Ugrás a tartalomhoz

Barlovci

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Barlovći
Közigazgatás
Ország Bosznia-Hercegovina
EntitásSzerb Köztársaság
községBanja Luka
Jogállásfalu
Körzethívószám(+387) 51
Népesség
Teljes népesség711 fő (2013)[1]
Népsűrűség55,7 fő/km²[2]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság191 m
Terület12,76 km²
IdőzónaKözép-európai (UTC+1)
CEST (UTC+2)
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 44° 52′ 01″, k. h. 17° 11′ 58″44.866900°N 17.199400°EKoordináták: é. sz. 44° 52′ 01″, k. h. 17° 11′ 58″44.866900°N 17.199400°E
SablonWikidataSegítség

Barlovći (szerbül: Барловци), falu Banja Luka községben, Bosznia-Hercegovinában, Bosanska krajina területén, a Szerb Köztársaságban.

Fekvése

[szerkesztés]

Bosznia-Hercegovina északi részén, Banja Lukától légvonalban 9, közúton 12 km-re északra, a Kozara-hegység területén, 150-250 méteres magasságban fekszik.

Népessége

[szerkesztés]
Nemzetiségi csoport Népesség
1991[3]
Népesség
2013[3]
Szerb 26 677
Bosnyák 6 2
Horvát 570 20
Jugoszláv 14 0
Egyéb 8 12
Összesen 624 711

Története

[szerkesztés]

A falu területe már az őskorban is lakott volt. Ezt bizonyítja a bronz szekerce, amelynek korát a régészek a középső, vagy a késő bronzkorra tették.[4]

A kereszténység már a római korban jelen volt itt. Ezt bizonyítják a ramići ókeresztény bazilika maradványai. Az is bizonyosan ismert, hogy az Orlovac községben található Lovrića glavicán és a Crkvene temetőben is volt templom.

A 17. században ez a terület dragočaji plébánia területéhez tartozott, amelynek 1672-ben 1200 katolikus hívője volt. A bécsi háború (1683-1699) idején a dragočaji plébánia működése megszűnt. A barlovci római katolikus plébániát 1879-ben alapították, amikor területét leválasztották a petričevai plébániáról.[5] A plébánia krónikája feljegyezte, hogy az egyházközségnek megalakulásakor 1416 híve volt, akik 154 házban éltek. A lelkész először Kapetanović Mustaj bég csardakjába költözött be, amely a Bijeda temető közelében volt.[6]

A település 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz, ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia része lett. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Banja Luka-i járáshoz tartozó településnek 26 háztartása és 294 római katolikus lakosa volt.[7] 1910-ben a Banja Luka-i járáshoz tartozó településen 56 háztartás, 462 római katolikus és 7 muszlim lakost találtak.[8] A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része. 1921-ben a községnek összesen 73 háztartása és 488 lakosa volt.[9] Jugoszlávia megszállása után a Független Horvát Állam (NDH) része lett. 1945-től a szocialista Jugoszlávia része volt. 1963-ban megszüntették az önálló Ivanjska községet, és a község területét Banja Luka községhez csatolták.

A barlovci római katolikus egyházközség (az akkori határokon belül, Trno, Bukovica és Jablan nélkül) súlyosan megszenvedte a bosznia-hercegovinai szerb hadjáratot. Az 1992-től 1995-ig tartó háborúban 31 helyi embert öltek meg,[10] a gyilkosságokat főszabály szerint a civilek ellen elkövetett kegyetlen bűncselekményeket, többnyire a saját küszöbükön követték el. Eszerint a barlovci plébánia a leginkább érintettek közé tartozott abban az időben az egész Banja Luka-i római katolikus egyházmegyében. [11] A boszniai háború végén majdnem az összes katolikus horvátot elüldözték, így 2013-ban már csak 20-an voltak. A daytoni békeszerződést követő területfelosztásnál Banja Luka község részeként a Szerb Köztársaság területéhez került. Az egykori, döntően horvát lakosságú falut ma már döntően szerb lakosság lakja, akik túlnyomórészt Bihács, Glamoč, Bosanski Grahov és Kupres környékéről származnak, és a háború végén menekültek el ezekről a területekről.[12]

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • A jelenlegi római katolikus plébániatemplom 1911-12-ben épült, a haranglábat 1924-25-ben korszerűsítették. Rajta egy 1923-ban beszerzett harang (170 kg) látható. A templomot a második világháború előtt prágai cseh mesterek festették ki. Miután az 1969. októberi földrengésben megsérült, 1972-73-ban renoválták. A templomot 1999-ben újjáépítették, miután a boszniai háborúban súlyosan megrongálták és csaknem teljesen elpusztult. Az oltárt, a szószéket és a keresztelőkutat Alojzije Ulman tervezte, aki egyúttal másolatot is készített G. Jurkić Szent Vid-festményéről. Az Angyalok Boldogasszonya című falfestményt Ivana Ulman-Ćurilović festette 1975-ben. A keresztutat és az utolsó vacsorát (intarzia) Ilija Blažević helyi mester készítette.[5]
  • A barilovci római katolikus plébánia 1884-ben épült. A két háború között (1934-38) bővítették. 1970-71-ben, miután az 1969-es földrengésben megsérült felújították. A boszniai háborúban a ház elpusztult és részben leégett. 2002-ben újjáépítették. A plébánialakás mellett volt egy tágas kápolna, amelyet a kistemplom 1895-ös felépítéséig istentiszteletre használtak.[5]
  • Pećina őskori régészeti lelőhely – bronzkori bronz szekerce.[4]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. http://www.statistika.ba/?show=12&id=20010
  2. http://www.statistika.ba/?show=12&id=20010
  3. a b Popis 2013 u BiH – Banja Luka (bosnyák nyelven). statistika.ba. (Hozzáférés: 2024. december 12.)
  4. a b Arheološki leksikon BiH Tom. 2.. Zemaljski Muzej Bosne i Hercegovine Sarajevo, 1988. (Hozzáférés: 2024. december 20.)
  5. a b c Barlovci – župa sv. Vida mučenika. bosnasrebrena.ba . (Hozzáférés: 2024. december 18.)
  6. Kratka povijest. barlovci-zupa.org . (Hozzáférés: 2024. december 20.)
  7. Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 33. o.
  8. Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 156. o.
  9. Popisa stanovnistva u Kraljevini Srba, Hrvata i Slovenaca 1921. godine – izdanje Državne Statistike u Beograd u, Sarajevo, 1924. 103. o.
  10. Žrtve iz današnje župe Barlovci Archiválva 2014. november 29-i dátummal a Wayback Machine-ben. (iz knjige Oko fra Vidova bunara mons. dr Ante Orlovca), Stranjani.de, pristupljeno 15. studenoga 2014.
  11. Žrtve iz današnje župe Barlovci Archiválva 2014. november 29-i dátummal a Wayback Machine-ben., Stranjani.de, pristupljeno 15. studenoga 2014.
  12. Blažević, Velimir (2017). „Župa Ivanjska, u Bosanskoj krajini, od početka 18. do pred kraj 20. stoljeća”. Bosna franciscana XXV (46), 301-344.. o. 

További információk

[szerkesztés]