Nemzeti Tömörülés
| Nemzeti Tömörülés | |
 | |
| A Nemzeti Tömörülés logója | |
| Adatok | |
| Elnök | Jordan Bardella |
| Alelnök | Steeve Briois, Jordan Bardella |
| Alapítva | 1972. október 5. (52 éves) |
| Székház | 76-78 rue des Suisses, 92000 Nanterre, Hauts-de-Seine |
| Ifjúsági tagozat | Nemzeti Generáció |
| Tagok száma | 83 000 (2022) |
| Ideológia | Francia nacionalizmus[1] Nemzeti konzervativizmus[2] Bevándorlásellenesség[3] Antiglobalizmus[4] Protekcionizmus[5] Euroszkepticizmus[6] |
| Politikai elhelyezkedés | jobboldal[7][8][9][10][11] |
| Parlamenti jelenlét | Alsóházban: 89 / 577 Felsőházban: 0 / 348 Európai Parlamentben (Franciaországi mandátumok): 30 / 81 |
| Európai párt | Identitás és Demokrácia Párt |
| EP-frakció | Patrióták Európáért |
| Hivatalos színei | Tengerészkék |
| Franciaország politikai élete | |
| Weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Nemzeti Tömörülés témájú médiaállományokat. | |
A Nemzeti Tömörülés avagy néha Nemzeti Gyűlés (franciául Rassemblement national, RN; 2018-ig Nemzeti Front, franciául Front national, FN) egy nacionalista, szélsőjobboldali,[12][13][14][15][16] protekcionista, bevándorlásellenes, globalizációellenes, euroszkeptikus francia párt.
Története
[szerkesztés]A Nemzeti Front 1972-ben jött létre, alapítója Jean-Marie Le Pen. 1973-as helyhatósági választáson mérettette meg magát először a párt. Eredetileg ultranacionalista szellemiségű volt. A párt eredetileg a Nemzeti Front a Francia Egységért (Front national pour l'unité française) néven lett megalapítva. Nagy hatással volt rájuk a neofasiszta Olasz Szociális Mozgalom, amely ekkor Olaszországban képes volt magába integrálni több szélsőjobboldali pártot. A Nemzeti Front a párt szimbólumot is róluk mintázta. Az alapítók között voltak a Roger Holeindre Francia Egység Pártjának nacionalistái, Pierre Bousquet militánsai, François Brigneau és Alain Robert vezette Új Rend neofasiszta mozgalom ; a Georges Bidault vezette degaulleellennes Igazság és Szabadság Mozgalom ; Pierre Poujade mozgalma, algériai háború veteránjai és monarchisták.[17]
Le Pen a 2002-es franciaországi elnökválasztások második helyezettjeként bejutott a második fordulóba, amelyen kihívója, Jacques Chirac 64,4 százalékkal legyőzte őt, de a II. fordulóba való bejutás a pártnak már önmagában is dicsőség volt, hiszen azelőtt mindig rosszul szerepeltek a parlamenti- és elnökválasztásokon.
2011. január 15. óta Marine Le Pen vezeti. Az alapító lánya igyekezett szalonképesebbé tenni a pártot, politikája szélesebb körű elfogadtatására törekedett, ezért például apját a holokauszt relativizálása és idegengyűlölet miatt 2015 augusztusában kizárták a pártból.[18] A Nemzeti Front alapító tagja volt a Európai Nemzeti Mozgalmak Szövetségének, de 2013 őszén a párt kilépett a szövetségből.
Marine Le Pen bejutott a 2017-es francia elnökválasztás második fordulójába, és 2017. április 24-én taktikai okokból lemondott pártelnöki tisztségéről,[19] de nem sikerült az elnökválasztást megnyernie. Marine-t 2018-ban újraválasztották pártelnöknek.[20]
2018 júniusában a párt új nevet vett fel: Nemzeti Tömörülés.[21]
Választási programja
[szerkesztés]Marine Le Pen a 2012-es franciaországi elnökválasztás első fordulóján a szavazatok 17,90%-át szerezte meg. Választási ígéreteit 12 pontban foglalta össze:[22]
- A nyugdíjak és a legalacsonyabb fizetések emelése.
- A tömeges bevándorlás megállítása, a francia állampolgárok élvezzenek elsőbbséget a munkaerőpiacon, a szociális juttatások (lakás) terén.
- A közbiztonság erősítése.
- A közerkölcs javítása, vissza kell adni a francia népnek a döntéshozatalhoz való jogát népszavazás útján.
