Ugrás a tartalomhoz

MÁV V42 sorozat

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(V42 szócikkből átirányítva)
MÁV V42 sorozat
MÁV V42
Pályaszám
V42 501–542
Általános adatok
GyártóGanz–MÁVAG + Klement Gottwald Villamossági Gyár
Gyártásban1961–1966
Gyári típusjelVM12
Darabszám42 db
Műszaki adatok
TengelyelrendezésBo'Bo'
Nyomtávolság1435 mm
Hajtókerék-átmérő1040 mm
Indító vonóerő235 kN
Engedélyezett legnagyobb sebesség80 km/h
Ütközők közötti hossz12 290 mm
Magasság3755 mm
Szélesség3150 mm
Forgócsaptávolság6500 mm
Tengelytáv forgóvázon belül2200 mm
Teljes tengelytávolság8700 mm
Szolgálati tömeg74 t
Legnagyobb tengelyterhelés18,5 t
Hajtásmarokcsapágyas, egyfokozatú homlokforgaskerékpár
Vezérlésszinkronvezérlés max. 2 mozdonyig, távvezérlés vezérlőkocsiról
Kapcsolókészülék típusacsavarkapocs
Fékek
Kiegészítőféklégfék
Rögzítőfékkézifék
Átmenő féklevegős tuskós fék
Vonatfűtésvillamos
Legkisebb pályaívsugár80 m
Villamos vontatás
Áramnem16 kV/25 kV 50 Hz AC
Áramellátásfelsővezeték
Teljesítmény
Állandó1215 kW / 1650 LE
Vontatómotorok száma4
A Wikimédia Commons tartalmaz MÁV V42 sorozat témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A MÁV V42 sorozat a MÁV részére szállított kétáramnemű villamosmozdony-sorozat. Beceneve: "Leó".

Története

[szerkesztés]

1961-ben kezdték el gyártani, 1966-ig 42 db épült belőle. Járműszerkezetileg azonos a MÁV V41 sorozatjelű mozdonyokkal, a főgépcsoport teljesítménye nagyobb, fordulatszáma kisebb, és kettő helyett csak egy fődinamót építettek be. Eleinte Tatabánya–Oroszlány és Miskolc–Diósgyőr között, valamint a budapesti körvasúton tehervonatokat, valamint Budapest–Komárom, Budapest–Hatvan, Budapest–Cegléd–Szolnok és Budapest–Vác–Szob vonalakon ingavonatokat is továbbítottak BDt 200-as vezérlőkocsival. A tolt ingavonatoknál a mozdonyvezető a vezérlőkocsiból irányította a mozdonyt, de a mozdonyon is tartózkodott egy segédkezelő. Később könnyű tehervonati szolgálatot teljesítettek, utoljára állomási tolatómozdonyként dolgoztak. A sorozatot az 1990-es évek elején selejtezték le, több mozdonyt átalakítottak villamos fűtőgépnek.

Szintén V42 sorozatú, de jelentősen eltérő szerkezetű a V42 001 pályaszámot kapott, a V41 501 pályaszámú mozdonyból átalakított kísérleti tirisztoros egyenirányítós mozdony is.

Szerkezete

[szerkesztés]

A főtranszformátor a felsővezeték feszültségét körülbelül 1000 V-ra csökkenti le. A főtranszformátor egy egyfázisú, hatpólusú szinkronmotort táplál, mely 1000 1/min szinkron fordulatszámmal egy tízpólusú, egyenáramú fődinamót forgat meg. A fődinamó által fejlesztett egyenáram táplálja a forgóvázban elhelyezett egyenáramú vontatómotorokat. A segédüzem számára a főtranszformátor egy Ferraris-Arno-motort táplál, amely a gerjesztődinamókat hajtja, valamint fázisváltóként ellátja árammal a háromfázisú segédüzemi motorokat. Különlegessége, hogy a Ward-Leonard hajtásnak köszönhetően rövid távon leengedett áramszedővel is tud gurulni, illetve el tud indulni. Ezt tudta a V41-es is.

Napjainkban

[szerkesztés]

Néhány forgalomból kivont mozdonyt álló vonatfűtő gépként használnak. A V42 527 pályaszámú mozdony nosztalgiameneteket, különvonatokat, esetenként anyagvonatokat továbbít 2008 vége óta. A V42 001 mozdonyt 2022. februárjában szétvágták. Ez volt eredetileg a V41 501, melyet később kísérleti célból tirisztorosra alakítottak. Üzemben utoljára 1990-es évek elején volt, az Istvántelki Főműhelyben, a BDV színbe tolta be és húzta ki a motorvonatokat. Ezután VF 32 számmal vonatfűtő gépként működött. A V42 527 mozdonyt a Magyar Vasúttörténeti Parkban az utolsó festésben kiállították, majd 2005-ben az Északi Járműjavítóba vitték. Ezt követően 2008-2022 között üzemképes állapotban alkalmanként nosztalgiavonatokat továbbított. Azóta főtranszformátor meghibásodással tartós leállásra kényszerült.

Jegyzetek

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
Commons:Category:MÁV V42
A Wikimédia Commons tartalmaz MÁV V42 sorozat témájú médiaállományokat.

Irodalom

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=MÁV_V42_sorozat&oldid=27271806”