Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin
| Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin | |
_(cropped).jpg) | |
| Putyin 2024-ben | |
| Az Oroszországi Föderáció elnöke | |
| Hivatalban Hivatalba lépés: 2012. május 7. | |
| Miniszterelnök | Dmitrij Medvegyev Mihail Misusztyin |
| Előd | Dmitrij Medvegyev |
| Hivatali idő 2000. május 7. – 2008. május 7. | |
| Miniszterelnök | Mihail Kaszjanov Mihail Fradkov Viktor Zubkov |
| Előd | Borisz Jelcin |
| Utód | Dmitrij Medvegyev |
| Az Oroszországi Föderáció miniszterelnöke | |
| Hivatali idő 2008. május 8. – 2012. május 7. | |
| Helyettes | Szergej Ivanov Viktor Zubkov Igor Suvalov |
| Elnök | Dmitrij Medvegyev |
| Előd | Viktor Zubkov |
| Utód | Dmitrij Medvegyev |
| Hivatali idő 1999. augusztus 9. – 2000. május 7. | |
| Helyettes | Mihail Kaszjanov Viktor Kristenko |
| Elnök | Borisz Jelcin |
| Előd | Szergej Stepasin |
| Utód | Mihail Kaszjanov |
| A Biztonsági Tanács titkára | |
| Hivatali idő 1999. március 9. – 1999. augusztus 9. | |
| Elnök | Borisz Jelcin |
| Előd | Nyikolaj Borgyuzsa |
| Utód | Szergej Ivanov |
| Katonai pályafutása | |
| Csatái |
|
| Született | 1952. október 7. (72 éves)[1][2][3][4][5] Leningrád, Szovjetunió |
| Szülei | Maria Ivanovna Putyina, Vlagyimir Szpiridonovics Putyin |
| Házastársa | Ljudmila Putyina (1983. július 28. – 2014. április 2.) |
| Élettárs | Alina Kabajeva |
| Gyermekei | Katyerina Tyihonova Marija Putyina |
| Foglalkozás | politikus |
| Iskolái |
|
| Vallás | keleti ortodox kereszténység |
| Díjak |
|
 | |
| Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin témájú médiaállományokat. | |
Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin (oroszul: Владимир Владимирович Путин, ⓘ; Leningrád, 1952. október 7. –) egykori KGB ügynök,[8] politikus, Oroszország elnöke, az ország első számú vezetője. 1999 óta folyamatosan tölti be az elnöki vagy miniszterelnöki pozíciókat. A 2012 tavaszán megtartott orosz elnökválasztás elcsalása után fölényes győzelem eredményeként a harmadik elnöki ciklusára tért vissza a Kremlbe. Sztálin óta ő a leghosszabb ideje hatalomban levő orosz (vagy szovjet) vezető és Lukasenka, Fehéroroszország diktátora után a második leghosszabb ideje hivatalban lévő európai elnök.
Politikai ideológiáját és rendszerét putyinizmusnak (путинизм) nevezik. A 21. század elején nagyon nagy hazai népszerűségnek örvendett és 2007-ben az amerikai Time magazinban az év embere is lett.[9] Politikai elemzők a 2010-es években több évben is a világ legbefolyásosabb embereként ítélték meg.[10][11]
Az orosz gazdaság és életszínvonal gyorsan nőtt Putyin rezsimjének korai időszakában, amelyet nagyrészt a kőolaj- és földgázipar fellendülése táplált. Az alacsonyabb olajárak és a Krím Oroszország általi annektálása miatt kivetett szankciók azonban 2015-ben recesszióhoz és stagnáláshoz vezettek.[9]
Miközben folyamatosan erősítette a hatalmát, a politikai és emberi szabadságjogokat megnyirbálta, üldözte a politikai ellenfeleket, felszámolta a független médiaorgánumokat, valamint a szabad és tisztességes választások hiányával is szétzilálta az ország születőben lévő demokráciáját.[8][12][13][14] Világossá tette az orosz oligarchák számára, hogy hatalmuk feltétele a hozzá való személyes lojalitás és a politikától való tartózkodás.[15] Az ország az elnöksége alatt egyre inkább illiberális irányba fejlődött, és eltávolodott a demokratikus normáktól.[16] Regnálása egyre markánsabban mutatja az autokrácia jeleit, mely Richard Pipes harvardi professzor szerint az orosz konzervativizmus eleme.[17] A 21. század legnagyobb hatású diktátorának tartják.[18][19][20][21]
Negyedik elnöki ciklusában, 2022 februárjában inváziót indított Ukrajna ellen, ami nemzetközi elítélést váltott ki, és kiterjedt nyugati szankciókhoz vezetett. 2022 őszén részleges katonai mozgósítást hirdetett, és négy ukrán régiót Oroszországhoz csatolt.[22] 2023 márciusa óta háborús bűnök elkövetésének vádjával kapcsolatban körözött személy, a Nemzetközi Büntetőbíróság által kiadott elfogatóparancs alapján.[23]
Életpályája
[szerkesztés]Korai évek
[szerkesztés]1952. október 7-én született munkáscsaládban, Vlagyimir Putyin (1911–1999) és anyja (leánykori nevén) Marija Selomova (1918–1998) gyermekeként, az akkori Leningrádban (ma Szentpétervár). Önéletrajza szerint nehéz körülmények között, patkányokkal fertőzött közösségi bérházban éltek.[8]
Apja gyári munkás volt, anyja segédmunkákat vállalt. Szülei sokat nélkülöztek, Leningrád ostromát is átélték, apja egy repesz miatt élete végéig sántított, anyja pedig majdnem éhen halt. Ő maga nem várt gyerek volt, és a nélkülözések miatt gyakran erősebb gyerekekkel kellett megküzdenie.
„A leningrádi utcákon nőttem fel, ahol megtanultam az aranyszabályt: ha a harc elkerülhetetlen, neked kell bevinned az első ütést.” – mondta egy 2015-ös interjúban.[24]
A verekedések irányították érdeklődését a küzdősportok felé. Vélemények szerint ez a felfogás határozta meg aztán későbbi politikai lépéseit is.[24]
Az ambiciózus Putyin szorgalmas volt, jól tanult, ezért felvették az elitképző 281-es számú leningrádi középiskolába, ezután 1970–1975 között a Leningrádi Állami Egyetem jogi karán nemzetközi jogot tanult.
Az egyetemi évek alatt lépett be a Szovjetunió Kommunista Pártjába és tagja maradt annak 1991. évi betiltásáig. A diploma megszerzése után az Államvédelmi Bizottság (KGB) leningrádi szervezetének munkatársa lett.
1983-ban nősült először; egy légiutas-kísérőt vett feleségül, Ljudmila Skrebnyevát, akitől két lánya született.[8] (A pár 2013 körül vált el.)
KGB-ügynökként
[szerkesztés]1985-ben végezte el a KGB első számú, Vörös Zászló érdemrenddel kitüntetett iskoláját (akkoriban Jurij V. Andropov Intézet, ma a Külső Felderítés akadémiája).
Tizenöt évig szolgált a KGB külföldi hírszerző tisztjeként, ebből hat évig Drezdában, Kelet-Németországban.[15] Hivatalosan a Barátság Háza igazgatója volt.
A berlini fal „leomlása” alatt állítólag egy kockázatos blöffel akadályozta meg, hogy a tüntetők tömege betörjön a KGB helyi központjába.[8]
1990-es évek
[szerkesztés]1990-ben alezredesi rangban visszavonult az aktív KGB-szolgálattól, és visszatért Oroszországba, ahol a Leningrádi Állami Egyetem külkapcsolataiért felelt.[15]
A Szovjetunió felbomlása mélyen érintette; később a 20. század „legnagyobb geopolitikai katasztrófájának” nevezte.[8]
A szentpétervári polgármesteri hivatal nemzetközi kapcsolatok bizottságának elnöki, majd a városi kormány elnökhelyettesi posztját töltötte be, közben 1992 elején alezredesi rendfokozatban a KGB tartalékos állományába helyezték. Későbbi elmondása szerint ekkortájt taxisofőrnek is beállt bérkiegészítésként, miután Gorbacsov mellé állt, mikor puccsot kíséreltek meg ellene és ezért a KGB-t is otthagyta.[25][26]
Közben Szobcsak, Szentpétervár első demokratikusan megválasztott polgármesterének tanácsadója lett. Gyorsan elnyerte Szobcsak bizalmát, és arról vált ismertté, hogy képes elintézni a dolgokat; 1994-re pedig alpolgármesteri posztra emelkedett.[15]
1996-ban Szobcsak elvesztette újraválasztását, majd később a korrupciós vádak közepette külföldre menekült.[8] Putyin karrierje közben gyorsan emelkedett, ebben az évben Moszkvába hívták, ahol csatlakozott az elnöki stábhoz,[15] és az elnöki adminisztráció munkatársa, később pedig vezetőjének első helyettese lett.
1997-ben közgazdasági doktori címet szerzett, disszertációjának címe: Az ásványi és nyersanyagbázis újratermelésének stratégiai tervezése a kialakított piaci kapcsolatok feltételei között, a Szentpétervár–Leningrádi terület régióban.[27]
1998 nyarán kinevezték a Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) igazgatójának, a következő évben egyidejűleg az Oroszországi Föderáció Biztonsági Tanácsa titkárának is.
