Ugrás a tartalomhoz

Harmadik Merkel-kormány

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A harmadik Merkel-kormány, az Angela Merkel kancellár vezetett német szövetségi kabinet döntéshozó szerve, amelynek vezetője egymást követően harmadjára is Merkel asszony lett, kormánya 2013. december 17-én állt fel, mandátuma a 2017-es választásokig tartott, illetve azt követően ügyvezetőként működött a következő kormány felállásáig.

Merkel harmadik kormánya az uniópártok (azaz a Kereszténydemokrata Unió vagy röviden CDU, és a Bajor Keresztényszociális Unió, vagy CSU) és a Szociáldemokrata Párt (SPD) koalíciója volt. Ezt a társulást a német politikában nagykoalíciónak nevezik, mivel a második világháború óta rendre a CDU/CSU és az SPD kapja a legtöbb mandátumot a német szövetségi választásokon.

A koalícióban a CDU a kancellári és a kancelláriavezetői posztokon felül öt miniszteri posztot kapott, az SPD hatot, a csak Bajorországban működő CSU pedig hármat. A CDU valós parlamenti erejénél kisebb arányban kapott minisztériumokat, és a hat legnagyobb hatalmúnak tartott minisztériumon egyenlő arányban osztozott az SPD-vel: a CDU-é lett a pénzügyi, a belügyi és a honvédelmi tárca, az SPD-é pedig a külügyi, a gazdasági és energiaügyi, illetve az igazságügyi és fogyasztóvédelmi minisztérium lett.[1]

A 2017 őszi választásokat követően a pártok nézeteltérései miatt a „nagykoalíció” ismételt kialakulása veszélybe került, ugyanis az SPD akkori vezetője Martin Schulz kijelentette, a választásokat követően pártja ellenzékben fog maradni. Azonban az Unió, az FDP és a Zöldek koalíciós tárgyalásainak elhúzódása és eredménytelensége után, a korábbi „nagykoalíció” ismét összeállt, közel hasonló arányokban mint az előző volt. 2018 február elején a három párt megállapodást kötött, majd a 2018. március 14-i kormányalakításig a harmadik Merkel-kormány ügyvivői feladatkörben megmaradt.

Összetétele

[szerkesztés]

A 2013. december 17-étől közötti szövetségi kormány a következő miniszterekből és parlamenti államtitkárokból (miniszterhelyettesekből) áll:[2]

# Hivatal Kép Kormánytag Párt Hivatali periódusa Parlamenti államtitkárok (miniszterhelyettesek)
Kancellár Angela Merkel CDU 2005. november 22. – napjainkig Államminiszter:
Helge Braun (A szövetségi kancellár melletti államminiszter)
Monika Grütters (kulturális- és médiaügyi megbízott)
Aydan Özoğuz (Migrációs, menekült- és integrációügyi megbízott)
Államtitkár:
Klaus-Dieter Fritsche (A szövetségi biztonsági szolgálatok megbízottja)
1 Kancellárhelyettes Sigmar Gabriel SPD 2013. december 17. – 2018. március 14-ig (mint kancellárhelyettes)
2013. december 17. – 2017. január 27. (mint gazdasági és energiaügyi miniszter)
2017. január 27. – 2018. március 14-ig (mint külügyminiszter) 		Államminiszter:
Maria Böhmer
Michael Roth
Szövetségi külügyminiszter Frank-Walter Steinmeier SPD 2013. december 17. – 2017. január 27. Államminiszter:
Maria Böhmer
Michael Roth
2 Szövetségi gazdasági és technológiai miniszter Brigitte Zypries SPD 2017. január 27. – 2018. március 14-ig
3 Szövetségi belügyminiszter Thomas de Maizière CDU 2013. december 17. – 2018. március 14-ig
4 Szövetségi igazságügyminisztérium Heiko Maas SPD 2013. december 17. – 2018. március 14-ig
5 Szövetségi pénzügyminiszter Wolfgang Schäuble CDU 2009. október 28. – 2017. október 24-ig
6 Szövetségi munka- és szociális ügyi miniszter Andrea Nahles SPD 2013. december 17. – 2017. szeptember 28-ig
7 Szövetségi élelemügyi, földművelési és fogyasztóvédelmi miniszter Hans-Peter Friedrich CSU 2013. december 17. – 2014. február 17.
7 Christian Schmidt CSU 2014. február 17. – 2018. március 14-ig
2017. október 24. – 2018. március 14-ig mint ideiglenes közlekedésügyek és a digitális infrastruktúra minisztere is
8 Szövetségi honvédelmi miniszter Ursula von der Leyen CDU 2013. december 17. – napjainkig
9 Szövetségi család-, idős-, nőügyi és ifjúsági miniszter Manuela Schwesig SPD 2013. december 17. – 2017. június 2.
9 Katarina Barley SPD 2017. június 2. – 2018. március 14-ig
2017. szeptember 28. – 2018. március 14-ig mint ideiglenes munka- és szociális ügyi miniszter is
10 Szövetségi egészségügyi miniszter Hermann Gröhe CDU 2013. december 17 – 2018. március 14-ig
11 Szövetségi közlekedésügyek és a digitális infrastruktúra minisztere Alexander Dobrindt CSU 2013. december 17. – 2017. október 24-ig Enak Ferlemann
12 Szövetségi környezetvédelmi, természetmegőrzési, építési és atombiztonsági miniszter Barbara Hendricks SPD 2013. december 17. – 2018. március 14-ig Florian Pronold

Rita Schwarzelühr-Sutter

13 Szövetségi oktatási és kutatási miniszter Johanna Wanka CDU 2013. február 14. – 2018. március 14-ig
14 Szövetségi gazdasági együttműködési és fejlesztési miniszter Gerd Müller CSU 2013. december 17. – 2018. március 14-ig Thomas Silberhorn
15 Szövetségi különleges ügyek minisztere,
Kancelláriavezető 		Peter Altmaier CDU 2013. december 17. – 2018. március 14-ig
2017. október 24. – 2018. március 14-ig mint ideiglenes pénzügyminiszter is

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Stephan Wallace (April 29, 2014), Commentary: Merkel’s Third Government – Return of the Grand Coalition Archiválva 2017. június 20-i dátummal a Wayback Machine-ben American Institute for Contemporary German Studies (AICGS) Washington, D.C.
  2. ↑ Ez a szócikk részben vagy egészben a Kabinett Merkel III című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Külső hivatkozások

[szerkesztés]

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Third Merkel cabinet című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Harmadik_Merkel-kormány&oldid=26295339”