Szexizmus

Szüfrazsett letartóztatása Londonban, 1914-ben

A szexizmus olyan morális előítélet, diszkrimináció, amely leggyakrabban az emberek biológiai nemén vagy nemi szerepén alapul. A szexizmus szó eredete nem tisztázott, a fogalmat a 20. század második felének feminista mozgalmai kezdték el használni valószínűleg a rasszizmus szó analógiájára (a latin sexus szó, illetve annak újlatin és angol származékai férfi vagy női nemet jelentenek). A szexizmus általánosságban az a hiedelem, miszerint az egyik nem értékesebb, felsőbb rendű, mint a másik, ugyanakkor – a fogalom feminista eredetének megfelelően – a gyakorlatban legtöbbször a férfiuralom (patriarchátus) igazolásaként a nőket sújtó előítéletekre, azok hátrányos megkülönböztetésére szokták vonatkoztatni. Két alapvető fajtája létezik: a burkoltabb, nehezebben felismerhető, jóindulatú és az egyértelmű, sértő jellegű ellenséges szexizmus. Szélsőséges formája a nőgyűlölet (mizoginia) és a férfigyűlölet (mizandria). A szociális dominancia orientáció egyik megnyílvánulási formája.

Jellege

Feminista elméletek szerint a szexizmus a férfiak hatalmi felsőbbrendűségének igazolása. A gender (társadalmi nem) definíció szerint változó, társadalmilag és kulturálisan létrehozott, emberi kapcsolatokra vonatkozó tulajdonságok összessége. Az olyanok, mint erő, aktivitás, racionalitás, autonómia hagyományosan férfias tulajdonságok, míg az ellentéteik – gyengeség, passzivitás, érzékenység, függőség – hagyományosan nőkre jellemzőek. Ebből egyértelműen látszik, hogy a férfi nemhez sokkal pozitívabb tulajdonságokat társítunk. Az angol liberális gondolkodó, John Stuart Mill szerint a jelenlegi hierarchia az ököljogon alapszik, amelynek igazságosságát sosem kérdőjelezték meg. A természetes dolog pedig egyben helyesnek is tűnik az emberek többsége számára. Mill A nők alárendeltsége című művében hangsúlyozza, hogy a nők alávetettsége a legális rabszolgaság egyetlen példája a modern, nyugati társadalmakban. A férjek engedelmességet, vonzalmat, kegyencséget követelnek feleségüktől – akik számos helyzetben örökös megfélemlítettségben élnek –, kirekesztik a nőket a kereső foglalkozásokból, mert úgy vélik, a predesztinált inkompetenciájukból eredően a születésüktől fogva alkalmatlanok rá. Az emberi tökéletesedés egyik legnagyobb gátja az egyik nemet a másik fölé helyezni.

A nők hátrányos megkülönböztetése egészen az ókori Görögországba nyúlik vissza. A politikai és jogi teoretikusok szemlélettől és kortól függetlenül kétféleképpen ábrázolták a nőt, mint a jog sajátos tárgyát. Egyrészt nem nélküli egyénként, másrészt a férfiakhoz képest alsóbb rendű szociális és jogi helyzetben lévő rétegként.

A későbbi feminizmuselméletek egyik típusa szerint biológiai nem szerint bipoláris világot hirdet, amelyben férfi és nő teljesen más fajhoz tartozik. A két faj tagjai egymást nem érthetik meg, mert a nőt a szülés különleges élménye alapvetően megkülönbözteti a férfitól. Az elkülönült szférák két külön világ kialakulásához vezetnek. A jog jelentős mértékben hímnemű mintákkal, értékekkel van tele. Elég, ha vetünk egy pillantást az Amerikai Egyesült Államok alkotmányára, melyben mindvégig a „he” személyes névmás szerepel, azaz csak a férfiakat ruházza fel jogosultságokkal. A nő tehát nem tartozik bele az „észszerű ember” fogalmába.