Miniszterelnökként (1999–2000)
[szerkesztés]1999. augusztus 9-én Borisz Jelcin hivatalban lévő elnök – a következő évben esedékes elnökválasztást megemlítve – televíziós nyilatkozatban jelentette be: „Most elhatároztam, hogy megnevezem azt a személyt, aki véleményem szerint képes konszolidálni a társadalmat… ”, és Vlagyimir Putyint nevezte meg.[28] Ugyanekkor menesztette Szergej Sztyepasin kormányát és megbízta Putyint a kormányfői teendők ellátásával.
1999. augusztus 16-án az Állami Duma jóváhagyta kormányfői kinevezését.
Putyint először a Csecsenföld ellen indított akciók tették ismertté és népszerűvé a lakosság körében, miután 1999 szeptemberében több, két moszkvai és egy volgodonszki lakótelepi robbanás is történt, több száz halottal és sérülttel. A hatóságok szerint a robbantásokért a csecsen szeparatisták feleltek, bár konkrét felelősöket nem találtak. Putyin, akinek addig alig volt támogatottsága friss miniszterelnökként, kemény megtorlást ígért. A dagesztáni háború miatt adott volt a csecsen fenyegetés, ezért indított offenzívát Oroszország az év decemberében, mely a tíz évig tartó második csecsen háborúhoz vezetett. A katonai reakció rövid úton meghozta Putyin népszerűségét is, miközben Putyin körül Egység néven új párt is alakult. Számos körülmény viszont felvetette az FSZB és ezáltal közvetve Putyin érintettségét is, ezen kívül semmilyen konkrét bizonyíték nem volt arra, hogy a robbantásokhoz csecseneknek bármi közük lenne. Az is felmerült, hogy az oroszok csalogatták Dagesztánba a csecseneket, hogy legyen alap a háborúskodásra, ezzel legitimálva Putyin hatalomba kerülését. Az ügy pontos kivizsgálását ellehetetlenítették, az utána nyomozó személyek ellen pedig bírósági eljárások indultak, vagy merényletek áldozatai lettek, mint Anna Politkovszkaja vagy Alekszandr Litvinyenko. Putyin kategorikusan tagadta, hogy bármi köze lenne a merényletekhez.[29][30]
2000-es évek eleje (elnöki évek)
[szerkesztés]Amikor 1999 utolsó napján a betegeskedő és egyre népszerűtlenebb Jelcin lemondott, Putyin lett a megbízott elnök.[8]
A következő év tavaszán, 2000 márciusában a szavazatok 52,9 százalékával megnyerte a választást a teljes elnöki ciklusra.[31] Májusban be is iktatták a hivatalába.
Putyin első orosz elnöki beszédében megígérte, hogy megvédi a szólásszabadságot, a sajtószabadságot és a tulajdonjogokat, és egyúttal bejelentette a demokrácia iránti elkötelezettségét. Vezetése alatt azonban szinte azonnal megindult a demokráciában a visszaesés.[8]
A Kreml állami ellenőrzés alá vonta az addig független televíziós hálózatokat, míg más hírügynökségeket bezárt; eltöröltek bizonyos választásokat; megnyirbálták az igazságszolgáltatást; és korlátozták az ellenzéki politikai pártokat.[8]
A választások idején külső megfigyelők széles körben elterjedt szavazói szabálytalanságokat észleltek. Putyin rendszerét néha „irányított demokráciának” nevezték.[8]
Az emelkedő olaj- és gázárak hatására azonban a 2000-es évek elején gyorsan nőtt az orosz gazdaság, és emelkedett az életszínvonal. Sok orosz úgy látta, hogy Putyin rendet és stabilitást teremtett a jelcini évek hiperinflációja, és zűrzavara után.[8]
Első elnöki ciklusa (2000–2004)
[szerkesztés]Elnöki hivatalának első évét a tiltakozó mozgalmak elfojtására tett nagyrészt sikeres erőfeszítés jellemezte; az ellenzéki vezetőket is bebörtönözték.[15]
Putyin ebben a ciklusban Mihail Kaszjanovot nevezte ki kormányfőnek. 2004. február 24-én, kevéssel az új elnökválasztás előtt menesztette Kaszjanov kormányát, új kormányfőnek pedig Mihail Fradkovot nevezte ki.
A 2002-ben Moszkvában történt színházi túszejtést hivatalosan csecsenek követték el, a túszszabadítás közben használt altatógáz miatt 130-an életüket vesztették, köztük mindegyik túszejtő. A körülményeket nem tisztázták.[30][32]
Második elnöki ciklusa (2004–2008)
[szerkesztés]2004. március 14-én a szavazatok 71,34 százalékával[31] másodszor is megválasztották elnöknek, és szokás szerint május 7-én iktatták be másodszor is ebbe a hivatalba. 2007. szeptember 12-én, fél évvel az elnökválasztás előtt menesztette Fradkov kormányát, új kormányfőnek Viktor Zubkovot nevezte ki.
Második miniszterelnöki ciklus (2008–2012)
[szerkesztés]
A 2008-as választáson az orosz alkotmány értelmében Putyin harmadszor nem volt megválasztható, ezért helyébe a Putyin támogatásával elnökké választott Dmitrij Medvegyev lépett, aki pedig őt nevezte ki kormányfőnek.
Putyin azonban nem hagyott kétséget afelől, hogy valójában ki irányítja az országot.[8]
Kormányfői kinevezését az Állami Duma 2008 májusában jóváhagyta. Ekkor a hatalmának további biztosítása érdekében a kormányzó politikai erő bázisának tekintett Egységes Oroszország párt vezetését is átvette.
Amikor Medvegyev mandátuma 2012-ben lejárt, felcserélték egymás posztját és ismét Putyin lett az elnök.[8]
Harmadik elnöki ciklus (2012–2018)
[szerkesztés]A 2012. március 4-én megtartott orosz elnökválasztás első fordulójában a szavazók 63,75 százaléka adta voksát Putyinra így második forduló nélkül, május 7-től a harmadik elnöki ciklusára térhetett vissza a Kremlbe.[33] A választás többek szerint törvénytelen volt, az emiatt kitört utcai zavargások miatt több tüntetőt elítéltek.[32]
2012-ben lépett hatályba a „külföldi ügynöktörvény”, aminek értelmében a putyini Oroszországban bárkit el lehet marasztalni azzal az indokkal, hogy „idegen ügynök”. Ezzel az intézkedéssel lehetetlenítettek el és számoltak fel több Putyinnal és rendszerével kritikus embert és szervezetet.[34]
Az Egyesült Államokkal fennálló feszültségek 2013 júniusában fellángoltak, amikor az Egyesült Államok Nemzetbiztonsági Ügynökségének (NSA) embere, Edward Snowden Oroszországban keresett menedéket, miután számos titkos NSA-dokumentumot tárt fel.[15]
Az alkotmány elfogadásának 2013. decemberi 20. évfordulóján mintegy 25 ezer személyt engedtek ki az orosz börtönökből. Kegyelmet kapott Mihail Hodorkovszkij is, akit több mint egy évtizede tartottak börtönben olyan vádak miatt, amelyekről Oroszországon kívül sokan azt állították, hogy politikai indíttatásúak voltak.[15]
A Krím annektálása
[szerkesztés]2014 februárjában az oroszbarát Viktor Janukovics ukrán kormánya a hónapok óta tartó tiltakozások után megbukott, Janukovics pedig Oroszországba menekült.[15] 2014 március elején az orosz csapatok és az oroszbarát félkatonai csoportok ténylegesen átvették az irányítást az ukrán autonóm köztársaság, a Krím felett, amelynek lakossága túlnyomórészt orosz nemzetiségű volt.[15] Ezután a vitatott legalitású március 16-i népszavazáson a Krím lakosai az Oroszországhoz való csatlakozásra szavaztak.[15] Március 18-án Putyin kijelentette, hogy a Krím mindig is Oroszország része volt, és aláírta a félszigetnek az Orosz Föderációhoz csatoló szerződését.[15] Erre válaszul a nyugati kormányok Putyin belső körének tagjaival szemben beutazási tilalmat rendeltek el és vagyonbefagyasztást hajtottak végre.[15]
Kelet-ukrajnai háború kirobbanása
[szerkesztés]2014 áprilisában azonosítatlan fegyveresek orosz felszereléssel ellátott csoportjai Délkelet-Ukrajna egész területén elfoglalták a kormányzati épületeket, és fegyveres konfliktust robbantottak ki a kijevi kormánnyal szemben. Putyin a birodalmi korszakból származó követeléseket idézve Novorosszija-ként („Új Oroszország”) emlegette a térséget, és bár minden jel arra utal, hogy az oroszok közvetlenül részt vettek a felkelésben, Putyin határozottan tagadta, hogy orosz csapatok részt vettek volna a harcokban.[15]
2014. július 17-én a Malaysia Airlines MH17-es járata lezuhant Kelet-Ukrajnában, és a bizonyítékok arra utaltak, hogy a lázadók által ellenőrzött területről kilőtt, orosz gyártmányú föld-levegő rakéta lőtte azt le. A nyugati országok a szankciórendszer szigorításával válaszoltak, és ezek az intézkedések, a zuhanó kőolajárakkal együtt visszavágták az orosz gazdaság fejlődését.[15]
