Kentum–szatem izoglossza
A kentum–szatem izoglossza az indoeurópai nyelvcsalád ágainak – mára már elavultnak tekintett – nyelvtörténeti-hangtani felosztása, miszerint az alapnyelv először két dialektusra bomlott, melyek közül az egyik megőrizte a hátul képzett mássalhangzók /*k, *kʷ; *g, *gʰ *gʷ, *gʷʰ/ – de főként a palatalizált k hang – képzési jellegét (kentum nyelvek, a latin CENTUM [kʲentum] ’100’ szó eredeti kiejtése alapján), míg a másikban további palatalizáció folytán előretolódott a képzési helyük és új, elöl képzett – dentális vagy palatális – mássalhangzók /s, c, t͡ʃ, z, ʒ/ keletkeztek belőlük (szatem nyelvek, az iráni avesztai nyelv SZATEM [satəm] ’100’ szava alapján). Az indoeurópai nyelveknek ezt a felosztását közérthetőbben nevezték nyugati, illetve keleti ágnak is (bár ez utóbbi általánosítás nem túl pontos, ugyanis például a kihalt hettita és tokhár nyelveket földrajzilag keleten beszélték, hangtanilag mégis a kentum csoportba tartoztak).
A kentum és szatem nyelvek elterjedése
[szerkesztés]
A kentum – vagy precízebb, újkeletű megnevezéssel nem-szatem nyelvek – kezdeti állapotukban az indoeurópai palatalizált k- és g-sort megőrizték. Idesorolják
- az →italikus nyelveket (a →latin és →újlatin nyelvekkel együtt),
- a →germán nyelveket,
- a →kelta nyelveket, valamint
- a →görög nyelvet,
- a →hettita nyelvet (†) és
- a →tokhár nyelvet (†).
A szatem nyelvek az indoeurópai eredetű palatalizált k-t tovább palatalizálták, és elöl képzett hangok keletkeztek. Idetartoznak
- a →balti és a →szláv nyelvek,
- az →indoiráni nyelvek,
- az →örmény nyelv, valamint
- az →albán nyelv, bár ebben a kentum és a szatem vonások keverednek.
A kentum–szatem felosztás kérdései
[szerkesztés]A kentum–szatem felosztás kiindulási alapját nem a mai nyelvállapotok képezték (mivel a későbbi nyelvjárási tagolódás során más változások is végbementek), hanem az indoeurópai alapnyelv régebben feltételezett, keleti és nyugati nyelvjárásokra bomlásakor kialakult kettősség. Így például az újlatin nyelveket azért sorolták a kentum nyelvek közé, mert az itáliai ág ebben az irányban vált el az alapnyelvtől, így a latin is ebbe tartozott, amelynek közvetlen folytatásai; a besorolás szempontjából tehát nem lényeges, hogy egy későbbi változás eredményeképpen a k és a g palatális magánhangzók előtt elöl képzett hangokká (cs, dzs, sz, zs) váltak.
Számos kihalt indoeurópai nyelv esetében ezt a besorolást szintén nehéz volt megállapítani, ugyanis sok esetben a kentum és szatem vonások egyaránt jelen vannak. Az élő nyelvek közül görög és az albán nyelv is ilyen átmenetnek tekinthető, de a görögöt a palatális /kʲ/ megőrzése miatt a kentum ághoz, míg az albánt inkább a szatem nyelvekhez sorolták. Egzakt módon tehát azt lehet mondani, hogy ezen elmélet szerint minden indoeurópai nyelv kentum, amelyik nem szatem.
Például az indoeurópai */kʷetwores/ ’négy’ szó megfelelői a latin quattuor, olasz quattro, spanyol cuatro, francia quatre (csak k-val ejtve), ír cethair (k-val ejtve, de mára már palatalizálódik[1]), albán katër, viszont görög tettara, orosz четыре (csetire), szanszkrit csatur, perzsa csahar stb.
