Ugrás a tartalomhoz

Ursula von der Leyen

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ursula von der Leyen
2024-ben
2024-ben
Az Európai Bizottság elnöke
Hivatalban
Hivatalba lépés: 2019. december 1.
Alelnök(ök)Frans Timmermans
(2019-2023)
Maroš Šefčovič (2023-)
ElődJean-Claude Juncker
Németország védelmi minisztere
Hivatali idő
2013. december 17. – 2019. július 17.
HelyettesThomas Silberhorn
KancellárAngela Merkel
ElődThomas de Maizière
UtódAnnegret Kramp-Karrenbauer
Németország munka- és szociális ügyi miniszter
Hivatali idő
2009. november 30. – 2013. december 17.
KancellárAngela Merkel
ElődFranz Josef Jung
UtódAndrea Nahles
Németország családügyi minisztere
Hivatali idő
2005. november 22. – 2009. november 30.
KancellárAngela Merkel
ElődThomas de Maizière
UtódRenate Schmidt
A Kereszténydemokrata Unió elnökhelyettese
Hivatali idő
2010. november 15. – 2019. november 22.
PártelnökAngela Merkel
Annegret Kramp-Karrenbauer
ElődChristian Wulff
UtódSilvia Breher
Születési névUrsula Gertrud Albrecht
Született1958. október 8. (66 éves)[1][2][3][4][5]
Ixelles, Belgium
PártCDU (GER)
EPP (EU)
SzüleiAdele Albrecht
Ernst Albrecht
HázastársaHeiko von der Leyen
Gyermekei7 gyermek
Foglalkozáspolitikus  •  orvos
IskoláiGöttingeni Egyetem
Münsteri Egyetem
London School of Economics
Hannover Medical School
Vallásevangélikus kereszténység
Díjak
  • language adulterator award (2014)
  • BigBrotherAwards (2017)
  • BigBrotherAwards (2009)
  • Knight Grand Cross of the Order for Merits to Lithuania
  • language adulterator award (2021)
  • Bölcs Jaroszláv Herceg Érdemérem, Első osztály (2022. augusztus 23.)
  • BBC 100 Women (2022)
  • Time 100 (2022)
  • National Order of Mali
  • Order of Saint Panteleimon (2024. január 25.)
  • Order for Merits to Lithuania
Ursula von der Leyen aláírása
Ursula von der Leyen aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Ursula von der Leyen témájú médiaállományokat.

Ursula Gertrud von der Leyen, született Albrecht[6] (Ixelles, 1958. október 8. –) belgiumi születésű német kereszténydemokrata politikus.

2003–2005 között az alsó-szászországi tartományi szociális és egészségügyi minisztériumot vezette, 2005–2009 között német szövetségi családügyi, 2013-ig a szociális és munkaügyi minisztériumot, majd 2019-ig a védelmi minisztériumot.

2019. július 16-án az Európai Parlament választotta meg a következő öt évre az Európai Bizottság élére. (383 támogató szavazatot kapott, megválasztásához a jelenlévő képviselők több mint fele, azaz 374 képviselő támogatására volt szüksége.)[7] 2019. december 1-jén lépett hivatalba. 2024. július 18-án az Európai Parlament újabb öt évre az Európai Bizottság elnökévé választotta.[8]

Családja

[szerkesztés]

Apja, Ernst Albrecht (1930–2014) korábban Alsó-Szászország tartomány kormányfője, édesanyja, Heidi Adele Stromeyer (1928–2002) nyelvész volt. Apai nagyapja, Carl Albrecht orvos-pszichoterapeuta autogén tréningen alapuló meditációs módszeréről volt ismert.

Öt testvére közül Hans-Holger Albrecht a Millicom International Cellular SA (MIC) elnök-vezérigazgatója, Donatus Albrecht az Aurelius AG igazgatóságának tagja.[9][10]

1986-ban házasodtak össze Heiko von der Leyen orvos-vállalkozóval. Hét gyermekük van, két fiú és öt lány. 2007 óta Burgdorf-Beinhornban élnek.

