Piskavica (Banja Luka)
| Piskavica | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Bosznia-Hercegovina |
| Entitás | Szerb Köztársaság |
| község | Banja Luka |
| Jogállás | falu |
| Körzethívószám | (+387) 51 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 2673 fő (2013)[1] |
| Népsűrűség | 43,1 fő/km²[2] |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 61,95 km² |
| Időzóna | Közép-európai (UTC+1) CEST (UTC+2) |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 44° 52′ 05″, k. h. 16° 58′ 25″44.868056°N 16.973611°EKoordináták: é. sz. 44° 52′ 05″, k. h. 16° 58′ 25″44.868056°N 16.973611°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Piskavica témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Piskavica (szerbül: Пискавица), falu Banja Luka községben, Bosznia-Hercegovinában, Bosanska krajina területén, a Szerb Köztársaságban.
Fekvése
[szerkesztés]Bosznia-Hercegovina északi részén, Banja Lukától légvonalban 20, közúton 27 km-re északnyugatra, 170-250 méteres magasságban, a Potkozarje területén, a Banja Lukáról Prijedor felé vezető úttól délre fekszik.
Népessége
[szerkesztés]| Nemzetiségi csoport | Népesség 1991[3] |
Népesség 2013[3] |
|---|---|---|
| Szerb | 3729 | 2661 |
| Bosnyák | 0 | 1 |
| Horvát | 15 | 8 |
| Jugoszláv | 27 | 0 |
| Egyéb | 26 | 3 |
| Összesen | 3798 | 2673 |
Története
[szerkesztés]Ezen a területen az emberi élet folytonossága a történelem előtti időkre vezethető vissza. A régészeti leletek tanúsága szerint a falu területe már a késő bronzkortól fogva lakott volt. A település Šumari nevű részén két olyan erődítmény maradványait megtalálták, mely a késő bronzkorban és a kora vaskorban is használatban volt[4]
A kora középkorban ez a terület a Horvát Királyság része, majd vele együtt a 11. század végétől a Magyar Királyság része volt. Ezen belül 14. és 15. században a Szlavón bánság, majd a bosnyák bánok igazgatása alatt a Boszniai bánság része lett. A török hódítás következtében az itt lakók közül sokan átmenekültek a Száván, sokan elpusztultak, és valószínűleg csak egyharmaduk maradt szülőföldjén.[5]
A település 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz, ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia része lett. 1910-ben a Banja Luka-i járáshoz tartozó településeken 287 háztartást, 2336 ortodox szerb, 21 muszlim és 5 római katolikus lakost találtak.[6] A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része. 1921-ben a községnek összesen 326 háztartása és 1124 lakosa volt.[7] Jugoszlávia megszállása után a Független Horvát Állam (NDH) része lett. 1945-től a szocialista Jugoszlávia része volt. A daytoni békeszerződést követő területfelosztásnál Banja Luka község részeként a Szerb Köztársaság területéhez került.
Nevezetességei
[szerkesztés]- A Szentháromság tiszteletére szentelt pravoszláv templomát 2003-ban szentelték fel.
- Gornja Piskavica Úr mennybemenetele pravoszláv templomát 2008-ban szentelték fel.
- Bedem Kotlanica – őskori erődítmény maradványai. A lelőhely platójának mérete nagyjából 33x18 méter, melyet három oldalról 2-3 méter magas sánc védett, míg az északi oldalon egy kisebb, ovális tumulus határolta. Korát a bronzkorra és/vagy a vaskorra tették.[4]
- Grad - őskori erődítmény maradványai, melyek egy kisebb földnyelven találhatók. A 30x60 méteres erősséget az északi oldalon kettős, a keleti oldalon pedig normál sánc védte, a többi oldalon pedig meredek lejtő határolta. Korát a kéős bronzkorra és a kora vaskorra tették.[4]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ http://www.statistika.ba/?show=12&id=20010
- ↑ http://www.statistika.ba/?show=12&id=20010
- ↑ a b Popis 2013 u BiH – Banja Luka (bosnyák nyelven). statistika.ba. (Hozzáférés: 2024. december 12.)
- ↑ a b c Arheološki leksikon Bosne i Hercegovine, tom 2
- ↑ Jurica Šalić. Sjeverozapadno od Banja Luke. Banja Luka: Katolička misija Vojnić, 17. o.
- ↑ Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 156. o.
- ↑ Popisa stanovnistva u Kraljevini Srba, Hrvata i Slovenaca 1921. godine – izdanje Državne Statistike u Beograd u, Sarajevo, 1924. 104. o.
További információk
[szerkesztés]