Egyéb események
[szerkesztés]
2014-ben hozta létre az Eurázsiai Gazdasági Unió nevű gazdasági társulást Fehéroroszország és Kazahsztán részvételével, amihez később Örményország és Kirgizisztán is csatlakozott.[32]
Komoly diplomácia bonyodalmat okozott 2015-ben Oroszország beavatkozása a szíriai polgárháborúba, Bassár el-Aszad elnök oldalán. A beavatkozás miatt ugyanis sok volt a civil áldozat.[32] A történtek kapcsán még egy orosz propaganda ízű háborús film is készült, orosz vadászpilóták főszereplésével.[35]
_19.jpg)
Negyedik elnöki ciklus (2018–2024)
[szerkesztés]
A 2018. március 18-i elnökválasztáson a hivatalos adatok szerint 67,53%-os részvétel mellett a szavazatok 77%-át szerezte meg, így 2018 májusi beiktatása után kezdhette el negyedik elnöki mandátumát, amely 2024-ig tart. Egyes független megfigyelők szerint a választásnál komoly csalások történtek: a részvételi arány a hivatalosnál lényegesen alacsonyabb volt.[36]
Az INF-szerződésből is kiléptette országát, miután Donald Trump 2018-ban bejelentette, hogy az USA kilép a szerződésből. Mindkét ország 2019. augusztus 2-án lépett ki az egyezményből.[32]
2019-ben lépett hatályba az az orosz törvény, ami lehetővé teszi, hogy „válsághelyzet esetén” Oroszországot le lehet kapcsolni a globális internethálózatról, helyette pedig egy kontrollálható nemzeti rendszert ír elő. Kritikusok szerint Putyin ezzel is ellenőrzés alatt akarja tartani országa állampolgárait, hogy megnehezítse vagy ellehetetlenítse a kormánykritikus vélemények és személyek kommunikációját. Putyin többek közt a Wikipédiát is egy „megbízható” orosz információbázisra cserélné.[37][38] Putyin elnöki adminisztrációjának irányítása alá került az ország legnagyobb közösségi oldala, a Vkontakte is, miközben több adminisztratív lépéssel, például büntetések kiszabásával igyekezett nehezíteni a külföldi IT-cégek országon belüli működését, mert azok nem „cenzúráztak” netes tartalmakat az orosz törvények értelmében.[39]
Sajátosan értelmezte Krím 2014-es Oroszország általi annektálását is, ami szerinte azért történt, mert a NATO és nyugati szövetségesei „erőszakos nyomásgyakorlása” miatt Krím egyszerűen „kilépett” Ukrajnából.[40] Az incidens óta az Európa Tanács gazdasági szankciókat léptetett életbe Oroszországgal szemben.[41] Putyin attól is tart, hogy Ukrajna NATO-tag lehet, mert azzal legfőbb ellenfele, az USA befolyást szerezne országa közvetlen szomszédságában.[42][43] Ez ügyben még egy, NATO keleti terjeszkedését meggátoló megállapodást is szorgalmazott.[44] Fenyegetőbb hangot is megengedett magának, mikor arról beszélt, hogy „ne számítson semmi jóra, aki ki akar kezdeni Oroszországgal”, úgy fogalmazott: „Remélem, hogy senkinek nem jut eszébe Oroszország viszonylatában átlépni az úgynevezett vörös vonalat. Azt, hogy ez hol fog húzódni, azt minden konkrét esetben mi magunk fogjuk meghatározni”. Itt egyebek mellett Aljakszandr Lukasenka fehérorosz elnököt is védelmébe vette, aki főleg azután szigetelődött el véglegesen politikailag, s maradt Oroszország az egyetlen szövetségese, hogy nem sokkal korábban Minszkben földre kényszerített egy polgári, menetrend szerinti repülőjáratot egy rajta utazó ellenzéki politikai aktivista miatt.[45] Krím annexióját kormánya később is változtathatatlan állapotként kezelte, mint ami véglegesen Oroszország régiója, ennek dacára nyilatkozott úgy, hogy számít Oroszország és Ukrajna kapcsolatainak előbb-utóbbi teljes körű helyreállására. Mint mondta, a két ország közötti jelenlegi viszony „abszolút nem normális és nem természetes”.[46] Közben 2019-re egy 19 kilométeres híd is elkészült Krímbe a Kercsi-szoroson át, a híd avatásán Putyin is részt vett. Kijev és a nyugati országok a híd építését is elítélték.[32] Lloyd Austin amerikai védelmi miniszter 2021 októberében Kijevben egyértelműsítette, hogy Oroszország kezdte a háborút a Donyec-medencében, és azóta akadályozza a konfliktus békés rendezését, hozzátéve, hogy egyetlen harmadik országnak sincs joga megvétózni egy ország, mint Ukrajna leendő NATO-tagságát.[47]
Nem csak megválasztása után, hanem évek, évtizedek múlva is több Putyinnal kritikus személy vált merényletek vagy merényletkísérletek, főleg a novicsok nevű idegméreggel történt mérgezés áldozatává. Nagy port vert fel az így megmérgezett Szergej Szkripal Egyesült Királyságban élő egykori hírszerző és lánya elleni merényletkísérlet is, amiben viszont egy civil meghalt, de Borisz Nyemcov ellenzéki képviselő lelövése,[32] egy Berlinben lelőtt korábbi csecsen szeparatista, és egy elvágott torkú, Putyin ellenes blogger franciaországi halála sem tett jót a Putyin vezette Oroszország megítélésének.[48] Emiatt rendszeresen kapott bírálatokat, főleg az EU-tól, noha bizonyíték nem volt az érintettségére, Putyin pedig mindig tagadott minden merényletre vonatkozó vádat. Több esetben sikerült ugyan a merénylőket elfogni és elítélni, akik akár egyenesen az orosz államszervekhez kötődhettek, de a megrendelőket sose sikerült azonosítani.[30][49][50] Putyin ismert politikai kihívója, Alekszej Navalnij 2020 augusztusában történt megmérgezése kapcsán is számos európai állam az ügy pártatlan kivizsgálását követelte, miközben szankciókat helyeztek kilátásba Oroszországgal szemben. Az orosz kormány itt is tagadta az érintettségét.[51] Navalnij túlélte a mérgezést, majd különböző nemzetellenes vádak miatt börtönbe került.[52] Putyin korábbi másik ellenfele, a Yukos olajvállalat egykori tulajdonosa, Mihail Hodorkovszkij korábban szintén börtönbe került adóelkerülés és sikkasztás vádjával, aki tíz év börtön után Svájcba távozott. Hodorkovszkij szerint a Navalnijjal történtek Putyin erődemonstrációja.[53] Később Navalnij több szövetségese ellen is büntetőeljárás indult,[54] ahogy többek közt Hodorkovszkij alapítványa is feloszlatta magát az ellehetetlenítések miatt.[55][56]
2021. április 5-én aláírta a választási törvény módosítását, amely összhangba hozza az orosz elnökválasztás rendjét az egy évvel korábban elfogadott alkotmánymódosítással, tovább hosszabbítva a hatalomban maradásának lehetőségét. 2020. július 1-én úgy módosították az orosz alkotmányt, hogy megszűnjön az a kitétel, ami két egymást követő ciklus letöltése után kizárja az újraválasztás lehetőségét, egyben „le is nullázza” Putyin mandátumait, mert a kitétel nem vonatkozik az épp hatalomban lévő államfőre, aki 2020 júliusában is Putyin volt. Ezzel lehetővé vált, hogy akár 2036-ig elnök maradhasson. 2000-es hatalomra kerülése óta eddig is számos törvénymódosítással tették lehetővé, hogy az ország vezető posztján maradhasson államfőként vagy miniszterelnökként.[57]
A 2021. szeptember 17–19. közt tartott, választási csalásoktól hemzsegő orosz parlamenti választáson Putyin pártja, az Egységes Oroszország kormánypárt az előzetes eredmények alapján 315 mandátumot szerzett meg a 450 fős orosz alsóházban, amivel megőrizte alkotmányozó többségét.[58][59] Az Európai Unió szerint a választások a megfélemlítés légkörében zajlottak. A választási bizottság elutasította a panaszokat, mondván, hogy azok „egy külföldről finanszírozott kampány részét képezik”.[60] Közben kiderült, hogy az FSZB már azokat az oroszokat is „idegen ügynöknek” minősítheti, akik a putyini Oroszország olyan mindennapos visszaéléseiről tudósítanak, mint a korrupció vagy rendőri erőszak.[61] A 2021-ben megosztott béke Nobel-díjjal kitüntetett orosz újságírónak, a kormánykritikus Novaja Gazeta főszerkesztőjének, Dmitrij Muratovnak címezve Putyin jelezte, hogy a kitüntetés nem feltétlenül jelent biztonságot az alól, hogy Muratovot szükség esetén szintén „idegen ügynöknek” minősítsék.[62] 2021 végén az utolsó, még a peresztrojka idején alapított, Memorial Társaság nevű független szervezetet is felszámolták erre hivatkozva, ami a sztálinizmus áldozatainak emlékét ápolta. A társaság szerint Putyin rendszerét zavarja az emlékezés, mert a sztálini idők és Putyin rendszere több ponton is hasonlóságot mutat.[34]
