Ugrás a tartalomhoz

Matteo Salvini

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Matteo Salvini
Született1973. március 9. (51 éves)
Milánó, Olaszország
Állampolgárságaolasz
HázastársaFabrizia Ieluzzi (2003–2010)[1]
Foglalkozásapolitikus
Tisztsége
  • tanácstag (1993. július 20. – 1997. május 12., Milánó)
  • tanácstag (1999. május 10. – 2001. május 14., Milánó)
  • tanácstag (2001. május 24. – 2006. május 30., Milánó)
  • az Európai Parlament képviselője (2004. július 20. – 2006. április 26.)
  • tanácstag (2006. június 9. – 2011. június 1., Milánó)
  • az Olasz Köztársaság képviselőházának tagja (2008. április 22. – 2009. július 13.)
  • az Európai Parlament képviselője (2009. július 14. – 2014. június 30.)
  • tanácstag (2011. június 20. – 2012. október 1., Milánó)
  • pártelnök (2012. június 2. – 2015. november 21., Lega Lombarda)
  • az Olasz Köztársaság képviselőházának tagja (2013. március 6. – 2013. március 15.)
  • federal secretary (2013. december 15. – 2017. május 21., Északi Liga)
  • az Európai Parlament képviselője (2014. július 1. – 2015. június 14.)
  • az Európai Parlament képviselője (2015. június 15. – 2018. március 22.)
  • városi tanácsos (2016. június 21. – 2018. október 29., Milánó)
  • az olasz szenátus tagja (2018. március 16. – 2022. október 12.)
  • Olaszország miniszterelnök-helyettese (2018. június 1. – 2019. szeptember 5.)
  • olasz belügyminiszter (2018. június 1. – 2019. szeptember 5.)
  • Italian Minister of Transports and Infrastructures (2022. október 22. – )
  • Olaszország miniszterelnök-helyettese (2022. október 22. – )
Politikai pályafutása
PártÉszaki Liga
Olaszország miniszterelnök-helyettese
Hivatalban
Hivatalba lépés: 2022. október 22.
MiniszterelnökGiorgia Meloni
Olaszország infrastrukturális és kikötőkért felelős minisztere
Hivatalban
Hivatalba lépés: 2022. október 22.
MiniszterelnökGiorgia Meloni
Matteo Salvini aláírása
Matteo Salvini aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Matteo Salvini témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Matteo Salvini (Milánó, 1973. március 9. –) olasz politikus, 2018. június 1. és 2019. szeptember 5. között, illetve 2022. október 22-től Olaszország miniszterelnök-helyettese és belügyminiszter.

Olasz és európai parlamenti képviselő is volt. 1990 óta az Északi Liga tagja, 2013 óta elnöke. 1993-ban a helyhatósági választásokon beválasztották a milánói városvezetésbe önkormányzati tanácsosnak, ezt a tisztségét 2012-ig töltötte be. 2013. december 7-én a párttagok szavazatának 81%-ával ő lett az Északi Liga elnöke. A 2018-as parlamenti választásokon a Jobbközép koalíció listavezetője volt.

Keményvonalas euroszkeptikus politikusnak tartják, aki kritikusan ítéli meg az Európai Uniót. Az európai populisták egyik fő alakjának, a globalizációellenességet és protekcionista állápontokat hangsúlyozó, jobboldali-szélsőjobboldali [2][3][4] ideológiát képviselő neonacionalista mozgalom képviselőjének tartják.[5][6]

Élete

[szerkesztés]

Milánóban született, édesapja egy vállalkozás vezetője, édesanyja háztartásbeli.[7] 1985-ben 12 évesen a Doppio Slalom című televíziós kvízműsorban szerepelt a Canale 5 csatornán. 1993-ban 20 évesen az Il pranzo é servito[8] című vetélkedő műsorban szerepelt, a Rete 4 csatornán.[9][10][11]

1992-ben érettségizett az Alessandro Manzoni gimnáziumban. Ebben az évben jelentkezett a milánói Università degli Studi di Milano egyetem történelem szakára, amit félbeszakított és nem fejezett be.