Pályafutása

[szerkesztés]

Szakmai pályafutása

[szerkesztés]

Lehrtében járta ki iskoláit,[11] majd 1977-től közgazdaságot tanult a göttingeni Georg-August Egyetemen, de 1980-ban megszakította tanulmányait. 1978-ban a London School of Economics and Political Science (LSE) előadásait látogatta. 1987-ben orvosi diplomát szerzett a hannoveri orvosi főiskolán, ezt követően a főiskola nőgyógyászati klinikáján segédorvosként dolgozott. 1991-ben szerzett orvosdoktori címet C-reaktives Protein als diagnostischer Parameter zur Erfassung eines Amnioninfektionssyndroms bei vorzeitigem Blasensprung und therapeutischem Entspannungsbad in der Geburtsvorbereitung című dolgozatával.[6]

1992-ben, harmadik gyermeke születése után záróvizsga nélkül befejezte a szakorvosi képzést. 1992–1996 között családjával az Amerikai Egyesült Államokban élt. Visszatérve Németországba 2002-ig Friedrich Wilhelm Schwartz munkatársa volt a hannoveri orvosi főiskolán. 2001-ben Master of Public Health (MPH) címet szerzett.

Politikai pályafutása

[szerkesztés]

1990 óta a CDU tagja. 1996–97-ben a CDU alsó-szászországi szociálpolitikai bizottságának, ezzel párhuzamosan a CDU tartományi orvosi munkacsoportjának tagjaként tevékenykedett. 2001–2004 között Sehnde városában volt önkormányzati képviselő, illetve a városi CDU-frakció vezetője. Ugyanebben az időben a hannoveri régió önkormányzatának is tagja volt, ahol az egészség- és kórházügyi bizottság elnöki tisztét töltötte be.

2003. március 4-étől a Christian Wulff által vezetett alsó-szászországi tartományi kabinet szociális minisztere volt. 2003–2005 között alsó-szászországi képviselő volt. 2004 decemberében beválasztották a CDU elnökségébe. 2005 februárjától a CDU Szülők, gyermek, hivatás bizottságát vezette.

Miniszterként Angela Merkel kormányaiban

[szerkesztés]

2005. november 22-én lépett hivatalba mint Angela Merkel kormányának családügyi minisztere. 2009-ben a német szövetségi parlament alsóházába választották képviselőnek; október 28-ától Angela Merkel második kormányában családügyi miniszterként mindössze egy hónapig volt hivatalban, ugyanis november 30-án Franz Josef Jung utódjaként szociális és munkaügyi miniszternek jelölték.

2013 decemberében a CDU-CSU nagykoalíciós tárgyalások során honvédelmi miniszterré jelölték ki; ezzel ő lett az első nő Németországban ezen a poszton.[12] A 2017-es választást követően ismét a védelmi minisztérium vezetését kapta meg. Erről a posztjáról 2019. július 17-i hatállyal lemondott.[13]

Az Európai Bizottság elnökeként

[szerkesztés]

2019. július 2-án az Európai Tanács (EiT) Ursula von der Leyent jelölte az Európai Bizottság elnökének. Július 16-án az Európai Parlament 383 támogató és 327 ellenszavazattal megválasztotta a tisztségre.[14] Ő az első nő ezen a poszton.[15] Miután az Európai Parlament november 27-én támogatta a von der Leyen-bizottságot, 2019. december 1-jétől lépett hivatalba.[16]

2021 végén a Politico Europe(wd) Európa legbefolyásosabb embereinek éves rangsorában az „álmodozók” kategória 2. helyére tette. Bizottsági elnöki terminusának első felét az eredeti céloktól eltérően a Covid19-pandémia során a tagállamok koordinálása, így a közös vakcinabeszerzés fémjelezte. Ehhez kötődik a Helyreállítási Alaphoz(wd) szükséges, precedens nélküli közös hitelfelvétel is. Régi támogatója, Angela Merkel visszavonulása és a CDU ellenzékbe vonulása számára is új helyzetet jelent.[17]

2024. július 18-án újraválasztották tisztségébe. A szavazáson a mandátumát már átvevő 719 képviselőből 707 szavazott, 401 támogatta, 284 ellenezte, 15 pedig tartózkodott, míg volt 7 érvénytelen szavazat. 401 támogató.[18] [19]


