Ugrás a tartalomhoz

Marine Le Pen

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Marine Le Pen
A Nemzeti Tömörülés 2. elnöke
Hivatali idő
2011. január 16. – 2017. április 24.
ElődJean-Marie Le Pen
Európai Parlamenti képviselő
Hivatali idő
2004. július 20. – 2017. június 18.
Született1968. augusztus 5. (56 éves)
Neuilly-sur-Seine (92)
PártNemzeti Tömörülés (1986–)
SzüleiPierrette Lalanne
Jean-Marie Le Pen
Házastársa
  • Éric Iorio (2002. december – 2006. június)
  • Franck Chauffroy (1997. június 7. – 2000. április)
ÉlettársLouis Aliot
Gyermekei
  • Jehanne Chauffroy
  • Mathilde Chauffroy
  • Louis Chauffroy
Foglalkozásügyvéd
IskoláiPanthéon-Assas Egyetem
Valláskatolicizmus
Marine Le Pen aláírása
Marine Le Pen aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Marine Le Pen témájú médiaállományokat.

Marine Le Pen (Neuilly-sur-Seine, Hauts-de-Seine, 1968. augusztus 5. –) francia ügyvéd, politikus. A szélsőjobboldali Nemzeti Tömörülés elnöke,[1][2] 2017. április 24-ig[3] az Európai Parlament képviselője, Pas-de-Calais megyében Hénin-Beaumont városi tanácsának tagja, Jean-Marie Le Pen legfiatalabb lánya.

Tanulmányai

[szerkesztés]

Saint-Cloud-ban érettségizett, Párizsban a Panthéon-Assas Egyetemen szerzett jogász diplomát 1990-ben, azután büntetőjogi szakvizsgát tett. Az 1990 februárjában megalakult, és a Nemzeti Fronthoz közel álló CNEP (Párizsi Diákok Nemzeti Köre) vezetőségének tagja volt, és egy ideig tiszteletbeli elnöke is.[4] 1992-ben megkapta az ügyvédi pályaalkalmassági engedélyt, és a Párizsi Alsófokú Bíróságon lett védőügyvéd, elsősorban gyorsított eljárási ügyekben. Franciaországban illegálisan tartózkodó külföldieket is védett.[5] 1998-ban hagyta abba az ügyvédi tevékenységét.

Politikai pályafutása

[szerkesztés]

Marine Le Pen 1986-ban csatlakozott a Nemzeti Fronthoz. Az 1993-as helyhatósági választásokon Párizs 17. kerületében a NF jelöltjeként a szavazatok 11,10%-át tudta csak megszerezni.[6]

1998-ban a párt jogi szekciójának lett a vezetője, s ezt a tisztséget 2003-ig töltötte be. 1998-ban szerezte meg első politikai mandátumát, amikor bekerült a Nord-Pas-de-Calais megye regionális tanácsába, s ahol 2004-ig működött.

A 90-es évek végén a NF belső válságon ment keresztül, s amikor 2000-ben Marine lépett a Génération Le Pen élére, azon dolgozott, hogy „szalonképesebbé” tegye a pártot.

2002-ben újra beválasztották Nord-Pas-de-Calais regionális tanácsába, 2004-ben pedig az Île-de-France képviselőjeként bekerült az Európai Parlamentbe. 2005-ben az európai alkotmány létrehozása, a Római szerződés (2004) ellen kampányolt.

Marine befolyása egyre nőtt a párton belül. Jacques Bompard-t, Orange polgármesterét kizárták a párt politikai bizottságából, mert bírálta a helyzetet. Bompard sztálinista módszerek alkalmazásával vádolta Jean-Marie Le Pent és kilépett a pártból.[7]

A Nemzeti Front bordeaux-i kongresszusán 2007-ben a szavazók 75,76%-a tartotta alkalmasnak Marine-t a pártelnöki posztra, az apa döntési jogkörrel rendelkező elnökhelyettessé nevezte ki leányát a kongresszuson.

A 2007-es franciaországi elnökválasztáson Jean-Marie Le Pen választási kampányának stratégiai igazgatója volt. Sikerült rávennie apját, hogy tovább javítsák, finomítsák a párt imázsát.[8] Egyik választási plakátjuk a bevándorlás problémájára hívta fel a figyelmet egy Magrebből származó francia lány képével, aki lefelé fordított hüvelykujjal mutatott a kampány egyik jelmondatára: állampolgárság-beolvadás-társadalmi felemelkedés-laicitás. a jobb/bal mindent elrontott. Marine Le Pen szerint a franciaországi pártok egyike sem tudott megoldást találni a felvetett kérdésekre, viszont a külföldről bevándorolt franciák egy része válaszra vár.[9]

