Rekavice
| Rekavice | |
.jpg) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Bosznia-Hercegovina |
| Entitás | Szerb Köztársaság |
| község | Banja Luka |
| Jogállás | falu |
| Körzethívószám | (+387) 51 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 2156 fő (2013)[1] |
| Népsűrűség | 45,5 fő/km²[2] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 324 m |
| Terület | 47,43 km² |
| Időzóna | Közép-európai (UTC+1) CEST (UTC+2) |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 44° 41′ 08″, k. h. 17° 07′ 54″44.685600°N 17.131700°EKoordináták: é. sz. 44° 41′ 08″, k. h. 17° 07′ 54″44.685600°N 17.131700°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Rekavice témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Rekavice (szerbül: Рекавице), település Banja Luka községben, Bosznia-Hercegovinában, Bosanska krajina területén, a Szerb Köztársaságban.
Fekvése
[szerkesztés]Bosznia-Hercegovina északi részén, Banja Luka központjától légvonalban 11, közúton 20 km-re délre, a Száva jobb oldali mellékfolyójának, az Orbász völgyének bal oldalán, valamint Manjaca-hegység keleti és északkeleti lejtőin, 200-600 méteres magasságban fekszik. Határában, az Orbász völgyében halad át a Banja Lukát Jajcával összekötő főút.
Népessége
[szerkesztés]| Nemzetiségi csoport | Népesség 1991[3] |
Népesség 2013[3] |
|---|---|---|
| Szerb | 2487 | 2117 |
| Bosnyák | 1 | 4 |
| Horvát | 128 | 25 |
| Jugoszláv | 49 | 1 |
| Egyéb | 14 | 9 |
| Összesen | 2679 | 2156 |
Története
[szerkesztés]A falu határában álló Zvečaj várát először 1404-ben említik, a Hrvoje Vukčić Hrvatinić és Raguza (Dubrovnik) városa közötti szövetségi szerződésben, amelynek célja közös akciók végrehajtása Ostojić István bosnyák király ellen. Ostojić István 1419-ben Zvečaj várában megerősítette a Raguzával kötött kereskedelmi megállapodásokat. 1463-ban az oszmánok elfoglalták az erődöt, de még az év vége előtt I. Mátyás magyar király visszafoglalta. 1527-ig, a török uralom alá kerüléséig a Magyar Királyságon belüli Jajcai bánság része volt. 1480-as balkáni inváziója idején maga Mátyás is Zvečajban tartózkodott. Az 1519-es oszmán-magyar szerződésben Zvečaj, Banjaluka és Orbász (Orbasz; Banya Lwka, Zweczay cum castro Verbaz) is szerepel, amelyek ekkor II. Lajos magyar király birtokai voltak.[4][5][6] 1737. augusztus 4-én a boszniai oszmán hadsereg öt támadásban kulcsfontosságú győzelmet aratott itt, Banja Luka közelében a keresztény erők felett. Mintegy 1300 halott maradt a legyőzöttek oldalán. A következő 150 évben az osztrák sereg nem is kísérelt meg behatolni Boszniába.[7]
A település 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz, ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia része lett. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Banja Luka-i járáshoz tartozó településnek 268 háztartása, 1280 ortodox és 26 katolikus lakosa volt.[8] 1910-ben a Banja Luka-i járáshoz tartozó településen 251 háztartást, 1882 ortodox, 2 muszlim és 179 katolikus lakost találtak.[9] A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része. 1921-ben a községnek 258 háztartása és 1898 lakosa volt.[10] Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, ahol Rekavice a Vrbaska banovina része lett, amelynek székhelye Banja Luka volt. Jugoszlávia megszállása után a Független Horvát Állam (NDH) része lett. A második világháború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. A daytoni békeszerződést követő területfelosztásnál Banja Luka község részeként a Szerb Köztársaság területéhez került.
Nevezetességei
[szerkesztés]
- Zvečaj várának romjai és a mellette fekvő középkori temetőnek a maradványai az Orbász kanyarulatában, a folyó bal partja feletti, nehezen megközelíthető sziklán. A vár, mely közvetlenül az Orbász szurdoka előtt helyezkedik el, eredetileg egy 30x20 méteres, ellipszoid alakú platón épült. Egyetlen megközelítése a nyugati oldalon volt, ahol falai, egy sokszögletű bástya és egy ágyútorony a legjobb állapotban maradtak fenn. A bejárattól nyugatra, a hegygerincen egy 80 méter hosszú fal maradványai látszanak, mely a várat egy 8x6 méteres, négyszögletes toronnyal kötötte össze. A vártól 500 méterre, északra, a Martinis nevű helyen amfora formájú stećak található, belevésett ornamentikával és kereszttel, amely alatt emberi csontok kerültek elő. Zvečaj vára 1402-ben Hrvoja Vukčić Hrvatinić, később pedig Ostojić István bosnyák király birtoka volt. Jelentős szerepe volt a törökellenes harcokban a Mátyás király által alapított Jajcai bánság részeként 1464 és 1528 között.
- A tektonikus mozgások, és a folyóvízi erózió alakította ki a 200-700 m mély Orbász-szurdokot, a Tijesno-kanyont.
- Donje Rekavice Boldogságos Szűz Mária mennybevétele tiszteletére szentelt ortodox plébániatemploma 1921-ben épült.[11]
- Gornje Rekavice Szent Péter és Pál apostolok tiszteletére szentelt ortodox temploma 2004-ben épült.[11]
- Donje Rekavice - Bare az Úr Színeváltozása tiszteletére szentelt ortodox temploma 2015-ben épült.[11]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ http://www.statistika.ba/?show=12&id=20010
- ↑ http://www.statistika.ba/?show=12&id=20010
- ↑ a b Popis 2013 u BiH – Banja Luka (bosnyák nyelven). statistika.ba. (Hozzáférés: 2024. december 12.)
- ↑ Thallozy L. (1916): „Povijest Jajca”. Zagreb.
- ↑ Truhelka Ć. (1904): „Kraljevski grad Jajce”. Glasnik Zemaljskog muzeja, Sarajevo.
- ↑ Kreševljaković, H. (1953): „Stari bosanski gradovi”. Naše starine I.: 7-44, Sarajevo.
- ↑ Pelidija E. (2002): „Banjalučki boj iz 1737 - Uzroci i posljedice”. El-Kalem, Sarajevo.
- ↑ Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 35. o.
- ↑ Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 156. o.
- ↑ Popisa stanovnistva u Kraljevini Srba, Hrvata i Slovenaca 1921. godine – izdanje Državne Statistike u Beograd u, Sarajevo, 1924. 103. o.
- ↑ a b c ШЕМАТИЗАМ III Српска православна Епархија бањалучка 2015. academia.edu . (Hozzáférés: 2025. január 10.)
További információk
[szerkesztés]