Fontos még megemlíteni az angol coverture, azaz jogfedés intézményét (ez az USA-ban is érvényben volt a polgárháborút követő időszakig), amely a francia femme couverte státuszát örökítette át. Eszerint a nők (elsősorban a házas asszonyok) jogát kizárólag férj vagy más férfi rokon gyakorolhatta helyettük, jogilag mintegy lefedve őket. Ebben a tekintetben a nők jogi státusza azonos volt a gyermekekével, a rabszolgákéval és a gyengeelméjűekkel. Emellett nyilvánvaló volt, hogy a férj felesége teste fölött is korlátlan jogokkal bír. A nők nem vehettek részt a közügyekben, egyedülállóként azonban kötelesek voltak adót fizetni. Míg a feleség megölése egyszerű gyilkosságnak számított, az asszony, aki megölte férjét, halálos ítéletet kapott.

A diszkriminációellenes intézkedések sora ellenére a nők még korunkban is rendszeresen szorulnak a tudásukhoz és a képességeikhez képest hátrányos státuszba a döntéshozatalban, a vezetői pozíciókban, a munkaerőpiacon egyaránt. A legszembetűnőbb a két nem közti bérszakadék, melynek aránya ma is nagyon magas, hiába mondja ki számos rendelkezés az egyenlő munkáért egyenlő bér elvét. A munkahelyi érvényesülés során ezen kívül a nőknek a szüléssel járó nehézségekkel is szembe kell nézniük, ugyanis számos nő veszíti el a munkáját a szülési szabadsága alatt vagy éppen a családalapítás miatt kényszerül a karrierje feladására.

A nők diszkriminációjának egyik, nagyon gyakori típusa a viktimizáció, azaz áldozattá tétel. Ide tartozik a szexuális zaklatás, valamint az ellenséges, megfélemlítő környezet kialakítása akár otthon, akár a munkahelyen.

Nyílt szexizmus

A nyílt szexizmus a második hullámos feminizmus idején állt a vizsgálatok, illetve a feminista kritika középpontjában. A nyílt szexizmus olyan kinyilatkozás, amelyben egyetlen szó vagy kifejezés lecserélésével a mondat politikailag korrektté válik. A második hullámos feminizmus nézőpontjából szexizmus az, ami indokolatlanul előtérbe helyezi valakinek a nemét, ezért az irányzat követő sürgették például a nemsemleges foglalkozásnevek használatát, vagy a nemsemleges hivatkozásokat – például angolban a „man” használata helyett a „person” vagy „one” használatát.

Szexizmus lehet például egy sztereotípia (a nők érzelmesek, a férfiakat csak a szex érdekli), de például ugyanannak az állapotnak a nemspecifikusan eltérő megítélése is (a vénlány szó negatív érzelmeket hordoz, az agglegény nem, vagy csak kevésbé).

A harmadik hullámos feminizmus nézőpontjából a nyílt szexizmust kevésbé egyszerű tetten érni: mivel a nyelv rugalmas rendszer, ezért egy-egy szóról is csak kontextusában dönthetjük el, hogy szexista, rasszista vagy homofób-e. Több nyelvész – például Sara Mills – is felhívja rá a figyelmet, hogy a szavak jelentése időben és térben is változik, és egy korábban politikailag nem korrekt kifejezést ironikusan, humoros formában is használhat valaki.

A nyílt szexizmus második hullámos megközelítését, illetve azt a felvetést, hogy minden szexista szó és kifejezés használatát kerülni kell, a harmadik hullámos feminizmus nézőpontjából több kritika is érte: míg egyes feministák úgy gondolták, hogy amikor például orvosokról beszélünk, minden mondatban doktorokként és doktornőkként kell hivatkoznunk rájuk, hogy ne zárjuk ki a női orvosokat, más kritikusok szerint ez éppen a nemek bináris felosztását erősíti meg, és ehelyett azt kell elérnünk, hogy a nem nemspecifikus foglalkozásnevek hallatán ne csak az egyik nem képviselőire gondoljunk, hanem bárkire, aki biológiai vagy társadalmi nemétől függetlenül az adott foglalkozást űzi.

