Poliamoria
| LMBT témájú szócikkek |
|---|
 |
| Szexuális irányultság/identitás |
|
Homoszexualitás |
| Nemi identitás |
|
Transzneműség |
| Történelem |
| Társadalmi megítélés |
| Mozgalom |
|
Homofil mozgalom |
| Jog |
Poliamoria, magyarul többszerelműség (a görög πολύ [poly, jelentése sok vagy több] és a latin amor [szerelem] szóösszetételből) kettőnél több személy közötti intim kapcsolat egyidejű gyakorlata, kívánsága vagy elfogadása, melyről minden szereplőjének tudomása van és amelyhez hozzájárul. Nem tévesztendő össze a poliszexualitással.
A poliamoria kifejezést gyakran rövidítik mint poli, illetve nevezik mint konszenzusos, etikus vagy felelős nonmonogámia. A szexuálisan nem kizárólagos intim kapcsolatokra vonatkozó fogalmat néha tágabb értelemben használják, bár ennek mértékében nincs teljes egyetértés; hangsúlyozott viszont, hogy az erkölcsiség, az őszinteség és a nyíltság széleskörűen elismert mint döntő meghatározó jellemző.
A „többszerelmű” kifejezés vonatkozhat egy kapcsolat számos időbeli fázisának természetére, filozófiájára, illetve a kapcsolat orientációjára (leginkább nemi és szexuális orientációjára). Néha mint összefoglaló kifejezés használatos, mely magában foglal számos különböző plurális kapcsolati formát; a többszerelmű viszonyok sokfélék, tükrözik a részt vevő egyének választásait és filozófiáit.
A poliamoria kevésbé specifikus kifejezés, mint az egynél több házasfél bírásának gyakorlatát vagy állapotát jelentő poligámia. A poligám kultúrák többsége tradicionálisan többnejű, ahol egy férjnek több felesége van. A többférjű társadalmak, melyekben egy feleségnek több férje van, sokkal kevésbé gyakoriak, de léteznek.[2] A házasság nem előfeltétel a többszerelmű kapcsolatokban.
A többszerelmű kapcsolatok döntő jellemzője a „tudomás és a beleegyezés minden érintett partner részéről”.[3] A poliamoria megkülönböztető jegye a poligámia tradicionális formáitól (v.ö. „megcsalás”) az az ideológia, mely szerint a nyitottságnak, jó szándéknak, őszinte kommunikációnak, etikus viselkedésnek dominálnia kell a résztvevők mindegyikének körében.[4][5] Az Egyesült Államokban 2009 júliusában a becslések szerint több mint 500.000 többszerelmű kapcsolat létezett.[6]
A magukat többszerelműnek tekintő emberek tipikusan visszautasítják azt a nézetet, hogy a szexuális és párkapcsolati kizárólagosság szükséges a mély, elkötelezett, hosszú távú szerelmi kapcsolathoz. Mindazok, akik nyitottak vagy érzelmileg alkalmasak a többszerelműségre, beszállhatnak egy többszerelmű kapcsolatba függetlenül attól, hogy egyedülállók vagy monogám, illetve nyitott párkapcsolatban vannak. A szex nem szükségszerű elsődleges középpont a többszerelmű kapcsolatokban, amelyeket általában hosszú távú kapcsolatépítést kereső, egymást kölcsönösen elfogadó egyének alkotnak, akik számára a szex csak egyik aspektusa társas viszonyaiknak.