Bírálták amiatt is, hogy egy 2021-es interjúban szexista megjegyzést tett az őt kérdező amerikai újságírónőre, mikor az azt firtatta, hogy Oroszország miért csökkenti Európa felé a gázszolgáltatást. Putyin a megjegyzéssel is nyomatékosítani akarta, hogy ez szerinte nem így van.[63] Az országából történő gázszállítás miatt is rendre akadtak konfliktusai, miután többször zsarolási potenciálként értékelték az orosz gázszállítást.[64]
Kritizálták a 2021 végén, fehérorosz–lengyel határon kialakult migránsválság miatt is, amit a vádak szerint szövetségese, Lukasenka orosz támogatással idézett elő. Putyin ezt is tagadta és ismét a nyugati országokat vádolta, mondván ők csábítják magukhoz a bevándorlókat.[65]
2022-es orosz–ukrán háború
[szerkesztés]- Előzmények
2022 januárjára súlyos katonai krízis állt elő, mikor az orosz haderő látványos mozgósításba kezdett az ukrán határ mentén. Putyin számos figyelmeztetést kapott nyugati országok vezetőitől, amiben óva intették bármilyen Ukrajnát érintő offenzívától, ami mind Oroszországra, mind magára Putyinra nézve súlyos reakciókat vonna maga után. Oroszország garanciát kért Ukrajna NATO-tagságának végleges elhalasztására és a szervezet katonai infrastruktúrájának környékbeli visszafejlesztésére, amiket a NATO és szövetségesei mind visszautasítottak és figyelmeztettek egy esetleges támadás következményeire.[66][67][68][69] Putyin egyértelműen a NATO keleti terjeszkedését igyekezett meggátolni, de ezt első feltételezések szerint inkább Ukrajna gazdasági krízisével kívánta elérni, melyhez a mozgósítás egy lehetséges háború lehetőségével éppen elég volt.[70] Más érvek úgy szóltak, hogy Putyin ukrán háborúja inkább csak egy blöff, aminek lebegtetésével próbálja destabilizálni a különféle véleményen lévő NATO-t és szövetségeseit, miközben más módokon, például kiberbűnözés révén is árthat a nyugatnak.[71]
Később tovább mélyült a válság, mikor Putyin elismerte Donyecket és Luganszkot, mint szuverén államokat, ezen kívül élesen kritizálta Ukrajnát, kétségbe vonva az ország puszta létét is, majd Ukrajnát vádolta agresszióval és hogy üldözné az orosz kisebbségeket.[72][73][74] Feltételeket is megfogalmazott Ukrajna felé, amivel „csökkenhetne a feszültség”, ezek a Krím elismerése, mint Oroszország része, Ukrajna NATO-csatlakozási szándékának elvetése és az Ukrajnába küldött fegyverszállítmányok felfüggesztése.[75] Volodimir Zelenszkij ukrán elnök visszautasította Putyin állításait és követeléseit.[76] Putyin a parlamenttől is engedélyt kapott az orosz haderő külföldön való bevetésére.[77] Joe Biden amerikai elnök és az Európai Unió is szankciókat jelentett be Putyinnal és Oroszországgal szemben.[78][79][80] Vélemények szerint a Putyin főideológusának tartott Alekszandr Geljevics Dugin befolyásolására kerülhetett háborús helyzetre sor,[81] ami egy történelmi orosz területi állapot, „Novorosszija” újrateremtését célozza.[82]
- A háború kitörése
.jpg)
2022. február 24-én jelentette be, hogy Oroszország egy különleges katonai műveletet hajt végre, amivel Ukrajnát akarják demilitarizálni, illetve „nácimentesítik” a kijevi kormányt, ezzel lényegében támadást intézve Ukrajna ellen. Arra hivatkozott, hogy az általa elismert ukrajnai szakadár köztársaságok segítséget kértek a velük megkötött barátsági és együttműködési szerződés jegyében, ahol Putyin szerint „népirtás” zajlott Kijev részéről, de állításait semmivel nem bizonyította. Oroszország haderejét kiemelve megtorlást helyezett kilátásba mindenkivel szemben, aki be kívánna avatkozni a hadműveletekbe.[83] Jens Stoltenberg NATO-főtitkár az orosz vezetést tette felelőssé a kialakult helyzetért.[84] Putyin később is arra hivatkozott, hogy „nem volt más mód” Oroszország védelmére, mint Ukrajna megtámadása.[85] Egy másik beszédében további, a valóságtól teljesen elrugaszkodott állításokat tett: szerinte valójában nem is az ukrán haderővel harcolnak, hanem „illegális nacionalista csoportokkal”, akik emberi pajzsként használják az ukrán katonaságot, ezt pedig amerikai tanácsadók javasolták nekik. Ezek a csoportok szerinte szándékosan provokálják az oroszokat, hogy civileket bombázzanak, de ismét szóba kerültek a „nácik”, akik elfoglalták Kijevet.[86] Közben az EU tiltólistára tette Putyint és Szergej Lavrov külügyminisztert is, aminek értelmében befagyasztották a vagyonukat, egyúttal jelentősen korlátozták Oroszország pénzügyi, ipari és gazdasági lehetőségeit is.[87] Február 27-én Putyin már a nukleáris fegyverek használatát is kilátásba helyezte, mikor azok „készültségbe helyezéséről” döntött.[88]
Emmanuel Macron francia elnök többször is a háború ellen szólalt fel Putyinnal folytatott beszélgetése során,[89] aki szerint „minden a tervek szerint halad.”[90] Március 4-én azt kérte a többi országtól, hogy ne fokozzák a feszültséget szankciókkal vagy korlátozásokkal. Szerinte ő kizárólag csak válaszreakciót adott, ahogy mindig, és Oroszország minden kötelezettségének továbbra is eleget fog tenni, ezért inkább a „normalizálásra” helyezné a hangsúlyt.[91] Közben olyan törvényt léptettek életbe, ami büntethetővé teszi az orosz megszállás közlését az orosz médiában.[92] Putyin az őt és országát érintő szankciókra reagálva azt mondta, hogy azok szinte felérnek egy hadüzenettel, de beszélt az „Ukrajnát támadó nácikról” is.[93] Putyin beszámíthatóságát találgatások övezték a háború megindítását kiváltó döntése nyomán. Elnökségének ideje alatt sok bírálója akadt, de ezidáig nem volt jele annak, hogy vélt vagy valós betegsége érdemben korlátozta volna a tevékenységét.[94] 2022 júniusában megint fenyegetően szólt, amiért a nyugati szövetségesek nagy hatótávú rakétákkal támogatták Ukrajnát.[95] Egy alkalommal Nagy Péter cárral hozta összefüggésbe Ukrajna megtámadását, szerinte ugyanis a háború a „visszaszerzésről” szól, ahogy szerinte „Nagy Péter sem hódított annak idején, hanem visszaszerzett területeket”. Putyin szerint most is ez történik, mert szerinte „egy ország vagy szuverén, vagy gyarmat, köztes megoldás nincs.”[96] Több teljesen légből kapott háborús indok[97] mellett később is próbálkozott történelemhamisítással, mikor egy régi térképpel akarta igazolni, hogy Ukrajna a szovjet idők előtt nem létezett, csakhogy a 17. századbeli térképen is az szerepelt, hogy „Ukrajna, a kozákok földje”.[98] Továbbra is a nyugati országokat kritizálta és őket vádolta a konfliktus eszkalálásával, azt viszont tagadta, hogy egészségügyi problémái lennének.[99][100] Közben a háború kitörése óta is több Putyinhoz közeli oligarcha vesztette gyanús körülmények közt az életét, feltehetően azért, mert ellenezték a háborút.[101] 2022. szeptember 21-én részleges mozgósítást rendelt el a tartalékos állományból, amely mintegy 300 000 embert érint.[102][103] Ez volt az első országos beszéd Putyin részéről, azt követően, hogy serege február 24-én megtámadta Ukrajnát. A beszédben a mozgósítás mellett támogatta az oroszok által megszállt területek népszavazási kezdeményezéseit, majd többek között a nyugatot bírálta és tömegpusztító fegyverekkel is fenyegetőzött.[104]
2022. szeptember 30-án aláírta azt a dokumentumot, ami az orosz fél részéről szentesíti a szakadár „Donyecki Népköztársaság”, a „Luhanszki Népköztársaság”, valamint Herszon és Zaporizzsja orosz erők által megszállt részeinek Oroszországhoz csatolását. A csatlakozást helyi népszavazás előzte meg, aminek érvényességét az EU és más nyugati országok sem ismerték el, ahogy az ez utáni csatlakozást sem. Ursula von der Leyen szerint „az illegális annexió” semmin nem változtat, Volodimir Zelenszkij pedig bejelentette, hogy ezek után hivatalosan is megkezdte Ukrajna NATO-hoz való csatlakozását. Putyin szerint a Donbaszban élők „örökre orosz állampolgárok lesznek, az annexió végleges és nem alku tárgya”. Azt ígérte, hogy Oroszország újraépíti a városokat és falvakat, fejleszti az infrastruktúrát, azt nem említve, hogy a károk nagy része az orosz erők támadásainak köszönhető. Putyin kivezényelt tömeg előtt éltette a „négy új orosz régiót”.[105][106]
