Potkozarje (település)
| Potkozarje | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Bosznia-Hercegovina |
| Entitás | Szerb Köztársaság |
| község | Banja Luka |
| Jogállás | falu |
| Körzethívószám | (+387) 51 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 3067 fő (2013)[1] |
| Népsűrűség | 42,0 fő/km²[2] |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 73,05 km² |
| Időzóna | Közép-európai (UTC+1) CEST (UTC+2) |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 44° 46′ 19″, k. h. 17° 11′ 29″44.771944°N 17.191389°EKoordináták: é. sz. 44° 46′ 19″, k. h. 17° 11′ 29″44.771944°N 17.191389°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Potkozarje (szerbül: Поткозарје, korábban Ivanjska), falu Banja Luka községben, Bosznia-Hercegovinában, Bosanska krajina területén, a Szerb Köztársaságban.
Fekvése
[szerkesztés]Bosznia-Hercegovina északi részén, Banja Lukától légvonalban 18, közúton 21 km-re északnyugatra, 200-480 méteres magasságban, a Kozara-hegység délkeleti részén, a Prijedor felé vezető út mentén fekszik. Egy horvát/katolikus és egy szerb/ortodox részből áll. Megjegyzendő, hogy az Ivanjska helynév számos kisebb települést és falut foglal magában. A településnek az a része, ahol horvátok éltek, a következő falucskákból áll: Abrići, Brđani, Cerici, Dvorani, Gagrice, Gradina, Josipovići, Kozara, Lipovac, Mamenice, Miloševići, Mišin Han, Radinjača, Ružići, Taraševac, Valentići, Vučića Gaj, Vukovići és Žabari. Ivanjska szerbek által lakott része a következő falvakból áll: Dobraši, Karalići, Milakovići, Narandžići, Piljagići, Popovići, Bistrica, Savići, Šukale, Šušnjari és Tukići.
A legutóbbi boszniai háború végén majdnem az összes katolikus horvátot elüldözték, így 1999-ben már csak 104-en voltak.[3] Az egykor tisztán katolikus falvak ma már elhagyatottak, vagy a szerb lakosság lakja őket, akik túlnyomórészt Bihać, Glamoč, Bosanski Grahov és Kupres környékéről származnak, akik a háború végén menekültek el ezekről a területekről. A szélsőséges szerb politika 1992-ben megváltoztatta a település nevét. Ivanjska új neve Potkozarje lett.
Népessége
[szerkesztés]| Nemzetiségi csoport | Népesség 1991[4] |
Népesség 2013[4] |
|---|---|---|
| Szerb | 1095 | 2776 |
| Bosnyák | 6 | 9 |
| Horvát | 3306 | 270 |
| Jugoszláv | 118 | 3 |
| Egyéb | 52 | 39 |
| Összesen | 4577 | 3067 |
Története
[szerkesztés]Ezen a területen az emberi élet folytonossága a történelem előtti időkre vezethető vissza. A régészeti leletek tanúsága szerint a falu területe már a késő bronzkortól fogva lakott volt. A Kozara-hegységnek ezen a részén két olyan erődítmény maradványait is megtalálták, mely a késő bronzkorban és a vaskorban is használatban volt.[5] Ugyancsak ebből a korból származik az a Golinjevo típusú bronz fibula, melyet a Lučica-patak mellett, vízárok ásása közben találtak. Ez a legnagyobb méretű fibula, amit az akkori Jugoszlávia területén valaha is találtak.[6] Valószínűleg fogadalmi célból készült.[7]