A többszerelmű kapcsolatok a gyakorlatban résztvevőiktől függően nagyon különfélék és egyéniek. Sokak számára az ilyen kapcsolatok a bizalom, a hűség, a kölcsönösen elfogadott határok, a komperzió (compersion) eszményi értékeire, úgyszintén a féltékenység, a kisajátítási törekvés legyőzésére és a korlátozó kulturális minták visszautasítására épülnek.[7] Létezhet erőteljes intim kötődés három vagy több személy között. A többszerelmű kapcsolatok fenntartásához szükséges sajátos készségek és magatartások növelik a kihívásokat, melyek ritkán találhatók meg a hosszú távú kapcsolatok hagyományos „randevú és házasság” modelljében. A poliamoria egy sokkal folyékonyabb, rugalmasabb szemléletet kíván a szerelmi kapcsolatban, sőt még a szabályok és határok összetett rendszerének működtetésében is. Ráadásul egy többszerelmű kapcsolatban a résztvevők nem rendelkezhetnek, partnerüktől sem várhatják el, hogy rendelkezzenek a kapcsolat tartamának prekoncepciójával, ellentétben a monogám házasságokkal, ahol általában a cél az élethosszig tartó egyesülés. Mindazonáltal a többszerelmű kapcsolatok sok éven át képesek fennállni, illetve fennállnak.
Poliamoristák
[szerkesztés]- Deborah Anapol, a „Polyamory: The New Love without Limits” című könyv szerzője.[8]
- Émile Armand,[9] a többszerelműség történetének egyik legbefolyásosabb 20. századi francia aktivistája, individualista anarchista
- Martin Cahill, ír gengszterfőnök és Francis Cahill és Patricia, a testvére[10]
- Natalie Clifford Barney, írónő[11]
- Karl Barth, teológus, egyházalapító, szocialista és atomfegyver ellenző, Nelly Barth, és Charlotte von Kirschbaum, protestáns teológusnő[12]
- Michèle Bernstein, francia író (Guy Debord-ral és Michele Mochot-val)[13][14]
- Bertolt Brecht, költő és drámaíró[15][16][17]
- Simone de Beauvoir és Jean-Paul Sartre, francia egzisztencialista filozófusok, regényírók, szövegkönyvírók, politikai aktivisták[18]
- Paul Bocuse, francia sztárszakács, gasztronómiai és szakácskönyv szerző
- C. T. Butler, a Food not Bombs alapítója[19][20]
- Paxus Calta, amerikai poliamoria aktivista[21]
- Albert Camus, francia filozófus és regényíró
- Gala Dalí, modell (Paul Éluard-ral és Max Ernsttel)[22][23]
- Guy Debord, filmkészítő, író, alapító tagja a Szituacionista Internacionálénak (Michèle Bernstein és Michele Mochot társaságában)[13][14]
- Amelia Earhart, a repülés női úttörője, az első jelentős női pilóta[24]
- Dossie Easton[25] és partnernője Janet Hardy,[26] a szerzői a „The Ethical Slut” című könyvnek.[27]
- Havelock Ellis, orvos, pszichológus, író, társadalmi reformer és Edith Ellis[28]
- Paul Éluard, francia költő (Max Ernsttel és Gala Dalíval)[22][23]
- Max Ernst, szürrealista festő (Paul Éluard-ral és Gala Dalíval)[22][23]
- Janet Farrar, brit neopogány író[29]
- Georg Forster,[30] természettudós, újságíró és forradalmár a felvilágosodás idején[31]
- James Goldsmith, angol-francia milliomos, iparmágnás és Lady Annabel Goldsmith[32][33]
- Terisa Greenan, amerikai író, színész, filmkészítő, a Family: the web series című filmsorozat alkotója[34]
- Nina Hartley, amerikai pornószínésznő, filmrendező és szex oktató[35]
- Ken Haslam, aneszteziológus és poliamoria aktivista[36]
- Robert A. Heinlein, science-fiction író
- Franz Hessel, Henri-Pierre Roché és Helen Hessel, történetüket a Jules und Jim című film dolgozta fel François Truffaut rendezésében.
