Ugrás a tartalomhoz

Dzsonang

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A sorozat témája
Tibeti buddhizmus
Gyakorlatok és szintek
Történelem és áttekintés
Sablon:Tibeti buddhizmus

A dzsonang (tibeti: ཇོ་ནང་, wylie: Jo-nang, vagy csonang, csonangpa) a tibeti buddhizmus egyik iskolája. Az eredetét a 12. századi Jumo Mikjo Dordzse mesterhez szokták kötni, azonban szélesebb körben tette ismertté Dolpopa Serap Gyalcen, aki eredetileg a szakja iskolában végezte tanulmányait. A dzsonang iskoláról úgy tartják, hogy a 17. században megszűnt, miután az 5. Dalai láma a dzsonang kolostorokat eretneknek kiáltotta ki és elkobozta a gelug iskolák részére.

Később a dzsonang iskola újból életre kelt és olyan központokat hoztak létre, amelyek aktívak maradtak a mai napig. Ma mintegy 5000 dzsonang szerzetes és apáca gyakorolja buddhizmust dzsonang kolostorokban.[1]

Története

[szerkesztés]

Künpang Tukdzsé Cöndrü (wylie: kun spangs thugs rje brtson 'grus, 1243-1313) épített egy kumbumot (más néven sztúpa-vihara) a Dzsomonang-völgyben, az ü-cangi Tasilhumpo kolostortól (mai Sigace) mintegy 160 km-re. A dzsonang hagyomány erről a kolostorról kapta a nevét, amelyet Dolpopa Serab Gyaltsen (1292–1361).[2]

A dzsonang hagyomány két jellemző tanítást ötvöz a sentong filozófiai szemlélettel (a súnjatával kapcsolatban), valamint a Kálacsakra tantra Dro hagyományvonallal kapcsolatban. Ennek az ötvözetnek az eredetét Tibetben Jumo Mikjo Dordzse 11-12. századi buddhista mesterhez szokás kötni.[3]

Azonban néhány évszázados függetlenség után, a 17. században a dzsonang rendet és a tanait megtámadta az 5. Dalai láma, aki a kolostorok többségét átalakította gelug renddé.[forrás?] Néhány rend így is túlélte titokban,[4] elsősorban Kham és Amdo területeken. A rend központja a Dzamthang kolostor volt.

A dzsonang iskolából számos elismert buddhista tudós került ki, úgy mint például Dolpopa Serab Gyalcen,[4][5] de a leghíresebb Taranatha (1575–1634) volt, aki nagy hangsúlyt fektetett a kálacsakra tantrára.

Miután a dzsonang kolostorokat és a gyakorlóit a gelug irányítású területeken erőszakkal áttérítették, a kálacsakra tanítások is átkerültek a gelug iskolába. Taranatha hatása a gelug gondolkodásra a mai napig folytatódik a 14. Dalai láma tanításain keresztül.[forrás?]

A dzsongpa elnyomásának filozófiai okai

[szerkesztés]

A gelug iskola támogatta ugyan a dzsongpa kálacsakra tanításait, viszont a dzsonang iskolában többen is követték a sentong filozófiai tanításokat, amely szerint csak a tiszta fény tudat, a tudat nem duális természete valós és minden más üresség (súnjata) természetű. A gelug iskola szerint viszont a rangtong nézetet vallotta, hogy minden jelenség természete üres és semmilyen dolog vagy folyamat (beleértve a tudatot és a tulajdonságait is) nem lehet minden mástól független azaz önmagában való.

A dzsonang iskola szerint a legvégső valóság ürességét nem szabad hasonlóan jellemezni, ahogy a látszólagos jelenségek ürességét, mivel az egy "tiszta fény mentális kontinuum", amelynek végtelen buddha tulajdonságai vannak.[6] Minden hamistól mentes, de nem mentes a végtelen Buddha tulajdonságaitól, ami a belső természete.

A dzsonangpa elnyomásának politikai okai

[szerkesztés]

A modern történészek két indokot találtak arra, hogy a gelug irányzat elnyomta a dzsonang irányzatot. Először, a dzsonangnak olyan politikai kapcsolatai voltak, amelyek bosszantották a gelug iskolát. A dzsonang és a kagyü történelmi szövetségben álltak a hatalmas Ü-Cang uralkodóházzal, amely a gelugpa és a dalai lámák versenytársa volt Közép-Tibet irányításáért. Ráadásul Taranatha halála után, a reinkarnációja egy közép-tibeti herceg fia lett, akin keresztül veszély helyzetbe került a gelug iskola.

