Avasújfalu
| Avasújfalu (Certeze) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Partium |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Szatmár |
| Község | Avasújfalu |
| Rang | községközpont |
| Irányítószám | 447100 |
| Körzethívószám | 0261 |
| SIRUTA-kód | 137416 |
| Népesség | |
| Népesség | 3252 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | - |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 245 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 47° 54′ 11″, k. h. 23° 27′ 36″47.902997°N 23.460024°EKoordináták: é. sz. 47° 54′ 11″, k. h. 23° 27′ 36″47.902997°N 23.460024°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Avasújfalu (románul: Certeze) falu és községközpont Romániában, Szatmár megye északkeleti részén, az Avas-hegység keleti oldalán, a Fehér patak (Valea Albă) és Valea Rea [1] völgyében. Románia egyik leggazdagabb települése.[1]
Fekvése
[szerkesztés]Szatmárnémetitől északkeletre, Avasfelsőfalu és Lajosvölgy közt fekvő település.
Története
[szerkesztés]A falu a szinéri és a meggyesi uradalom birtoka volt. A település neve az uradalom lajstromaiban már a Hunyadiak korában gyakran előfordult. Ekkor Wyfalw néven említették. Később a Báthory családé lett.
1520-ban a Báthoryak megosztoznak birtokaikon. E család magvaszakadván a birtok a Lónyai család, majd a Wesselényi család birtokába került. 1633-ban erdőséggel borított határából Pászthóy Máté kapott részbirtokot. 1668-ban Avasújfalura gróf Csáky Miklós nyert királyi adományt. 1717-ben Viszocsányi Sándor is részbirtokot kap itt. A 18. századtól a gróf Károlyi család, gróf Teleki, gróf Kornis, báró Wesselényi, Báró Wécsey, báró Huszár, a Bagossy, Becsky, Luby, Daróczy és Péchy családoké. Később még a Kovács, Darvay, Helmeczy, családok is szereztek itt birtokot. Az 1900-as évek elején Kovács Jenő, gróf Teleki Sámuel a főbb birtokosa.
A 20. században a legnehezebb munkát is elvállaló lakosairól vált híressé, munkaerő-kibocsátó jellege máig fennmaradt. Az itteni munkaképes lakosok – 2002-ben a népszámláláskor 5445 lakost vettek nyilvántartásba a községben, kiknek 98,01% román, 1,85 % szlovák, és egyéb lakos, a községközpontban 3083 főt számláltak – nagy része jelenleg külföldön vállal munkát (elsősorban Franciaország, Olaszország és Spanyolország a legkedveltebb országok), az ott keresett pénzt jellemzően házaik építésébe és drága autók vásárlásába fektetik. Házaik több szintesek, a ’80-as években épült emeletes házaikat átalakították, még egy, de olykor két szintet is húzva rá. Számos céget is létesítettek, az egy főre eső bejegyzett cégek száma itt a legnagyobb Romániában a falusi települések közül, ennek megfelelően, mára már inkább városinak, mint falusinak mondható a falu képe. A mezőgazdasággal elsősorban az idősebbek foglalkoznak, a településen a legfőbb gazdasági tevékenység az építkezés, a márványmegmunkálás, és az építkezéshez kapcsolódó egyéb tevékenységek, de működik itt egy ásványvíz palackozó üzem is. A faluban nagyon lecsökkent a gyermeklétszám, egyrészt, mert a szülőkkel külföldön élnek, másrészt, mert a fiatalok inkább külföldön dolgoznak és nem vállalnak gyereket.
Kevés régi ház maradt meg, legrégibb épülete az 1817-ben emelt ortodox temploma, melyet Szent Mihály és Gábor arkangyalok tiszteletére szenteltek fel. Épült itt baptista és pünkösdista templom is.[2]
A romániai nemzeti telefonszolgáltató bevételének egy százalékát – a sok nemzetközi hívás miatt, amelyeket a nyugaton dolgozó rokonokkal bonyolítanak az itteniek – innen gyűjti be.[3]
Nevezetességei
[szerkesztés]- A település határában több savanyúvíz-forrás fakad.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ A nagyzolás teszi tönkre a külföldön dolgozó románok életét (magyar nyelven). Magyar Nemzet. [2021. január 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. április 18.)
- ↑ Múzeum, Szatmár Megyei: Avasújfalu (Certeze) (magyar nyelven). www.zothmar.ro. (Hozzáférés: 2020. április 18.)
- ↑ FOTO Certeze, cea mai frumoasă şi bogată comună din România. Locul în care cel mai amărât om era primarul (angol nyelven). adevarul.ro, Hiba: Érvénytelen idő. (Hozzáférés: 2020. október 14.)
Források
[szerkesztés]- Szatmár vármegye. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.
- [2]
Szatmár megye közigazgatása  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
| ||||||||||
.svg){kind=small}