A kora középkorban Ivanjska a Horvát Királyság része, majd vele együtt a 11. század végétől a Magyar Királyság része volt. Ezen belül 14. és 15. században a Szlavón bánság, majd a bosnyák bánok igazgatása alatt a Boszniai bánság része lett. 1258-ban IV. Béla magyar király a ciszterci rendnek adományozta az „Ivana” nevű birtokot, amely valahol Orbász megyében feküdt. Egyes jelek szerint ez az ingatlan a későbbi Ivanjska területén volt. 1334-ben a zágrábi egyházmegye plébániáinak jegyzékében a johannita rend birtokában említik a Szent János templomot. Valószínűleg a település (és a folyó) Ivanjska neve is Ivanovacról, a johannita erődről és a Szent János-templomról származik, melyek ezen a területen álltak. Az egyetlen régi európai középkori ispotály maradványait is Ivanjskában voltak, ahol egészen a 19. század végéig láthatók és megtekinthetőek voltak.[8] Egyes források szerint az ivanjskai plébániát 1312-ben alapították.[9] De minden bizonnyal Ivanjska, mint település sokkal régebbi, bár korábban nem tudni, hogy hívták. A török hódítás következtében a johanniták temploma és vára megsemmisült. Az ott lakók közül sokan átmenekültek a Száván, sokan elpusztultak, és valószínűleg csak egyharmaduk maradt szülőföldjén. A Kozara-hegység megközelíthetetlen területein való menedék miatt az itteni lakosságot ez kevésbé érintette.[10] A Boszniai szandzsák 1604-ből származó átfogó összeírása szerint Ivanjskában, a Banja Luka körzet részeként itt 42 birtokot (11 muszlim és 31 nem muszlim birtokot) írtak össze akkoriban.[11]
A település 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz, ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák–Magyar Monarchia része lett. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Banja Luka-i járáshoz és Ivanjska községhez településnek 466 háztartása, 2287 ortodox és 2329 római katolikus lakosa volt.[12] Az osztrák-magyar uralom beköszöntével új szabályok, rend és törvények jöttek létre. Az emberek főként mezőgazdaságból, állattenyésztésből és kézműves termékek értékesítéséből élnek. Ivanjska volt Bosznia-Hercegovina egyik legnagyobb kender-, len- és gyapjútermesztési és feldolgozó központja.[8] 1910-ben a Banja Luka-i járáshoz tartozó Ivanskához tartozó településeken 459 háztartást, 773 ortodox szerb, 2047 római katolikus, 69 görög katolikus és 1 muszlim lakost találtak.[13] A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része. 1921-ben a községnek összesen 483 háztartása és 3027 lakosa volt.[14] A Jugoszláv Királyság 1931-es népszámlálása szerint Ivanjskában 2245 katolikus és 782 ortodox élt.[15] Jugoszlávia megszállása után a Független Horvát Állam (NDH) része lett. A második világháborúban 542 ivanjskai horvát fiatalt öltek meg, néhányukat közvetlenül a háború utáni megtorlásokban.[16] 1945-ben. 1945-től a szocialista Jugoszlávia része volt. Ivanjska községhez a következő mai lakott helyek tartoztak: Barlovci, Cerici, Dragočaj, Ivanjska, Piskavica, Prijakovci, Radosavska, Ramići, Šimići és Verići. 1963-ban megszüntették az önálló Ivanjska községet, és a község területét Banja Luka községhez csatolták. Az 1992-1995-ös háborúban a szerb szélsőségesek állandó nyomására a helybeli katolikus horvátok elhagyták otthonaikat, a legnagyobb csoport 1995 augusztusában távozott. A daytoni békeszerződést követő területfelosztásnál Bosanska Gradiška község részeként a Szerb Köztársaság területéhez került.
