Ugrás a tartalomhoz

Nagy csalán

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nagy csalán
Urtica dioica subsp. dioica
Urtica dioica subsp. dioica
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (Eudicots)
Csoport: Core eudicots
Csoport: Superrosidae
Csoport: Rosidae
Csoport: Eurosids I
Rend: Rózsavirágúak (Rosales)
Család: Csalánfélék (Urticaceae)
Nemzetség: Urtica
Faj: U. dioica
Tudományos név
Urtica dioica
L.
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Nagy csalán témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Nagy csalán témájú médiaállományokat és Nagy csalán témájú kategóriát.

A nagy csalán (Urtica dioica) az egyik legismertebb gyom- és gyógynövény. A „csalán” (csolyán) elnevezést valójában több faj gyűjtőneveként használjuk. Ezek azonban az ajakos virágú árvacsalánoktól virágszerkezetükben alapvetően különböznek. A növény pollenszórása június elejétől október végéig tart.

Elterjedése

[szerkesztés]

Egész Európában elterjedt, Magyarországon mindenütt közönséges.

Élőhelye

[szerkesztés]

Üde, nedves erdők, vágások, szurdokerdők, gyomtársulások, mocsarak. Talajigénye nitrogéngazdag, ideális számára például az ültetett akácos.[1] A talaj nitrogéntartalmának indikátora. Kedveli a nitrogénben gazdag romtalajokat is.

Jellemzői

[szerkesztés]

Magas termetű (kb. 50–150 cm magas), csalánszőrökkel borított, szögletes hajtású, indás évelő növény. Minden szervén megtalálhatóak a csalánszőrök, amelyeknek érintése fájdalmas, égető, viszkető érzést okoz, apró kiütésekkel. Ennek oka, hogy a csalánszőrök hangyasavat tartalmaznak. A csalánszőrrel a hámszövet alá kerül a hangyasav, mely maró hatású, szúrós szagú, színtelen folyadék. Függőleges gyöktörzse szerteágazó gyökérben folytatódik, melyhez oldalra messze kúszó tarackokat is hajt. A levelek szíves-tojásdadok vagy lándzsásak, hosszan hegyesedők, durván fűrészes szélűek. A szár csoportosan nő, felálló vagy felemelkedő, üreges, négyszögletű.[1]

A porzós virágok lecsüngő füzéreket, a termősek kis csomókat alkotnak. A növény kétlaki, a porzós és a termős virágok külön-külön egyedeken fejlődnek. Termése a makkocska, mely fénytelen szürke színű tojásdad és oldalról lapított alakú.[2]

Szaporodása

[szerkesztés]

Kúszó gyöktörzzsel és maggal. A bimbóban ívben meghajlott porzók kinyílásakor rugalmasan felpattannak, és kis felhőként szórják szét allergén pollenjét.[1]

Hasznosítása, jelentősége

[szerkesztés]
Csalánfőzelék

A csalánszőr hangyasavat, acetilkolint, szerotonint és hisztamint tartalmaz, ezért fájdalmas és égető a csaláncsípés. Fontos gyógynövény, de számos hazai lepkefaj tápnövénye is. Régebben a növény friss hajtásával ütögették a reumásokat. Teáját évszázadok óta fogyasztják ízületi betegségek ellen. Erősítő, vizelethajtó, vértisztító, tejelválasztást serkentő teakeverékek alkotórésze.[1] Gyökerének alkoholos kivonatát samponokba, tonikokba, egyéb hajápoló termékekbe teszik hajhullást csökkentő, hajerősítő hatása miatt.

A konyhában is használatos gyógynövény: leveleit főzelékként, zsenge hajtásait tavaszi levesekben és salátákban fogyasztják, sőt néha sörhöz is használják fűszerként. Gyökere és levelei vizelethajtó és gyulladáscsökkentő hatásúak. Leveleit gyakran alkalmazzák epe- és májbántalmakra is. Az egész növényből kisajtolt nedv kitűnő tavaszi tisztítókúrákhoz, az egész kiválasztó szervrendszert felpezsdíti.[1]

A középkorban háborús időkben a kendert helyettesítették vele, belőle készítettek fonalat és szövetet. Levelének gyűjtési ideje március-április, gyökérzetét pedig ősszel vagy tavasszal szokás gyűjteni.[3]

Nagy csalán galéria

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b c d e Bertram Münker: Közép-Európa vadvirágai. Budapest: Magyar Könyvklub. 1998. = Természetkalauz, ISBN 963 548 672 3  
  2. Nagy csalán. www.terra.hu. (Hozzáférés: 2009. november 14.)
  3. HáziPatika.com Nagy csalán. [2009. szeptember 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. november 14.)

További információk

[szerkesztés]