- Hatékonyan működő közszolgálat megszervezése, minőségi egészségügyi ellátás minden francia állampolgár számára.
- A gyermeküket egyedül nevelő, vagy főállású anyák pénzügyi támogatása.
- Tudásorientált oktatási intézményekre van szükség, az iskolákban helyre kell állítani a fegyelmet és a teljesítmény, a tudás, szorgalom alapján történő érdemi elbírálást.
- Fel kell lendíteni a hazai ipari termelést észszerű vámkorlátozások bevezetésével.
- Meg kell szüntetni a nemzetközi pénzpiacoktól való függőséget, hogy ki lehessen lépni az adósságspirálból.
- Újra kell tárgyalni az uniós szerződéseket a nemzeti szuverenitás visszaszerzése érdekében.
- Érvényesíteni kell a köztársasági laicitást a politikai–vallási követelések ellenében.
- Franciaország diplomáciai és katonai függetlenségének visszaszerzése.
Választási eredmények
[szerkesztés]| Választások éve | Az első fordulóban szerzett szavazatok száma | Az első fordulóban szerzett szavazatok % | A második fordulóban szerzett szavazatok száma | A második fordulóban szerzett szavazatok % | Megszerzett helyek |
|---|---|---|---|---|---|
| 1973 | 108 616 | 0,5% | — | — | 0 |
| 1978 | 82 743 | 0,3% | — | — | 0 |
| 1981 | 44 414 | 0,2% | — | — | 0 |
| 1986 | 2 699 307 | 9,8% | — | — | 35 |
| 1988 | 2 353 466 | 9,8% | — | — | 1 |
| 1993 | 3 155 702 | 12,7% | 1 168 143 | 5,8% | 0 |
| 1997 | 3 791 063 | 14,9% | 1 435 186 | 5,7% | 1 |
| 2002 | 2 873 390 | 11,1% | 393 205 | 1,9% | 0 |
| 2007 | 1 116 136 | 4,3% | 17 107 | 0,1% | 0 |
| 2012 | 3 528 373 | 13,6% | 842 684 | 3,66% | 2 |
| 2017 | 2 990 454 | 13,2% | 1 590 858 | 8,8% | 8 |
| 2022 | 4.248.626 | 18,7% | 3.589.465 | 17,3% | 89 |
| 2024 | 10.647.914 | 33,2% | 10.110.079 | 37,1% | 142 |
Elnökválasztás
[szerkesztés]| Választások éve | Az első fordulóban szerzett szavazatok száma | Az első fordulóban szerzett szavazatok % | A második fordulóban szerzett szavazatok száma | A második fordulóban szerzett szavazatok % | |
|---|---|---|---|---|---|
| 1974 | Jean-Marie Le Pen | 190 921 | 0,8% | — | — |
| 1981 | — | — | — | — | — |
| 1988 | Jean-Marie Le Pen | 4 376 742 | 14,4% | — | — |
| 1995 | Jean-Marie Le Pen | 4 570 838 | 15,0% | — | — |
| 2002 | Jean-Marie Le Pen | 4 804 713 | 16,9% | 5 525 032 | 17,8% |
| 2007 | Jean-Marie Le Pen | 3 834 530 | 10,4% | — | — |
| 2012 | Marine Le Pen | 6 421 426 | 17,9% | — | — |
| 2017 | Marine Le Pen | 7 678 491 | 21,30 | 10 638 475 | 33,9% |
| 2022 | Marine Le Pen | 8 133 828 | 23,15 | 13 288 686 | 41,45% |
Regionális tanácsok
[szerkesztés]| Választások éve | Az első fordulóban szerzett szavazatok száma | Az első fordulóban szerzett szavazatok % | A második fordulóban szerzett szavazatok száma | A második fordulóban szerzett szavazatok % | Megszerzett helyek (összesen 1880) |
|---|---|---|---|---|---|
| 1986 | 2 654 390 | 9,7% | — | — | 137 |
| 1992 | 3 396 141 | 13,9% | — | — | 239 |
| 1998 | 3 270 118 | 15,3% | — | — | 275 |
| 2004[23] | 3 564 064 | 14,7% | 3 200 194 | 12,4% | 156 |
| 2010[24] | 2 223 800 | 11,4% | 1 943 307 | 9,2% | 118 |
| 2015[25] | 6 018 672 | 27,73% | 6 820 477 | 27,10% | 358 |
Európai parlamenti választások
[szerkesztés]| Választások éve | Megszerzett szavazatok száma | Megszerzett szavazatok % | Helyek száma | Helyezés |
|---|---|---|---|---|
| 1984 | 2 210 334 | 11,0% | 10 / 81
|
4. |
| 1989 | 2 129 668 | 11,7% | 10 / 81
|
3. |
| 1994 | 2 050 086 | 10,5% | 11 / 87
|
5. |
| 1999 | 1 005 113 | 5,7% | 5 / 87
|
8. |
| 2004 | 1 684 792 | 9,8% | 7 / 78
|
4. |
| 2009 | 1 091 691 | 6,3% | 3 / 74
|
6 |
| 2014[26] | 4 712 461 | 24,86% | 24 / 74
|
1. |
| 2019 | 5 286 939 | 23,34% | 23 / 79
|
1. |
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a National Front (France) című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ http://www.parties-and-elections.eu/france.html
- ↑ http://www.nytimes.com/2014/10/01/world/seeking-new-heights-in-france-national-front-thinks-locally.html?_r=0
- ↑ Archivált másolat. [2013. augusztus 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. augusztus 27.)
