Ugrás a tartalomhoz

2017-es francia törvényhozási választások

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A kétfordulós 2017-es francia nemzetgyűlési választásokat 2017. június 11-én és 18-án tartották, amelyen megválasztották Franciaország kétkamarás parlamentje alsóházának tagjait.

A francia törvények szerint erre a választásra röviddel az elnökválasztás után kerül sor, melynek két fordulóját 2017-ben április 23-án és május 7-én rendezték, és amelynek eredményeképp Emmanuel Macron lett az új államfő. A nemzetgyűlési választások fő tétje az volt, hogy az elnök mögött álló pártok – a szociálliberális En Marche és a François Bayrou-féle centrista Demokratikus Mozgalma (MoDem) – megszerzik-e a többséget a Nemzetgyűlésben, és ha igen, mekkorát. A Nemzetgyűlés választja ugyanis a kormányfőt, és ha az államfő és a kormányfő eltérő politikai párthoz tartozik, akkor az így létrejövő ún. „politikai társbérlet” (franciául cohabitation), a nézetkülönbségek sora lerontja a kormányzás hatékonyságát.

Az első fordulót Macron koalíciója nyerte, a szavazatok 32,3%-át besöpörve. A jobboldali Republikánusok 21,6%-ot szereztek, Marine Le Pen ultranacionalista Nemzeti Frontja pedig 13,2%-ot. Az elemzők ekkor úgy vélték, Macron pártjai akár kétharmados nemzetgyűlési többséghez juthatnak a második fordulóban. („Macron-mániáról” azonban nem lehetett beszélni, hiszen az alacsony részvételi arányból is következően csak minden tizedik francia szavazott az elnök pártjára.)[1][2] Végül a mandátumok 60,66%-át szerezték meg, ezzel stabil többség jött létre az elnök mögött. A korábban meghatározó nagy francia pártok, mint a jobboldali Köztársaságiak és a baloldali Szocialista Párt, erősen visszaszorultak.

A 15. Nemzetgyűlés 2017. június 27-én 15 órakor (CEST) ült össze.[3]

Háttér

[szerkesztés]

2012

[szerkesztés]

A 2012-es törvényhozási választásokra június 10-én és 17-én került sor, röviddel azután, hogy az elnökválasztást a szocialista párti François Hollande nyerte. A törvényhozási választáson a baloldali erők többséget nyertek a törvényhozásban, a mandátumok 59%-át (341 mandátumot) szerezve, szemben a Nicolas Sarkozy akkori államfőt támogató pártok szerezte 40%-kal (229) mandátum.[4] Hollande május 15-én esküdött fel.[5] Kormányába a szocialisták mellett a Baloldali Radikális Párt (Parti radical de gauche, PRG) és a Zöldek kerültek. Az Ayrault-kormány 2014. március 31-ig volt hivatalban.

2014

[szerkesztés]

2014 elején, miután a szocialista kormány támogatottsága meggyengült[6] és a szocialisták vereséget szenvedtek a 2014-es helyhatósági választásokon, Hollande menesztette a miniszterelnököt, és Manuel Vallst nevezte ki kormányfőnek.[7] Két hónappal később európai parlamenti választásokat tartottak, amelyen Franciaországban Marine Le Pen Nemzeti Frontja végzett az élen, és a szavazatok csaknem 25%-át megszerezve a 74 elérhető mandátumból 24-et szerzett meg. A fő ellenzéki párt, az Unió egy Népi Mozgalomért (UMP, 2015-től utódpártja a Republikánusok) 21%-ra esett vissza (20 mandátum), a szocialisták pedig 14%-ra (13 mandátum).[8]

2014 augusztusában Hollande elnök arra kérte Vallst, hogy alakítsa át kormányát. Augusztus 27-én lépett hivatalba a második Valls-kormány.[9]

A 2014-es szenátusi választásokon szeptember 28-án a középjobb UMP szerzett szenátusi többséget, és Gérard Larcher lett a szenátus elnöke.

