Ugrás a tartalomhoz

Dhjána a buddhizmusban

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A sorozat témája
Buddhizmus

Körvonalakban
Buddhizmus portál

Sablon:Buddhizmus

A dhjána (szanszkrit; dévanágari: ध्यान) vagy dzshána (झान) (páli) jelentése meditáció a hinduizmusban, a buddhizmusban és a dzsainizmusban. A buddhizmusban a tudat megművelt állapotainak egy sorozata, amely elvezet a tökéletes egykedvűség és éberség állapotához (upekkhii-szati-piirisuddhl)."[1]

A dhjána lehetett a korai buddhizmus legfőbb gyakorlata, de később a fejlődése során a meditáció egyéb formáihoz kapcsolták.[2][3]

A szanszkrit dhjána szó kínai átírásban csanna vagy röviden csan. Ennek a kínai írásjegynek a japán kiejtése a zen.[4]

A dhjána meditációnak nyolc szintje van, amelyből az első négy a "forma dhjánák" (vagy szamádhi), a második a "forma nélküli dhjánák".[5] Az első szinten jelen van a fogalmi gondolkodás, a megkülönböztető gondolkodás, az öröm, a boldogság és a koncentráció. A második szinten a tudatban már csak az öröm, a boldogság és a koncentráció van jelen. A harmadik szinten már csak a boldogság és a koncentráció van jelen, amihez társul a felülemelkedett egykedvűség. A negyedik szinten a tudatban csak a koncentráltság és a felülemelkedett egykedvűség van jelen. Az ötödik dhjánába belépve a meditáló tudatában csak a határtalan tér van, az azt követő szinten pedig már csak a határtalan tudat. A hetedik szinten a tudat semmilyenségen időzik. A legmagasabb szint az észlelés és nem észlelés állapota.[6]

A négy dhjána és a négy alak nélküli alap jellemzése

[szerkesztés]

A Maddzshima-nikája 26:34-42, Arijaparijeszana-szuttája ("A nemes keresés") a következőképpen jellemzi a négy rúpa dhjánát ("forma dhjánát"), a négy arúpa dhjánát ("forma nélküli dhjánát") és a sannyá-vedajita-nirodhát (az észlelés és érzés megszüntetését):[7][* 1]

első dhjána

"Jobb lesz, ha mi most olyan helyen tanyázunk le, ahol nem tud elérni bennünket a vadfogó és a vadfogó segédei.” […] És olyan helyen tanyáztak le, ahol nem tudta elérni őket a vadfogó és segédei. Ott letanyázva, nem vetették rá magukat a csalétekre, […] és nem ejtette őket kedve szerint zsákmányul a vadfogó a csalétek mellett.[* 2] Mi ez a hely, ahol nem tudja elérni őket a Kísértő és a Kísértő segédei, szerzetesek? Ha a szerzetes minden vágytól távol, minden bajtól távol, eltávolodása szülte, elmélkedve elgondolkozó, boldog örömben az első révület állapotába (első dhjána) jut. Az ilyen szerzetesről ezt mondják: „Megvakította a Kísértőt, kioltotta a Kísértő szeme világát (Mára), láthatatlanná vált a Kísértő számára.[8]

második dhjána

"Ugyanígy az a szerzetes, aki az irányított gondolatok és kiértékelések lecsillapításával belép és megmarad a második dhjánában: szakadás és öröm fakad a nyugalomból, a gondolatmentes és kiértékeléstől mentes tudatosság összpontosul — önbizalom. Ez a szerzetes megvakította Márát. Nyomok híján elpusztította Mára látását és láthatatlanná vált a Kísértő előtt.[7]

harmadik dhjána

"Ugyanígy az a szerzetes, aki a halványuló szakadás által, egykedvű, tudatos és éber marad, az érzékek örömöt lelnek a testben. Belép és megmarad a harmadik dhjánában, amelyről a Nemesek úgy tartják, hogy 'egykedvű és tudatos', kellemes tartózkodási hely. Ez a szerzetes megvakította Márát. Nyomok híján elpusztította Mára látását és láthatatlanná vált a Kísértő előtt.[7]

negyedik dhjána

"Ugyanígy az a szerzetes, aki hátra hagyata az örömöket és a stresszt belép és megmarad a negyedik dhjánában: az egykedvűség és tudatosság tisztaságába, a sem-öröm-sem-fájdalom állapotába. equanimity & mindfulness, neither-pleasure-nor-pain. Ez a szerzetes megvakította Márát. Nyomok híján elpusztította Mára látását és láthatatlanná vált a Kísértő előtt.[7]