- Etty Hillesum, holland tanítónő, író, misztikus, (1943-ban, Auschwitzban halt meg) és Julius Spier, pszicho-tenyérjós[37]
- Aldous Huxley, író (feleségével Laura Huxley-vel és Mary Hutchinsonnal)[38]
- Gustav Klimt, festő, Emilie Flöge
- Alekszandra Mihajlovna Kollontaj, orosz forradalmárnő, szovjet politikus, diplomata, író, a marxista feminizmus képviselője[39]
- Sasha Lessin, a World Polyamory Association alapítója[36]
- Judith Malina, színész- és rendezőnő, Julian Beck, művész és Hanon Reznikov, a The Living Theatre alapítója[40]
- Elise Matthesen, amerikai esszéista, költő, író, ékszerkészítő iparművész[41]
- William Moulton Marston,[42] Elizabeth (Sadie) Holloway Marston[43] amerikai pszichológusok és Olive Byrne
- Edna St. Vincent Millay, amerikai feminista költő, színműíró[44]
- Lee Miller, fotográfus, Roland Penrose, festő és David E. Sherman
- Louis Mountbatten, brit államférfi, tengerésztiszt és felesége Edwina Mountbatten[45]
- Edith Nesbit, Hubert Bland,[46] és George Bernard Shaw ír színműíró, kritikus, politikai aktivista
- Graham Nicholls, angol művész és író[47]
- Birgitte V. Philippides, festőnő[36][48]
- Erwin Schrödinger, fizikus, a kvantumelmélet megalapozója,[49] Annemarie Bertel, Hilde March, Arthur March
- Morning Glory Zell-Ravenheart, ír-bennszülött amerikai neopogány költő, író, előadó, papnő[50]
- Jennifer Diane Reitz, amerikai író, programozó, webképregény szerző, a transzszexualizmus támogatója[51]
- Rainer Maria Rilke, költő és Lou Andreas-Salomé, írónő és pszichoanalitikus
- Bertrand Russell, matematikus, filozófus és Constance Malleson és Miles Malleson, mindketten színészek
- Percy Bysshe Shelley, költő
- Robyn Trask, a Loving More magazin szervező szerkesztője[36]
- Voltaire, francia filozófus, Émilie du Châtelet[52] és Jean François de Saint-Lambert[53]
- Dieter Wedel,[54] rendező, Dominique Voland, színésznő, Uschi Wolters tanárnő
- Vita Sackville-West, angol író, költő, kerttervező, Harold Nicolson diplomata és Violet Trefusis, író[55][56][57]
- Virginia Woolf és a Bloomsbury Csoport számos más tagja, mint Bertrand Russell, Clive Bell, Vanessa Bell, Duncan Grant, John Maynard Keynes, Ottoline Morrell, Phillip Morrell, Adrian Stephen, David Garnett, Dora Carrington,[58][59] Lytton Strachey,[60] és Ralph Partridge
- Arnold Zweig, német író[61] és Beatrice Zweig, festő
- Ágoston László magyar operaénekes, blogger, a Nonmono megalapítója[62][63]
- Yungblud (Dominic Richard Harrison), angol énekes, színész[64]
Filmek
[szerkesztés]- Szomorú vasárnap, német-magyar 1999; Rendező: Rolf Schübel; Szereplők: Stefano Dionisi, Joachim Król, Ben Becker, Marozsán Erika, Nick Barkow: Das Lied vom traurigen Sonntag című regényéből
- Sem kávé, sem tévé, sem szex, svájci 1999; Rendező: Romed Wyder; Szereplők: Vincent Coppey, Alexandra Tiedemann, Pietro Musillo
- Cécile Cassard tizenhétszer, francia 2002; Rendező: Christophe Honoré; Szereplők: Béatrice Dalle, Romain Duris, Jeanne Balibar
- When Two Won't Do, kanadai 2001; Rendezők: Maureen Marovitch és David Finch; dokumentumfilm
- Álmodozók, olasz-francia-brit 2003; Rendező: Bernardo Bertolucci; Szereplők: Michael Pitt, Eva Green, Louis Garrel
- Three of Hearts: A Postmodern Family, USA 2004; Rendező: Susanne Kaplan; dokumentumfilm
- Nézz az égre!, kanadai-brit 2004; Rendező: John Duigan; Szereplők: Charlize Theron, Penélope Cruz, Stuart Townsend