Fiatalkorában gyakran járt a Leoncavallo nevű önfenntartó szociális központba, ami alapvetően befolyásolta politikai nézeteit: itt az Északi Liga szélsőbaloldali szárnyával kezdett szimpatizálni, emiatt lett később a Padaniai Kommunisták nevű szárny alapítója és vezetője. Ennek okán számos kritika érte később, amikor politikai nézeteit megváltoztatta, és szélsőbaloldal helyett a szélsőjobboldal fele közeledett. Ekkor szövetségre lépett európai szinten a francia Marine Le Pen és a holland Geert Wilders politikusokkal. Azzal vádolták, hogy ez a „köpönyegforgatás” csak szavazatszerzés végett történt meg. Salvini erre úgy reagált: „Az európai jobboldalban ma több baloldali értéket látok, mint a tényleges baloldalon. Ezek a pártok és mozgalmak azok, amelyek ma megvédik a dolgozókat. Szóval én nem látok semmi különöset abban, hogy párbeszédet folytatunk azokkal, akik megtestesítik az ellenállást ebben a hibás Európában.”[7][12][13][14]

Politikai tevékenysége

[szerkesztés]

1990-ben lépett be az Északi Ligába, a következő évben a párt aktivistája lett.[15] 1993. június 20-án a helyhatósági választásokon a párt jelöltje, Marco Formentini győzött,[16] ő lett a polgármester. Salvinit beválasztották önkormányzati tanácsosnak az új városvezetésbe.[17] 1992-ben a párt ifjúsági szervezetének, az Ifjú Padaniaiak Mozgalom tagja lett, ahol előbb a szervezet Milánó városi képviselője később 1998–2004 között Milánó megyei titkára lett.[18]

1997-ben a párt újságja, a la Padania című napilap szerkesztője lett, amit utólag nagyszerű tapasztalatnak nevezett.[19] 1999-ben rádiós műsorvezető lett a Radio Padania Libera rádiónál.[20]

1997-ben a padaniai parlamenti választáson a Kommunista Padaniaiak listavezetője volt, a 210-ből öt mandátumot szereztek. 1998-ban megválasztották az Északi Liga Milánó megyei főtitkárává, a tisztséget 2004-ig töltötte be.

1999-ben a Palazzo Marinóban tartott hivatalos látogatást Carlo Azeglio Ciampi köztársasági elnök. Az eseményen Salvini nem volt hajlandó a protokolloknak megfelelően kezet fogni az államfővel, Salvini ezt azért tette, mert „őt nem képviseli Ciampi és ezért nem fog vele kezet”.[21][22]

1999-ben 30 napra rabosították hivatalos személy elleni erőszak vádjával, miután Massimo D’Alema miniszterelnökre záptojást dobott.[15]

2004 és 2006 között európai parlamenti képviselője volt a pártnak, miután az európai választáson az északnyugati választókerületben győzött.[23] 2006-ban lemondott tisztségéről, visszament Milánóba, ahol a helyhatósági választásokon bekerült az önkormányzatba, és ismét önkormányzati tanácsos lett.

A 2008-as parlamenti választásokon Lombardia 1-es választókörzetét megnyerte így az olasz képviselőház képviselője lett.[24]

2009-ben ismét megválasztották európai parlamenti képviselőnek, ezt követően lemondott az olasz belpolitikában betöltött tisztségeiről, és Brüsszelbe ment.[23]

2013. november 23-án a No Euro Day nevű euróellenes rendezvény keretében a milánói Hotel Dei Cavalieriben fogadott egy küldöttséget, amellyel Olaszország eurózónából való kilépéséről tárgyaltak.[25]

Az Északi Liga főtitkáraként

[szerkesztés]

2013. december 7-én megválasztották a párt főtitkárának.[26]

A La Padania egy cikkében megválasztása után úgy nyilatkozott, hogy az euroszkepticizmus jegyében az európai szélsőjobboldal felé kell elhelyezkedni, és velük kötni szövetséget.[27][28]

Matteo Salvini 2013-ban

2014 márciusában kijelentette, hogy az Északi Liga „a francia Nemzeti Front egyetlen olasz vitapartnere”[29] és hozzáfűzte: „Egy dokumentumon dolgozunk épp, olyan közös programon, amit még az európai parlamenti választások előtt be fogunk mutatni […] Az első kapcsolatokat Le Pennel két évvel ezelőtt vettük fel […] Sokan félnek egy szabadabb Európáért tevékenykedő szövetségtől.”[30]