Mindezek ellenére a harmadik hullámos feminizmus képviselői sem tartják lényegtelennek a nyílt szexizmus problémáját, de, ahogyan például Deborah Cameron is felhívja rá a figyelmet, a nemsemleges foglalkozásnevek csak a probléma kis részét alkotják, és nem lehet rajtuk keresztül a nemek közötti esélyegyenlőséget maradéktalanul megteremteni. A szociolingvisták emlékeztetnek rá, hogy egy szó lecserélésével nem szűnnek meg az ahhoz társított negatív értékek vagy asszociációk, és idővel a politikailag korrekt kifejezés is érzelmileg telítetté válhatnak, így tulajdonképpen a valódi probléma nem szűnik meg, csak átmenetileg rejtve marad.

A szexizmus és a második hullámos feminizmus nézőpontjának legfontosabb kritikája azonban az, hogy nem tesz elég nagy hangsúlyt a kontextusra, és arra, hogy a nyelv olyan rugalmas rendszer, amiben egy szó jelentése tértől, időtől, beszélőközösségtől függően változhat, így nem lehet bizonyos kifejezéseket megváltoztathatatlanul és kategorikusan szexistának, másokat pedig politikailag korrektnek minősíteni. Ez a nézőpont fontos szerepet játszik abban, hogy a posztmodern fordulat után a feminizmus harmadik hullámának képviselői az indirekt szexizmus vizsgálatára helyezik a nagyobb hangsúlyt.

Indirekt szexizmus

A feminizmus harmadik hullámának képviselői a posztmodern fordulat után a beszélőközösségek, gyakorlati közösségek felé fordították a figyelmüket. A posztmodern fordulat utáni szociolingvisztikában egyértelművé vált, hogy a diskurzus csakis kontextusában, az adott közösség normáinak ismeretében értelmezhető. Ennek megfelelően szexista szavakról vagy kifejezésekről sem beszélhetünk egyértelműen, legfeljebb olyan szavakról és kifejezésekről, amelyek bizonyos közösségekben szexisták.

Ugyanakkor a mélyebben gyökerező okok miatt bizonyos nyilatkozatok úgy is lehetnek szexisták, hogy a felszínen az adott közösség normái szerint is politikailag korrektek maradnak.

Deborah Cameron gyakran idézett példájában egy idős házaspár minden este együtt ül le vacsorázni az asztalhoz, majd a férj megkérdezi: „Van ketchup, Vera?” Feminista lányukat ez zavarja, mert bár magában a kérdésben nincs politikailag nem korrekt szó vagy kifejezés, arra a sztereotípiára vezet vissza, hogy a nő dolga, hogy az asztalon legyen az étel, így a ketchupért is a feleségnek kell felállnia, és az asztalhoz hoznia azt a férjének. Ugyanakkor Cameron felhívja rá a figyelmet, hogy ez az állítás csak akkor lehet szexista, ha a beszélőközösség tagjai számára ismert az „a nő kiszolgálja a férfit” sztereotípia. A kérdésben nincs olyan szó vagy kifejezés, amelynek a lecserélésével az állítás már nem lesz szexista, ennek feloldása csakis a mögöttes sztereotípia megszüntetésével lehetséges.

Az indirekt, vagy rejtett szexizmusra szintén jellemző, hogy a megnyilatkozó ugyan sokszor jó szándékú, mégsincs tudatában annak, hogy a megnyilatkozása szexista. Jane Sunderland megfogalmazása szerint azonban minden szexista, ami olyan kategóriákkal vagy értékekkel azonosít bennünket, amely kategóriákkal vagy értékekkel mi magunk nem azonosulunk. Ebben a megközelítésben szexista lehet az is, ha valaki azt mondja, hogy a nők legszebb feladata az anyaság – hiszen nem biztos, hogy minden nő anya akar lenni –, de az is, ha valaki szerint a valódi férfiak megvédik a nőket – egyrészt, mert a férfi szerepet egy védelmező szereppel azonosítja, amely csoportba nem biztos, hogy minden férfi tartozni akar, másrészt, mert azt implikálja, hogy a nők védelemre szorulnak.