- Festeni vagy szeretkezni,[65] francia 2005; Rendezők: Arnaud és Jean-Marie Larrieu; Szereplők: Sabine Azéma, Daniel Auteuil, Amira Csar, Sergie Lopez
- Csók, macsók!, amerikai-brit 1999; Rendező: Gregg Araki; Szereplők: Kathleen Robertson, Johnathon Schaech, Matt Keeslar, Kelly Macdonald, vígjáték
- Crustacés et coquillages, francia 2004; Rendezők: Olivier Ducastel és Jacques Martineau; Szereplők: Valeria Bruni Tedeschi, Gilbert Melki, Jean-Marc Barr
- Estélyi ruha, francia 1986; Rendező: Bertrand Blier; Szereplők: Gérard Depardieu, Michel Blanc, Miou-Miou
- Banditák, amerikai 2001; Rendező: Barry Levinson; Szereplők: Bruce Willis, Billy Bob Thornton, Cate Blanchett
- Pourquoi pas!,[66] francia 1977; Rendező: Coline Serreau; Szereplők: Sami Frey, Christine Murillo, Mario Gonzáles
- Obsession,[67] német-francia 1997; Rendező: Peter Sehr; Szereplők: Heike Makatsch, Charles Berling, Daniel Craig
- Jules és Jim,[68] francia 1962; Rendező: François Truffaut; Szereplők: Jeanne Moreau, Oskar Werner, Henri Serre, Marie Dubois
- Nyári szeretők, amerikai-görög 1982; Rendező: Randal Kleiser; Szereplők: Peter Gallagher, Daryl Hannah, Valérie Quennessen
- Henry és June, amerikai 1990; Rendező: Philip Kaufman; Szereplők: Maria de Medeiros, Fred Ward és Uma Thurman
- Vicky Cristina Barcelona, amerikai-spanyol 2008; Rendező: Woody Allen; Szereplők: Scarlett Johansson, Penélope Cruz, Rebecca Hall, Javier Bardem, Chris Messina
- Három, német 2010; Rendező: Tom Tykwer; Szereplők: Sophie Rois, Devid Striesow, és Sebastian Schipper[69]
- Édeshármas, amerikai 1994; Rendező: Andrew Fleming; Szereplők: Lara Flynn Boyle, Stephen Baldwin, Josh Charles és Alexis Arquette
- Marston professzor és a két Wonder Woman, amerikai 2017; Rendező: Angela Robinson; Szereplők: Luke Evans, Rebecca Hall és Bella Heathcote
Internetes filmsorozat
[szerkesztés]- Family: the web series[70]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ West, Alex: A List of Poly Symbols, 2001. február 6. (Hozzáférés: 2002. május 11.) „variations on Pi-and-the-three-colors the ILIC symbol ... The symbol that started this category, Jim Evans' Poly Pride Flag. He has put this image in the public domain ... "ILIC" stands for Infinite Love in Infinite Combinations (a reference to Star Trek's IDIC credo --- the D in the Star Trek version stands for "Diversity").”
- ↑ Whittington, Dee. „Polyandry Practice Fascinates Prince”, The Palm Beach Post , 1976. december 12.. [2015. szeptember 8-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2010. október 14.)
- ↑ New edition: pleb to Pomak. Quarterly updates to OED Online, 2006. szeptember 14. [2011. június 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. február 16.)
- ↑ Alan M. "Five Speeches from Poly Pride Weekend", Polyamory in the News, Oct. 20, 2008 (Hozzáférés ideje: Feb. 21, 2011)
- ↑ "Welcome to the Polyamory Leadership Network" Archiválva 2013. október 22-i dátummal a Wayback Machine-ben, Oct. 2010 (Hozzáférés ideje: Feb. 21, 2011)
- ↑ George, Robert P.. „Gay Marriage, Democracy, and the Courts”. (Hozzáférés: 2009. szeptember 13.) „This week's Newsweek reports more than 500,000 polyamorous households in the U.S.”
- ↑ In When two just won't do, The Guardian, November 14, 2003, Helen Echlin states: "For most people, the biggest stumbling block to polyamory is jealousy. But polys try to see jealousy less as a green-eyed monster than as an opportunity for character-building." Hozzáférés ideje: March 27, 2007.