Elődje:
Jean-Claude Juncker 		Utódja:
–

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ http://www.britannica.com/EBchecked/topic/2005334/Ursula-von-der-Leyen
  2. ↑ Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ Stammdaten aller Abgeordneten des Deutschen Bundestages. (Hozzáférés: 2018. április 13.)
  4. ↑ FemBio database (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ a b Adatlapja, Katalog der Deutschen Nationalbibliothek
  7. ↑ Von der Leyen becomes EU Commission head after MEPs vote. www.bbc.com (2019. július 16.) (Hozzáférés: 2019. július 16.)
  8. ↑ Ursula von der Leyen secures five more years top EU job (brit angol nyelven). www.bbc.com. (Hozzáférés: 2024. július 19.)
  9. ↑ millicom.com: Executive Committee
  10. ↑ aureliusinvest.de: Vorstand Archiválva 2014. szeptember 3-i dátummal a Wayback Machine-ben
  11. ↑ Welche Schule für mein Kind?, Verlagsbeilage der Hannoverschen Allgemeinen Zeitung vom 12. Januar 2011, S. 15
  12. ↑ Ursula von der Leyen übernimmt das Verteidigungsministerium, 2013. december 15.
  13. ↑ Reuters. „Germany's Von Der Leyen to Resign as Defense Minister Regardless of European Parliament Vote”, The New York Times, 2019. július 15. (Hozzáférés: 2019. július 16.) (angol nyelvű) 
  14. ↑ EU-Parlament wählt von der Leyen zur Kommissionspräsidentin - derStandard.at (osztrák német nyelven). DER STANDARD. [2019. július 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. július 16.)
  15. ↑ Kicsoda Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnökjelöltje?
  16. ↑ David M. Herszenhorn, Maïa de la Baume: Von der Leyen’s in — now the hard work begins (angol nyelven). Politico, 2019. november 27. (Hozzáférés: 2019. november 28.)
  17. ↑ Politico 28 – The class of 2022 (angol nyelven). Politico Europe(wd), 2021. (Hozzáférés: 2021. december 17.)
  18. ↑ A Parlament újraválasztotta Ursula von der Leyent a Bizottság elnökének | Hírek | Európai Parlament (magyar nyelven). www.europarl.europa.eu, 2024. július 18. (Hozzáférés: 2024. július 22.)
  19. ↑ Balázs, Karóczkai: Döntött Ursula von der Leyen sorsáról az Európai Parlament (magyar nyelven). index.hu, 2024. július 18. (Hozzáférés: 2024. július 22.)

Források

[szerkesztés]

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Ursula von der Leyen című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

[szerkesztés]
  • Ursula von der Leyen: C-reaktives Protein als diagnostischer Parameter zur Erfassung eines Amnioninfektionssyndroms bei vorzeitigem Blasensprung und therapeutischem Entspannungsbad in der Geburtsvorbereitung. Medizinische Hochschule Hannover, Hannover, 1990 (disszertáció)
  • Ursula von der Leyen (szerk.) [et al.]: Füreinander da sein, miteinander handeln. Warum die Generationen sich gegenseitig brauchen. Herder, Freiburg im Breisgau, 2007 ISBN 978-3-451-05874-5
  • Ursula von der Leyen és Maria von Welser: Wir müssen unser Land für die Frauen verändern. C. Bertelsmann, München, 2007 ISBN 978-3-570-00959-8
  • Ursula von der Leyen és Liz Mohn (szerk.): Familie gewinnt. Bertelsmann Stiftung, Gütersloh, 2007 ISBN 978-3-89204-927-2
  • Ursula von der Leyen és Vladimir Spidla (szerk.) : Voneinander lernen – miteinander handeln. Aufgaben und Perspektiven der Europäischen Allianz für Familien. Nomos, Baden-Baden, 2009 ISBN 978-3-8329-3650-1
  • Daniel Domscheidt-Berg: Inside Wikileaks. Meine Zeit bei der gefährlichsten Website der Welt. 1. Auflage. Ullstein Verlag, Berlin, 2012 ISBN 978-3-548-37439-0 101–104. o.
  • Meet the commissioners, Politico (angol)
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Ursula_von_der_Leyen&oldid=27586883”