Vérehulló fecskefű
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Chelidonium majus L. | ||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Vérehulló fecskefű témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Vérehulló fecskefű témájú médiaállományokat és Vérehulló fecskefű témájú kategóriát. |
 |
Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával. |
A vérehulló fecskefű vagy fecskefű (Chelidonium majus) a mákfélék (Papaveraceae) családjába tartozó Chelidonium növénynemzetség egyetlen faja. Évelő gyom-, de egyben gyógynövény is. Jellemző rá, hogy bárhol megsértve narancssárga színű tejnedvet ereszt.
Elnevezése
[szerkesztés]Chelidonium a görög chelidón = fecske szóból ered, mert addig virágzik, míg a fecskék itt vannak. Majus latinul = nagy.
További magyar, népies nevei: aranyfű,[1][2] arannyal versengő (fű),[1][2] burján,[2] cinadó,[1] cinadónia,,[1][2] cinadóniafű,[2] cinadónia(-)gódirc,[1][2] gerentfű,[2] gódavére,[1][2] gódirc,[1][2] kecsketej,[1] kutyatej,[2] mennyeiajándék,[1] méreggyőzőfű,[2] minden zárt feltörő (fű),[1][2] nagy fecskefű,[2] nagyobbik fecskefű,[2] rántófű,[1][2] sárga kutyatej,[2] tejes burján,[2] vasfű,[2] vérehullófecske,[2] vérehullatófű,[2] vérhullatófű,[1] vérefolyófű,[2] vérehullófű,[2] vérejárófű,[2] veresellőfű,[2] vereslőfű,[2] vérrelharmatozó,[1] vérrel harmatozó fű,[2] versellőfű.[1]
Megjelenése
[szerkesztés]Gyökerei rostszerűek, gyöktörzse húsos, hengeres, kissé elágazó, többfejű és több szárat fejleszt.
Szára 30–100 cm magas, egyenes, tompán szögletes, csomós, felső részén villásan elágazó, törékeny, kékeszöld, gyéren puhaszőrű, tövén gyapjas, belül csöves. Az első évben képződött tőlevélrózsa Levelei hosszú nyelűek, szárlevelei váltakozó állásúak, puhák, színükön világoszöldek, fonákukon kékeszöld színűek, szőrösek, rövid nyelűek vagy ülők. A levelek tövig szárnyasan szeldeltek, a szeletek részben nyelesek, ferde-tojásdadok, egyenlőtlenül durván csipkések.
Virágzata 3–8 virágú ernyős, az alsó virág alatt apró murvákkal. A virág bimbója és két csészelevele tojásdad, csónakszerű, zöldes, szőrös, már virágfakadáskor lehulló. A kinyílott virágnak 4 aranysárga színű, széles tojásdad, kb. 1–1,5 cm hosszú sziromlevele és sok porzója van. Termője húsos, hengeres; bibeszála rövid, bibéje elmosódottan kétlebenyű. Áprilistól októberig virágzik. Termése hosszú, hengeres, kopasz, becőszerű tok, amelynek két kopácsa van. Nagyszámú magva ferdén tojásdad, fénylő fekete vagy sötét olajzöld, fehér, húsos dudorral.
Előfordulása
[szerkesztés]Erdők szélein, akácosokban, parlagon, utak, folyók, kerítések mentén, szemetes, törmelékes helyeken, kertekben, lakások körül előforduló növény.
Felhasználása
[szerkesztés].JPG)
A vérehulló fecskefű erős hatású gyógynövény, nem megfelelő használata mérgezést okozhat. Hatóanyagai a sárga tejnedvben és a növényből készült drogokban egyaránt megtalálhatók. A növényt korábban a népi gyógyászat alkalmazta, mivel azonban házi felhasználása különös óvatosságot és orvosi szakértelmet, felügyeletet követel meg a mérgezés elkerülése miatt,[3] manapság általában csak a gyógyszeripar nyersanyaga.
Gyógyító hatása
[szerkesztés]A növény sárga színű tejnedvét használták a népi orvoslásban: külsőleg szemölcs és tyúkszem eltüntetésére, belsőleg máj- és epehólyag-betegségek gyógyításakor.[4]
Manapság belsőleg történő felhasználása csak orvosi előírásra történhet a mérgezési veszély miatt. Külsőleg történő felhasználása szemölcsirtásra azonban alkalmazható: a frissen szedett növény tejnedve kizárólag a szemölcsre csepegtethető legfeljebb napi 2-3 alkalommal, az egészséges bőrfelületet azonban a maró tejnedv irritálhatja.[5]
A gyógyszeripar által felhasznált drog egyrészt a növény virágos szárából – az alsó, vastagabb szárrész nélkül – (Chelidonii herba), másrészt a gyöktörzséből és gyökeréből (Chelidonii rhizoma et radix) származik. Mindkét drog több alkaloidát (pl. kelidonin, szanguinarin, keleritrin), gyantát, kevés illóolajat, C-vitamint, nikotinsavat stb. tartalmaz, azonban ezek az anyagok a gyökérből és gyöktörzsből származó drogban nagyobb koncentrációban fordulnak elő.
A kelidonin fájdalomcsillapító és görcsoldó hatású. Általában úgy tekintik, mint amely számos betegségre jó hatással van[forrás?], mindamellett gyakran használt különféle oldatokban, különösen szemölcsökre.
