Szélsőjobboldal

A jobboldal csoportosítása

	Nincs felsőbbrendűségi tudat	Van felsőbbrendűségi tudat
Mérsékelt politikai eszközök	Jobboldali középpártok	Ultra- nacionalisták, fajvédők
Radikális politikai eszközök	Nemzeti radikálisok	Neonácik

A szélsőjobboldal kifejezés a politikai spektrum azon szereplőire használatos, akik többek közt a hagyományos értelemben vett jobboldali középpártokkal sok kérdésben egyetértve, de azoktól egyben el is határolódva jóval szélsőségesebb, gyakran agressziót tanúsító nézeteket vallanak. A modern szélsőjobboldali ideológiák legismertebb formái az (egymáshoz hasonló) nemzetiszocializmus és a fasizmus. Manapság a „fasizmus” szót használják gyűjtőfogalomként az általában vett nacionalista szélsőjobboldalra, amelynek egyedi megnyilvánulásai voltak az olasz fasizmus és a német nemzetiszocializmus.

Az ideológia összetevői

A szélsőjobboldali politikai ideológiák némely képviselői tagadják az univerzalizmust, az emberek általános egyenlőségét. Gyakran kirekesztők, rasszisták vagy antiszemiták, bevándorló-ellenesek. Kitüntetett, természettől fogva felsőbbrendű közösségnek valamely rasszt (Európában és Észak-Amerikában a fehéreket, Afrikában a feketéket, Japánban a japánokat) vagy valamely nemzetet tekintenek. Sovinizmusukat előszeretettel állítják be egészséges patriotizmusként. A közösség politikai szervezőelve többnyire nem a demokrácia, hanem felsőbbrendűségen vagy kiválasztottságon alapuló vezérkultusz, tekintélyelvűség és az ezekből felépülő hierarchikus rendszer. A felsőbbrendűséget vagy a „természet rendjére” (lásd: szociáldarwinizmus), vagy valamilyen misztikus hatalomra való hivatkozás, fajelmélet igazolja.

Az 1920-as és '30-as években jellemző volt még a technikai fejlődés csodálata, az új találmányok (pl. film, rádió, autó, repülőgép) dicsőítése. Esztétikáját a monumentalitás, az arctalan tömegek és a vezér kettősének megjelenítése jellemezte.

A szélsőjobboldal támadja a liberalizmust és a kommunizmust, de még a mérsékelten nacionalista polgári demokratikus konzervativizmust képviselő pártokat is. Idegen érdekek kiszolgálóinak, hazafiatlannak, becstelennek illetve gyávának nevezi őket.

A szélsőjobboldali gazdasági nézetek általában a „nemzeti kapitalizmus” megvalósítását tűzik ki célként. Ez a profitszerzésre irányuló kereskedelem és a kereskedelmi bankok, pénzügyi közvetítők korlátozását, csak a nemzet tagjai részére biztosított teljes kereskedelmi szabadságot, esetenként az erős állami beavatkozást (etatizmust), a korporatizmust (a termelők hivatásrendbe szervezését), és a teljes önellátást, az autarchiát takarja.

A szélsőjobboldal nem konzervatív, hanem progresszív: saját elképzeléseinek bevezetésétől, megvalósításától várja egy eljövendő jobb, harmonikus társadalom létrejöttét.

Szélsőjobboldali pártok, szervezetek Európában

Európában szinte mindegyik országban van szélsőjobboldali politikai szerveződés, a legtöbb helyen azonban még a parlamentbe jutáshoz szükséges küszöböt sem érik el. Korábban Franciaországban a Nemzeti Front és Hollandiában a Pim Fortuyn Listája erősebb, Németországban pedig az Alternatíva Németországért a 2019-es európai parlamenti választáson 11%-ot ért el (ami az előző ilyen választáshoz képest 4 hellyel többet jelentett a pártnak).

Kelet-Közép-Európában a kommunista rendszerek bukása után erősödött meg a nacionalizmus és így a szélsőjobboldali pártok is. Szlovákiában például a Szlovák Nemzeti Párt a kormánykoalíció részét képezi. Romániában a Moldova annektálását önmaga elé nyíltan kitűző Nagy-Románia Párt 2004-ben 11,5%-os választási eredményt ért el, utána viszont kiestek a román Parlamentből.