2014. október 18-án az Északi Liga Milánóban rendezett tüntetést az illegális bevándorlás ellen. A párt felvonulást indított el az egykori Milánó városfalánál levő Porta Veneziától, ami a Piazza Duomón, a Milánói dóm előtt állt meg, és lett belőle tüntetés. A demonstráción a CasaPound pár ezernyi aktivistája is részt vett. Szakértők szerint 100 ezren voltak ott, addig a rendőrség adatai szerint 40 ezren vettek részt.[31][32][33]

2014. december 19-én Salvini megalapította a „Noi con Salvini” (Mi Salvinival) nevű pártlistát Közép- és Dél-Olaszország tartományaiban.[34]

2015. február 18-án Matteo Renzi kormánya ellen tüntetést szervezett, amin a CasaPound és az Olaszország Fivérei – Nemzeti Szövetség pártok is részt vettek.[35]

2015 februárjában Flavio Tosi a párt veronai polgármestere bejelentette, hogy elindul az az évi regionális választáson Veneto tartomány elnöki posztjáért. A kijelentése miatt komoly nézeteltérése lett Salvinival, még az is felmerült, hogy Tosit kizárják a pártból.[36] Ez március 10-én be is következett.[37]

2018. június 1-től a vegyes ideológiájú protesztpárt, az 5 Csillag Mozgalom és a Salvini által vezetett Északi Liga által alkotott se nem jobb, se nem baloldali koalíciós kormány miniszterelnök-helyettese és belügyminisztere lett Olaszországban.[38]

A migrációs válság kezelése

[szerkesztés]

Olaszország földrajzi helyzete miatt az Afrikából Európába irányuló migráció egyik frontországa. A korábbi olasz kormányok megállapodásokat kötöttek a Magreb-országokkal a migráció kordában tartására, de Moammer Kadhafi halála után, különösen 2014-től drasztikusan emelkedett az Észak-Afrikából tengeri úton érkező irreguláris bevándorlók száma. Bár ez a hullám a 2016-os tetőzés után lassan apadni kezdett, igazi áttörést az új kormány intézkedései hoztak.[39]

Salvini belügyminiszterként többször kijelentette, hogy amennyiben a bevándorlók befogadásában az Európai Unió országai nem segítenek, a migránsokat szállító hajókat nem fogja beengedni az olasz kikötőkbe. 2018 augusztusában belpolitikai vihart kavart, mikor Cataniában a Diciotti nevű mentőhajóról nem engedte partra szállni a tengerből kifogott bevándorlókat.

Az olasz parlament 2018 őszén fogadta el a migrációról és biztonságról szóló, „első Salvini-csomagként” ismertté vált jogszabályt, amely a menedékkérők szigorúbb kezeléséről, feltartóztathatóságáról, a repatriálás gördülékenyebbé tételéről rendelkezett.[40] 2019 nyarán a parlament elfogadta a Salvini-féle második szigorító jogszabálycsomagot, amely szerint a belügyminiszter közrendvédelmi vagy biztonsági okokból korlátozhatja vagy megtilthatja hajók olasz felségvizeken való áthaladását vagy a hajók olasz kikötőkben történő kikötését. Ugyanígy tehet akkor is, ha feltételezhető, hogy a hajó legénysége illegális bevándorlás elősegítésének bűncselekményét követi el.[41]

Ezeket az intézkedéseket az európai „mainstream” nyilvánosság embertelenséggel és az európai értékek „lábbal tiprásával” vádolta, ugyanakkor a közvéleményben és bizonyos politikusok körében szimpátia is övezte.[42]