2007-ben Hénin-Beaumont-ba költözött, Pas-de-Calais megyébe. Ellenfelei politikai ejtőernyőzést vetettek szemére. Le Pen azzal utasította vissza a vádakat, hogy már 1998-ban beválasztották Nord-Pas-de-Calais regionális tanácsába. Azért választotta ezt a bányászkörzetet, mert Franciaország legfőbb problémái, a munkanélküliség, üzemek, gyárak, bányák bezárása és delokalizációja, valamint a létbizonytalanság Hénin-Beaumont-ban mind megtalálhatók.[10]

2011. január 16-án a tours-i kongresszus a párt elnökévé választotta Marine-t. Az amerikai Time magazin 2011-ben A világ 100 legbefolyásosabb személyisége közé sorolta.[11]

A 2012-es franciaországi elnökválasztás első fordulóján a szavazatok 17,90%-át szerezte meg. Választási ígéreteit 12 pontban foglalta össze:[12]

  • A nyugdíjak és a legalacsonyabb fizetések emelése.
  • A tömeges bevándorlás megállítása, a francia állampolgárok élvezzenek elsőbbséget a munkaerőpiacon, a szociális juttatások (lakás) terén.
  • A közbiztonság erősítése.
  • A közerkölcs javítása, vissza kell adni a francia népnek a döntéshozatalhoz való jogát népszavazás útján.
  • Hatékonyan működő közszolgálat megszervezése, minőségi egészségügyi ellátás minden francia állampolgár számára.
  • A gyermeküket egyedül nevelő, vagy főállású anyák pénzügyi támogatása.
  • Tudásorientált oktatási intézményekre van szükség, az iskolákban helyre kell állítani a fegyelmet és a teljesítmény, a tudás, szorgalom alapján történő érdemi elbírálást.
  • Fel kell lendíteni a hazai ipari termelést észszerű vámkorlátozások bevezetésével.
  • Meg kell szüntetni a nemzetközi pénzpiacoktól való függőséget, hogy ki lehessen lépni az adósságspirálból.
  • Újra kell tárgyalni az uniós szerződéseket a nemzeti szuverenitás visszaszerzése érdekében.
  • Érvényesíteni kell a köztársasági laicitást a politikai–vallási követelések ellenében.
  • Franciaország diplomáciai és katonai függetlenségének visszaszerzése.

A Nemzeti Front alapító tagja volt a Európai Nemzeti Mozgalmak Szövetségének. 2013 őszén Marine Le Pen elnöksége alatt a párt kilépett a szövetségből.

2015. augusztus 20-án Marine Le Pen kezdeményezésére a Nemzeti Pártból kizárták az alapító Jean-Marie Le Pent.[13]

Magyar vonatkozás

[szerkesztés]

Marine Le Pen a 2022-es franciaországi (sikertelen) elnökválasztási kampányára 10,6 millió euró, akkori árfolyamon mintegy 4,1 milliárd forintnyi hitelt kapott a Mészáros-féle MKB Banktól.[14]

Írásai

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Hartmann, Isabel (2010. június). „La méthode Marine” (francia nyelven). Écoute, Planegg/München Németország 2010 (6), 24. o, Kiadó: Spotleight Verlag Gmbh. 
  2. ↑ Marine Le Pen a Nemzeti Tömörülés újraválasztott pártelnöke (magyar nyelven). euronews, 2021. július 4. (Hozzáférés: 2022. április 12.)
  3. ↑ Lemondott Le Pen. hirtv.hu. (Hozzáférés: 2017. április 25.)
  4. ↑ Ces jeunes fachos, qui peut-être nous gouverneront (francia nyelven). REFLEX, 1993. [2014. április 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. június 4.)
  5. ↑ Interview de Marine Le Pen sur France 2 (francia nyelven). Dailymotion, 2006. (Hozzáférés: 2014. június 4.)
  6. ↑ Legislatives 1993 (francia nyelven). archive.wikiwix.com, 1993. (Hozzáférés: 2014. június 4.)
  7. ↑ Jacques Bompard exclu du bureau politique (francia nyelven). Le Monde, 2005. (Hozzáférés: 2014. június 4.)
  8. ↑ Marine Le Pen, la fille préférée (francia nyelven). Le Figaro, 2008. (Hozzáférés: 2014. június 5.)
  9. ↑ Laïcité, social (francia nyelven). nouvelobs.com, 2006. (Hozzáférés: 2014. június 4.)
  10. ↑ Marine Le Pen repart en conquête dans le Pas-de-Calais (francia nyelven). boursier.com, 2007. (Hozzáférés: 2014. június 4.)
  11. ↑ The 2011 Time 100 (angol nyelven). Time, 2011. (Hozzáférés: 2014. június 4.)
  12. ↑ Mon projet pour la France et les Français (francia nyelven). frontnational.com, 2011. [2014. november 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. június 4.)
  13. ↑ Kizárták saját pártjából Jean-Marie Le Pent, 2015. augusztus 20. (Hozzáférés: 2015. augusztus 24.)
  14. ↑ https://www.portfolio.hu/bank/20220309/nyilvanossagra-kerult-melyik-magyar-bank-adott-hitelt-marine-le-pennek-532067

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Marine_Le_Pen&oldid=27570643”