Több szerző – a haza szakirodalomban például Huszár Ágnes – is felhívja a figyelmet arra, hogy a bók vagy dicséret is lehet szexista, mert egy olyan – akár pozitív – értékkel azonosíthatja a nőket vagy férfiakat, amelyekkel az egyén nem feltétlenül azonosul, vagy nem azt tartja elsődleges fontosságúnak.

Modern szexizmus

Az antifeministák szerint a nők már mindent elértek, megvalósult a teljes társadalmi egyenlőségük. Ennek tudatában relativizálnak, egyéb hipotézisek mellett "túlkapásokat" és "eltúlzott igényeket" emlegetnek.

Alfajtái

Társadalmi nemi alapon a LMBTQ kisebbség alsóbbrendűségének és hátrányos megkülönböztetésének verbális hangoztatására a homofób módon elnyomó szövegkörnyezetre a heteroszexizmus, a transzfób kontextus azonosítására a ciszszexizmus, az interszexre az endoszexizmus, az aszexuálisra az alloszexizmus, a parafíliára és a szexuális fetisizmusra a vanilla szexizmus kifejezés használatos.

Szexizmus a médiában

Egyes tudósok úgy vélik, hogy a demográfiai csoportok médiaszerepei egyaránt képesek fenntartani és megzavarni a csoportok felé irányuló attitűdöket és viselkedéseket. Susan Douglas szerint az 1990-es évek eleje óta a média nagy része túlreprezentálja a nőket, és így azt a hatást keltik, hogy a nők mindent elérnek szakmai szinten, szexuális egyenlőség létezik köztük és férfitársaik között, továbbá azt, hogy olyan magas anyagi körülmények között élnek, amelyet valójában csak a legmagasabb pozíciókban dolgozók érnek el. Ezek a képek károsak lehetnek, különösen azok számára, akik faji és etnikai kisebbségekhez tartoznak. Erre példa egy afroamerikai nőkkel végzett kutatás, amely azt találta, hogy az ő médiareprezentációjuk gyakran alátámasztja a csoport elleni sztereotípiákat, mivel túlzottan szexuálisnak mutatják be őket, illetve inkább a vékonyabb és világosabb bőrű nőket alkalmazzák. Ezek a tények alátámasztják a nők tárgyként kezelését.

Szexizmus a reklámokban

Régebben a reklámok a nőket és a férfiakat egyaránt túlzottan sztereotipikus szerepekben ábrázolták (például a nők háziasszonyok, a férfiak pedig családfenntartók), viszont manapság egyre több szerepet tulajdonítanak mindkét nemnek a különféle hirdetésekben. Egyre gyakrabban tapasztalható, hogy eltávolodnak ezektől a tradicionális elképzelésektől. Azonban a mai reklámiparban is észlelhetők a sztereotípiák mindkét nemre vonatkozóan, viszont sokkal gyengédebb formában jelennek meg. Ebbe beletartozik az ő szexuális objektummá tételük. Számos országban ma már törvények is tiltják a reklámokban megjelenő szexuális tárgyiasítás megjelenését, mint például Dániában és Norvégiában.