Konfliktusok személye körül

[szerkesztés]
  • 2013 májusában Milánóban egy ghánai illegális bevándorló megölt egy csákánnyal három embert a nyílt utcán. Ezt kommentálva Matteo Salvini – aki akkor a Lombard Liga mozgalom vezetője volt – támadta az újonnan kinevezett afrikai származású integrációs miniszternőt, Cécile Kyenget. Salvini azt mondta, hogy „az illegális bevándorlók – akiket a színes bőrű miniszter akar megrendszabályozni – csákánnyal gyilkolnak […] a miniszter nyitási lépéseinek rossz üzenete van, bűnözésre ösztönzik őket.”[43][44] Ez a kijelentés hatalmas felháborodást váltott ki a Demokrata Párt képviselői részéről, amelynek tagja volt Cécile Kyenge is; Enrico Letta miniszterelnök „szégyenteljes vádaskodásnak” nevezte Salvini mondatait.[45] Ezt követően Cecilia Malmström az Európai Unió belügyi bizottságának elnöke kritizálta Salvini ezen kijelentését, amit „rasszistának” és „hihetetlenül támadónak és igazságtalannak” nevezett.[46]
  • 2013. november 15-én kijelentette, hogy ellenzi az azonos nemű párok gyermekvállalását, és abszurdnak tartja, hogy gyerekeket melegekre bízzanak. Hozzátette, hogy ezzel a világot le akarják zülleszteni.[47]
  • 2015. április 8-án úgy nyilatkozott, hogy földig rombolná a cigánytáborokat Olaszországban.[48]
  • 2016. szeptember 16-án Ciampi volt köztársasági elnök halálhírére Salvini durván kritizálta a néhai államfőt. Szerinte ő volt „Az olasz nép és Olaszország árulója”.[49]

Látogatása Magyarországon

[szerkesztés]