Az ivanjskai Nagyboldogasszony plébánia
[szerkesztés]Az ivanjskai plébánia gyökerei egészen a 14. századig nyúlnak vissza. Egyes források szerint a plébániát 1312-ben alapították. A 17. században székhelye Gornji Dragočajban volt. Az osztrák-török háborúk idején a 17. században sok katolikust kitelepítettek, a templomot és a plébániaházat lebontották. A plébánia székhelye ekkor a török veszély miatt átkerült a rejtettebb Ružići-Mamenice helyre, ahol a plébános szerény háza és kápolnája volt. A plébánia a 18. században és a 19. század elején igen nagy területű volt: keleten az Orbászig, északon a Száváig húzódott. A plébánia 1760-tól őriz anyakönyveket. Itt hunyt el lelkipásztori látogatása során 1867. október 30-án Sebastijan Franković Banja Luka-i püspök, akit először a mamenicei szerzetesi temetőben temettek el, majd csaknem egy évszázaddal később, 1957-ben szállították földi maradványait a plébániatemplomba, ahol ma is nyugszanak. A plébániatemplom 1884-ben épült, majd 1905-ben bővítették. Az eredeti harangtorony 1934-ben épült, de az 1969-es földrengés után új harangtornyot kellett építeni. A templomot az 1990-es években a boszniai háború alatt a szerbek elpusztították és kifosztották. A plébánia többi kápolnái és gazdasági épületei részben elpusztultak. A plébániatemplomot a háború után is többször felújították. A régi plébániaház 1895-ben, az új 1999-ben épült.[17]
A plébánia területén tíz helyen van kápolna, többnyire temetőkben. Ezek, Crvena Zemlja Cerići, Damjanovac, Visoka Glavica, Dujsko Potok, Fratarski Groblje, Josipovići, Miloševići, Radunice, Valentići és Vučica Gaj. A plébánia jelentősebb horvát kulturális egyesületei és intézményei közül 1913-ban és 1924-től 1926-ig működött a Napredak Horvát Kulturális Egyesület helyi szervezete.
Nevezetességei
[szerkesztés]- Gradina – őskori erődítmény maradványai egy meredek oldalú magaslat tetején. A hegy szabálytalan alakú és egyenetlen felszínű platóján erődítések nyomai láthatók. Korát a szakemberek a késő bronzkorra és a vaskorra teszik.[7]
- Oštra Glavica – őskori erődítmény maradványai. A lelőhely kőfalak maradványaival egy domináns magaslat 100x80 méters paltóján található. Az erőd bejárata a déli oldalon volt. Délnyugati oldalán egy alacsonyabb platón alacsonyabb sáncok látszanak. Korukat az i. e. 9 – 8. századra teszik.[7]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ http://www.statistika.ba/?show=12&id=20010
- ↑ http://www.statistika.ba/?show=12&id=20010
- ↑ Blažević, Velimir (2017). „Župa Ivanjska, u Bosanskoj krajini, od početka 18. do pred kraj 20. stoljeća”. Bosna franciscana XXV (46), 301-344.. o.
- ↑ a b Popis 2013 u BiH – Banja Luka (bosnyák nyelven). statistika.ba. (Hozzáférés: 2024. december 12.)
- ↑ Arheološki leksikon Bosne i Hercegovine, tom 2
- ↑ Vjenceslav Radimsky. Golema fibula iz Ivanjske kod Banjaluke u Bosni, Glasnik Zemaljskog muzeja u Bosni i Hercegovini, 5, 494-496. o.
- ↑ a b c Arheološki leksikon BiH Tom. 2.. Zemaljski Muzej Bosne i Hercegovine Sarajevo, 1988. (Hozzáférés: 2024. december 13.)
- ↑ a b Velentic, Mirko (urednik). Ivanjska u srcu. Zagreb: vlastita naklada, 24. o. (2021)
- ↑ Franjo Marić. Uvod, Pregled pučanstva Bosne i Hercegovine između 1879. i 1995, 9. o. (1996)
- ↑ Jurica Šalić. Sjeverozapadno od Banja Luke. Banja Luka: Katolička misija Vojnić, 17. o.
- ↑ Amina Kupusović. sv. III, Opširni popis bosanskog sandžaka iz 1604, 430-432. o.
- ↑ Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 33. o.
- ↑ Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 152. o.
- ↑ Popisa stanovnistva u Kraljevini Srba, Hrvata i Slovenaca 1921. godine – izdanje Državne Statistike u Beograd u, Sarajevo, 1924. 103. o.
- ↑ Popis stanovništva 1931. u Kraljevini Jugoslaviji, 130. o.
- ↑ Vukšić,, Tomo (2004). „Međucrkveno i međunacionalno pitanje u djelu i misli biskupa Afreda Pichlera”. Crkva u svijetu 39 (br. 1).
- ↑ Župa Ivanjska. biskupija-banjaluka.org . (Hozzáférés: 2024. december 13.)
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben az Ivanjska című horvát Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