A választási rendszer

[szerkesztés]

A nemzetgyűlés 577 tagját egyéni választókerületekben választják, kétfordulós rendszerben. Ha valamelyik jelölt az első fordulóban megszerzi a szavazatok több, mint 50%-át és a regisztrált szavazók több, mint egynegyedének megfelelő számú szavazatot, akkor győz és abban a választókerületben nem kell második fordulót tartani. Ha senki sem szerez ennyi szavazatot, a második fordulóba a két legtöbb szavazatot szerző jelölt kerül, és még azok a jelöltek, akik több, mint 12,5%-os eredményt értek el, ha vannak ilyenek. Ha senkinek sincs 12,5%-os, akkor a két legtöbb szavazatot szerzett jelölt jut tovább. Az 577 választókerületből 539 van az európai Franciaországban, 27 Franciaország tengerentúli megyéiben és területein, 11 pedig a külföldön élő franciáknak van fenntartva[10]

A jelöltek május 15 és 18 közt jelenthették be az indulást a választáson.[11][12] A hivatalos kampányidőszak az első forduló előtt május 22-től június 10-e éjfélig tart, a második forduló előtt pedig június 12. éjféltől június 17. éjfélig. A második fordulóban versenyben lévő jelöltek regisztrációs határideje június 13. 18:00 CEST.[3] 2002 óta az elnökválasztásokat és a törvényhozási választásokat ugyanabban az évben, egymáshoz közel tartják, hogy csökkentsék a kohabitáció kockázatát.[12]

Az első fordulós szavazásra Francia Polinéziában és Franciaország amerikai külképviseletein június 3-án, szombaton helyi idő szerint 08:00 és 18:00 között kerül sor, az Amerikán kívüli külképviseleteken pedig 4-én, vasárnap. A francia tengerentúli területeken (pl. Francia Guyana, Guadeloupe, Martinique, Saint-Barthélemy, Saint-Martin és Saint-Pierre és Miquelon) június 10., vasárnap 08:00 és 18:00 óra között szavaznak, helyi idő szerint. Az európai Franciaországban (és Mayotte, Új-Kaledónia, Réunion és Wallis és Futuna tengerentúli területeken) június 11-én vasárnap 08:00 és 18:00 vagy 20:00 között van a szavazás.[13][14]

Közvélemény-kutatások

[szerkesztés]

Grafikus összesítés

[szerkesztés]

Első fordulós százalékok a felmérések átlagában:

Első forduló

[szerkesztés]
A felmérés forrása Adatfelvétel ideje Minta
mérete 		LO NPA PCF FI EELV PS PRG DVG REM MoDem UDI LR DVD UPR DLF FN Egyéb
Ipsos 2017. május 26-28. 1127 0,5% 2% 11,5% 3% 9% 29,5% 22% – 2,5% 18% 2%
Kantar Sofres Archiválva 2017. június 3-i dátummal a Wayback Machine-ben 2017. május 24-28. 2022 1% 2% 12% 3,5% 8% 1% 31% – 18% 1,5% 0,5% 2,5% 17% 2%
Harris Archiválva 2017. július 18-i dátummal a Wayback Machine-ben 2017. május 23-26. 905 2% 2% 14% 3% 7% – 31% 18% – – 3% 19% 1%
OpinionWay 2017. május 23-24. 2103 1% 2% 15% 10% – 28% – 20% 2% – – 19% 3%
Elabe 2017. május 23-24. 1011 0,5% 2% 12% 2,5% 6,5% – 33% 20% – – 1,5% 19% 3%
Ifop-Fiducial 2017. május 18-19. 950 0,5% 1,5% 15% 2,5% 7% – – 31% 19% – – 2,5% 18% 3%
Harris 2017. május 16-18. 940 1% 2% 16% 3% 6% – 32% 18% – – 3% 19% –
OpinionWay 2017. május 16-18. 1997 1% 2% 14% 11% – 27% – 20% 2% – – 20% 3%
Harris 2017. május 15-17. 4598 1% 2% 15% 3% 6% – 32% 19% – – 3% 19% –
Harris 2017. május 9-11. 941 2% 2% 14% 3% 7% – 29% 20% – – 3% 20% –
Harris 2017. május 7. 2376 1% 2% 13% 3% 8% – 26% 22% – – 3% 22% –
Kantar Sofres Archiválva 2020. augusztus 9-i dátummal a Wayback Machine-ben 2017. május 4-5. 1507 2% 1% 15% 3,5% 9% – – 24% 22% – – 2,5% 21% –
Ifop-Fiducial 2017. május 4-5. 1405 1% 2% 16% 3% 9% – – 22% 2,5% 20% – – 1,5% 20% 3%
OpinionWay 2017. április 24. - május 1. 5032 1% 10% 13% – – 26% – 24% 3% – – 19% 4%
Törvényhozási választások 2012. június 10. 0,5% 0,3% 6,9% (FG) 5,5% 29,4% 1,7% 3,4% – 1,8% 4,0% 27,1% 2,9% – 0,6% 13,6% 2,4%