- ↑ Anapol, The New Love without Limits, pg 122-129
- ↑ en
- ↑ thefreelibrary.com
- ↑ en
- ↑ Siehe die ausführlichen Angaben in den Artikeln zu Karl Barth und Charlotte von Kirschbaum
- ↑ a b Hussey, Andrew. The Game of War: The Life and Death of Guy Debord, 2002, pg 182
- ↑ a b Wark, McKenzie. The Bench Beneath The Street: The Everyday Life and Glorious Times of the Situationist International, 2011, pg 76
- ↑ Freitag.de Archiválva 2011. január 2-i dátummal a Wayback Machine-ben: Sexuell vernetzte Singles, 12. February 1999
- ↑ Bertolt Brecht: Große, kommentierte Berliner und Frankfurter Ausgabe, Briefe 1-3, Band 28–30, Aufbau-Verlag, Berlin und Weimar, Suhrkamp-Verlag, Frankfurt am Main, 1998; 832 S., 816 S., 816 S. (nicht eingesehen).
- ↑ Dieter Lattmann: Kennen sie Brecht Reclam-Verlag, Stuttgart 1988, ISBN 3-15-008465-2 (not seen)
- ↑ Dr Fiona Neilson: Late Night Live - discussion of Simone de Beauvoir. Radio National, 2011. augusztus 8. (Hozzáférés: 2011. augusztus 15.)
- ↑ en
- ↑ en
- ↑ en
- ↑ a b c McNab, Robert. Ghost ships: A Surrealist Love Triangle. Cultural Geographies July 2006 vol. 13 no. 3 477-478. http://cgj.sagepub.com/content/13/3/477.extract[halott link]
- ↑ a b c Max Ernst, 2011. december 19. [2012. február 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. december 19.)
- ↑ Heffelfinger, E. & Wright L. Visual Difference: Postcolonial Studies and Intercultural Cinema (2011), pg. 145
- ↑ en
- ↑ en
- ↑ en
- ↑ Ellis, Havelock. My Life (1939). (autobiography)
- ↑ Bone, Gavin and Farrar, Janet: Our Views. Wicca na hErin. [2012. július 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2005. december 10.)
- ↑ de
- ↑ Carola Hilmes: Georg Forster und Therese Huber: Eine Ehe in Briefen S. 21
- ↑ Jemima Kahn. Pakistani Herald. [2014. november 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2001. december 21.)
- ↑ City tycoon in £11 million divorce battle admits to keeping a second family. The Telegraph, 2009. május 12. (Hozzáférés: 2011. december 21.)
- ↑ "Seattle-based ‘Family’ webisodes no ordinary sexy sitcom." Mark Rahner Seattle Times, March 9, 2009. Accessed July 3, 2011.
- ↑ Porn star Nina Hartley talks sex to UC-Berkeley students (angol nyelven). Daily Californian, 2000. november 22. (Hozzáférés: 2008. június 2.) [halott link]
- ↑ a b c d columbia.edu news service
- ↑ Etty Hillesum, Das Denkende Herz. Die Tagebücher von Etty Hillesum 1941–1943
- ↑ Adam Mars-Jones: Aldous and his women (angol nyelven). The Observer, 2002. április 7. (Hozzáférés: 2011. december 23.)
- ↑ Aleksandra Mikhaylovna Kollontai (angol nyelven). Russiapedia, 2024. november 27. (Hozzáférés: 2011. december 30.)
- ↑ Aus einem Interview in der 3sat-Sendung „kulturzeit“ vom 14. Februar 2008
- ↑ Matthesen, Elise. "Faithful Polyamory (a Unitarian Universalist sermon)" originally presented at First Universalist Church of Minneapolis, as part of the Gay Pride Sunday Service June 18, 2000. [2011. július 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. augusztus 31.)
- ↑ (en)
- ↑ (en)
- ↑ Friedwagner, Sonja. Polyamory- eine Studie zur Beziehungsgestaltung polyamorer Menschen. GRIN Verlag, 2011. Page 249.