A tér végtelensége

Ezen a szinten a tér-idő folyamatosság maradványai, a térbeli-időbeli tudatosság még léteznek, de ez már olyan, mintha minden tartalmát kiürítették volna – mint a határtalan tér. Ez nem eszméletlenség, hanem a tudatosságnak vagy éberségnek egy nagyon finom formája, melyben az én már semmiféle értelemben nincs jelen, mint ahogy nincs jelen semmi olyasmi sem, ami az énnel szembeállítható lenne.[5] "Ugyanígy az a szerzetes, aki a [fizikai] forma észlelését teljesen meghaladta, az ellenállás észlelésének eltűnésével, nem törődve a diverzitás észleléseivel, belép és megmarad a 'végtelen tér' dimenziójában. Ez a szerzetes megvakította Márát. Nyomok híján elpusztította Mára látását és láthatatlanná vált a Kísértő előtt.[7]

A tudatosság végtelensége

A második forma nélküli dhjána az eloldódott tudatosság, amelyben még a térbeli-időbeli tudatosság érzete is megszűnik. De ez sem eszméletlenség, inkább olyan, mint amikor maga a tudatosság eloldódott mindentől. Nem érintkezik semmivel, nincs kapcsolata semmivel. A tudatosság nem szűnik meg, de egyáltalán semminek sincs a tudatában. Egy nagyon mély, nagyon finom "állapotról" van szó. A mindennapi visszatükröző tudatosság eltűnik. Még az alapvető térbeli tudatosság is megszűnik, bár egy finom éberség megmarad.[5] "Ugyanígy az a szerzetes, aki a végtelen tér dimenzióját is meghaladja, belép és megmarad a végtelen tudat állapotába. Ez a szerzetes megvakította Márát. Nyomok híján elpusztította Mára látását és láthatatlanná vált a Kísértő előtt.[7]

Az üresség dimenziója

A harmadik forma nélküli dhjána az "üresség". Nincs térbeli-időbeli tudatosság, nincs semmiféle tudati tartalom. Ezért Gautama joggal írja le úgy, mint semmi vagy üresség. Nincs többé semmiféle tudatos éberség – mégsem öntudatlan állapot. Tisztán éber, de oly módon, hogy az a hétköznapi tudatosság számára elképzelhetetlen.[5] "Ugyanígy az a szerzetes, aki a végtelen tudatosság teljes meghaladásával belép és megmarad az üresség dimenziójában. Ez a szerzetes megvakította Márát. Nyomok híján elpusztította Mára látását és láthatatlanná vált a Kísértő előtt.[7]

A sem észlelés, sem nem-észlelés dimenziója

A negyedik forma nélküli dhjána a sem észlelés, sem nem-észlelés, amelyben nincs gondolkodás, nincsenek érzések és nincs semmiféle észlelő sem. Teljesen zavartalan, koncentrált állapot, ugyanakkor nem is az öntudatlanság űrje és nem is a nirvána állapota.[5] "Ugyanígy az a szerzetes, aki az üresség dimenzióját meghaladja, belép és megmarad a sem észlelés, sem nem-észlelés tudatállapotába. Ez a szerzetes megvakította Márát. Nyomok híján elpusztította Mára látását és láthatatlanná vált a Kísértő előtt.[7]

Az észlelés és az érzések megszűnése

"Ugyanígy az a szerzetes, aki meghaladja a sem észlelés, sem nem-észlelés dimenzióját, belép és megmarad az észlelés és érzés megszűnésének tudatállapotába. Ezzel a tudatának rossz tulajdonságai teljesen megszűnnek. Ez a szerzetes megvakította Márát. Nyomok híján elpusztította Mára látását és láthatatlanná vált a Kísértő előtt. A világ dolgaihoz nem kötődik tovább, gondtalanul jár, áll, ül és fekszik. Hogy lehet ez? Mert meghaladta a Kísértő hatókörét."[7]

Eredete

[szerkesztés]