2023. március 17-én a Nemzetközi Büntetőbíróság háborús bűncselekmények feltételezett felelőssége miatt elfogatóparancsot adott ki ellene, amit a szervezet szerint elsősorban ukrán árvaházi gyermekek Oroszországba hurcolásáért hoztak meg vele szemben.[107] Az intézkedés szerint Putyin kiadható a hatóságnak, ha annak bármely tagországa területére utazna.[108] Ettől függetlenül az orosz kormány közölte, semmisnek tekinti a kiadott elfogatóparancsot, mert Oroszország nem ismeri el a Nemzetközi Büntetőbíróság joghatóságát, nem működik együtt vele és szerintük ezért nem is terheli semmilyen velük kapcsolatos kötelezettség.[109] 2023. június 14-én több kormánypárti bloggerrel találkozott, ahol elismerte, hogy a háború megnyeréséhez nem áll Oroszország rendelkezésre kellő mennyiségű és minőségű harci eszköz.[110]
2024 februárjában interjút készített vele Tucker Carlson vitatott személyű amerikai médiaszemélyiség, mint az első nyugati riporter a háború kitörése óta. A beszélgetés során több történelmi eseményt boncolgattak, amiket Putyin igyekezett úgy interpretálni, hogy azok az ő jogosnak tűnő indokaiként jelenjenek meg a háború kapcsán, míg Carlson ezen a téren láthatóan jelentős felkészületlenségről tett tanúbizonyságot. Putyin itt azt is szóba hozta, hogy állítása szerint soha nem ajánlott fel ukrán területeket Magyarországnak.[111]
Ötödik elnöki ciklus (2024– )
[szerkesztés]A 2024. március 15–17. között megtartott választáson fölényesen nyert, miután minden érdemi kihívójának indulását ellehetetlenítették és teljesen átláthatatlanná tették a választást, amin külföldi megfigyelők nem is vehettek részt. A nyugati, illetve EU-s politikai szereplők megnyilvánulásaikkal egyértelműen tudatták, hogy részükről Putyinra egy ismét csalásokkal és megfélemlítéssel „megválasztott” vezetőként tekintenek. Hozzátették, hogy a megszállt ukrán területeken tartott választások eredményeit nem ismerik el.[112][113][114][115]
A kritikusok kiiktatása
[szerkesztés]A kritikusokat és az ellenfeleit a médiában „söpredéknek” és „árulóknak” nevezték,[8] és keményen bántak velük. A bírálók közül számosan kerültek börtönbe, lettek mérgezés áldozatai vagy haltak meg rejtélyes körülmények között.[8][116]
Egyeseket, például Mihail Hodorkovszkij olajmágnást,[8] börtönbe zártak, míg mások meghaltak. 2006-ban Putyin születésnapján lelőtték Anna Politkovszkaja oknyomozó újságírót és ugyanabban az évben (2006) Angliában radioaktív anyaggal meggyilkolták Alekszandr Litvinyenko disszidáns titkosszolgálati tisztet.[8]
Nem sokkal járt jobban a Szkripal-házaspár (Szergej Szkripal), Jevgenyij Prigozsin és más kritikusok sem.[116][117]
Nyikolaj Andruscsenko ellenzéki politikus, újságíró hosszasan foglalkozott a Putyin körül már a 2010-es években megszaporodó gyanús ügyletekkel, melyekhez Putyinon kívül alvilági körök is kapcsolódtak, amíg Andruscsenko 2017-ben bele nem halt egy támadás szövődményeibe, miután az utcán összeverték. A feltárt ügyek során bebizonyosodott, hogy Putyin köréből sokan tettek szert állami megrendelésekre és ezáltal jelentős vagyonra, noha Putyin érintettségét sose sikerült orosz szerveknek kideríteniük. Az olyan, Putyin ügyeivel foglalkozó személyek pedig, mint Andruscsenko mind merényletekben vagy tisztázatlan módon vesztették életüket, köztük a volt szentpétervári polgármester, Anatolij Szobcsak is, aki alá korábban Putyin is tartozott a kilencvenes évek elején.[118]
2024 februárjában meghalt Alekszej Navalnij ellenzéki vezető is, akit Oroszország egy távoli börtönében tartottak fogva. Navalnij özvegye, Julija Navalnaja egyértelműen kijelentette, hogy „Putyin ölte meg” a férjét, és később pedig bejelentette, hogy folytatni fogja férje ügyét, és felkérte Navanij támogatóit, álljanak mellé.[119] Az EU vezetői szintén elítélték az orosz vezetést Navalnij halála miatt. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnökének közleménye szerint Putyin fél a saját népétől.[120] Több más vezető politikus és közéleti szereplő is Putyint okolta Navalnij haláláért.[121]
Háborúi
[szerkesztés]Putyin több mint két évtizedes hivatali ideje alatt egyre agresszívebb módon használta fel a hadsereget.[8]
Mandátuma elején erőszakosan elnyomott egy szeparatista mozgalmat az Orosz Csecsen Köztársaságban.[8]
2008-ban rövid, de nagyszabású grúz inváziót szervezett, ezzel megerősítve az oroszok ellenőrzését a szakadár Abházia és Dél-Oszétia régiók felett.[8]
2015-től kezdve beavatkozott a szíriai polgárháborúba, többek között engedélyezte Aleppó városának hosszan tartó bombázását.[8]
Ezenkívül orosz zsoldosokat telepített különböző afrikai országokba.[8]
Putyin leghosszabb ideig tartó konfliktusa Ukrajnában zajlik.[8] 2014-ben az ukrán tüntetők menesztették az Oroszország által támogatott elnöküket (Janukovics). Ezután Putyin a Krím elcsatolásával is támogatta a kelet-ukrajnai szeparatista felkelést.
2022-ben aztán teljes körű inváziót indított Ukrajna ellen, de nem sikerült bevennie Kijevet, a fővárost. A heves harcok azóta több százezer emberéletet követeltek.[8]
Magánélete
[szerkesztés]1983-ban feleségül vette Ljudmila Alekszandrovna Skrebnyevát (1958).[122] A házaspárnak két lánya született: Marija Putyina (Leningrád, 1985. április 28.),[123][124] aki a Mása Voroncova nevet használja, a hollandiai Voorschotenben él férjével, Jorrit Faassennel (1979) és gyermekükkel, Vlagyimirrel,[125] valamint Katyerina Putyina (Drezda, 1986. augusztus 31.), aki a Katyerina Vlagyimirovna Tyihonova nevet használja, a Moszkvai Állami Egyetem tudományos tanácsának tagja, az egyetem modernizációs programjának vezetője. 2013-ban férjhez ment Kirill Samalov (1982. március 22.) milliárdos vállalkozóhoz, kinek apja, Nyikolaj Samalov oligarcha, a Gazprombank elnöke együtt szolgált Putyinnal a KGB-ben, és szintén az egyetemi program irányítói közé tartozik. Az akrobatikus rock and rollal is foglalkozó Katyerina sem szegény, nem tisztázott eredetű vagyonát 2 milliárd dollárra becsülik, férjével közös vállalkozásuk több kormánypárti tévécsatornát működtetett. A házaspár nagyjából öt év után szétvált.[126][127][128][129] Az orosz-ukrán háború kitörése után Putyin lányai is nyugati szankciók alá kerültek.[130] 2022 júliusában az a hír is napvilágot látott, miszerint Katyerina az apjától abban a háború miatt létrehozott testületben kapott munkát, aminek feladata kidolgozni, hogyan helyettesítsék a háború miatt kivonult nyugati cégek termékeit és szolgáltatásait.[131]
Putyin 2013-ban elvált feleségétől, majd azt közölte, hogy addig nem nősül meg újra, amíg volt felesége nem köt újra házasságot. A média találgatásai szerint gyengéd szálak kötik az egykori ritmikus gimnasztikázóhoz, Alina Kabajevához. A 2004-es olimpiai bajnok Putyin pártjának, az Egységes Oroszországnak a képviselője, valamint egy médiavállalkozás elnöke. A New York Post 2013 elején azt írta, hogy Kabajeva 2012 novemberében kislányt szült Putyinnak, 2009-ben pedig egy fiút is. A viszonyról évek óta cikkeznek a lapok: 2008-ban a Moszkovszkij Korreszpongyent azt írta, Putyin külföldön titokban el akarta venni szeretőjét. Az elnök cáfolta a hírt, s nem sokkal később a lap megszűnt.[132] Putyin elnök egy 2014-ben készített interjúban megerősítette, hogy kapcsolatban él.[133][134] 2015-ben svájci források arról adtak tudósítást, hogy Alina Kabajeva egy ottani klinikán megszülte a harmadik gyerekét, egy kisfiút,[135] majd 2018-ban állítólag ikerfiúknak adott életet.[136] 2022-ben is híre ment egy újabb gyerek születésének, akinek Putyin állítólag nem örült.[137]