- ↑ Zaslove, Andrej. "Exclusion, Community, and a Populist Political Economy: The Radical Right as an Anti-Globalization Movement", Comparative European Politics (2008) 6, 169–189. doi:10.1057/palgrave.cep.6110126
- ↑ Archivált másolat. [2014. szeptember 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. augusztus 27.)
- ↑ Archivált másolat. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. augusztus 27.)
- ↑ http://content.time.com/time/specials/packages/article/0,28804,2085728_2085727_2085707,00.html
- ↑ Archivált másolat. [2018. június 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. augusztus 27.)
- ↑ Archivált másolat. [2015. július 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. augusztus 27.)
- ↑ http://global.britannica.com/topic/National-Front-political-party-France[halott link]
- ↑ http://www.ibtimes.co.uk/france-right-wing-front-national-party-under-investigation-over-illegal-campaign-financing-1495747
- ↑ Jews in Le Pen's party make blacklist of candidates with neo-Nazi ties (angol nyelven). The Jerusalem Post | JPost.com . (Hozzáférés: 2022. április 11.)
- ↑ Factsheet: National Rally (Rassemblement National, previously Front National or National Front) (amerikai angol nyelven). Bridge Initiative . (Hozzáférés: 2022. április 11.)
- ↑ Pourquoi le FN reste résolument un parti d’extrême droite. In: Le Monde, 23. Marc 2016, abgerufen am 24. April 2017.
- ↑ Gilles Ivaldi, Marc Swyngedouw: Rechtsextremismus in populistischer Gestalt. Front National und Vlaams Blok. In: halshs.archives-ouvertes.fr, Januar 2006.
- ↑ Marine Le Pen a Nemzeti Tömörülés újraválasztott pártelnöke (magyar nyelven). euronews, 2021. július 4. (Hozzáférés: 2022. április 12.)
- ↑ De Boissieu, Laurent: Chronologie du Front National FN. France Politique . [2019. augusztus 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. augusztus 31.)
- ↑ Kizárták saját pártjából Jean-Marie Le Pent. Origo.hu, 2015. augusztus 20. [2015. augusztus 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. augusztus 24.)
- ↑ Lemondott Le Pen – Hír TV, 2017. április 25.
- ↑ Újraválasztották Marine Le Pent pártelnöknek, nevet válthat a Nemzeti Front Archiválva 2018. november 29-i dátummal a Wayback Machine-ben – Magyar Nemzet, 2018. március 11.
- ↑ Nevet változtat a francia Nemzeti Front. 24.hu, 2018. június 1. (Hozzáférés: 2018. június 15.)
- ↑ The 2011 Time 100 (angol nyelven). Time, 2011. (Hozzáférés: 2014. június 4.)
- ↑ Résultat des élections Régionales 2004 (francia nyelven). Francia Belügyminisztérium. (Hozzáférés: 2011. szeptember 6.)
- ↑ Résultat des élections Régionales 2010 (francia nyelven). Francia Belügyminisztérium. [2012. március 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. szeptember 6.)
- ↑ Résultat des élections Régionales 2015 (francia nyelven). Francia Belügyminisztérium. (Hozzáférés: 2015. december 23.)
- ↑ Mes démarches / A votre service - Ministère de l'Intérieur (francia nyelven). Elections.interieur.gouv.fr. (Hozzáférés: 2015. március 31.)
További információk
[szerkesztés]- A Nemzeti Tömörülés honlapja (franciául)
