Ánizsillatú izsópfű
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Agastache foeniculum | ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Ánizsillatú izsópfű témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Ánizsillatú izsópfű témájú médiaállományokat és Ánizsillatú izsópfű témájú kategóriát. |
Az ánizsillatú izsópfű (Agastache foeniculum), más néven ánizsizsóp,[1] ánizsmenta[2] az ajakosvirágúak (Lamialesa) rendjének, árvacsalánfélék (Lamiaceae) családjába tartozó faja.
Megjelenése
[szerkesztés]50–90 cm magas, jellegzetes mentás-ánizsos-levendulás illattal.[3] Felfelé törő, erőteljes növekedésű, rizómás évelő.[4] Szára szögletes.[5] Ovális levelei kihegyesedőek, keresztben átellenes állásúak, fogazottak, fonákjuk szőrös. Virágai világos ibolyaszínűek, tömött fürtökben rendeződnek. Virágzás július-szeptember között.[6] Termése aszmag. Habár a vadon növő ánizsillatú izsópfű fajtája egyik leginkább fagytűrő növénye, a kertekben ültetett, kitenyésztett fajták nehezen, vagy egyáltalán nem bírják a telet, tavasszal is érdemes először fóliasátorban elkezdeni nevelni a palántákat.[3]
Előfordulása
[szerkesztés]A kevésbé ismert kerti növények egyike. A napos termőhelyeket és a mérsékelten nedves, tápanyagban gazdag talajt kedveli.[6] A jó vízáteresztő talaj különösen fontos számára, mert a megrekedt víz gyökérrothadást idézhet elő. Szívós, edzett növény, a kártevőkre, betegségekre nem érzékeny, nagy szárazság idején, néha a lisztharmat károsíthatja.[7] Vadon Észak-Amerikában fordul elő.[6] Észak-Amerika északnyugati prérijeiről és Kanada déli területeiről származik. Hihetetlenül bírja a szárazságot, egészen 2.500 méteres tengerszint feletti magasságig megtalálható.[3] Közép Európába a Benedek rendi szerzetesek hozták, hamar el is terjedt a használata, gyógynövényként is fűszerként egyaránt. Magyarországon vadon, parlagon hagyott szántóföldeken, szeméttelepeken, kőfalak mentén, kertekben dísznövényként ültetve található meg.[8]
Hatóanyagai
[szerkesztés]Illóolajat, csersavat, keserű flavonoidokat, fenolsavakat, triterpéneket és hizopin nevű festékanyagot tartalmaz.[8]
Gyógyhatásai
[szerkesztés]Enyhén izzasztó hatású teáját elsősorban köhögés, meghűlés esetén alkalmazzák. Emésztési panaszokra is hatásos.[9] Antiszeptikus hatású, a legkülönfélébb sérülések gyógyítására, hasmenés ellen használják, csillapítja a lázat is.[3] Kiváló étvágyjavító keserűanyag tartalma miatt, a zsíros ételeknél fokozza az emésztőnedvek kiválasztását. Főzetével öblögetve, a száj nyálkahártya gyulladásait kezelik, jó gombaölő és asztma ellen is hatásos.[2] De nem csak a levele és virága tartalmaz gyógyanyagokat, régen az indiánok a gyökerét használták tüdőgyógyszerként.[1] Magas vérnyomás esetén nem szabad fogyasztani![10]
Felhasználása
[szerkesztés]Amerikában kedvelt méhlegelő, a nektárjából készült méznek kellemes ánizsaromája van. Európába a méhészek hozták be dúsan nyíló, sok nektárt tartalmazó virágai, valamint szépsége miatt.[11] A termesztők számos fajtát tenyésztettek ki a dísznövénykertek számára.[9] Hatóanyagait igen széles körben hasznosítják. Teákban, aroma terápiáknál, pakolásoknál, sőt fűszernövényként is, mert friss levelei különleges, karakteres ízt adnak a gyümölcssalátáknak, halételeknek, de használják likőrökben, szirupokban, frissítőkben is.[3] Kitűnően alkalmas húspácok, bab-, és borsóételek fűszerezésére. Főleg a mediterrán vidékeken használják fűszerként, mert íze kissé kesernyés, de a görög-, és olasz konyha ételeivel jól harmonizál.[8] Nem csak levelei ehetőek, hanem a virágai is, valamint magja süteményekbe süthető.[11] A veteményeskertbe ültetve elűzi a káposztamolyokat.[12]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Ánizsizsóp. ezermester.hu, 2014. február 5.
- ↑ a b Ánizsmenta, ánizsillatú izsóp. okogazd.bc.szie.hu. [2020. április 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. szeptember 7.)
- ↑ a b c d e Az Indián Szépség. fitoterapiakalauz.hu, 2015. december 9.
- ↑ Ánizsillatú Izsópfű. botanikaland.hu
- ↑ A pillangó csalogatás praktikái. bernikert.blog.hu, 2015. március 22.
- ↑ a b c Rudi Beiser: Teák gyógynövényekből és gyümölcsökből. Gyűjtés, elkészítés és fogyasztás. Budapest, Sziget Könyvkiadó, 2013, 78. oldal. ISBN 978-615-5178-07-8
- ↑ Az ánizsillatú izsópfű (Agastache foeniculum) gondozása. citygreen.hu, 2016. július 2.
- ↑ a b c Gyógy- és fűszernövény kisokos. jazmin-kert.pagony.net. [2016. szeptember 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. szeptember 7.)
- ↑ a b Rudi Beiser: Teák gyógynövényekből és gyümölcsökből. Gyűjtés, elkészítés és fogyasztás. Budapest, Sziget Könyvkiadó, 2013, 128. oldal. ISBN 978-615-5178-07-8
- ↑ Gyógy- és fűszernövényeink. seszi.hu. [2016. augusztus 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. szeptember 7.)
- ↑ a b Észak-amerikai ízek. terebess.hu
- ↑ Miért ültessünk virágot és fűszernövényt a zöldségek közé?. edenkert.hu