Putyin orosz ortodox vallású. Fekete öves dzsúdó mester – de a sportág egyes művelői szerint nem biztos, hogy a hozzáértésével szerezte meg.[138]
-
1983-ban, Ljudmilával -
Ljudmila 1988-ban -
Családjával 2002-ben -
Putyin és Kabajeva 2005-ben -
Putyin Formula–1 pilótaként
Érdekességek
[szerkesztés]Putyin az évek folyamán többször mutatkozott egyfajta „macsó szuperhősként” képeken és videókban, aki a vadonban jár, segít egy tigris elejtésében, búvárkodik, meztelen felsőtesttel, izmait megmutatva lovagol, vagy csak pihen. Az első vélemények szerint ezzel a saját imázsát kívánta emelni az oroszok körében, Leonyid Bersidszkij, a Bloomberg orosz származású publicistája szerint viszont a valóság ennél árnyaltabb: Putyin ezekkel a szerepléseivel valójában trollkodik, lényegében azt fejezi ki, hogy a legkevésbé sem tudnak őrá és Oroszországra hatni a nyugati hatalmak a szankcióikkal, miközben az oroszok komoly problémákat okoznak az amerikai informatikai hálózatokba való betörésekkel.[139] Ugyanakkor nárcizmusára utalnak olyan esetek is, mint mikor magassarkú cipőben fotózkodott egy csapat egyetemistával, akik közül a magasabbakat szélre állították a csoportképen, hogy a 168 cm-es magasságaval ne tűnjön kicsinek.[140]
Közismerten közeli barátságba került Steven Seagallal, aki az ukrán konfliktus után is kitartott mellette, ugyanakkor korábbi pártolói, mint Gérard Depardieu, Silvio Berlusconi vagy Marine Le Pen a háború kirobbanása után elfordultak tőle.[141][142]
Kedveli a drága karórákat, gyűjteményét 74 millió forintra becsülték.[143] Mikor pedig egy 2022. március 18-án (kivezényelt tömeg előtt) megtartott rendezvényen a Krím-félsziget elcsatolásának nyolcadik évfordulóját ünnepelték, egy 12 000 eurós – akkori árfolyamon kb. 1,445 millió rubeles, vagyis 4,5 millió forintos – kabátban jelent meg, ami az orosz éves átlagbér kétszerese.[144]
Többször felmerült vele kapcsolatban, főleg a 2022-ben indított orosz–ukrán háború után, hogy testdublőröket használ, akik különböző alkalmakkor helyettesítik.[145][146][147]
Randy Newman zeneszerző-előadó 2017-ben írt egy dalt Putin címmel, mely szatirikusan figurázza ki az elnököt.[148]
Kritikusai gyakran használják rá a Putler gúnynevet.[149]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Vladimir Putin (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
- ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Le Delarge (francia nyelven). Gründ, 2001
- ↑ GeneaStar
- ↑ http://putin.kremlin.ru/bio
- ↑ http://www.kommersant.ru/doc/662935
- ↑ a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y Vladimir Putin - Russia, President & Ukraine (angol nyelven). HISTORY, 2023. szeptember 25. (Hozzáférés: 2024. március 5.)
- ↑ a b Russia under Vladimir Putin (angol nyelven). encyclopedia.pub. (Hozzáférés: 2024. március 5.)
- ↑ Putyin a világ legbefolyásosabb embere (magyar nyelven). Külföld. Index. (Hozzáférés: 2014. március 18.)
- ↑ Brooks, David. „Opinion | Vladimir Putin, the Most Influential Man in the World (Published 2018)”, The New York Times, 2018. április 3. (Hozzáférés: 2021. január 18.) (amerikai angol nyelvű)
- ↑ Gill, Graeme. Building an Authoritarian Polity: Russia in Post-Soviet Times, hardback, Cambridge University Press (2016). ISBN 978-1-107-13008-1
- ↑ Reuter, Ora John. The Origins of Dominant Parties: Building Authoritarian Institutions in Post-Soviet Russia, E-book, Cambridge University Press. DOI: 10.1017/9781316761649 (2017. december 2.). ISBN 978-1-316-76164-9
- ↑ Frye, Timothy. Weak Strongman: The Limits of Power in Putin's Russia. Princeton University Press, Sablon:Page needed. o. (2021). ISBN 978-0-691-21246-3
- ↑ a b c d e f g h i j k l m n o Vladimir Putin | Biography, KGB, Political Career, & Facts | Britannica (angol nyelven). www.britannica.com, 2024. március 5. (Hozzáférés: 2024. március 5.)
- ↑ Mommsen, Margareta. „Das politische System Russlands” (német nyelven). Die politischen Systeme Osteuropas, 419–478. o.
- ↑ Richard Pipes, Az orosz konzervativizmus és kritikusai. Tanulmány a politikai kultúra köréből, c3.hu
- ↑ Privátbankár.hu: Utazás Putyin elméje körül (magyar nyelven). Privátbankár.hu, 2022. március 8. (Hozzáférés: 2022. április 8.)
- ↑ Psychological Profile of Vladimir Putin | USPP (amerikai angol nyelven). (Hozzáférés: 2022. április 8.)
- ↑ Immelman, Aubrey (2017. január 1.). „The Political Personality of Russian Federation President Vladimir Putin”. Psychology Faculty Publications.
- ↑ Putting Putin in his place: A dictator at war (amerikai angol nyelven). University of Michigan News, 2022. március 4. (Hozzáférés: 2022. április 8.)
- ↑ Herszoni terület, Donyecki Népköztársaság, Luganszki Népköztársaság és a Zaporizzsjai terület.
- ↑ Situation in Ukraine: ICC judges issue arrest warrants against Vladimir Vladimirovich Putin and Maria Alekseyevna Lvova-Belova (angol nyelven). International Criminal Court. (Hozzáférés: 2023. március 18.)
- ↑ a b Putyin patkányokkal harcolt, mielőtt a fél világ ura lett Index, 2022. február 28.
- ↑ Putyin: Taxisofőr voltam, kellett a pénz Archiválva 2021. december 13-i dátummal a Wayback Machine-ben Forbes, 2021. december 13.
- ↑ Putyin taxisofőr lett Gorbacsov kedvéért, de a tárgyalásra való hajlandóságot nem tanulta el tőle rtl.hu, 2022. augusztus 31.
- ↑ Researchers peg Putin as a plagiarist over thesis (angol nyelven). Putyint plágiummal vádolják. The Washington Times, 2006. március 24. (Hozzáférés: 2012. március 7.)
- ↑ Телеобращение Ельцина: полный текст (orosz nyelven). Jelcin nyilatkozata egy orosz internetes hírportálon. gazeta.lenta.ru, 1999. augusztus 9. (Hozzáférés: 2012. március 5.)
- ↑ Putyint az oroszok 2 százaléka akarta elnöknek, aztán felrobbantak a lakóházak, és megváltozott az ország 444.hu, 2017. február 1.
- ↑ a b c A KGB története (KGB – The Sword and The Shield), angol dokumentumfilm, 3. rész, 2019.
- ↑ a b Metropol (2012. 03). „Putyin örömkönnyei”. Metropol, 10. o. (Hozzáférés: 2012. március 7.)
- ↑ a b c d e f g A 20 legfontosabb esemény Putyin elmúlt 20 évéből Euronews, 2019. december 30.
- ↑ Putyin nyerte az oroszországi választást (magyar nyelven). orientpress.hu. (Hozzáférés: 2012. március 5.)
- ↑ a b Putyin átlépte a Rubicont Népszava, 2021. november 30.
- ↑ Éljen a dicsőséges orosz légierő! Port.hu, 2021. október 15.
- ↑ Archivált másolat. [2018. április 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. április 21.)
- ↑ Szigorítaná az internet ellenőrzését Oroszország Euronews, 2019. november 1.
- ↑ "Megbízható" orosz forrásra váltaná le Putyin a Wikipédiát Euronews, 2019. november 6.
- ↑ Putyin szép fokozatosan kebelezi be az orosz internet egészét Index, 2021. december 29.
- ↑ Putyin szerint Krím valójában kilépett Ukrajnából Népszava, 2021. június 22.
- ↑ A Krím és Szevasztopol Oroszország általi jogellenes annektálása: a Tanács további egy évvel meghosszabbította a szankciókat consilium.europa.eu, 2021. június 21.
- ↑ Éleződik az ukrán-orosz viszály, amerikai hadihajók tartanak a Fekete-tengerre Index, 2021. április 9.
- ↑ Putyin fenyegetőnek tartaná Ukrajna NATO-tagságát Euronews, 2021. június 10.
- ↑ Putyin a NATO keleti bővítését kizáró megállapodás kidolgozását szorgalmazta Johnsonnál Origo, 2021. december 13.
- ↑ Fenyegető üzenetet küldött Putyin Napi.hu, 2021. április 21.
- ↑ Putyin találkozna az ukrán elnökkel, de van egy tabu téma HVG, 2021. szeptember 5.
- ↑ Oroszország nem gátolhatja meg Ukrajna csatlakozását a NATO-hoz Index, 2021. október 19.
- ↑ Átvágott torokkal találták meg a Putyint bíráló bloggert egy francia hotelben Népszava, 2020. február 7.
- ↑ Moszkva Medici-módszere: a mérgezés művészete Euronews, 2020. szeptember 3.