Buddha idejében létezett a srámana mozgalom, amelyben aszkéták osztoztak a tanításaikon és gyakorlataikon.[9] Bronkhorst szerint a dhjána Buddha saját hozzájárulása volt az ősi indiai vallási gyakorlatokhoz.[10] Wynne szerint a forma nélküli meditációs elsajátítás a brahmanikus gyakorlatokba lett beépítve.[11] Ezeket a gyakorlatokat párosították a tudatosság és belátás meditációihoz, majd újraértelmezték azokat.[12] A szamádhi élmény négy dhjánára való felosztása, úgy tűnik, hogy buddhista újítás.[13] Ezt vette át később nem teljes formájában a Mokṣadharma, a Mahábhárata egyik része.[14] Kalupahana szerint Buddha egyszerűen csak "visszatért a meditációs gyakorlatokhoz", amelyeket Alara Kálamától és Uddaka Ramaputtától tanult.[15]

Rhys Davids és Maurice Walshe arra hivatkozik, hogy a "szamádhi" fogalom nem szerepel egyik buddhizmus előtti szövegben sem. A kifejezés először a Tipitakában szerepel és csak azután jelent meg a Maitrajánija Upanisád-ban.[16] Azonban Matsumoto szerint "a dhjána és szamahita (a szamádhiba való belépés) már szerepelt az Upanisad szövegekben, még a buddhizmus megjelenése előtt".[17][* 3]

A dhjána és a szamádhi

[szerkesztés]

Henepola Gunaratana szerint a "djhána" fogalma szorosan összefügg a "szamádhi" fogalmával, melynek jelentése "összpontosítás". A "szamádhi" kifejezés szinte felcserélhető a "szamatha", derű kifejezéssel.[19]

A szuttákban a szamádhi mentális egyhegyűséget, koncentrációt fejez ki.[19] Buddhagósza magyarázata alapján a tudatosság és annak kísérőjelenségeinek összegyűjtése egyenlően és helyesen egy bizonyos tárgyra... zavartság és szétszórtság nélkül (Vism.84-85; PP.85).[19]

A szamádhi fogalom legtágabb értelmezésben azokra a gyakorlatokra használják, amelyeket a nyugalom kifejlesztésére használják. Ebben az értelemben a szamádhi és a dhjána jelentése közel áll egymáshoz. Mindazonáltal, nem teljesen azonosak. A szamádhi csupán egy mentális tényezőre vonatkozik (egyhegyűség), míg a dhjána a teljes tudatosságra vonatkozik.[19]

Dhjána a különböző buddhista irányzatokban

[szerkesztés]
Bódhiszattva ülőmeditáció közben. Afganisztán, 2. század
Théraváda

A théraváda hagyományban a meditáló arra használja a dhjánát, hogy lenyugtassa, megerősítse és élesítse tudatát annak érdekében, hogy a jelenségek igaz természetét vizsgálni tudja, és belátást nyerjen az állandótlanság, a szenvedés és az éntelenség természetébe.[20]

Mahájána

A mahájána buddhizmuson belül több iskola gyakorlatába is szorosan beletartozik a dhjána meditáció. Mindegyik különböző buddhista szútrából, filozófiai értekezésből és szövegmagyarázatból indul ki, mindegyik máshova helyezi a hangsúlyt, más a kifejezésmódja és a filozófiai megközelítése. Mindegyik iskolának megvan a saját meditációs módszere a szamádhi és a pradzsnyá (bölcsesség) kifejlesztésére, hogy a legvégén elérjék a megvilágosodást.

Vadzsrajána

B. Alan Wallace szerint a modern tibeti buddhizmusban nem helyeznek nagy hangsúlyt a "hozzáférési" koncentrációnál magasabb szintű koncentrációs elérési szintekre.[21][22] Úgy véli, ennek az lehet a magyarázata, hogy gyakorlatilag az összes tibeti buddhista meditáló tantrikus technikák használatával kívánja elérni a megvilágosodást, amelyekhez szükség van érzékelésből származó vágyra és a saját tudattal kapcsolatos szenvedélyre, amelyeket a dhjána meggátol.[21] Ennek ellenére Wallace lefordította Congkapa Az ösvény szintjei című klasszikus művét, amely az egykedvűség és a belátás kifejlesztéséről szól meditáció közben.

