Szocialista Párt (Franciaország)

Szocialista Párt Parti socialiste
Adatok
Elnök	Jean-Christophe Cambadélis
Alapítva	1969
Elődpárt	SFIO, CIR, UCRG, UGCS
Székház	10, rue de Solférino 75333 Paris Cedex 07
Ifjúsági tagozat	Mouvement des Jeunes Socialistes (MJS)
Tagok száma	170 000 (2012)
Ideológia	szociáldemokrácia baloldali demokrácia
Politikai elhelyezkedés	balközép
Parlamenti jelenlét	Nemzetgyűlés 27 / 577 Szenátus 65 / 348 Európai Parlamentben (Franciaországi mandátumok) 3 / 79
Európai párt	Európai Szocialisták Pártja
EP-frakció	Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége
Hivatalos színei	rózsaszín, vörös
Franciaország politikai élete
Weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Szocialista Párt Parti socialiste témájú médiaállományokat.

A Szocialista Párt (franciául: Parti socialiste, PS) egy franciaországi szociáldemokrata párt, mely a balközép vezető ereje. A PS a jelenlegi francia politika két legnagyobb pártjának egyike (a másik a jobbközép Unió egy Népi Mozgalomért [UMP]).

Története

A pártot 1969-ben alapították az Alfortville-i Kongresszus során, amikor is a Munkások Internacionáléjának Francia Szekciója (SFIO) nevű pártba több kisebb is beleolvadt. A következő kongresszus során Alain Savary-t választották elnökké, akit elődje, Guy Mollet is támogatott. Ő egy úgynevezett ideológiai párbeszédet javasolt a kommunistákkal (akik akkoriban az egyik legnagyobb párt voltak Franciaországban).
Két évvel később (1971-ben) a François Mitterrand vezette Republikánus Intézmények Konvenciója (Convention des institutions républicaines) párt is csatlakozott az egyre erősödő szocialistákhoz. Mitterrand rövidesen legyőzte a Savary-Mollet-duót, s átvette a párt vezetését.
1972-ben aláírták az ún. "Közös Program"-ot a kommunistákkal és a radikális baloldaliakkal. Így történhetett meg, hogy a szocialisták 1974-ben már nagyon közel kerültek a győzelemhez: az elnökválasztás második fordulójában a szocialista jelölt (Mitterrand) a szavazatok 49,2%-át szerezte meg (jobboldali kihívója 50,8%-ot kapott).
1974 végén a párt néhány újabb taggal bővült: ők a baloldali kereszténydemokráciát és a nem-marxista csoportot erősítették.
Az 1977-es önkormányzati választások után nem tudták frissíteni a "Közös Program"-ot, ugyanis a kommunista Georges Marchais szerint a PS a jobboldal felé mozdult el.
A közvélemény-kutatások előrejelzéseinek ellenére a Baloldali Unió elvesztette az 1978-as parlamenti választásokat is, bár a szocialisták jobban teljesítettek, mint a kommunisták (ez 1936 óta nem fordult elő), így a baloldal vezető pártjává váltak.
Az 1981-es elnökválasztásra ismét François Mitterrandot jelölték, aki az Ötödik Köztársaság történetében először tudott győzni szocialistaként/baloldaliként. A nemzetgyűlésben - szintén először a történelemben - abszolút többséget szereztek. Az elsöprő győzelem természetesen a jobboldali pártok és a kommunisták kárára történt.
Mitterrand volt az utolsó megválasztott vezető Európában, aki még megpróbált szocialista-ihletésű reformokat végrehajtani (pl.: 110 Propositions pour la France). Jelentős államosítás kezdődött (többek között a bankszektorban, a biztosítási ágazatban, a védelmi iparágakban). A munkások bérét emelték, s a munkaidőt 39 órára csökkentették. A reformok közé tartozott többek között a halálbüntetés eltörlése és a szolidáris adó a gazdagok részére.
1986-ban a Szocialista Párt elvesztette többségét a nemzetgyűlésben, így kénytelen volt együttműködni a jobboldallal. Ennek ellenére 1988-ban ismét elnökké választották, ám kabinetjében már négy jobbközép miniszter is helyet kapott.
Mitterrand második elnöki ciklusában a külpolitikára és az európai integrációra fókuszált: népszavazást írt ki a maastrichti szerződés ratifikálásának érdekében. Az 1994-es EP-választás eredményeképpen a szocialisták delegálhatták a legtöbb francia képviselőt a testületbe. Közeledtek azonban az elnökválasztások, s a párt hatalmas válságba került ezen ügy kapcsán, ennek köszönhetően az 1995-ös választások eredményeképpen a jobboldali Jacques Chirac lett Franciaország elnöke.
A szocialisták szövetkeztek a kommunistákkal, a zöldekkel és a radikális baloldaliakkal, s így az 1997-es parlamenti választásokat megnyerték, így Lionel Jospin lett a miniszterelnök.
A 2002-es elnökválasztás során azonban olyan történt, ami még soha: az első forduló eredményeképpen a Szocialista Párt a harmadik helyre csúszott, így a második forduló az első két helyezett, Jacques Chirac és a szélsőjobboldali Jean-Marie Le Pen között zajlott.
A nagy szocialista visszatérésre 2004-ig kellett várni: a 22 régióból 20-ban átvették a vezetést (kivéve Elzászban és Korzikán, valamint négy tengerentúli területen is.
A 2007-es elnökválasztásra Ségolène Royalt jelölték, azonban a második fordulóban mindössze 46,94%-ot kapott, így a jobboldali Nicolas Sarkozy lett a francia elnök. Minthogy azonban a 2008-as önkormányzati választásokat is megnyerték a szocialisták, gőzerővel vetették bele magukat a következő elnökválasztásba. Kezdetben Dominique Strauss-Kahn volt a lehetséges jelölt, azonban szexbotránya miatt elvetették az ötletet, így került a képbe François Hollande, aki 51,64%-os szavazataránnyal lett Franciaország második szocialista elnöke 2012-ben.

Elnökök

• Alain Savary (1969-1971)
• François Mitterrand (1971-1981)
• Lionel Jospin (1981-1988)
• Pierre Mauroy (1988-1992)
• Laurent Fabius (1992-1993)
• Michel Rocard (1993-1994)
• Henri Emmanuelli (1994-1995)
• Lionel Jospin (1995-1997)
• François Hollande (1997-2008)
• Martine Aubry (2008-2012)
• Harlem Désir (2012 óta)

Választási eredmények

Elnökválasztások

Választási év	Jelölt	Első forduló			Második forduló
		Szavazatok száma	%	Helyezés	Szavazatok száma	%	Helyezés
1974	François Mitterrand	11,044,373	43.25	1.	12,971,604	49.19	2.
1981	François Mitterrand	7,505,960	25.85	2.	15,708,262	51.76	1.
1988	François Mitterrand	10,367,220	34.10	1.	16,704,279	54.02	1.
1995	Lionel Jospin	7,097,786	23.30	1.	14,180,644	47.36	2.
2002	Lionel Jospin	4,610,113	16.18	3.
2007	Ségolène Royal	9,500,112	25.87	2.	16,790,440	46.94	2.
2012	François Hollande	10,272,705	28.63	1.	18,000,668	51.64	1.
2017	Benoît Hamon	2,291,288	6.36	5.

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Socialist Party (France) című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.