Vörös sapkás szekta
| A sorozat témája Tibeti buddhizmus |
|---|
 |
|
Gyakorlatok és szintek
|
|
Történelem és áttekintés
|
Vörös sapkás szektáknak nevezik a tibeti buddhizmus négy iskolája közül a három legrégebbit. Egyesek csupán a legöregebb szektát, a nyingma iskolát tekintik vörös sapkásnak. Ezekben az iskolákban a szerzetesek vörös fejfedőt viselnek hivatalos eseményekkor. A három iskola:
A tibeti buddhizmus negyedik iskolája, a gelug az egyedüli sárga sapkás szekta. A gelug sapka színét Congkapa változtatta meg. A tibeti szóhagyomány szerint eredetileg Indiában a szertartásokkor használt sapka színe sárga volt, a fegyelem színe, a föld szimbóluma, illetve a talapzaté, amelyből minden jó születik. Ezt a színt azonban felváltotta a vörös, a tűz és a győzelem színe, amikor a hinduk egyre több vitát nyertek a buddhistákkal szemben. A sapka színének megváltoztatása varázslatos módon működött, így megtartották ezt a színt a szerzetesek. A 14. században Congkapa úgy érezte, hogy Tibetben nem a nyílt vitázás veszélyezteti a buddhizmust, sokkal inkább a tibeti gyakorlók lustasága és a fegyelmetlensége. Ezért visszaváltoztatta a sapka színét sárgára, visszahozva ezzel a föld elemet és a biztos talapzatot.[1]
A reformált sárga sapkás gelugpa a mahájána buddhizmus tanaihoz, míg a hagyományokhoz jobban ragaszkodó vörös sapkás szekták a hínajánához állnak közelebb.[2]
Régi és új időszak
[szerkesztés]A tibeti buddhista iskolákat történelmi időszakok alapján is fel szokták osztani. Ez alapján az egyetlen régi iskola a 8. században alapított nyingmapa. A többi (kagyü, szakja, kadam, gelug és dzsonang) iskola újnak számít, amelyet úgy neveznek, hogy szarma.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Glenn H. Mullin. Living in the Face of Death: The Tibetan Tradition. Shambhala, 28. o. (2008). ISBN 9781559399081
- ↑ Gary Edson. Mysticism and Alchemy through the Ages: The Quest for Transformation, 42. o. (2012). ISBN 9780786465316