A 14. Dalai láma így nyilatkozott erről (Clear Light Publishers, 207. o.):

„Ezeket a kolostorokat politikai okokból zárták be, nem vallási okokból, és semmi köze nem volt a szektákhoz. Azok a Cangpa király fellázadását támogatták, amely árulásnak számított. Az 5. dalai láma úgy ítélte meg, hogy jobb azokat bezárni, mert így lehetett a (tibeti) nemzet jövőjét biztosítani, ugyanis ez eltántorított más kolostorokat attól, hogy háborúzásba kezdjenek. [...] Valójában az 5. dalai láma betiltotta a szekták közötti háborúkat és olyan törvényeket hozott, hogy azok biztosítsák a vallásszabadságot. A szabadság nem csak a buddhista iskolákra vonatkozott, hanem a nem-buddhistákra is egyaránt. Folyamatosan mellette volt például egy bon láma, aki a bon mozgalom mellett állt ki. Személyes szinten az 5. Dalai láma maga annyira sok nem-gelug gyakorlatot végzett, hogy sok kritikát kapott a saját iskolájától.”

Jelene

[szerkesztés]

A dzsonangról nem sokkal ezelőttig úgy vélték, hogy egy eltűnt eretnek szekta volt. Emiatt nagyon meglepődtek a tibetológusok, amikor rátaláltak még aktív dzsonang kolostorokra, köztük a központjuknak számító Cangva kolostorra, a szecsuani Zamtang megyében. Összesen mintegy 40 kolostort fedeztek fel, amelyekben közel 5000 szerzetes él.[1]

Érdekes, hogy a dzsonang hagyományvonal legfőbb támogatója a száműzetésben élő 14. Dalai láma, aki épületeket adományozott a dzsonang iskola számára az indiai Himácsal Prades államban, Simla városban. A dalai láma mellett a Karma kagyü vonalhoz tartozó Karmapa is ellátogatott ebbe a központba.

A dzsonang hagyományt nemrég hivatalosan is bejegyezte a száműzetésben lévő tibeti kormány, mint a tibeti buddhizmus ötödik élő buddhista hagyomány. A 14. Dalai láma a mongol Dzsepcundamba Kutuktut (akit Taranatha reinkarnációjának tartanak) jelölte ki a dzsonang hagyomány vezetőjének.[7]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b Gruschke 2001, 72. o. és A. Gruschke, "Der Jonang-Orden: Gründe für seinen Niedergang, Voraussetzungen für das Überdauern und aktuelle Lage", in: Henk Blezer (szerk.), Tibet, Past and Present. Tibetan Studies I (Proceedings of the Ninth Seminar of The IATS, 2000), Brill Academic Publishers, Leiden 2002, 183-214. o.
  2. ↑ Princeton Dictionary of Buddhism.. Princeton, NJ: Princeton University Press, 401. o. (2013. november 3.). ISBN 9780691157863 
  3. ↑ The Buddha from Dolpo : a study of the life and thought of the Tibetan master Dolpopa Sherab Gyaltsen. Delhi: Motilal Banarsidass (2002. november 3.). ISBN 978-8120818330 , 19. o.
  4. ↑ a b 73. oldal.
  5. ↑ Newland, Guy (1992). The Two Truths: in the Mādhyamika Philosophy of the Ge-luk-ba Order of Tibetan Buddhism. Ithaca, New York, USA: Snow Lion Publications. ISBN 0-937938-79-3. p.29
  6. ↑ Lama Shenpen, Emptiness Teachings. Buddhism Connect. [2011. szeptember 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. december 5.)
  7. ↑ Mountain doctrine : Tibet's fundamental treatise on other-emptiness and the Buddha-matrix. Ithaca, NY: Snow Lion Publications (2006. november 3.). ISBN 978-1559392389 

Források

[szerkesztés]
  • Mullin, G. The Fourteen Dalai Lamas: A Sacred Legacy of Reincarnation. ISBN 1-57416-039-7.
  • Gruschke, A. (2000). The Jonangpa Order, szeminárium
  • Gruschke, Andreas (2001): "Monasteries of the forgotten Jonangpa". In: The Cultural Monuments of Tibet’s Outer Provinces: Amdo, vol. 2, White Lotus Press, Bangkok 2001, 71–80. o. ISBN 974-7534-90-8
  • Stearns, Cyrus (1999). The Buddha from Dolpo: A Study of the Life and Thought of the Tibetan Master Dolpopa Sherab Gyaltsen. State University of New York Press. ISBN 0-7914-4191-1 (hc); ISBN 0-7914-4192-X (pbk)
  • Jeffrey Hopkins (ford.); Kevin Vose (szerk.) : Mountain Doctrine. Snow Lion, Ithaca, 2006.

Külső hivatkozások

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Dzsonang&oldid=25749642”