Fekete nadálytő
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Fekete nadálytő
| ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Symphytum officinale L. | ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Fekete nadálytő témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Fekete nadálytő témájú médiaállományokat és Fekete nadálytő témájú kategóriát. |
A fekete nadálytő (Symphytum officinale), népies nevén forrasztófű, összeforrasztófű, sarkosfű, összeplántálófű, nadálygyökér, madárgyökér vagy feketegyökér a borágófélék (Boraginaceae) családjába tartozó növényfaj.
Elterjedése
[szerkesztés]Magyarországon többek közt a Hevesi Füves Puszták Tájvédelmi Körzet területén él.[1][2]
Jellemzése
[szerkesztés]Évelő növény, a nedves helyeket kedveli, réteken vizes gödrökben gyakran előfordul. Gyökerei 2,5–3 cm átmérőjűek, mélyen helyezkednek el a talajban, színük sötétbarna vagy fekete, felvágva belül fehér, esetleg sárga, nyálkás tapintású. A szár alul dúsan elágazó, a szárlevelek nyélrefutók. Levele széles, érdes, hegyes csúcsokban végződik, bogernyős virágzata bíbor vagy rózsaszín, esetleg sárgásfehér. Egész nyáron virágzik.
A gyökereket tavasszal vagy ősszel, leveleit virágzáskor kell gyűjteni, és körültekintően szárítani.
Felhasználás
[szerkesztés]Hatóanyagok
[szerkesztés]
Mérgező pirrolizidin alkaloidokat tartalmaz, amelyek a gyomorban és a bőrön keresztül könnyen felszívódnak és megnövelik a végzetes májmérgezés veszélyét. 2001-ben az amerikai US Food and Drug Administration és a Federal Trade Commission betiltotta a fekete nadálytőből készült termékek forgalmazását a lehetséges mérgező hatásuk miatt,[3] de szerepel az OGYÉI tiltólistáján is. Egy 2018-as, a fekete nadálytőben lévő pirrolizidin alkaloidokról szóló átfogó tanulmány általános, emberre és állatra veszélyes mérgező hatást állapított meg.
Népi felhasználása
[szerkesztés]Friss levelét levélborogatásként, szárítottan, illetve ülőfürdő készítéséhez; gyökerét frissen és szárítva, de porrá őrölve is lehet használni borogatásnak; tinktúra, esszencia, vagy kenőcs is készülhet belőle. Belsőleg (pl. teaként) nem ajánlott, mivel a májra mérgező (toxikus) hatású pirrolizidin-alkaloidot tartalmaz. A borogatás nyílt sebre nem használható. Alkalmazása terhesség alatt ellenjavalt. Borogatásként segíti az eltört csontok összeforradását.[forrás?]
A népi gyógyászatban sokféle célra használják, külsőleg kitűnő hatása van a fekélyekre és a csonttörésekre, égési és más sérülésekre, duzzanatok borogatására. Hatásos szer még a reuma, ízületi gyulladás, megerőltetés, csontfájdalmak, sebek, vérömlenyek, zúzódások, ficam, rándulás, bénult végtagok fájdalmainak enyhítésére, de tüdőbetegségek kezelésére is.
Levél forrázata: fürdőbe, arclemosóba téve bőrlágyító hatású. Egyes készítmények (például a lóbalzsam) a gyógyszertárakban is beszerezhetők. 2013-ban egy klinikai tanulmány kimutatta, hogy a vélelmezett gyógyhatást bemutató kutatás nagyon megbízhatatlan és nem igazolható hitelesen a hatásossága és a biztonságossága. Európában 2015-ben nem használták belsőleg és a külsőleges használata során is májmérgezés veszélye merült fel.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Hevesi Füves Puszták Tájvédelmi Körzet. bnpi.hu. [2013. augusztus 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. március 8.)
- ↑ NATURA 2000 - STANDARD DATA FORM HUBN10004. natura2000.eea.europa.eu. (Hozzáférés: 2017. március 20.)
- ↑ Pirrolizidin alkaloidok a gyógynövénytermelésben
