Ugrás a tartalomhoz

Jordan Bardella

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jordan Bardella
Született1995. szeptember 13. (29 éves)[1]
Drancy[2]
Álneveel_italiano93
Állampolgársága
Élettársa
  • Nolwenn Olivier (2019–2024)[5][6]
  • Kerridwen Chatillon (2017–2018)[7]
  • Kelly Betesh (2015–2017)[8][9]
Foglalkozása
  • politikus
  • diák
Tisztsége
  • member of the regional council of Île-de-France (2015. december 13. – )
  • szóvivő (2017. szeptember 21. – 2019. június 16.)
  • alelnök (2019. június 16. – , Nemzeti Tömörülés)
  • az Európai Parlament képviselője (2019. július 2. – 2024. július 15.)
  • pártelnök (2022. november 5. – , Nemzeti Tömörülés)
  • az Európai Parlament képviselője (2024. július 16. – )
Iskolái
  • Ensemble Scolaire Jean-Baptiste de La Salle - Notre-Dame de la Compassion (–2013)
  • Párizs-Sorbonne Egyetem (2013–2015, nincs, földrajztudomány)
Politikai pályafutása
PártNemzeti Tömörülés (2012–)[10]
A Wikimédia Commons tartalmaz Jordan Bardella témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Jordan Bardella (Drancy, 1995. szeptember 13. –) francia szélsőjobboldali[11][12] politikus, a Nemzeti Tömörülés (RN) tagja, 2022 óta a Nemzeti Tömörülés (RN) elnöke, miután 2021 szeptemberétől 2022 novemberéig megbízott elnökként dolgozott és 2019-től 2022-ig alelnökként. 2019 óta – amikor az Nemzeti Tömörülés vezető jelöltje volt az európai parlamenti választásokon – az Európai Parlament tagja, és 2015 óta Île-de-France regionális tanácsosa.

Mielőtt a Nemzeti Tömörülés megbízott elnöke lett volna, Bardella 2019 és 2021 között alelnökként, 2017 és 2019 között pedig a párt szóvivőjeként tevékenykedett. 2018 és 2021 között a párt ifjúsági szervezetének, a Nemzeti Generációnak (GN) elnöke.

2024 júniusában-júliusában a Nemzeti Tömörülés által uralt koalíciót vezette a 2024-es francia parlamenti választáson, amely történelmi előnyökkel járt a nacionalista jobboldal számára, bár jelentősen elmaradt a várakozásoktól.

2024 júliusától kezdve a Patrióták Európáért politikai szövetség elnöke.

Élete

[szerkesztés]

Gyermekkora és tanulmányai

[szerkesztés]

Jordan Bardella 1995. szeptember 13-án született Drancyben, egyedüli gyermekként egy többnyire olasz származású családban.[13] Ő egy italautomatákra szakosodott kis- és középvállalkozás tulajdonosának, Olivier Bardella-nak (1968-ban született Montreuilben,[14] olasz és francia-algériai származású) és egy speciális területi óvoda megbízottjának, Luisa Bertelli-Mota-nak (1962-ben született Torinóban, olasz származású) fiaként.[15][16][17]

Bardella anyai családja az 1960-as években hagyta el az olasz ipari háromszöget. Apai nagyapja, Guerrino Bardella, 1944-ben született, eredetileg Alvitóból,[18] érkezett Montreuil-ba 1960-ban, és 1963-ban feleségül vette Réjane Madát, aki 1944-ben született La Ferté-sous-Jouarreban. Guerrino Bardella ács-asztalosként dolgozik.[19][20]

Réjane Mada az algériai (Kabiliából) Mohand Séghir Mada (1903-1974) lánya,[21] (Mohand Séghir Mada Guendouzban (Aït R'zine) született). Mohand Séghir Mada az 1930-as években érkezett Franciaországba, hogy Villeurbanne-ban építőmunkásként dolgozzon és felesége, Denise Annette Jaeck, egy elzászi származású párizsi volt.

