Oláhgyűrűs
| Oláhgyűrűs (Gerăușa) | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Románia | ||
| Történelmi régió | Partium | ||
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió | ||
| Megye | Szatmár | ||
| Rang | falu | ||
| Községközpont | Erdőd | ||
| Irányítószám | 447023 | ||
| SIRUTA-kód | 136884 | ||
| Népesség | |||
| Népesség | 467 fő (2021. dec. 1.) | ||
| Magyar lakosság | 7 | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 158 m | ||
| Időzóna | EET, UTC+2 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 47° 36′ 17″, k. h. 22° 56′ 08″47.604633°N 22.935480°EKoordináták: é. sz. 47° 36′ 17″, k. h. 22° 56′ 08″47.604633°N 22.935480°E | |||
 | |||
Oláhgyűrűs falu Romániában, Szatmár megyében.
Fekvése
[szerkesztés]Szatmár megyében, Erdődtől délkeletre fekvő település.
Története
[szerkesztés]Oláhgyűrűs nevét a korabeli oklevelek 1461-ben említik, ekkor Gyrus, majd 1470-ben Gyerews alakban írják nevét.
A település a Bélteki uradalom-hoz tartozott. 1634-ben a gyűrűsi oláh vajdaság központja volt, hozzá tartozott még Alsóboldád, Alsószokond, Kisszokond és Lopágy is. A szatmári béke után a birtokot gróf Károlyi Sándor kapta meg, s a Károlyi családé maradt egészen a 19. század közepéig.
A 20. század elején nagyobb birtokosa nem volt.
Nevezetességek
[szerkesztés]- Görögkatolikus templom – 1833-ban épült.
Források
[szerkesztés]- Szatmár vármegye. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.