- ↑ Putyin büntetlenül keverhet idegmérget bárki teájába? 24.hu, 2020. szeptember 5.
- ↑ Gázos helyzetben Putyin: a Navalnij-mérgezés betehet az Északi Áramlat-2-nek Népszava, 2020. szeptember 3.
- ↑ Újabb három büntetőügyet indított az orosz nyomozóhatóság Navalnij ellen 24.hu, 2021. május 25.
- ↑ Hodorkovszkij Navalnij letartóztatásról: Putyin azt akarja bizonyítani, hogy ő a nagyfőnök 24.hu, 2021. január 18.
- ↑ Sorra levadásszák Navalnij volt munkatársait, megint lecsapott Putyin rendszere Népszava, 2021. augusztus 10.
- ↑ Hodorkovszkij alapítványa is feloszlatja magát Népszava, 2021. május 27.
- ↑ Navalnij után most Hodorkovszkij a soros Moszkvában Népszava, 2021. augusztus 6.
- ↑ Jó nagy ajándékkal lepte meg magát húsvétra Putyin 24.hu, 2020. április 5.
- ↑ Putyin pártja bejelentette elsöprő győzelmét Telex, 2021. szeptember 20.
- ↑ A Kreml nem finomkodik a parlamenti választással Telex, 2021. szeptember 18.
- ↑ EU: Az orosz választások a megfélemlítés légkörében zajlottak Telex, 2021. szeptember 20.
- ↑ Már az is idegen ügynöknek számít Oroszországban, aki hírt oszt meg rendőri erőszakról vagy korrupcióról Telex, 2021. október 2.
- ↑ Putyin megüzente a Nobel-díjas újságírónak, hogy a kitüntetés nem védi meg, ha törvényt sért Telex, 2021. október 14.
- ↑ Vlagyimir Putyin rövid megjegyzése nagyon feldühítette Amerikát Portfolio, 2021. október 15.
- ↑ Patthy Loránd Imre: Putyin jól szórakozik az egekbe szökött energiaárakon, Brüsszel tehetetlen. index.hu, 2021. október 25. (Hozzáférés: 2021. október 26.)
- ↑ Putyin kikéri magának, a migránsválságot a Nyugat okozta Index, 2021. november 14.
- ↑ Az amerikai nagykövet vitte az orosz külügybe Washington válaszait 24.hu, 2022. január 26.
- ↑ Biden személyes szankciókkal is megfenyegette Putyint, ha megtámadja Ukrajnát 444.hu, 2022. január 26.
- ↑ Putyin teljesíthetetlennek látszó követelésekkel állt ellő – Blinken és Lavrov maradna a békés megoldásnál vg.hu, 2022. január 22.
- ↑ Küszöbön a háború: három nyomós ok, amiért Putyin lerohanhatja Ukrajnát Portfolio, 2022. január 25.
- ↑ Putyin máris bevitt egy nagy ütést Ukrajnának Privátbankár, 2022. február 11.
- ↑ Nem tudná megszállni Putyin Ukrajnát - de nem is az a legrosszabb, amit tehet Privátbankár, 2022. február 7.
- ↑ Történelmi döntést hoztak az oroszok, elismerték a szakadár népköztársaságok függetlenségét Index, 2022. február 21.
- ↑ Mire elindult az invázió, teljesen megváltozott, ahogy Putyin Ukrajnáról beszélt Index, 2022. február 22.
- ↑ Nagyon felgyorsultak az események: ez vezetett Vlagyimir Putyin világrengető döntéséhez Portfolio, 2022. február 22.
- ↑ Putyin három követelést intézett Ukrajna felé Portfolio, 2022. február 22.
- ↑ Beszédet mondott az ukrán elnök: Ukrajna határai maradnak a helyükön, nem adunk semmit senkinek Telex, 2022. február 22.
- ↑ Megkapta Putyin az engedélyt a parlamenttől: indulhat a katonai akció Portfolio, 2022. február 22.
- ↑ A Biden-kormány azonnali szankciókat jelentett be Putyin döntése után Portfolio, 2022. február 21.
- ↑ Kiszivárgott, milyen büntetést tervez Brüsszel Putyin ellen Portfolio, 2022. február 22.
- ↑ Döntött az EU, Magyarország is megszavazta az Oroszország elleni szankciókat 24.hu, 2022. február 22.
- ↑ „Putyin Raszputyinja”, aki kitalálta az ukrajnai háborút rtl.hu, 2022. május 15.
- ↑ Ez Putyin vágyálma, amiért feldúlta Ukrajnát rtl.hu, 2022. május 11.
- ↑ Putyin soha nem tapasztalt megtorlást ígér annak, aki kívülről be akar avatkozni az orosz-ukrán konfliktusba Telex, 2022. február 24.
- ↑ NATO-főtitkár: Ez egy régóta tervezett invázió Telex, 2022. február 24.
- ↑ Putyin: Nem volt más mód Oroszország megvédésére, mint Ukrajna megszállása Telex, 2022. február 24.
- ↑ Vlagyimir Putyin valami egészen szürreális beszédet tartott az ukrán háborúról Portfolio, 2022. február 25.
- ↑ Elfogadták a szankciókat: Putyin is az uniós tiltólistára került hvg.hu, 2022. február 25.
- ↑ Putyin eddig csak utalt rá, most viszont már nyíltan fenyegetőzik az atommal Telex, 2022. február 27.
- ↑ Vlagyimir Putyin felhívott egy uniós vezetőt Mfor.hu, 2022. március 3.
- ↑ Putyin élőben beszélt a háborúról Portfolio, 2022. március 3.
- ↑ Putyin elképesztő beszédet mondott: mintha fogalma sem lenne, miért bünteti mindenki Oroszországot Portfolio, 2022. március 4.
- ↑ Moszkvában 3 év börtön járhat annak, aki megszállásnak nevezi a megszállást Napi.hu, 2022. március 4.
- ↑ Putyin: A nyugati gazdasági szankciók felérnek egy hadüzenettel Telex, 2022. március 5.
- ↑ A teljhatalom által elvakított orosz „cár” lelkiállapota: Putyin tébolyult vagy gonosz? Euronews, 2022. március 9.
- ↑ Putyin üzent Amerikának: álljatok le a nagy hatótávú rakéták szállításával, vagy új célpontokat találunk Portfolio, 2022. június 5.
- ↑ Putyin: Oroszország feladata „a visszaszerzés és a konszolidálás” Euronews, 2022. június 10.
- ↑ Egy év harc, egy év dezinformáció - és a főbb cáfolatok Lakmusz, 2023. március 5.
- ↑ Putyin most egy négyszáz éves térképpel próbálta bizonyítani, hogy Ukrajna nem is egy ország, de nem vette észre, hogy „Ukrajna” van ráírva 444.hu, 2023. május 24.
- ↑ Vlagyimir Putyin: Az unió úgy táncol, ahogy fütyülnek neki Index, 2022. június 17.
- ↑ „A halálomról szóló híresztelések nagymértékben túlzóak” 444.hu, 2022. június 17.
- ↑ Furcsa balesetek, különös egybeesések – sorra halnak meg az orosz oligarchák a háború kezdete óta rtl.hu, 2022. szeptember 15.
- ↑ „Megszólalt Putyin, részleges mozgósítást rendelt el”, hvg.hu, 2022. szeptember 21. (Hozzáférés: 2022. szeptember 22.)
- ↑ „Képes-e Putyin 300 000 tartalékost besorozni és harcképessé tenni?”, euronews.com, 2022. szeptember 21. (Hozzáférés: 2022. szeptember 22.)
- ↑ „Részleges mozgósítást rendelt el Putyin”, telex.hu, 2022. szeptember 21. (Hozzáférés: 2022. szeptember 22.)
- ↑ Putyin aláírta a négy ukrán terület elcsatolását Telex, 2022. szeptember 30.
- ↑ Kivezényelt közönség előtt ünnepeltette az orosz hadsereget Putyin Index, 2022. szeptember 30.
- ↑ Balázs, Kiss Márton: Elfogatóparancsot adtak ki Vlagyimir Putyin ellen (magyar nyelven). index.hu, 2023. március 17. (Hozzáférés: 2023. március 17.)
- ↑ Balázs, Kiss Márton: Radikálisan változtathatja meg Putyin terveit az ellene kiadott elfogatóparancs (magyar nyelven). index.hu, 2023. március 17. (Hozzáférés: 2023. március 18.)
- ↑ MTI: Dühösen reagáltak az oroszok a Putyin ellen kiadott letartóztatási parancsra (magyar nyelven). Világgazdaság, 2023. március 17. (Hozzáférés: 2023. március 18.)
- ↑ Vlagyimir Putyin elismerte, hogy Oroszországnak nincs elég fegyvere Ukrajna legyőzéséhez rtl.hu, 2023. június 14.
- ↑ Szürreál a Kremlben – alternatív történelmi tablót festett Putyin Tucker Carlsonnak 24.hu, 2024. február 9.
- ↑ A mostani a legátláthatatlanabb választása Oroszországnak a szovjet idők óta hvg.hu, 2024. március 15.
- ↑ Putyin nyert, de ez nem volt választás hvg.hu, 2024. március 17.