Nemi alapú gyilkosság

A „gendercide” angol eredetű kifejezés, amely olyan erőszakos cselekményre utal, ami kizárólagosan az áldozat neme ellen irányul. A „homicide”, azaz emberölés fogalmától a tett oka különbözteti meg, hiszen a nemi alapú gyilkosságok célja, hogy büntessék, kontrollálják és hibáztassák az áldozatot érzései, tettei és viselkedése miatt, melyeket a neméből eredeztetnek. Gyakrabban használt formája a „femicide”, azaz nőgyilkosság, mely Diana E.H. Russell írónő definíciója szerint „a nők megölése férfiak által azért, mert nők”. A definíció a nőkre életkortól függetlenül vonatkozik, és az erőszak mögött álló okként a nőgyűlöletet, a felsőbbrendűség érzését, szexuális élvezetet, illetve a nő birtoklását jelöli meg. Továbbá a definíció szerint a femicide nem merül ki gyilkosságban, hanem tartalmazza a szóbeli és fizikai bántalmazás széles skáláját (mint például a nemi erőszak, kínzás, szexuális zaklatás, csonkítás, érzelmi zsarolás, kényszerített anyaság) is, amennyiben az az áldozat halálával végződik. Világszerte a mai napig számos példája van ezeknek a bűncselekményeknek.

Források

• John Stuart Mill: The subjection of women
• Bollobás Enikő: A „rassz”, a társadalmi nem és a kirekesztés kategóriái: Az amerikai individualizmus másik története
• Pető Andrea szerk.: Női esélyegyenlőség Európában – Nőtudományi tanulmányok és munkaerő-piac kapcsolata Magyarországon. Budapest, 2003.
• Cameron, Deborah 1998 “Is there any ketchup, Vera?”: gender, power and pragmatics’, Discourse and Society, 9/4, 435–55.
• Mills, Sara 2008. Language and sexuality. Cambridge University Press
• Sunderland, Jane 2006. Language and Gender: An Advanced Resource Book. London, Routledge.
• Vetterling-Braggin, Mary ed. 1981. Sexist Language, New York, Littlefield Adams.
• Huszár Ágnes: "Mit keres egy ilyen aranyos hölgy a politikában, avagy miért ne lépjünk bele a pozitív előítélet csapdájába?" In Barát Erzsébet és Sándor Klára szerk. A nő és a női(es)ség sztereotípiái, 109-114., Szeged, SZTE Könyvtártudományi Tanszék: 2009.
• Cole, E., & Henderson Daniel, J. (Eds.). (2005). Featuring females: Feminist analyses of media. Washington, DC: American Psychological Association. doi:10.1037/11213-000
• Halliwell, E.; Malson, H.; Tischner, I. (2011). "Are contemporary media images which seem to display women as sexually empowering actually harmful to women?". Psychology of Women Quarterly. 35: 34–45. doi:10.1177/0361684310385217
• Entman, R., & Rojecki, A. (2000). The Black image in the White mind: Media and race in America. Chicago, Illinois: University of Chicago Press.
• Douglas, J., Susan (2010). The Rise of Enlightened Sexism New York, NY: St. Martins Press.
• Watson, L. B.; Robinson, D.; Dispenza, F.; Nazari, N. (2012). "African American women's sexual objectification experiences: A qualitative study". Psychology of Women Quarterly. 36(4): 227–239. doi:10.1177/0361684312454724
• Zimmerman, Amanda; Dahlberg, John (2008). "The sexual objectification of women in advertising: A contemporary cultural perspective". Journal of Advertising Research. 48 (1): 71–79. doi:10.2501/s0021849908080094
• Holmes, Stephanie (25 April 2008). "Scandinavian split on sexist ads". BBC News. Retrieved 26 September 2017.
• Russell, Diana E.H. "The Origin and the Importance of the Term Femicide" https://web.archive.org/web/20191005203536/https://www.dianarussell.com/origin_of_femicide.html Dec 2011. Accessed Mar 2013.

Kapcsolódó szócikkek

• Feminizmus
• Nemi szerep
• Társadalmi nem
• Transzfeminizmus
• A nemi erőszak kultúrája
• Egyezmény a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről ((CEDAW))
• Állásfoglalás a nők elleni erőszak felszámolásáról
• Isztambuli egyezmény

További információk

• A Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség tájékoztató honlapja a nemek társadalmi egyenlőségéről Archiválva 2015. november 20-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Kettős Mérce: Genderőrületi gyorstalpaló 1. – Gender, szexizmus, patriarchátus