Ugrás a tartalomhoz

Múlaszarvásztiváda

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tibeti buddhista bhikkhuk a múlaszarvásztiváda szerzetesrend hagyományvonalából

Korai
buddhizmus
Szövegek

Gandhárai szövegek
Ágamák
Páli kánon

Zsinatok

1. zsinat
2. zsinat
3. zsinat
4. zsinat

Iskolák

Első szangha
 Mahászánghika
 ├ Ekavjávahárika
 ├ Lokottaraváda
 ├ Bahusrutíja
 ├ Pradzsnaptiváda
 └ Csaitika
 Szthaviraváda
 ├ Mahísászaka
 ├ Dharmaguptaka
 ├ Kásjapíja
 ├ Szarvásztiváda
 └ Vibhadzsjaváda
  └ Théraváda

.

A múlaszarvásztiváda (szanszkrit: मूलसर्वास्तिवाद; kínai: 根本說一切有部, pinjin: Gēnběn Shuō Yīqièyǒu Bù) korai buddhista iskola volt az ókori Indiában. Az iskola eredete és kapcsolata a szarvásztiváda iskolával a mai napig tisztázatlan, jóllehet több magyarázó elmélet is létezik. A múlaszarvásztiváda vinaja hagyományvonalat a mai napig megőrizték a tibetiek és a mongolok.

Története

[szerkesztés]

Indiában

[szerkesztés]

A múlaszarvásztiváda és szarvásztiváda iskolák kapcsolata vita tárgyát képezi. A mai tudósok afelé hajlanak, hogy a két iskola egymástól független.[1] Jicsing középkori kínai szerzetes beszámolójában azt állítja, hogy a múlaszarvásztiváda a szarvásztivádából vált külön, azonban a 14. századi Buton Rincsen Drub tibeti tudós szerint a szarvásztiváda név az összes buddhista gyökériskola együttes neve volt, így mindkét iskola a tisztelet jeléül vette fel ezt a nevet.[2] Bhikkhu Szudzsato szerint a múlaszarvásztiváda a 2. században alakult ki és a 7. században indult hanyatlásnak.[3]

Közép-Ázsiában

[szerkesztés]

A múlaszarvásztiváda bizonyos időszakokban nagy népszerűségnek örvendett Közép-Ázsiában a különböző misszionárius tevékenységeknek köszönhetően. A tudósok a közép-ázsiai buddhista missziókat három időszakra osztják. Ezek időrend szerint a következőek voltak:[4]

  1. dharmagupta
  2. szarvásztiváda és
  3. múlaszarvásztiváda

Szrívidzsajában

[szerkesztés]

A 7. században Jicsing Szrividzsajában tartózkodott hét évig, amely időszak alatt szanszkrit nyelven tanult és szövegeket fordított kínai nyelvre. Beszámolójában azt írja, hogy a múlaszarvásztiváda jelentős volt a Szrividzsaja Birodalomban (ma Indonézia területén), ahol a múlaszarvásztiváda vinaját használta szinte az összes szerzetesrend.[5] A tantárgyak, a szabályok és a szertartások is lényegében ugyanazok voltak mint Indiában.[6] Jicsing szerint az ezeken a szigeteken élő népek javarészt "hínajána" beállítottságúak, de a dzambi királyságban mahájána tanításokat is hallani, mint például az Aszanga-féle Jogácsárabhúmi-sástra.

Vinaja vonal

[szerkesztés]

A múlaszarvásztiváda vinaja a három életben maradt vinaja hagyományvonal egyike - a másik kettő a dharmaguptaka és a théraváda. A tibeti Ralpacsen király a buddhista szerzetesrendek hagyományvonalaira vonatkozó szabályrendszert leredukálta a múlaszarvásztiváda vinajára. Mongóliában is hasonló a helyzet, hiszen a buddhizmus Tibeten keresztül érkezett oda.

A múlaszarvásztiváda vinaja a mai napig fennmaradt tibeti (9. század) és kínai (8. század) nyelven, valamint egy része szanszkrit nyelven is.

Források

[szerkesztés]
  1. Charles Willemen, Bart Dessein, Collett Cox. Sarvāstivāda Buddhist scholasticism. Brill, 1988. p.88.
  2. Elizabeth Cook. Light of Liberation: A History of Buddhism in India. Dharma Publishing, 1992. p. 237
  3. Gregory Schopen. Figments and fragments of Māhāyana Buddhism in India. University of Hawaii Press, 2005. pp.76-77.
  4. Willemen, Charles. Dessein, Bart. Cox, Collett. Sarvastivada Buddhist Scholasticism. 1997. p. 126
  5. Coedes, George. The Indianized States of South-East Asia. 1968. p. 84
  6. J. Takakusu. A Record of the Buddhist Religion : As Practised in India and the Malay Archipelago (A.D. 671-695)/I-Tsing.. Oxford: Clarendon. Reprint: New Delhi, AES 2005 (1896). ISBN 81-206-1622-7 

Hivatkozások

[szerkesztés]
  • Yamagiwa Nobuyuki. "Recent Studies on Vinaya Manuscripts". Journal of Indian and Buddhist studies 52.1 (2003)
  • Satoshi Hiraoka. "The Relation between the Divyavadana and the Mulasarvastivada Vinaya". Journal of Indian Philosophy 26.5 (1998)
  • History of the Mulasarvastivada Ordination Lineages in Tibet