Apai nagyapja, Guerrino Bardella és Réjane Mada elváltak, és Guerrino Casablancában telepedett le,[22] ahol feleségül vett egy Hakima nevű marokkói nőt.[23][24]

Jordan Bardella a drancyi helyi tanács toronyházában nőtt fel, és később azt állította, hogy "szerény származást és társadalmi szálat" képvisel a politikában.[25][26][27] Apja üzlettulajdonos volt, Montmorency gazdagabb külvárosában élt, és Bardella a hétvégét és a szerdai napokat ott töltötte.[28] A kritikusok azzal érvelnek, hogy szereti elhagyni az apját, amikor azokra a szociális nehézségekre összpontosít, amelyekkel Franciaország legszegényebb megyéjében kellett felnőnie, egy olyan társadalmi hotspotban nőtt fel, ahol a legmagasabb a bevándorlók aránya. Annak ellenére, hogy megvan a maga bevándorlástörténete, hátrányos helyzetben lévőként mutatja be magát, akinek sikerült teljesen beilleszkednie, elhagynia a külvárost és megemelnie a társadalmi státuszát.[29]

Miután a Jean-Baptiste-de-La-Salle magánlíceumban kitűnő érettségit szerzett közgazdasági és társadalomtudományi szakon,[30] Bardella földrajzot tanult a Sorbonne Egyetemen, de abbahagyta, hogy a politikára összpontosítson.[31][32]

Kezdetek a Nemzeti Frontban (2012–2017)

[szerkesztés]

2012-ben Bardella 16 évesen a Nemzeti Front (FN) tagja lett,[30] és azt mondta, hogy "inkább Marine Le Penért csatlakozott, mint a Nemzeti Frontért" (Marine Le Pen ekkor a Nemzeti Front vezetője volt).[33][34] Ezután a Nemzeti Front Seine-Saint-Denis megyei titkára lett, így 2014-ben, 19 évesen, a párt valaha volt legfiatalabb hivatali tisztviselője volt.[35] 2015. február 16-tól június 30-ig Bardella a Nemzeti Front európai parlamenti képviselője, Jean-François Jalkh parlamenti asszisztenseként dolgozott.[36][37] Ebben az időszakban Bardellát a politikai megfigyelők vezető személyiségnek tartották a Nemzeti Fronton belüli francia külvárosi ügyeket illetőleg.[38]

Bardella a 2015-ös megyei választásokon Tremblay-en-France település képviseletében indult. Ő és jelölttársa, Christine Prus a szavazatok 41%-ával veszített a második fordulóban.[39] A 2015-ös regionális választásokon Seine-Saint-Denisben a Nemzeti Front listavezetője volt, és beválasztották Île-de-France regionális tanácsába.[40]

2016 januárjában Bardella létrehozta a Nemzeti Fronthoz kötődő Banlieues Patriotes nevű szervezetet, melynek célja a nagyvárosok elhanyagolt peremeinek gondozása volt.[41] Ezt követően Marine Le Pen kampánycsapatának tagja lett a 2017-es franciaországi elnökválasztáson, amelyen másodikként végzett.[42] Bardella az abban az évben megtartott törvényhozási választásokon Seine-Saint-Denis 12. választókerületében volt jelölt, de az első fordulóban a szavazatok 15%-ával kiesett.[43][44]

A Nemzeti Tömörülés alelnökeként és az Európai Parlament tagjaként (2017–2021)

[szerkesztés]

Az Nemzeti Front 2017-es elnökválasztási veresége és Florian Philippot alelnök lemondását követően Bardellát Sébastien Chenu és Julien Sanchez mellé nevezték ki a párt szóvivőjévé.[45][46] A következő évben Le Pen a Front National de la Jeunesse (FNJ) elnökévé is kinevezte, amelyből ugyanabban az évben Nemzeti Generáció (Genération Nation, GN) lett.

A 2019-es franciaországi európai parlamenti választáson Bardellát 23 évesen a Nemzeti Tömörülés listáján (ahogyan a Nemzeti Frontot 2018-ban átnevezték) listavezetőnek jelölték.[47][48] A Libération "Marine Le Pen bábjának" nevezte, és sok szavazó tapasztalatlannak tartotta.[49][50] Ennek ellenére a választáson 23 mandátummal az első helyen a Nemzeti Tömörülés végzett és a szavazatok 23,3%-ával megelőzte Emmanuel Macron elnök Köztársaság Lendületben pártját, így az Európai Unió történetének második legfiatalabb képviselője lett (a német Ilka Schrödert 21 évesen választották meg).[51] A Nemzeti Front delegációjának többi tagjával együtt az Identitás és Demokrácia (ID) képviselőcsoport tagja az Európai Parlamentben.[52] Tagja az Európai Parlament Petíciós Bizottságának is.[53][54]

Bardellát 2019. június 16-án kinevezték a Nemzeti Tömörülés második alelnökévé, 2021-ben pedig első alelnökévé.[55] A 2021-es francia regionális választásokon ő vezette a Nemzeti Tömörülés listáját Île-de-France-ban, és a szavazatok 13,8%-át szerezte meg. Ezzel szemben a Valérie Pécresse vezette jobboldali lista nyert a szavazatok 46%-ával.[56][57] Richard Werly újságíró a vereséget annak tulajdonította, hogy Bardella "nem tudott meggyőző regionális szempontot találni a családi kapcsolatai ellenére".[58]