Mandátum-előrejelzések az első forduló előtt

[szerkesztés]
A felmérés forrása Adatfelvétel ideje Minta
mérete 		UDI PCF PS PRG DVG EELV REM MoDem LR UD DVD FN DLF Egyéb
Kantar Sofres Archiválva 2017. június 3-i dátummal a Wayback Machine-ben 2017. május 24-28. 2022 20–30 40–50 320–350 140–155 10–15 5–10
OpinionWay* 2017. május 23-24. 2103 25–30 25–30 310–330 140–160 10–15 –
OpinionWay* 2017. május 16-18. 1997 20–25 40–50 280–300 150–170 10–15 –
OpinionWay* 2017. április 24. - május 1. 5032 6–8 28–43 249–286 200–210 15–25 –
2012-es törvényhozási választások 2012. június 17. 10 (FG) 280 12 22 17 – 2 194 20 13 2 2 3
* Az 577-ből 535 választókerületre (csak az európai Franciaországban; nincsenek benne Korzika, a tengerentúli területek és a külföldön élő franciák); lásd: A francia közvélemény-kutatási bizottság tájékoztatója PDF (franciául)

Eredmények

[szerkesztés]

Választási térképek

[szerkesztés]
  • Részvétel az első fordulóban választókerületenként
    Részvétel az első fordulóban választókerületenként
  • Az első fordulóban nyertes jelöltek párthovatartozása településenként
    Az első fordulóban nyertes jelöltek párthovatartozása településenként

A két forduló nyerteseinek összehasonlítása párthovatartozás szerint

Az 1. forduló nyertesei
A 2. forduló nyertesei


Adatok

[szerkesztés]
A 2017. június 11-ai és 18-ai francia nemzetgyűlési választások eredménye
Első forduló

2017. június 11.

Második forduló

2017. június 18.

