Szocialista Párt (Franciaország)
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
Szocialista Párt Parti socialiste | |
Adatok | |
Elnök | Jean-Christophe Cambadélis |
Alapítva | 1969 |
Elődpárt | SFIO, CIR, UCRG, UGCS |
Székház | 10, rue de Solférino 75333 Paris Cedex 07 |
Ifjúsági tagozat | Mouvement des Jeunes Socialistes (MJS) |
Tagok száma | 170 000 (2012) |
Ideológia | szociáldemokrácia baloldali demokrácia |
Politikai elhelyezkedés | balközép |
Parlamenti jelenlét | Nemzetgyűlés 27 / 577
Szenátus65 / 348
Európai Parlamentben (Franciaországi mandátumok) 3 / 79 |
Európai párt | Európai Szocialisták Pártja |
EP-frakció | Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége |
Hivatalos színei | rózsaszín, vörös |
Franciaország politikai élete | |
Weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Szocialista Párt Parti socialiste témájú médiaállományokat. |
A Szocialista Párt (franciául: Parti socialiste, PS) egy franciaországi szociáldemokrata párt, mely a balközép vezető ereje. A PS a jelenlegi francia politika két legnagyobb pártjának egyike (a másik a jobbközép Unió egy Népi Mozgalomért [UMP]).
Története
[szerkesztés]A pártot 1969-ben alapították az Alfortville-i Kongresszus során, amikor is a Munkások Internacionáléjának Francia Szekciója (SFIO) nevű pártba több kisebb is beleolvadt. A következő kongresszus során Alain Savary-t választották elnökké, akit elődje, Guy Mollet is támogatott. Ő egy úgynevezett ideológiai párbeszédet javasolt a kommunistákkal (akik akkoriban az egyik legnagyobb párt voltak Franciaországban).
Két évvel később (1971-ben) a François Mitterrand vezette Republikánus Intézmények Konvenciója (Convention des institutions républicaines) párt is csatlakozott az egyre erősödő szocialistákhoz. Mitterrand rövidesen legyőzte a Savary-Mollet-duót, s átvette a párt vezetését.
1972-ben aláírták az ún. "Közös Program"-ot a kommunistákkal és a radikális baloldaliakkal. Így történhetett meg, hogy a szocialisták 1974-ben már nagyon közel kerültek a győzelemhez: az elnökválasztás második fordulójában a szocialista jelölt (Mitterrand) a szavazatok 49,2%-át szerezte meg (jobboldali kihívója 50,8%-ot kapott).
1974 végén a párt néhány újabb taggal bővült: ők a baloldali kereszténydemokráciát és a nem-marxista csoportot erősítették.
Az 1977-es önkormányzati választások után nem tudták frissíteni a "Közös Program"-ot, ugyanis a kommunista Georges Marchais szerint a PS a jobboldal felé mozdult el.
A közvélemény-kutatások előrejelzéseinek ellenére a Baloldali Unió elvesztette az 1978-as parlamenti választásokat is, bár a szocialisták jobban teljesítettek, mint a kommunisták (ez 1936 óta nem fordult elő), így a baloldal vezető pártjává váltak.
Az 1981-es elnökválasztásra ismét François Mitterrandot jelölték, aki az Ötödik Köztársaság történetében először tudott győzni szocialistaként/baloldaliként. A nemzetgyűlésben - szintén először a történelemben - abszolút többséget szereztek. Az elsöprő győzelem természetesen a jobboldali pártok és a kommunisták kárára történt.
Mitterrand volt az utolsó megválasztott vezető Európában, aki még megpróbált szocialista-ihletésű reformokat végrehajtani (pl.: 110 Propositions pour la France). Jelentős államosítás kezdődött (többek között a bankszektorban, a biztosítási ágazatban, a védelmi iparágakban). A munkások bérét emelték, s a munkaidőt 39 órára csökkentették. A reformok közé tartozott többek között a halálbüntetés eltörlése és a szolidáris adó a gazdagok részére.