A Nemzeti Tömörülés elnökeként (2022-től)

[szerkesztés]

Bardella a Nemzeti Tömörülés megbízott elnöke lett, miután Le Pen lemondott azért, hogy indulhasson a 2022-es franciaországi elnökválasztáson.[59] Bardellát 2022. november 5-én választották meg a Nemzeti Tömörülés elnökévé a szavazó párttagok között 85%-kal megelőzve Louis Aliotot.[60][61]

2024 július 8-tól kezdve a Patrióták Európáért jobb-szélsőjobboldali politikai szövetség elnöke.

Nyilatkozatai

[szerkesztés]

A 2024-es francia parlamenti választási kampányban megismételte Ukrajna támogatását, beleértve a nyugati fegyverszállítást is, és Oroszországot fenyegetésnek nevezte Európára nézve.[62] Hangsúlyozta, hogy „mindenáron” meg kell próbálni megtalálni azokat az eszközöket, amelyekkel Ukrajna visszanyerheti szabadságát, Oroszország „súlyos agressziója” és „Ukrajna szuverenitásának megsértése” után. Azonban kizárta, hogy francia csapatokat küldjenek Ukrajnába.[63]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ French National Directory of Representatives, 9 April 2019
  2. ↑ https://www.europarl.europa.eu/meps/en/131580/JORDAN_BARDELLA/home
  3. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2024. március 2.)
  4. ↑ Members of the European Parliament (több nyelv nyelven)
  5. ↑ Paris Match (francia nyelven). Hachette Filipacchi Médias – Hachette. (Hozzáférés: 2021. december 1.)
  6. ↑ https://www.lejdd.fr/Politique/europeennes-jordan-bardella-tete-de-liste-du-rassemblement-national-aux-airs-de-faire-valoir-3837410, 2024. június 16.
  7. ↑ https://www.mediapart.fr/journal/politique/041122/presidence-du-rn-derriere-la-victoire-de-jordan-bardella-la-gud-connection-en-embuscade, 2024. június 16.
  8. ↑ https://www.lexpress.fr/politique/regionales-jordan-bardella-jeune-candidat-fn-mene-campagne-en-seine-saint-denis_1741668.html, 2024. július 15.
  9. ↑ https://www.vice.com/fr/article/3k7vq5/kelly-betesh-la-it-girl-de-la-droite-hardcore, 2024. július 15.
  10. ↑ https://www.ouest-france.fr/politique/jordan-bardella/video-jordan-bardella-devient-president-du-rassemblement-national-40186ad7-2dac-4cfe-8579-230f85ceacf5
  11. ↑ At 28, Bardella could become youngest French prime minister at helm of far-right National Rally (angol nyelven). AP News, 2024. július 1. (Hozzáférés: 2024. július 9.)
  12. ↑ At 28, Bardella could become youngest French prime minister at helm of far-right National Rally. (Hozzáférés: 2024)
  13. ↑ Hacot, Valérie: Jordan Bardella, le rajeunissement national (francia nyelven). leparisien.fr , 2018. december 25. [2018. december 31-i dátummal az eredetiből archiválva].
  14. ↑ « Jordan Bardella, l’Italien : retour sur les origines piémontaises du chef de file du RN aux élections européennes [archive] », sur lemonde.fr, 23 mai 2024
  15. ↑ Jean-Louis Beaucarnot, « Jordan Bardella », dans Le Tout-Politique 2022, Éditions de l'Archipel, 2022
  16. ↑ Marie-Pierre Bourgeois, « Darmanin et Bardella citent leur mère pour défendre leur vision de la réforme des retraites [archive] », sur BFM TV, 13 avril 2022
  17. ↑ Franck Johannès, « Jordan Bardella, la tête bien lisse du Rassemblement national [archive] », Le Monde, 13 juin 2021
  18. ↑ Jean-Louis Beaucarnot, « Les racines familiales de Jordan Bardella [archive] », sur rfgenealogie.com, 24 mai 2024
  19. ↑ « Généalogie de Réjane MADA [archive] », sur Geneanet
  20. ↑ « Vu d'Italie. Jordan Bardella à la conquête des banlieues [archive] », sur courrierinternational.com, 10 mai 2019
  21. ↑ Farid Alilat, « Origines algériennes de Jordan Bardella : enquête sur un tabou - Jeune Afrique.com [archive] », sur JeuneAfrique.com
  22. ↑ Fadwa Islah, « Après l’Algérie, le Maroc : nouvelles révélations sur les liens de Jordan Bardella avec le Maghreb - Jeune Afrique.com [archive] », sur JeuneAfrique.com