- ↑ von Tunzelmann, Alex. Indian Summer: The Secret History of the End of an Empire McClelland & Stewart, 2007. Page 74.
- ↑ en
- ↑ Bernhardt, Colette. „Meet the polyamorists – a growing band of people who believe that more lovers equals more love”, Independent newspaper, 2009. szeptember 13. (Hozzáférés: 2009. szeptember 19.) (angol nyelvű)
- ↑ birgittephilippides.com
- ↑ en
- ↑ Kaldera, Raven. Pagan polyamory: becoming a tribe of hearts. Llewellyn Worldwide, 2005.
- ↑ https://en.wikipedia.org/wiki/Jennifer_Diane_Reitz
- ↑ en
- ↑ en
- ↑ de
- ↑ Susanne Amarain, So geheim und vertraut. Virginia Woolf und Vita Sackville-West., Suhrkamp, 2006, ISBN 978-3-518-45826-6
- ↑ Mitchel Leaska und John Phillips: Violet to Vita: The Letters of Violet Trefusis to Vita Sackville-West. Viking, 1990
- ↑ Nigel Nicholson, Portrait of a Marriage: Vita Sackville-West & Harold Nicholson. Atheneum 1973
- ↑ bloomsbury.denise-randle.co.uk. [2010. november 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. június 28.)
- ↑ Siehe u. a. Quentin Bell, Bloomsbury recalled, New York 1995, Columbia University Press, ISBN 0-231-10565-7, mantex.co.uk Archiválva 2011. december 11-i dátummal a Wayback Machine-ben
- ↑ en
- ↑ (en)
- ↑ „Ha szeretem a társam, miért zavarna, hogy mással is jól érzi magát?” – Így él Barbara és Laci, egy poliamor pár. nlc.hu, 2018. november 13. (Hozzáférés: 2020. április 21.)
- ↑ Nonmono - Nyitott kapcsolat? Swinger? Poliamoria? Tudj meg mindent!. [2020. június 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. április 21.)
- ↑ Yungblud now considers himself a part of the LGBTQ community (angol nyelven). Attitude.co.uk, 2020. december 1. [2020. december 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. december 10.)
- ↑ fr
- ↑ fr
- ↑ de
- ↑ fr
- ↑ "Drei": Wie Tom Tykwer eine Dreierbeziehung auslotet - Nachrichten Kultur - WELT ONLINE
- ↑ en
Források
[szerkesztés]- Bennett, Jessica. "Only You. And You. And You", Newsweek, July 29, 2009.
- Cook, Elaine. "Commitment in Polyamory", Electronic Journal of Human Sexuality, Volume 8, December 12, 2005.
- Davidson, Joy. "Working with Polyamorous Clients in the Clinical Setting", Electronic Journal of Human Sexuality, Volume 5, April 16, 2002. Also delivered to the Society for the Scientific Study of Sexuality, Western Regional Conference, April 2002.
- Emens, Elizabeth F. "Monogamy's Law: Compulsory Monogamy and Polyamorous Existence", New York University Review of Law & Social Change, Vol. 29, p. 277, 2004. Analyzes social and legal perspectives on polyamory.
- McCullough, Derek; Hall, David S. "Polyamory - What it is and what it isn't", Electronic Journal of Human Sexuality, Volume 6, February 27, 2003. Reviews some of the core beliefs, perspectives, practicalities, and references in polyamory.
- Newitz, Annalee. "Love Unlimited: The Polyamorists", New Scientist, 7 July 2006.
- Strassberg, Maura I. "The Challenge Of Post-Modern Polygamy: Considering Polyamory"PDF(541 KB). Research analyzing monogamy, polygamy, polyfidelity and polyparenting and considers how polyfidelitous marriage might fit into Western culture within a Hegelian framework.
- Weitzman, Geri. "Therapy with Clients Who Are Bisexual and Polyamorous", Journal of Bisexuality, Volume 6, Issue 1/2, pp. 137–64.
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Polyamory című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Polyamory című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.