Kínai buddhista kánon

A kínai buddhista kánon (大藏經 Dàcsàngcsīng) (japán: 大蔵経 Daizōkyō, koreai: 대장경 Daejanggyeong, vietnámi: Đại tạng kinh) azon buddhista irodalmak összessége, amelyeket a Kínában, Japánban, Koreában és Vietnámban kanonikusnak tekintenek. A kánon hagyományos elnevezése Dàcsàngcsīng (大藏經), amely jelentése "a szúrák nagy kincse".

Tartalma

A kínai buddhista kánon tartalmazza az ágamákat, a vinaját és a korai buddhista iskolák abhidharma szövegeit. Ezen felül ide tartoznak még a mahájána szútrák és egyéb ezoterikus buddhista szövegek.

Változatok

Kelet-Ázsiában a kánonnak sokféle változata létezik és létezett a múltban is. Egy korai változata a 7. századi Fangsan kőszútrák (房山石經).A korai Lung-tripitaka (龍藏), Dzsiahszing-tripitaka (嘉興藏) és a Csaocseng Csin-tripitaka a mai napig fennmaradt nyomtatott formában. A Tripitaka Koreana és a Csenlong-tripitaka fatáblákba vésett szövegek gyűjteményei. A Tripitaka Koreana vagy más néven Palman Daejanggyeong szövegeit 1236. és 1251. között, a koreai Korjo dinasztia idején vésték 81 340 fatáblára. A táblákon szereplő 52 382 960 karakter közül egyetlen ismert íráshibát sem ismernek. A gyűjteményt a dél-koreai Heinsza templomban őrzik.

A kánon egyik leggyakrabban használt változata a Taisó Sinsú Daidzsókjó (Taishō Tripiṭaka, 大正新脩大藏經). A mű a Taisó-kor után kapta nevét, a modern szabványosított kiadást Tokióban adták ki 1924-1934 között. Ez az egyetlen írásjelekkel ellátott tripitaka. A mű száz kötetet tartalmaz.

A Dzsokudzsokjo (Hszucsangcsing) (卍續藏) verziót - amely a kánon egy másik változatának a kiegészítő írása - gyakran kiegészítőként használják olyan buddhista szövegek mellé, amelyek nem tartoznak a Taisó Tripitakába. A Dzsiahszing Tripitakát a Ming- és a Csing-dinasztia buddhista szövegeinek kiegészítéseként használják, amikhez további kiegészítőket írt egy bizonyos Dacsangcsing Bu Bian (大藏經補編) 1986-ban.

A Tripitaka Szinicsában szereplő kínai kéziratok (中華大藏經–漢文部份 Zhonghua Dazangjing: Hanwen bufen) a kanonikus szövegek új változatait jelentik, amelynek 107 kötetét 1983. és 1997. között adott ki a Csonghua könyv cég Pekingben. Ezekben régi buddhista szövegek fényképei és számos újonnan felfedezett írás található.

Nyelvek

A szövegek nagy része klasszikus kínai nyelven íródott. A Mi Tripitaka (蕃大藏經) a tangut nyelvű kánon. Eric Grinstead kiadott egy tangut nyelvű gyűjteményt 1971-ben, Új Delhiben A Tangut Tripitaka címmel. A Taisó kiadás tartalmaz klasszikus japán nyelvű munkákat. A Tripitaka Szinicsa tibeti nyelvű részeket is tartalmaz.

Minták

• 
  Szung-dinasztia kori kínai szútra oldalának nyomtatása
• 
  A Tripitaka Koreana szútra oldalának nyomtatása
• 
  A Tripitaka Koreana, a kínai buddhista kánon korai kiadása

Kapcsolódó szócikkek

• Páli kánon (Tipitaka)
• Tibeti buddhista kánon

Külső hivatkozások

• A kínai kánon (Bevezető)
• WWW Kínai buddhista szövegek adatbázisa
• Kínai buddhista kánon - elektromos szöveggyűjtemény, Taipei kiadás
• Taisó Tripiṭaka, SAT
• Kelet-ázsiai buddhista tanulmányok
• Digitális adatbázis - Buddhista Tripitaka katalógus
• fordítások bibliográfiája - a kínai buddhista kánonból nyugati nyelvekre
• egyéb forrás: CBETA
• Buddhista írások sokféle nyelven