  23. ↑ French elections: Who is 28-year-old far-right leader Jordan Bardella? (angol nyelven). Sky News . [2024. június 10-i dátummal az eredetiből archiválva].
  24. ↑ „Jordan Bardella: 28-year-old 'captain' of France's far right party”, France 24, 2024. június 10.. [2024. június 9-i dátummal az eredetiből archiválva] (francia nyelvű) 
  25. ↑ Vu d'Italie. Jordan Bardella à la conquête des banlieues (francia nyelven). Courrier international , 2019. május 10. [2019. május 10-i dátummal az eredetiből archiválva].
  26. ↑ Européennes : Le Rassemblement national abat sa carte jeune (francia nyelven). parismatch.com , 2018. december 27. [2018. december 27-i dátummal az eredetiből archiválva].
  27. ↑ Berteloot, Tristan: Jordan Bardella, poupée de Front pour les européennes (francia nyelven). Libération , 2018. december 26. [2021. április 30-i dátummal az eredetiből archiválva].
  28. ↑ „Jordan Bardella, la tête bien lisse du Rassemblement national”, Le Monde.fr, 2021. június 13.. [2021. június 13-i dátummal az eredetiből archiválva] (francia nyelvű) 
  29. ↑ Jordan Bardella: Der smarte Aufsteiger von le Pens Gnaden (német nyelven). Tagesschau, 2024. június 15. [2024. június 15-i dátummal az eredetiből archiválva].
  30. ↑ a b Cohen, Roger. „Jordan Bardella, the New Face of France's Right”, The New York Times, 2024. június 8., A9. oldal. [2024. június 8-i dátummal az eredetiből archiválva] (amerikai angol nyelvű) 
  31. ↑ „Le FN affiche sa volonté de (re)conquérir les banlieues”, Le Monde.fr, 2016. szeptember 3.. [2016. szeptember 3-i dátummal az eredetiből archiválva] (francia nyelvű) 
  32. ↑ Kahn, Olivier: Politique. Jordan Bardella, l'insouciance de la jeunesse (francia nyelven). vsd.fr , 2019. május 16. [2019. május 16-i dátummal az eredetiből archiválva].
  33. ↑ magazine, Le Point: Régionales: Jordan Bardella, jeune candidat FN, mène campagne en Seine-Saint-Denis. Le Point , 2015. december 2. [2015. december 12-i dátummal az eredetiből archiválva].
  34. ↑ JDD, Le: Européennes : Jordan Bardella, tête de liste du Rassemblement national aux airs de faire-valoir (francia nyelven). lejdd.fr , 2019. január 12. [2019. január 13-i dátummal az eredetiből archiválva].
  35. ↑ Les 'jeunes loups' de Marine Le Pen (francia nyelven). Les Echos Start , 2017. május 5. [2020. augusztus 4-i dátummal az eredetiből archiválva].
  36. ↑ Jean-François Jalkhot a 2014-es európai parlamenti választáson a kelet-franciaországi választókerület képviselőjeként beválasztották az Európai Parlamentbe. Ott kezdetben független volt, de 2015-től a Nemzet és Szabadság Európája (ENF) képviselőcsoport tagja volt, ami 2015. június 15-én alakult meg és legfontosabb pártjai a Nemzeti Front és az Osztrák Szabadságpárt voltak.
  37. ↑ Le passé caché d'assistant parlementaire de Jordan Bardella (francia nyelven). Challenges , 2019. április 18. [2019. április 18-i dátummal az eredetiből archiválva].
  38. ↑ Au FN, Jordan Bardella devient 'M. Banlieues' (francia nyelven). l'Opinion , 2015. október 8. [2021. november 22-i dátummal az eredetiből archiválva].
  39. ↑ l'Intérieur, Ministère de: Résultats des élections départementales 2015 (francia nyelven). interieur.gouv.fr . [2015. április 17-i dátummal az eredetiből archiválva].
  40. ↑ Découvrez les 17 élus du 93 au conseil régional (francia nyelven). leparisien.fr , 2015. december 14. [2015. december 22-i dátummal az eredetiből archiválva].
  41. ↑ Le FN lance son collectif Banlieues patriotes (francia nyelven). LEFIGARO , 2016. január 26. [2016. január 27-i dátummal az eredetiből archiválva].
  42. ↑ Le nouveau visage du FN (francia nyelven). leparisien.fr , 2014. július 16. [2022. január 18-i dátummal az eredetiből archiválva].