A 2010-es években Európa legnagyobb szélsőjobboldali pártja a francia bevándorlásellenes Nemzeti Tömörülés. Jean-Marie Le Pen vezetése alatt a párt széles körű felháborodást váltott ki a gyűlöletkeltő megnyilvánulása miatt, beleértve a holokauszt tagadását és az iszlamofóbiát. 2012-ben Jean-Marie Le Pen lányát, Marine Le Pent választották meg a párt élére.

Az Európai Parlamentben az „Identitás, Hagyomány, Szuverenitás” (ITS) néven alkotnak külön frakciót az oda bejutott szélsőjobboldali politikusok.

Magyarországon

Magyarországon a neonáci vagy a fasiszta ideológiát nyíltan felvállaló csoportok száma és súlya csekély. Lánczi András 2006-ban úgy vélte Magyarországon nincsen szélsőjobboldali párt, hozzátéve, hogy „szélsőjobbos mozgalmi csoportok” viszont léteznek.

A helyzet 2002 óta drasztikusan megváltozott. Egyrészt 2002-ben még a politikai és civil csoportosulásokat egészen más vizuális környezet vette körül (az internet robbanásszerű elterjedése a 2000-es évek közepén következett be ugyanis Magyarországon), másrészt a 2000-es évek közepe óta az értelmiség és a politikusok egy része nem a MIÉP-et tekinti elsődlegesen szélsőjobboldali pártnak, hanem a Jobbik Magyarországért Mozgalom pártot. Mivel a nagyközönség a bírói döntések szövegét nem ismeri széles körben, ezért mindkét politikai oldal más következtetést von le a döntésekből.

A Fidesz 2010-es hatalomba visszatérése óta a kritikusai szerint a párt fokozatosan a jobboldali alapállásból a "szélsőjobboldal felé tolódott”, amely eltolódást a „szélsőséges bevándorlásellenes kampányai”, a „demokrácia elemeinek fokozatos lebontása”, valamint „nemzeti” politika jellemez. A Tusványoson 2014-ben kifejtett „illiberális demokrácia” megvalósítása miatt néhányan szélsőjobboldalinak tartják. Ezzel szemben Orbán Viktor szerint „az illiberális demokrácia az, amikor nem a liberálisok nyernek.”

Hatósági döntések

A Jobbik 2013-ban úgy vélte, hogy egyes televíziócsatornák megsértették a Médiatörvényt, amely szerint a „médiaszolgáltató hírszolgáltatást és politikai tájékoztatást nyújtó műsorszámaiban műsorvezetőként, hírolvasóként, tudósítóként rendszeresen közreműködő munkatársai bármely médiaszolgáltató által közzétett műsorszámban szereplő politikai hírhez véleményt, értékelő magyarázatot – kivéve a hírmagyarázatot – nem fűzhetnek”. A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) Médiatanácsa megállapította, hogy a jogszabály „korlátozza a véleményeknek, értékelő magyarázatoknak a közzétett hírekhez való hozzáfűzését”. Ezért hírműsorokban nem lehet a véleményt, értékelést kifejező „szélsőséges” jelzőt használni a Jobbikkal kapcsolatban sem.

2016-ban a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság úgy döntött, hogy lehet hírműsorban „szélsőjobboldalinak” nevezni a Jobbikot, mivel a „szélsőjobboldali” kifejezést nem csak a szélsőséges irányzatokra szokták használni a napi politikában. „Ha a saját alapító nyilatkozata által is elismerten radikális jobboldali pártot egy híradásban szélsőjobboldaliként azonosítva neveznek meg, nem jelenti azt, hogy ezzel véleményt formálnak róla”. A Jobbik a Kúriánál támadta meg a döntést, ahol számára kedvezően ítéltek. Végül 2016 decemberében az Alkotmánybíróság is helybenhagyta a Kúria és a Médiatanács döntését.

További információk

• Extreme Right Electorates and Party Success Research Group (EREPS) (angolul)