Alsóberekszó

Alsóberekszó (Bârsău de Jos)
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Partium
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Szatmár
Község	Berekszó
Rang	falu
Községközpont	Felsőberekszó
Irányítószám	447036
SIRUTA-kód	137121
Népesség
Népesség	589 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	190 m
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 35′ 43″, k. h. 23° 15′ 50″47.595183, 23.263756
Sablon • Wikidata • Segítség

Alsóberekszó (románul: Bârsău de Jos) település Romániában, Szatmár megyében.

Fekvése

Szatmár megyében, Farkasaszó és Szelestyehuta között fekvő település.

Története

Alsóberekszó nevét az oklevelek 1470-ben említették először Alsóberekzo néven, ekkor a csehi (Szilágycseh) várhoz tartozott, és a Drágfiak birtoka volt. 1475-ben Berekzo, Alsó-Beregzó néven írták nevét.

Alsóberekszó egykor Középszolnok vármegyéhez, 1470-ben azonban Szatmár vármegyéhez számították, és ide tartozik most is.

1569-ben Báthory Györgyé volt.

1595-ben János Zsigmond idős Gyulafi Lászlónak adományozta.

1682 előtt Várad török kézre jutása után elpusztult, de hamarosan újjáépült.

1715-ös adóösszeíráskor a településnek csak 5 adófizető jobbágy háztartást számoltak össze, melyből 1 magyar, 1 német 3 oláh volt.

1797-ben a haditerhekhez való összeíráskor főbb birtokosai voltak gróf Gyulai József, báró Naláczi Károly, gróf Teleki Imre, báró Radák, Barcsayi családok voltak birtokosai.

1847-ben Alsóberekszónak 560 lakosa volt, valamennyi görögkatolikus.

1890-ben 843 lakosából 12 magyar, 58 német, 1 tót, 758 oláh, 14 egyéb nemzetiségű, melyből római katolikus 10, görögkatolikus 772, református 4, izraelita 57 fő volt. A település házainak száma ekkor 188 volt.

A trianoni békeszerződés előtt Alsóberekszó Szilágy megye Szilágycsehi járásához tartozott.

Nevezetességek

• Görögkatolikus kőtemploma 1868-ban épült. Az egyház anyakönyvét 1823-tól vezetik.

Források

• Petri Mór: Szilágy vármegye monographiája III.: Szilágy vármegye községeinek története (A-K). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 119–123. o. Online elérés