  43. ↑ Tout savoir sur Jordan Bardella, tête de liste RN aux élections européennes (francia nyelven). CNEWS , 2019. január 7. [2019. január 7-i dátummal az eredetiből archiválva].
  44. ↑ l'Intérieur, Ministère de: Résultats des élections législatives 2017 (francia nyelven). interieur.gouv.fr . [2017. július 19-i dátummal az eredetiből archiválva].
  45. ↑ Après le départ de Philippot, Le Pen confie la communication du FN à Rachline (francia nyelven). LEFIGARO , 2017. szeptember 21. [2017. szeptember 21-i dátummal az eredetiből archiválva].
  46. ↑ Jordan Bardella nommé porte-parole du FN (francia nyelven). leparisien.fr , 2017. szeptember 21. [2021. április 22-i dátummal az eredetiből archiválva].
  47. ↑ French far-right names 23-year-old as top candidate in EU elections. RFI , 2019. január 7. [2019. január 7-i dátummal az eredetiből archiválva].
  48. ↑ Heath, Ryan: French far-right chooses 23-year-old as top EU candidate. POLITICO , 2019. január 7. [2019. január 7-i dátummal az eredetiből archiválva].
  49. ↑ Sage, Adam. „Jordan Bardella: Fresh face of French far right gives Marine Le Pen hope for future”, The Times . [2019. május 22-i dátummal az eredetiből archiválva] (angol nyelvű) 
  50. ↑ Berteloot, Tristan: Jordan Bardella, poupée de Front pour les européennes (francia nyelven). Libération . [2021. április 30-i dátummal az eredetiből archiválva].
  51. ↑ JDD, Le: Européennes : Jordan Bardella, tête de liste du Rassemblement national aux airs de faire-valoir (francia nyelven). lejdd.fr , 2019. január 12. [2019. január 13-i dátummal az eredetiből archiválva].
  52. ↑ Parlement européen. Le groupe du RN et de la Ligue devient ' Identité et démocratie '. Ouest-France , 2019. június 12. [2022. március 29-i dátummal az eredetiből archiválva].
  53. ↑ Kayali, Laura: French far right picks 23-year-old to lead EU election campaign. POLITICO , 2019. január 7. [2019. január 7-i dátummal az eredetiből archiválva].
  54. ↑ Dans quelle(s) commission(s) parlementaire(s) siègent les eurodéputés français ? (francia nyelven). Touteleurope.eu , 2019. július 20. [2021. április 17-i dátummal az eredetiből archiválva].
  55. ↑ Jordan Bardella promu 2ème vice-président du Rassemblement national (francia nyelven). Europe 1 , 2019. június 16. [2019. június 16-i dátummal az eredetiből archiválva].
  56. ↑ l'Intérieur, Ministère de: Résultats des élections régionales 2021 (francia nyelven). interieur.gouv.fr . [2021. augusztus 16-i dátummal az eredetiből archiválva].
  57. ↑ l'Intérieur, Ministère de: Résultats des élections régionales 2015 (francia nyelven). interieur.gouv.fr . [2015. december 10-i dátummal az eredetiből archiválva].
  58. ↑ „Jordan Bardella, héritier Le Pen par intérim”, Le Temps, 2021. július 4.. [2021. július 4-i dátummal az eredetiből archiválva] (francia nyelvű) 
  59. ↑ Présidentielle 2022 : Marine Le Pen cède la tête du RN à Jordan Bardella et lance sa campagne (francia nyelven). France Bleu , 2021. szeptember 12. [2021. szeptember 12-i dátummal az eredetiből archiválva].
  60. ↑ French far-right set to pick Bardella, 27, as Le Pen successor (angol nyelven). France 24 , 2022. november 5. [2022. november 5-i dátummal az eredetiből archiválva].
  61. ↑ France's far-right party RN elects new president to replace Le Pen (angol nyelven). The Guardian , 2022. november 5. [2022. november 5-i dátummal az eredetiből archiválva].
  62. ↑ Bardella will keine binationalen Franzosen mehr auf wichtigen Posten. Zeit Online, 2024. június 24.
  63. ↑ Le soutien limité de Bardella à la défense de l’Ukraine. Le Monde.fr, 2024. június 21.

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Jordan Bardella című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Jordan_Bardella&oldid=27571350”