd mellett található.
Története
[szerkesztés]Érdengeleg-Újtemetőben 8. századi avar sírt tártak fel a régészek szablyával és öntött indadíszes nagyszíjvégben végződő fegyverövvel.[1]
A település neve az írásos forrásokban 1332-ben tűnik fel először, Dengled néven.
A falu a Dengelegi család ősi birtoka, mely még a 17. században is a család birtokában volt. A Dengeleg várának helye még a 20. század elején is felismerhető volt.
1510-ben Petri Dersy Kelemen kap itt részbirtokot.
1597-ben a település birtokosa ismét egészen a Dengelegi családé.
1746-ban a család egyik nőtagja, Dengelegi Anna leánynegyedével részt kap benne a Byk család is.
1746-ban egyrészét gróf Károlyi Ferenc szerezte meg, a század végére azonban már több birtokosa is volt: így az Irinyi, Décsey, Bük, Darvay, Becsky, Solymosy, Veres, Gencsy, és Fényes családok, de a 19. század közepétől még az Olcsváry, Balásy, és Zimány családok.
1834-ben földrengés pusztított a faluban, mely ledöntötte a görögkatolikus templom tornyát is.
A 20. század elején Gorove János és Balásy József volt a település tulajdonosa.
A falu régi helynevei közül a 20. század elején figyelemreméltó elnevezésként jegyezték fel Besenyő nevű dűlőjét.
Nevezetességek
[szerkesztés]- Református templom
- Görögkatolikus templom
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Erdély története 177. o.
Források
[szerkesztés]- Szatmár vármegye. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.
- ↑ Erdély története: Köpeczi Béla (főszerk) – Makkai László (szerk) – Mócsy András (szerk): Erdély története (három kötetben). Szász Zoltán (szerk). Budapest: Akadémiai Kiadó. 1986. ISBN 963 05 4203 X