1986-ban a Szocialista Párt elvesztette többségét a nemzetgyűlésben, így kénytelen volt együttműködni a jobboldallal. Ennek ellenére 1988-ban ismét elnökké választották, ám kabinetjében már négy jobbközép miniszter is helyet kapott.
Mitterrand második elnöki ciklusában a külpolitikára és az európai integrációra fókuszált: népszavazást írt ki a maastrichti szerződés ratifikálásának érdekében. Az 1994-es EP-választás eredményeképpen a szocialisták delegálhatták a legtöbb francia képviselőt a testületbe. Közeledtek azonban az elnökválasztások, s a párt hatalmas válságba került ezen ügy kapcsán, ennek köszönhetően az 1995-ös választások eredményeképpen a jobboldali Jacques Chirac lett Franciaország elnöke.
A szocialisták szövetkeztek a kommunistákkal, a zöldekkel és a radikális baloldaliakkal, s így az 1997-es parlamenti választásokat megnyerték, így Lionel Jospin lett a miniszterelnök.
A 2002-es elnökválasztás során azonban olyan történt, ami még soha: az első forduló eredményeképpen a Szocialista Párt a harmadik helyre csúszott, így a második forduló az első két helyezett, Jacques Chirac és a szélsőjobboldali Jean-Marie Le Pen között zajlott.
A nagy szocialista visszatérésre 2004-ig kellett várni: a 22 régióból 20-ban átvették a vezetést (kivéve Elzászban és Korzikán, valamint négy tengerentúli területen is.
A 2007-es elnökválasztásra Ségolène Royalt jelölték, azonban a második fordulóban mindössze 46,94%-ot kapott, így a jobboldali Nicolas Sarkozy lett a francia elnök. Minthogy azonban a 2008-as önkormányzati választásokat is megnyerték a szocialisták, gőzerővel vetették bele magukat a következő elnökválasztásba. Kezdetben Dominique Strauss-Kahn volt a lehetséges jelölt, azonban szexbotránya miatt elvetették az ötletet, így került a képbe François Hollande, aki 51,64%-os szavazataránnyal lett Franciaország második szocialista elnöke 2012-ben.
Elnökök
[szerkesztés]- Alain Savary (1969-1971)
- François Mitterrand (1971-1981)
- Lionel Jospin (1981-1988)
- Pierre Mauroy (1988-1992)
- Laurent Fabius (1992-1993)
- Michel Rocard (1993-1994)
- Henri Emmanuelli (1994-1995)
- Lionel Jospin (1995-1997)
- François Hollande (1997-2008)
- Martine Aubry (2008-2012)
- Harlem Désir (2012 óta)
Választási eredmények
[szerkesztés]Elnökválasztások
[szerkesztés]Választási év | Jelölt | Első forduló | Második forduló | ||||
---|---|---|---|---|---|---|---|
Szavazatok száma | % | Helyezés | Szavazatok száma | % | Helyezés | ||
1974 | François Mitterrand | 11,044,373 | 43.25 | 1. | 12,971,604 | 49.19 | 2. |
1981 | François Mitterrand | 7,505,960 | 25.85 | 2. | 15,708,262 | 51.76 | 1. |
1988 | François Mitterrand | 10,367,220 | 34.10 | 1. | 16,704,279 | 54.02 | 1. |
1995 | Lionel Jospin | 7,097,786 | 23.30 | 1. | 14,180,644 | 47.36 | 2. |
2002 | Lionel Jospin | 4,610,113 | 16.18 | 3. | |||
2007 | Ségolène Royal | 9,500,112 | 25.87 | 2. | 16,790,440 | 46.94 | 2. |
2012 | François Hollande | 10,272,705 | 28.63 | 1. | 18,000,668 | 51.64 | 1. |
2017 | Benoît Hamon | 2,291,288 | 6.36 | 5. |
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Socialist Party (France) című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.