Száma Aránya (%) Száma Aránya (%)
Választásra jogosultak 47 570 988 100,00 47 292 967 100,00
Távolmaradók 24 403 480 51,30 27 125 535 57,36
Résztvevők 23 167 508 48,70 20 167 432 42,64
a résztvevők arányában (%) a résztvevők arányában (%)
Üres szavazólapok 357 018 1,54 1 397 496 6,93
Érvénytelen szavazatok 156 326 0,67 593 159 2,94
Érvényes szavazatok 22 654 164 97,78 18 176 777 90,13
Politikai pártok, pártszövetségek, csoportok Szavazatok Szavazatok Mandátumok (1)
száma aránya (%) száma aránya (%)
A Köztársaság Lendületben 6 391 269 28,21 7 826 432 43,06 308 (303)
Republikánus Párt 3 573 427 15,77 4 040 016 22,23 112
MoDem 932 227 4,12 1 100 790 6,06 42 (45)
Szocialista Párt 1 685 677 7,44 1 032 985 5,68 30
Demokraták és Függetlenek Uniója 687 225 3,03 551 760 3,04 18
Engedetlen Franciaország 2 497 622 11,03 883 786 4,86 17
Vegyes baloldali 362 281 1,60 263 619 1,45 12 (13)
Francia Kommunista Párt 615 487 2,72 217 833 1,20 10
Nemzeti Front 2 990 454 13,20 1 590 858 8,75 8
Vegyes jobboldali 625 345 2,76 306 240 1,68 6 (7)
Regionális pártok (Korzikai Változás, A Nép Szolgája (Francia Polinézia), Martinique-i Függetlenségi Mozgalom) 204 049 0,90 137 453 0,76 5
Független 500 309 2,21 100 574 0,55 3
Baloldali Radikális Párt 106 311 0,47 64 860 0,36 3
Környezetvédők 973 527 4,30 23 197 0,13 1
Szélsőjobboldal 68 320 0,30 19 030 0,10 1
Talpra Franciaország! 265 420 1,17 17 344 0,10 1
Szélsőbaloldal 175 214 0,77 0 0 0
Forrás: Belügyminisztérium – Egész Franciaország (franciául)
(1) Zárójelben azok száma áll, akik a Nemzetgyűlés hivatalában 2017. június 19-ig az adott politikai párthoz való tartozásukat bejelentették. Forrás: Liste des députés élus à l'issue des deux tours les 11 et 18 juin 2017 – Assemblee-nationale.fr (elérés: 2017. június 20.) (franciául)

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Nincs Macron-mánia: megújul az elit, de amatőrök nehezíthetik a kormányzást – 24.hu, 2017. június 12.
  2. ↑ Francia választások: végleges eredmények – Origo, 2017. június 12.
  3. ↑ a b Vincent Michelon. „La campagne officielle des législatives commence lundi : tout savoir sur son déroulement”, LCI, 2017. május 21. (Hozzáférés: 2017. május 26.) 
  4. ↑ Erlanger, Steven. „French Socialists Win Majority in Parliament”, The New York Times , 2012. június 17. (Hozzáférés: 2016. december 17.) 
  5. ↑ Angelique Chrisafis in Paris: kerültek.h-president François Hollande sworn in as president in low-key ceremony | World news. The Guardian. (Hozzáférés: 2016. augusztus 4.)
  6. ↑ Mail, Daily: Hollande rating falls even further: French President's approval score dips below 20% | Daily Mail Online. Dailymail.co.uk, 2013. november 17. (Hozzáférés: 2016. augusztus 4.)
  7. ↑ Samuel, Henry: Manuel Valls, France's new prime minister: profile. Telegraph. (Hozzáférés: 2016. augusztus 4.)
  8. ↑ Results of the 2014 European elections - Results by country - France - European Parliament. Europarl.europa.eu. (Hozzáférés: 2016. augusztus 4.)
  9. ↑ RECAP: Hollande orders Valls to name new gov't - The Local. Thelocal.fr, 2014. augusztus 25. (Hozzáférés: 2016. augusztus 4.)
  10. ↑ Electoral system IPU
  11. ↑ Élections législatives de 2017 : Mémento à l'usage des candidats de métropole et d’outre-mer. Ministry of the Interior, 2017 (Hozzáférés: 2017. május 8.)
  12. ↑ a b Eléa Pommiers. „Comment se déroulent les élections législatives”, Le Monde , 2017. április 26. (Hozzáférés: 2017. május 4.) 
  13. ↑ Décret no 2017-616. Assemblée nationale, 2017. április 24. (Hozzáférés: 2017. május 8.)
  14. ↑ Circulaire no JUSC1709622C. Ministère de la Justice, 2017. március 24. (Hozzáférés: 2017. május 8.)
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=2017-es_francia_törvényhozási_választások&oldid=25053406”