Ugrás a tartalomhoz

Elő-szektariánus buddhizmus

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Korai
buddhizmus
Szövegek

Gandhárai szövegek
Ágamák
Páli kánon

Zsinatok

1. zsinat
2. zsinat
3. zsinat
4. zsinat

Iskolák

Első szangha
 Mahászánghika
 ├ Ekavjávahárika
 ├ Lokottaraváda
 ├ Bahusrutíja
 ├ Pradzsnaptiváda
 └ Csaitika
 Szthaviraváda
 ├ Mahísászaka
 ├ Dharmaguptaka
 ├ Kásjapíja
 ├ Szarvásztiváda
 └ Vibhadzsjaváda
  └ Théraváda

.

Az elő-szektariánus buddhizmus, korai buddhizmus, legkorábbi buddhizmus vagy eredeti buddhizmus Gautama Buddha tanításaira és a korabeli szangha közösségi szerveződéseire utal, mielőtt létrejött volna a buddhizmus megannyi irányzata.

Az elő-szektariánus buddhizmus néhány tartalma és tanítása a legkorábbi buddhista szövegekhez vezethető vissza, amelyek ezáltal szintén tekinthetők szektásnak.[1][2][3]

Időtartama

[szerkesztés]

Az elő-szektariánus buddhizmus a buddhizmus azon időszakára utal, amely a Buddha parinirvánájától számított 100 évig tartott, a buddhista közösség (szangha) legelső felbomlásáig. A legtöbb tudós szerint ez a szakadás valamikor a második és a harmadik buddhista zsinat között volt.[4]

Röviddel a második buddhista tanácskozás után történt az első jelentős szakadás. A legelső két iskola a szthaviraváda és a mahászánghika volt.[4]

A korai buddhizmus tanai

[szerkesztés]

Módszertan

[szerkesztés]

Tudományos megközelítések

[szerkesztés]

Schmithausen szerint a buddhizmus kutatói háromféle szemléletet képviselnek a korai buddhizmussal szemben:[5]

  1. A nikáják nagy része alapvetően egységes és autentikus[6]
  2. lehetetlen felkutatni és megállapítani a legkorábbi buddhizmus tanításait[7]
  3. óvatos optimizmus azzal kapcsolatban, hogy esetlegesen tényleg Buddha szavait örökítették tovább a szerzetesek szájról szájra.[8]

Szövegek összevetése

[szerkesztés]

A jelenleg létező iskolák alapján nem lehet információt gyűjteni a legkorábbi buddhizmus tanairól, de még a korai buddhista iskoláktól sem, mivel azok is már az elejétől fogva szektásnak tekinthetők.[9]

A buddhizmus eredeti információinak megszerzéséhez az egyik módszer az, hogy a théraváda páli kánon legősibb létező szövegeit összevetik a szarvásztiváda, a múlaszarvásztiváda, a mahísászaka, a dharmaguptaka és egyéb iskolák fennmaradt szövegeivel,[10]

A legrégebbi szövegek a Szutta-pitaka négy fő nikájája (a Dígha-nikája, a Maddzshima-nikája, a Szamjutta-nikája és az Anguttara-nikája) valamint a szerzetesi szabályzatokat magába foglaló Vinaja-pitaka. A Szutta-pitakán belül is a egy-két vers számít a legrégebbinek.[11]

A források megbízhatósága és a legősibb tanítások megállapítása körül viták zajlanak.[12][13][14][6] Tillman Vetter szerint a legkorábbi szövegek összehasonlítása nem elegendő, más módszerekre is szükség van.[15]

Dhjána és belső megértés

[szerkesztés]

A korai buddhizmus tanulmányozásának fő problémája a dhjána és a "belső megértés" közötti különbség.[13][16][6] A buddhista hagyományokban kétféleképpen használják a dhjánát.[12] Egyik hagyományban a megvilágosodáshoz el kell érni a belső látást (bódhi, pradzsná, kensó), míg más hagyományokban (jóga hagyományok) a dhjánát használják - ezt egyes szútrák elvetik, mondván, hogy azzal nem lehet elérni a végső megszabadulást.[13][16][6]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Hurvitz, Leon (1976), Scripture of the Lotus Blossom of the Fine Dharma, Columbia University Press
  2. Jong, J.W. de (1993), "The Beginnings of Buddhism", The Eastern Buddhist, vol. 26, no. 2
  3. Warder, A.K. (1999), Indian Buddhism, 3rd edition
  4. a b Cox 2004, 502. o.
  5. Bronkhorst, Johannes (1993), The Two Traditions Of Meditation In Ancient India, Motilal Banarsidass Publ.
  6. a b c d Gombrich 1997.
  7. Davidson 2003, 147. o.
  8. Lopez.
  9. Hurvitz 1976.
  10. Warder 1999.
  11. Nakamura 1989, 57. o.
  12. a b Bronkhorst 1993.
  13. a b c Vetter 1988.
  14. Schmithausen 1990.
  15. Vetter & 1988 ix.
  16. a b bronkhorst 1993.

Források

[szerkesztés]
  • Anderson, Carol. Pain and Its Ending: The Four Noble Truths in the Theravada Buddhist Canon. Routledge (1999) 
  • Batchelor, Stephen. A Secular Buddhism (2012) 
  • Bucknell, Rod. The Buddhist to Liberation: An Analysis of the Listing of Stages (1984) 
  • Buswell, Robert E.. Encyclopedia of Buddhism. Macmillan (2004) 
  • Cox, Collett. Mainstream Buddhist Schools. In: Buswell (ed.), "MacMillan Encyclopedia of Buddhism". Macmillan (2004) 
  • Davidson, Ronald M.. Indian Esoteric Buddhism. Columbia University Press (2003). ISBN 0-231-12618-2 
  • Gombrich, Richard F.. How Buddhism Began. Munshiram Manoharlal (1997) 
  • Harrison, Paul. Mahasamghika School. In: Buswell (ed.), "MacMillan Encyclopedia of Buddhism". Macmillan (2004) 
  • Hirakawa. History of Indian Buddhism, volume 1. Hawai'i University Press (1990) 
  • Hurvitz, Leon. Scripture of the Lotus Blossom of the Fine Dharma. Columbia University Press (1976) 
  • Lopez, Donald S.. Buddhism in Practice. Princeton University Press (1995) 
  • Nakamura. Indian Buddhism. Motilal Banarsidas (1989) 
  • Norman, K.R.. The Four Noble Truths. In: "Collected Papers", vol 2:210-223. Pali Text Society, 2003 (1992) 
  • Norman, K.R.. A Philological Approach to Buddhism. The Bukkyo Dendo Kybkai Lectures 1994. School ofOriental and African Studies (University of London) (1997) 
  • Vetter, Tilmann. The Ideas and Meditative Practices of Early Buddhism. BRILL (1988)