2019. május 2-án Orbán Viktor miniszterelnök meghívására hazánkba érkezett. Pintér Sándor belügyminiszter kíséretében megtekintette a déli határzárat, majd tárgyalásaik után sajtótájékoztatót tartottak.[50]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ https://www.vanityfair.it/people/italia/15/08/11/matteo-salvini-ex-moglie-elisa-isoardi-vanity-fair
  2. ↑ Stille, Alexander. „How Matteo Salvini pulled Italy to the far right”, The Guardian, 2018. augusztus 9. (Hozzáférés: 2024. július 14.) (brit angol nyelvű) 
  3. ↑ Italian far-right leader Salvini fights to escape Meloni's shadow. Reuters. (Hozzáférés: 2024)
  4. ↑ Italy’s far-right leader Matteo Salvini fights for political survival. www.ft.com. (Hozzáférés: 2024. július 14.)
  5. ↑ „Trump's Neo-Nationalists”, The Wall Street Journal, 2016. november 21. 
  6. ↑ Who is Matteo Salvini? Far-right Italian politician who wants to copy Brexit, 2018. május 29.
  7. ↑ a b http://ricerca.repubblica.it/repubblica/archivio/repubblica/2004/05/27/il-ragazzaccio-del-carroccio-dai-boyscout-al.html
  8. ↑ Matteo Salvini, a 20 anni concorrente de "Il Pranzo è Servito", youtube.com
  9. ↑ Archivált másolat. [2014. november 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. november 22.)
  10. ↑ Matteo Salvini a Doppio slalom műsorban
  11. ↑ Tv Talk, Rai3: un giovanissimo Matteo Salvini a Doppio Slalom (1985/1986), youtube.com
  12. ↑ http://www.ilgiornale.it/news/interni/salvini-comunista-padano-che-milano-d-sangue-968284.html
  13. ↑ http://www.ilfattoquotidiano.it/2013/12/15/lega-il-voltafaccia-di-salvini-dai-comunisti-padani-allamicizia-con-lestrema-destra-ue/813511/
  14. ↑ http://www.huffingtonpost.it/2015/01/19/salvini-che-tempo-che-fa_n_6500066.html
  15. ↑ a b Archivált másolat. [2013. május 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. november 22.)
  16. ↑ http://ricerca.repubblica.it/repubblica/archivio/repubblica/1993/06/21/nelle-mani-della-lega.html
  17. ↑ http://milano.corriere.it/milano/notizie/cronaca/12_ottobre_2/matteo-salvini-lega-lascia-consiglio-comunale-sindaco-2112058024938.shtml
  18. ↑ Archivált másolat. [2013. december 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. november 22.)
  19. ↑ http://www.lettera43.it/it/articoli/politica/2016/05/10/salvini-riscopre-la-padania-e-archivia-casapound/195586/
  20. ↑ http://www.huffingtonpost.it/2016/10/19/lega-radio-padania-a-rtl_n_12557336.html
  21. ↑ http://www1.adnkronos.com/Archivio/AdnAgenzia/1999/10/04/Politica/CIAMPI-CONSIGLIERE-LEGHISTA-NON-GLI-STRINGE-LA-MANO_132100.php
  22. ↑ http://ricerca.repubblica.it/repubblica/archivio/repubblica/1999/10/05/ciampi-sulla-criminalita-non-siamo-allo-sbando.html
  23. ↑ a b http://politici.openpolis.it/politico/matteo-salvini/63
  24. ↑ 2008-as választási eredmények
  25. ↑ La Lega Nord celebra il No euro day a Milano. Il Carroccio sulla scia degli antieuropeisti di Marine Le Pen e Geert Wilders, huffingtonpost.it
  26. ↑ http://www.repubblica.it/politica/2013/12/07/news/lega_nord_il_giorno_delle_primarie_salvini_e_bossi_in_corsa_per_la_segreteria-72920286/
  27. ↑ http://www.ansa.it/europa/notizie/rubriche/altrenews/2013/12/11/Marine-Pen-lancia-destra-anti-Ue-Salvini-pronti_9765092.html
  28. ↑ http://www.huffingtonpost.it/2013/12/03/lega-matteo-salvini-le-pen_n_4376446.html
  29. ↑ http://www.repubblica.it/politica/2014/03/26/news/europee_salvini_con_la_le_pen_presto_programma_comune-81956720/
  30. ↑ http://www.ansa.it/europa/notizie/rubriche/speciali_elezioni2014/2014/03/24/Lega-Nord-con-Le-Pen-a-maggio-tsunami-contro-euro_83f13e28-1904-479e-acb2-bb20437991a5.html
  31. ↑ http://www.ilfattoquotidiano.it/2014/10/18/lega-e-casa-pound-in-migliaia-a-milano-coi-big-del-carroccio-e-contro-i-migranti/1160245/
  32. ↑ http://video.corriere.it/immigrati-leader-casapound-con-lega-nord-vicinanza-d-intenti/f5831674-577d-11e4-8fc9-9c971311664f?refresh_ce-cp
  33. ↑ http://ricerca.repubblica.it/repubblica/archivio/repubblica/2014/10/06/salvini-e-casa-pound-la-strana-coppia12.html
  34. ↑ http://www.repubblica.it/politica/2014/12/19/news/lega_salvini_presenta_il_suo_progetto_per_il_sud-103281472/
  35. ↑ http://www.today.it/politica/manifestazione-salvini-roma-28-febbraio-2015.html
  36. ↑ http://www.ilmessaggero.it/PRIMOPIANO/POLITICA/salvini_lega_tosi/notizie/1201094.shtml
  37. ↑ http://www.repubblica.it/politica/2015/03/10/news/lega_tosi_scrive_a_salvini_e_propone_accordo-109212990/?ref=HRER3-1
  38. ↑ Hőbörgött az interneten, Európa egyik legbefolyásosabb embere lett, index.hu
  39. ↑ The Italian Magnet – ESI Core Facts
  40. ↑ Gazzetta Ufficiale
  41. ↑ Gazzetta Ufficiale
  42. ↑ Magyar idők
  43. ↑ http://www.lastampa.it/2013/05/11/italia/politica/salvini-i-clandestini-che-kyenge-vuole-regolarizzare-ammazzano-a-picconate-fxFDFBWBnY6XuGHl3AU5BI/pagina.html
  44. ↑ http://www.ilsole24ore.com/art/notizie/2013-05-11/salvini-parole-ministro-kyenge-140140.shtml?uuid=AbjjD2uH
  45. ↑ https://archive.today/20130702161529/http://milano.repubblica.it/cronaca/2013/05/11/news/salvini_i_clandestini_della_kyenge_ammazzano_la_gente_a_picconate-58555294/
  46. ↑ http://www.ilgiornale.it/news/interni/lue-critica-attacchi-kyenge-commenti-ingiustificabili-941334.html
  47. ↑ Milano, Lega contro il libro per bambini che parla di coppia gay: “Via dalla biblioteca”, ilfattoquotidiano.it (olaszul)
  48. ↑ Földig rombolná a cigánytáborokat az Északi Liga főtitkára Felmérések szerint az olaszok 85 százaléka cigányellenes Archiválva 2016. november 23-i dátummal a Wayback Machine-ben, mno.hu
  49. ↑ Salvini: "Ciampi un traditore dellʼItalia". Ed è bufera politica, tgcom24.mediaset.it (olaszul)
  50. ↑ Orbán Viktor: Magyarország a szárazföldön, Salvini a tengeren állította meg a migrációt hirado.hu

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Matteo_Salvini&oldid=27288783”