A fecskefűnek baktériumölő hatása van. Külsőleg a bőr kóros elváltozásai (ekcéma[forrás?], szemölcs, tyúkszem) kezelhetők vele, amit a tejnedvben található kelidonin és fehérjebontó enzimek egymást erősítő hatása okoz.[6]
Mérgező hatása
[szerkesztés]Nem megfelelő, vagy orvosi rendelvény nélküli használatkor a növény bármely része okozhat mérgezést, leginkább a tejnedve. A növény bármely részének belsőleg való felhasználása fokozottabb óvatosságot igényel, mint külsőleg való felhasználása. Külső használatkor mérgezési tünet lehet az, hogy a bőrön hólyagok és daganatok képződnek, de halált nem okoz. A belső használat mérgezési tünetei: rosszullét, szédülés, kábultság, gyomorégés, gyomorfájás, hányás, véres hasmenés, nagy mennyiségű vizelet ürítése, keringési zavarok, szélsőséges esetben a szervezet összeomlása és halál is bekövetkezhet.[7] A növény drogjának belső használata légzésbénulást is okozhat mérgezési tünetként.[5]
Terhesség alatt fogyasztani szigorúan tilos, gyermekektől távol tartandó.[forrás?]
Hatóanyagok
[szerkesztés]Hatóanyaga: chelerythrin (sárga-vörös színű szívméreg) 0,03%, chelidonin, amelyek egyesek szerint a morfiumhoz hasonló hatású, mások szerint inkább a papaverin hatásának felel meg. Friss tejnedvében 25% gyanta van. Protopin, almasav, citromsav stb. is található benne. Nedvességtartalma 12%, hamu 10%, homok 1,2%, vizes kivonata 25%.[forrás?]
A chelerythrin sósavas sóját a gyógyászat fájdalomcsillapítónak, gyomor-, epe- és vesebántalmak esetén használja. A főzetét máj- és epebántalmak, májduzzanat, epekő esetén sikerrel használják, fájdalomcsillapító hatása is ismeretes.[forrás?]
Képek
[szerkesztés]-
Vérehulló fecskefű városi környezetben -
Természetes környezetben -
Tejnedve -
Vérehulló fecskefű termései -
Virága
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c d e f g h i j k l m n fecskefű Chelidonium majus. In Dr. Csapody Vera – Dr. Priszter Szaniszló: Magyar növénynevek szótára. Lektorálta: Dr. Kárpáti Zoltán és Dr. Jolsvay Alajos. Budapest: Mezőgazdasági Kiadó. 1966. 58. o. ISBN nélkül
- ↑ a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z Vörös Éva: A magyar gyógynövények neveinek történeti-etimológiai szótára. A Debreceni Egyetem Magyar Nyelvtudományi Intézetének Kiadványai, 85. sz. (2008) 444. o. ISSN 1588-6433 Hozzáférés: 2016. április 12. Debrecen, ISBN 978-963-473-084-2, (PDF)
- ↑ Frohne
- ↑ Vérehulló fecskefű [Chelidonium majus]. In Galambosi Bertalan: 88 színes oldal a fűszer- és gyógynövényekről. A színes felvételeket Wenszky Béla készítette. Lektor: Dr. Dános Béla, Dr. Hornok László. Budapest: Mezőgazdasági Kiadó. 1983. 87. o. = 88 színes oldal (ISSN 0230-2845), ISBN 963-231-455-7
- ↑ a b Archivált másolat. [2016. május 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. április 24.)
- ↑ Bern
- ↑ Vérehulló fecskefű Chelidonium majus. In Horst Altmann: Mérgező növények – Mérgező állatok. Fordította: Dr. Szabó László Gy. Szakmailag lektorálta: Nagy Sándor Tibor, Dr. Németh Imre. Debrecen: Lícium-Art Könyvkiadó- és Kereskedelmi Kft. 1993. 18–19. o. = Lícium könyvek, ISBN 963-8030-05-4
Források
[szerkesztés]- ↑ Bern: Gyógy- és aromanövények. Szerk. Bernáth Jenő. 3. átdolgozott és bővített kiadás. Budapest: Mezőgazda Kiadó. 2000. 240–242. o. ISBN 963-9239-96-8
- ↑ Frohne: D. Frohne and H. J. Pfander (2004): Poisonous Plants, Manson Publishing Ltd; 2nd Edition edition, ISBN 978-1-874545-94-1
- Fecskefű. In Rápóti Jenő – Romváry Vilmos: Gyógyító növények. Az ábrák Csapody Vera, a borító Urai Erika munkája. Hetedik, változatlan kiadás. Budapest: Medicina Könyvkiadó. 1983. 130–130. o. ISBN 963-241-190-0 (Ez a könyv az 1977-ben megjelent ötödik kiadás fényképmelléklet nélküli változatlan kiadása.)
- Chelidonium majus L.. In Rácz Gábor – Rácz-Kotilla Erzsébet – Dr. Szabó László Gy.: Gyógynövények ismerete: A fitoterápia és az alternatív medicina alapjai. Műtárgyfotók: Fáryné Szalatnyay Judit. Növényfotók: Dr. Babulka Péter. Budapest: Galenus Kiadó. 2012. 187–188. o. = Galenus könyvek, ISBN 978-963-7157-29-5
További információk
[szerkesztés]- Gabsik Yang – Kyungjin Lee – Mi-Hwa Lee – So-Hyung Kim – In-Hye Ham – Ho-Young Choi: Inhibitory effects of Chelidonium majus extract on atopic dermatitis-like skin lesions in NC/Nga mice. (angolul) Journal of Ethnopharmacology, CXXXVIII. évf. 2. sz. (2011. november 18.) 398–403. o. ISSN 0378-8741 doi Hozzáférés: 2018. június 16. Csak a cikk „Abstract” része érhető el szabadon
