Mediolanum (vonat)
Mediolanum EuroCity | ||||
A Mediolanum vasúti járműve az FS ALn 442-448 sorozatú motorkocsi volt 1957 és 1969 között | ||||
Típus | Trans-Europ-Express (TEE) (1957–1984) InterCity (IC) (1984–1987), (2001–2004) EuroCity (EC) (2004–) | |||
Hely | Németország Ausztria Olaszország Svájc | |||
Névadó | Milánó római neve | |||
Első járat | 1957. október 15. | |||
Volt üzemeltető | DB / FS / ÖBB / SBB-CFF-FFS / FS / Cisalpino | |||
Vonal kezdete | München Hbf / Dortmund Hbf / Basel SBB | |||
Vonal vége | Milano Centrale | |||
Járatsűrűség | naponta | |||
Nyomtáv | 1435 mm | |||
Villamos vontatás | 15 kV AC, 16,7 Hz (Németország, Ausztria, Svájc) 3 kV DC (Olaszország) | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Mediolanum EuroCity témájú médiaállományokat. | ||||
Sablon • Wikidata • Segítség |
A Mediolanum egy nemzetközi Trans-Europ-Express járat volt, mely napjainkban mint EuroCity közlekedik tovább. A járat az évek alatt több változáson is átesett, végállomásai többször módosultak. egyedül az olaszországi végállomás, Milánó maradt állandó.
Nevét Milánó észak-olasz város római neve után kapta.
Története
[szerkesztés]A Mediolanum legelőször mint Trans-Europ-Express (TEE) közlekedett 1957 és 1984 között Milánó és München között csak első osztályú kocsikkal. Üzemeltetője a Deutsche Bundesbahn (DB), az Osztrák Szövetségi Vasutak (ÖBB) és az Olasz Államvasutak (FS).
1984. június 3-án a vonatot lefokozták TEE-ről egy két kocsiosztályt is továbbító InterCity-re, az útvonalát pedig meghosszabbították észak felé egészen Dortmunig a korábban erre közlekedő Nymphenburg IC-vonat menetvonalán.[1] Az üzemeltetők ugyanazok maradtak, de csak 1987-ig, amikor ezt a járatot felváltotta a Leonardo da Vinci EuroCity ugyanazon az útvonalon és menetrend szerint.[2]
2001-ben Mediolanum újjáéledt InterCity vonatként, de ezúttal a vonat az IC 253/254 helyett közlekedett a svájci Basel SBB és Milano Centrale között. A harmadik Mediolanumot a Svájci Szövetségi Vasutak (SBB-CFF-FFS) és az FS működtette 2004-ig, amikor átsorolták az EuroCity-k közé és működését átvette a Cisalpino.
A járat napjainkban továbbra is EuroCityként üzemel tovább.
Járművek
[szerkesztés]A Mediolanum vasúti járműve az FS ALn 442-448 sorozatú motorkocsi volt 1957 és 1969 között, majd ezt felváltotta a DB VT 11.5 sorozatú dízel motorvonat. 1972-től olasz személykocsikkal közlekedett különböző villamos mozdonyokkal, melyek az útvonal különböző részein továbbították a szerelvényt.
1977 nyarán az olasz kocsikat németre cserélték, de ez nem volt hosszú életű, így ismét visszatértek az olasz személykocsik.[3][4]
Források
[szerkesztés]- ↑ "Summer services, 1984 (changes taking effect)". Thomas Cook Continental Timetable (May 1–June 2, 1984 edition), p. 64; also pp. 66, 370, 376, 472. Peterborough, UK: Thomas Cook Publishing.
- ↑ "Summer services, 1987 (changes taking effect)". Thomas Cook Continental Timetable (May 1–30, 1987 edition), p. 51; also pp. 67, 475. Peterborough, UK: Thomas Cook Publishing.
- ↑ "Table 10: Trans-Europ Express Services." Thomas Cook Continental Timetable (May 22–June 30, 1977 edition), pp. 69–70. Peterborough, UK: Thomas Cook Publishing.
- ↑ "Table 10: Trans-Europ Express Services." Thomas Cook Continental Timetable (August 1978 edition), pp. 69–70.
Irodalom
[szerkesztés]- Goette, Peter. TEE-Züge in Deutschland (német nyelven). Freiburg i.B.: EK-Verlag (2008). ISBN 978-3-88255-698-8
- TEE: la légende des Trans-Europ-Express. Auray: LR Presse (2007). ISBN 978-29-03651-45-9 (franciául)
- TEE: la leggenda dei Trans-Europ-Express. Salò: ETR – Editrice Trasporti su Rotaie (2008). ISBN 978-88-85068-31-5 (olaszul)
- TEE - Die Geschichte des Trans-Europ-Express. Düsseldorf: Alba Publikation (2009). ISBN 978-3-87094-199-4 (németül)