Tudományos vizsgálatok

[szerkesztés]

Nagyon kevés tudományos vizsgálatot végeztek ezekkel a mentális állapotokkal kapcsolatban. 2008-ban egy elektroenkefalográfiás vizsgálat során arra jutottak, hogy "jelentős különbségek mutatkoznak az agy bizonyos területein, amikor a meditáló valamelyik dhjána tudatállapotban van illetve, amikor normál nyugalmi állapotban van.[23][24]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]

Megjegyzések

[szerkesztés]
  1. ↑ Lásd még: Samadhanga Sutta: The Factors of Concentration
  2. ↑ Lásd Maddzshima-nikája 25, Nivāpa Sutta - "Csalétek", amelyben Buddha a hasonlatot az igazság feltárása kedvéért mondta, és a jelentése a következő: a csalétek az öt érzékszerv érzéki örömeit jelképezi. A vadfogó a Kísértőt, a Gonoszt jelképezi (Mára). A vadfogó segédei a Kísértő segédeit jelképezik. Az erdei vadak a remetéket és papokat (bhikkhuk) jelképezik..[8]
  3. ↑ Fontos megjegyezni, hogy a mintegy 200 körüli Upanisád közül csupán az első 10-12-t tartják a legrégibb és fő upanisadnak. Ezek közül a Taittirija, az Aitareja és a Kauszitaki mutat buddhista behatást.[18] Csak a Brihadaranjaka, a Dzsaiminija-Upanisád-Brahmana és a Csandogja upanisadot írták a buddhizmus előtti időkben. A többit az i.e. pár évszázaddal.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Vetter 1988
  2. ↑ Vetter 1988.
  3. ↑ Bronkhorst 1993
  4. ↑ Terebess Gábor: Folyik a híd - Csan buddhista anekdotakincs. Mek.oszk.hu. (Hozzáférés: 2015. február 28.)
  5. ↑ a b c d e Szabó V. Alex: A szamádhi és a dhjána gyakorlata a zen buddhizmusban. Napmobius. (Hozzáférés: 2015. február 28.)
  6. ↑ A fordítás alapjául szolgáló művek: Borsig, M. von: Lotos-Sutra, Sutra von der Lotosblume des Wunderbaren Gesetzes. Gerlingen, 1992. Hurvitz, L.: Scripture of The Lotus Blossom of the Fine Dharma (The Lotus Sutra). New York, 1976.. Tarrdaniel. [2018. december 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. november 24.)
  7. ↑ a b c d e f g h i Thanissaro Bhikkhu (ford.), Maddzshima-nikája 26, Arijaparijeszana-szutta, "A nemes keresés"
  8. ↑ a b Vekerdi József: Nivápa Sutta - Csalétek. A-Buddha-Ujja. (Hozzáférés: 2015. február 28.)
  9. ↑ Samuel 2010.
  10. ↑ Bronkhorst 1993
  11. ↑ Wynne 2007
  12. ↑ Wynne 2007
  13. ↑ Wynne 2007
  14. ↑ Wynne 2007
  15. ↑ Kalupahana 1994
  16. ↑ Walshe, Maurice (ford.) (1995). The Long Discourses of the Buddha: A Translation of the Digha Nikaya. Boston: Wisdom Publications. ISBN 0-86171-103-3.
  17. ↑ Matsumoto Year Unknown
  18. ↑ King 1995
  19. ↑ a b c d Henepola Gunaratana, The Jhanas in Theravada Buddhist Meditation
  20. ↑ Samaññaphala Sutta
  21. ↑ a b B. Alan Wallace, The bridge of quiescence: experiencing Tibetan Buddhist meditation. Carus Publishing Company, 1998, 215-216. o.
  22. ↑ Study and Practice of Meditation: Tibetan Interpretations of the Concentrations and Formless Absorptions by Leah Zahler. Snow Lion Publications: 2009, 264-5. o.
  23. ↑ Hagerty et al 2008, "EEG Power and Coherence Analysis of an Expert Meditator in the Eight Jhanas" [1]
  24. ↑ Leigh Brasington 2010 "The Neurological Correlates of the Jhanas. A Tentative Hypothesis" [2]

Források

[szerkesztés]

További információk angolul

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Dhjána_a_buddhizmusban&oldid=27005335”