Hangmegfelelések a kentum és a szatem nyelvekben
[szerkesztés]Az alábbi táblázatban megadtuk néhány kentum, illetve szatem nyelvben az indoeurópai alapnyelv (PIE) két veláris sorának hangmegfeleléseit (szókezdő helyzetben). A táblázatban dőlt betűvel (a latin ábécét használó nyelvek esetén) az íráskép, ferde vonalak között pedig a nemzetközi fonetikai ábécé (IPA) szerinti /hangérték/ szerepel. (Ahol hangérték nincs külön megadva, ott egybeesik az írásképpel. Nem latin betűs nyelveknél csak a hangérték van feltüntetve. A ∅ nem ejtett „hangot” jelöl.)
| PIE | KENTUM nyelvek | SZATEM nyelvek | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| görög | latin | olasz | spanyol | ír | angol | szanszkrit | aveszta | ószláv | litván | örmény | albán | |
| *k → | /k/ | c /k~kʲ/ | c /k, t͡ʃ/ | c /k, θ~s/ | c /k/ | h | /ś/ | /s/ | /k/ | s | /kʰ, g/ | k, q /c/ |
| *ḱ → | /k/ | c /k~kʲ/ | c /k, t͡ʃ/ | c /k, θ~s/ | c /k/ | h | /k, c/ | /x, t͡ʃ/ | /s/ | š | /s/ | th /θ/, c /t͡s/ |
| *kʷ → | /p, t, k/ | qu /kw/ | qu, ch /kw, k/ | cu, qu, c /kw, k/ | c /k/ | wh (< hw) |
/k, c/ | /k, t͡ʃ/ | /k, t͡ʃ, c/ | k | /kʰ, h, g/ | s, k, q /c/ |
| *g → | /g/ | g | g /g, d͡ʒ/ | g, y, h /g, x, ʝ, ∅/ | g | k | /g, j/ | /g, z/ | /g/ | g | /k/ | g |
| *ǵ → | /g/ | g | g /g, d͡ʒ/ | g, y, h /g, x, ʝ, ∅/ | g | k | /j/ | /z/ | /z/ | ž | /c, t/ | dh /ð/, d |
| *gʰ → | /kʰ > x/ | h | (h) ∅ | h /∅/ | g | g | /g, h/ | /g, z/ | /g/ | g | /z(j)/ | g |
| *ǵʰ → | /kʰ > x/ | h | (h) ∅ | h /∅/ | g | g | /h/ | /z/ | /z/ | ž | /j/ | dh /ð/, d |
| *gʷ → | /b, d, g/ | v /w/, gu | v, gu | v /b~β/, gu | b | k | /g, j/ | /g, d͡ʒ/ | /g, ʒ, z/ | g | /k/ | g, z |
| *gʷʰ → | /pʰ, tʰ, kʰ > f, θ, x/ |
f | f | h /h > ∅/ | g | w | /gʰ, h/ | /g, d͡ʒ/ | /g, ʒ, z/ | g | /g, d͡ʒ/ | g, z |
Néhány konkrét példa a ḱ és kʷ hangok folytatásaira élő nyelvekből az alábbi táblázatban látható.
| PIE | KENTUM nyelvek | SZATEM nyelvek | Jelentés | |||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| latin | spanyol | görög | angol | orosz | litván | oszét | ||
| *ḱr̥d- → | cor | corazón | καρδιά (kardiá) | heart | cердце (szerdce) | širdis | зӕрдӕ (zərdə) | ’szív’ |
| *kʷetwores → | quattuor | cuatro | τέσσερα (tésszera) | four | четыре (csetire) | keturi | цыппар (cyippar) | ’négy’ |
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ A mai ejtés körülbelül: kjáhir.
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- A világ nyelvei. Fodor István főszerk. Budapest: Akadémiai Kiadó. 1999. ISBN 9630575973 , pp. 46, 456, 1663.
- The American Heritage Dictionary of the English Language, 1969, p. 1551.
- Manual de lingüística románica. José Enrique Gargallo Gil – Maria Reina Bastardas (coords.). Barcelona: Ariel Lingüística. 2007. ISBN 978-84-344-8268-5