Ugrás a tartalomhoz

Dragočaj

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dragočaj
Közigazgatás
Ország Bosznia-Hercegovina
EntitásSzerb Köztársaság
községBanja Luka
Jogállásfalu
Körzethívószám(+387) 51
Népesség
Teljes népesség2371 fő (2013)[1]
Népsűrűség71,4 fő/km²[2]
Földrajzi adatok
Terület33,21 km²
IdőzónaKözép-európai (UTC+1)
CEST (UTC+2)
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 44° 51′ 17″, k. h. 17° 09′ 36″44.854722°N 17.160000°EKoordináták: é. sz. 44° 51′ 17″, k. h. 17° 09′ 36″44.854722°N 17.160000°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Dragočaj témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Dragočaj (szerbül: Драгочај), falu Banja Luka községben, Bosznia-Hercegovinában, Bosanska krajina területén, a Szerb Köztársaságban.

Fekvése

[szerkesztés]

Bosznia-Hercegovina északi részén, Banja Lukától légvonalban 9, közúton 11 km-re északnyugatra, 250-400 méteres magasságban fekszik. A Banja Lukát és Prijedort összekötő út és vasút Dragočajon halad át. Ez a helyi közösség magában foglalja Dragočaj, Ramići és Barlovci településeket, valamint 2010 óta Zalužani egy részét.

Népessége

[szerkesztés]
Nemzetiségi csoport Népesség
1991[3]
Népesség
2013[3]
Szerb 478 2151
Bosnyák 21 5
Horvát 1890 141
Jugoszláv 141 0
Egyéb 48 74
Összesen 2578 2371

Története

[szerkesztés]

A területén talált két őskori erődítmény maradványai arról tanúskodnak, hogy itt már a bronzkor óta emberi élet folyt, mely a római pénzlelet tanúsága szerint az ókorban is folytatódott.[4]

A dragočaji római katolikus plébánia már a 17. században létezett. 1672-ben 1200 katolikus híve volt. Szolgálatát a fojnicai ferences kolosotorból látták el. A bécsi háború (1683-1699) idején, a 17. század végén a plébánia megszűnt. A Crkvine nevű helyen, a 18. században említett régi Szent Vid templom helyén a szent ünnepén a hívők ma is összegyűlnek a Szent Vid iránti áhítatra.[5]

A település 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz, ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia része lett. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Banja Luka-i járáshoz és Ivanjska községhez tartozó településnek 86 háztartása, 187 ortodox, 668 római katolikus lakosa volt.[6] 1910-ben a Banja Luka-i járáshoz tartozó településen 190 háztartást, 389 ortodox szerb és 1310 római katolikus, valamint egy muszlim lakost találtak.[7] A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része. 1921-ben a községnek összesen 235 háztartása és 1764 lakosa volt.[8] Jugoszlávia megszállása után a Független Horvát Állam (NDH) része lett.

Dragočajban 1941. augusztus 1. előtt az usztasák tömegesen tartóztatták le a szerbeket.[9] A letartóztatás után az usztasák bezárták a szerbeket házaikba, és puska- és géppuskagolyókkal ölték meg őket, amelyeket a házak ajtóin és ablakain keresztül lőttek.[9] Az usztasák hideg fegyverekkel, például csákányokkal és lapátokkal is öltek szerbeket.[9] 1945-től a szocialista Jugoszlávia része volt. A boszniai háború idején a szerb fegyveresek elűzték a katolikus horvát lakosságot. A daytoni békeszerződést követő területfelosztásnál Banja Luka község részeként a Szerb Köztársaság területéhez került. A település ma már szerb többségű , akik 2008 és 2016 között fel is építették a faluban új templomukat.

Oktatás

[szerkesztés]

A „Desanka Maksimović” általános iskola 1909 óta működik.[10]

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • Crkvena – őskori erődítmény maradványai. A lelőhely a mai templom és temető mellett egy domináns helyen található, ahol nagyszámú késő bronzkori kerámiatöredék került elő. A platótól nyugatra fekvő magaslaton szintén finom ornamentikájú kerámiák és durvább kidolgozású cseréptöredékek kerültek elő, a közelben pedig római éremleletet is találtak.[4]
  • Gradina – őskori erődítmény maradványai. Egy magaslat kisebb platóját két földsánc erősítette. Korát a régészek a bronzkorra, vagy a vaskorra tették.[4]
  • A Szentháromság tiszteletére szentelt ortodox templomát 2016-ban szentelték fel. A templom közvetlenül az iskola mellett áll. A parókia épülete 2013-ban épült.[11]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. http://www.statistika.ba/?show=12&id=20010
  2. http://www.statistika.ba/?show=12&id=20010
  3. a b Popis 2013 u BiH – Banja Luka (bosnyák nyelven). statistika.ba. (Hozzáférés: 2024. december 12.)
  4. a b c Arheološki leksikon BiH Tom. 2.. Zemaljski Muzej Bosne i Hercegovine Sarajevo, 1988. (Hozzáférés: 2024. december 18.)
  5. Barlovci – župa sv. Vida mučenika. bosnasrebrena.ba . (Hozzáférés: 2024. december 18.)
  6. Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 33. o.
  7. Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 150. o.
  8. Popisa stanovnistva u Kraljevini Srba, Hrvata i Slovenaca 1921. godine – izdanje Državne Statistike u Beograd u, Sarajevo, 1924. 103. o.
  9. a b c Јасеновац после Јасеновца, 150, епископ Атанасије Јевтић, Универзитетски образовни православни Богослови Хиландарски фонд, Задужбина „Николај Велимировић и Јустин Поповић“, Београд — Ваљево.
  10. У Драгочају 100 година звони школско звоно (ср nyelven). Глас Српске, 2009. november 13. [2015. április 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. március 29.)
  11. Osveštana crkva Svete trojice u Dragočaju. banjaluka.net . (Hozzáférés: 2024. december 18.)

További információk

[szerkesztés]