- ↑ EU-s kritika: sem szabad, sem tisztességes nem volt az orosz elnökválasztás InfoStart, 2024. március 18.
- ↑ Hosszú évek munkája alapozta meg Putyin majdnem 90 százalékos győzelmét Euronews, 2024. március 18.
- ↑ a b Alvarez, Péter: Mérgezés, baleset, merénylet: ez a sors vár Putyin ellenfeleire (magyar nyelven). index.hu, 2024. február 17. (Hozzáférés: 2024. március 6.)
- ↑ Árpád, Németh: Az orosz hadvezetést bírálta az orosz tábornok, majd feleségével együtt holtan találták (magyar nyelven). index.hu, 2023. november 21. (Hozzáférés: 2024. március 6.)
- ↑ Az ember, aki túl sokat tudott Putyinról hvg.hu, 2017. április 23.
- ↑ „Mi nem foglalkozunk ezzel az üggyel” – mondta Putyin szóvivője Navalnij haláláról 444.hu, 2024. február 19.
- ↑ Von der Leyen szerint Putyin tart a saját népétől Euronews, 2024. február 16.
- ↑ Vér tapad Putyin kezéhez – reakciók Navalnij halálhírére Euronews, 2024. február 16.
- ↑ Vége Putyinék házasságának. euronews.hu honlapja. [2013. június 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. június 11.)
- ↑ Maria Putin: 5 Fast Facts You Need to Know Archiválva 2014. július 27-i dátummal a Wayback Machine-ben, Heavy.com, 2014. július 25.
- ↑ Kitoloncolnák Putyin lányát Hollandiából Archiválva 2014. július 29-i dátummal a Wayback Machine-ben, Origo, 2014. július 25.
- ↑ Jorrit Faassen: 5 Fast Facts You Need to Know Archiválva 2014. július 27-i dátummal a Wayback Machine-ben, Heavy.com, 2014. július 24.
- ↑ Akrobataként ropja a rock and roll-t Putyin milliárdos lánya, HVG, 2016. november 23.
- ↑ Megtalálták Putyin lányát, Népszabadság, 2014. január 30.
- ↑ Family Album of Putin Archiválva 2014. augusztus 11-i dátummal a Wayback Machine-ben, Viola.bz
- ↑ Megéri egy ország vezetőjének a lányát feleségül venni Szabad Európa, 2020. december 9.
- ↑ Putyin lányait is utolérik az amerikai szankciók rtl.hu, 2022. április 6.
- ↑ Putyin lánya beszállt a háborúba Napi.hu, 2022. július 13.
- ↑ Szeretője miatt válik Putyin?. blikk.hu honlapja. [2013. június 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. június 11.)
- ↑ Videó
- ↑ Cikk. [2018. július 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. július 11.)
- ↑ Cikk. [2018. július 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. július 11.)
- ↑ Putyin gyerekei: még az sem biztos, hogy ketten vagy öten vannak nlc.hu, 2022. március 5.
- ↑ Fény derült Vlagyimir Putyin féltve őrzött titkára Index, 2022. július 1.
- ↑ Is Putin a judo fraud? Youngpost, 2017. július 22.
- ↑ Kiderült Putyin félmeztelen fotóinak titka. Napi.hu, 2017. augusztus 8. [2017. szeptember 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. szeptember 12.)
- ↑ Magas sarkúban fotózkodott Putyin egy csapat diákkal nlc.hu, 2023. január 30.
- ↑ Steven Seagal: Putyin az egyik legnagyobb élő politikai vezető, ha nem a legnagyobb rtl.hu, 2022. április 15.
- ↑ Gérard Depardieu elítélte Putyin „őrült eltévelyedéseit” rtl.hu, 2022. április 1.
- ↑ Azért van, amit Putyin szeret a Nyugatból, ilyen például a 74 millió forint értékű óragyűjteménye rtl.hu, 2022. március 18.
- ↑ Putyin 4,5 milliós olasz luxuskabátban parádézott Moszkvában nlc.hu, 2022. március 19.
- ↑ Valami nem stimmelt, dublőre mehetett Putyin helyett tárgyalni Index, 2022. június 24.
- ↑ Eltűnt Vlagyimir Putyin állkapcsa, de még az anyajegye is Index, 2023. március 23.
- ↑ Valami nem stimmelt Vlagyimir Putyinnal, testdublőrt használhatott az orosz elnök Index, 2023. június 30.
- ↑ A legendás amerikai dalszerző-énekes-filmzeneszerző írt egy dalt Putyinról. HVG, 2017. szeptember 10. (Hozzáférés: 2017. szeptember 12.)
- ↑ https://www.independent.co.uk/world/russia-invasion-ukraine-world-reaction-b2022595.html
További információk
[szerkesztés]- Vlagyimir, a magányos és szótlan cár, Népszabadság, 2014. július 28.
- Egy év alatt is meg lehet szüntetni a jogállamot, 444.hu, 2013. május 13.
- Ami az orosz elnökválasztás valódi tétje volt, Kitekintő.hu, 2008. március 3.
- Oroszország, Putyin – és a világ: Sz. Bíró Zoltán, történész, Friderikusz Podcast, 2021. szeptember 30.
- Száz érdekesség Putyinról: egy hatalmas patkány leckéztette, Fidel Castro adott neki túlélési tanácsot, ő a legjobb orosz pasi rtl.hu, 2022. június 3.
Irodalom
[szerkesztés]- Oliver Stone: Putyin tabuk nélkül. A vágatlan interjúk; ford. Seress Ákos; 2. jav. kiad.; Alexandra, Pécs, 2022
- William Nester: Putyin virtuális háborúja. Hogyan formálja át és destabilizálja Oroszország Amerikát, Európát és a nagyvilágot?; ford. Moczok Péter; Hajja, Debrecen, 2020
- Sz. Bíró Zoltán: Putyin Oroszországa; Noran Libro, Budapest, 2019 (Progress könyvek)
- Ackermann Sándor: Putyin játéka. Oroszország és a futball; Helikon, Budapest, 2018
- Michael Isikoff–David Corn: Orosz rulett. Putyin Amerika ellen vívott háborúja és Donald Trump megválasztásának titkos története; ford. Stemler Miklós; Alexandra, Pécs, 2018
- A kéretlen integráció. A putyini Oroszország világgazdasági beilleszkedése, 2000–2013; szerk. Deák András; Akadémiai, Budapest, 2017 (Nemzetközi gazdaság szakkönyvtár)
- Mihail Zigar: Putyin metamorfózisa; ford. Meszlényi Tamás; Európa, Budapest, 2016 ISBN 9789634055150
- Bill Browder: Vörös jelzés. Hogyan lettem Putyin első számú ellensége; ford. Wertheimer Gábor; Lábnyom, Budapest–Úrhida, 2016
- Garri Kaszparov–Mig Greengard: Közeleg a tél. Miért kell megállítani Vlagyimir Putyint és a szabad világ ellenségeit?; ford. Hegedűs Péter, Garamvölgyi Andrea, Morvay Péter; HVG Könyvek, Budapest, 2015
- Walter Laqueur: Putyinizmus. Oroszország és jövője a Nyugattal; ford. Szántó András; Atlantic Press, Budapest, 2015
- Sztanyiszlav Belkovszkij: Putyin. Az ember, aki nem létezett; ford. Medve Iván; Athenaeum, Budapest, 2014 ISBN 9789632933184
- Anna Arutunyan: A Putyin-varázs. Isten, hatalom, korrupció Oroszországban; ford. Vígh Zoltán; Európa, Budapest, 2014 ISBN 9789630797344
- Nemes Gábor: Putyin Oroszországa. Kézikönyv Orbánnak; A hónap könyve, Budapest, 2012 ISBN 9789638958198
- Drábik János–Mohácsi Julius–Peter Sheldon–Virág András: Világbéke vs. Világháború – Putyin és Netanjahu titkos megállapodást kötött, Intermix Kiadó, Budapest, 2012 ISBN 9789638769725
- Peter Truscott: Putyin útja; ford. Nagy Mónika Zsuzsa; Panem–Grafo, Budapest, 2005 ISBN 9789635454327
- Oleg Blockij: Vlagyimir Putyin, Librotrede Kft., Budapest, 2003 ISBN 5881491130
- Szilágyi Ákos: Borisz sztár és a sztárevicsek. Raszputyintól Putyinig; Helikon, Budapest, 2000
- Stier Gábor: A Putyin-rejtély. Egy választás anatómiája; Korona, Budapest, 2000 ISBN 9639191639
- N. Gevorkjan–N. Tyimakova–A. Kolesznyikov: Szemtől szemben Putyinnal; ford. E. Fehér Pál, Pannonica Kiadó, Budapest, 2000 ISBN 9639252123
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]| Elődje: Borisz Nyikolajevics Jelcin |
Oroszország elnöke 2000 - 2008 |
Utódja: Dmitrij Anatoljevics Medvegyev |
| Elődje: Dmitrij Anatoljevics Medvegyev |
Oroszország elnöke 2012 – |
Utódja: hivatalban |
| Elődje: Viktor Zubkov |
Oroszország kormányfője 2008. május 8. - 2012. május 7. |
Utódja: Dmitrij Medvegyev |
