Ugrás a tartalomhoz

Kökényesd

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kökényesd (Porumbești)
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióPartium
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeSzatmár
KözségKökényesd
Rangközségközpont
Irányítószám447152
SIRUTA-kód137835
Népesség
Népesség1366 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság1471
Földrajzi adatok
Tszf. magasság122 m
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 58′ 57″, k. h. 22° 58′ 45″47.982469°N 22.979029°EKoordináták: é. sz. 47° 58′ 57″, k. h. 22° 58′ 45″47.982469°N 22.979029°E
SablonWikidataSegítség

Kökényesd (románul Porumbesti) település Romániában, Szatmár megyében.

Fekvése

[szerkesztés]

Szatmárnémetitől északkeletre fekvő település.

Nevének eredete

[szerkesztés]

Neve növényi eredetű. A környék kökénybokrairól kapta.

Története

[szerkesztés]

Kökényesd és környéke már az őskorban is lakott hely volt. Területén bronzkori leletek kerültek napvilágra.

Árpád-kori település. Nevét 1274-ben, a Váradi regestrum említette először terra Kukynus, Kukenes, Kukunusd, Kukyn neveken, 1319-ben Kukenes, villa Kukynesd, Kukenesd, Kukunyesd, 1471-ben Kekenyesd, 1478-ban Kewkenyesd, Kekenyes, Kekeneyesd, Kewkewnesd, Kökönyösd' néven írták.

Az Árpád korban a Káta nemzetség birtokaihoz tartozott, melyet a Káta nemzetségbeli Gábor fia, Tamás kapott királyi adományként.

Az 1657 évi lengyel betörés alatt a lakosság megfogyatkozott.

A török hódoltság nem érintette ezt a területet, de betörések voltak.

Az 1700-as években, a Rákóczi-szabadságharc idején hol a kurucok, hol a labancok eltartása nehezedett a népre. A lakosság csökkenésének mély pontja az 1717. évi tatár betörést megelőzően és utána következik be. A tatárok augusztus 27-én Szatmár felől érkeztek és végigpusztították a falut, a lakosság nagy része a tatárok elől a környező erdőkbe menekült, a tatárok a házakat felgyújtották, a településről 57 jobbágyot vittek el, amelyből csak 32 tért vissza.

A megfogyatkozott lakosság pótlására rutén és tót családok telepedtek le a faluban, ők a település görögkatolikus lakosainak az ősei.

1770-ben 55 család élt a faluban. 1865-ben készült térképen már 131 ház állt itt.

A 20. század elején Ugocsa vármegye Tiszántúli járásához tartozott.

1910-ben 1405 lakosából 1399 magyar volt. Ebből 349 római katolikus, 856 görögkatolikus, 138 izraelita volt.

2011-es népszámlálás alapján 2516 lakosából 2068 magyar, 25 román és 418 cigány anyanyelvű (5 fő ismeretlen).[1]

Közlekedés

[szerkesztés]

A települést érinti a Nagyvárad–Székelyhíd–Érmihályfalva–Nagykároly–Szatmárnémeti–Halmi–Királyháza-vasútvonal.

Nevezetességek

[szerkesztés]
  • Római katolikus templomát Szent Imre tiszteletére szentelték. 1767-ben báró Perényi Imre építtette újjá. 1833-ban építettek hozzá tornyot. Oltárképét 1879-ben Hofrichter János budapesti művész festette.

Híres emberek

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Archivált másolat. [2013. május 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. július 12.)

Források

[szerkesztés]
  • A Pallas nagy lexikona