Cisalpin (vonat)
| Cisalpin | ||||
 | ||||
 | ||||
| Típus |
| |||
| Státusz | megszűnt | |||
| Hely |  Franciaország Svájc Olaszország | |||
| Névadó | Alpok (hegylánc) | |||
| Első járat | 1961. július 1. | |||
| Utolsó járat | 2003. május 17. | |||
| Volt üzemeltető | SNCF SBB-CFF-FFS FS | |||
| Vonal kezdete | Paris-Gare de Lyon | |||
| Vonal vége | Milano Centrale (1961–1993) Venezia Santa Lucia (1974–1979) (csak nyáron) Lausanne (1993–2003) | |||
| Járatsűrűség | naponta | |||
| Vonatszám | TEE 22 / TEE 23 | |||
| Nyomtáv | 1435 mm | |||
| Villamos vontatás | 1,5 kV DC (Párizs - Dole) 25 kV AC, 50 Hz (Dole–Vallorbe) 15 kV AC, 16,7 Hz (Vallorbe–Domodossola) 3 kV DC (Domodossola–Milánó/Velence) | |||
| Vasútvonal | Párizs–Marseille Dijon–Vallorbe-vasútvonal Simplon-vasútvonal Novara–Gozzano–Domodossola-vasútvonal Torino–Milánó | |||
 | ||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Cisalpin témájú médiaállományokat. | ||||
| Sablon • Wikidata • Segítség | ||||
A Cisalpin egy nemzetközi vasúti járat volt, amely összekapcsolta a franciaországi Párizsban található Paris-Gare de Lyon pályaudvart az olaszországi Milánóban található Milano Centrale-val. Az 1961-ben bevezetett járatot a Francia Államvasút (SNCF), a Svájci Szövetségi Vasút (SBB-CFF-FFS) és az Olasz Államvasút (FS) üzemeltette.
A vonat neve szó szerint az Alpok ezen oldalát jelenti; Ez a Pó-völgy római neve, amelyet Rómából, az Alpok római oldalán láthatunk.[1]
1984. januárja után a Cisalpin két külön járatként működött, szoros átszállással Lausanne-ban, Franciaország és Olaszország között már nem közlekedett átmenő vonatként. 2003-ban a járat végérvényesen megszűnt.
Útvonal
[szerkesztés]1984-ig a Cisalpin törzsvonala Párizsból Dijonba vezetett a Párizs–Marseille-vasútvonalon, majd a Dijon–Vallorbe-vasútvonalon egészen Vallorbeig, a Franciaország és Svájc közötti határ svájci oldalán. Vallorbe felől a vonat a Simplon, a Novara–Gozzano–Domodossola és a Torino–Milánó-vasútvonalon haladt Milánóig.
Kezdetben a Cisalpin a következő megállókkal rendelkezett:
Később további megállókkal bővült: Vallorbe, Sion és Dole-Ville.
1984 januárjától a vonat Párizs és Dijon között az LGV Sud-Est nagysebességű vasútvonalon haladt az útvonal egy részén, a Párizs–Marseille vasútvonal helyett.
Története
[szerkesztés]1961 és 1984 között a Cisalpin első osztályú Trans-Europ-Express (TEE) járat volt. Eredetileg a RAe TEE II sorozatú villamos motorvonatokkal üzemeltették. A vonat 1974 nyarának menetrendjével, 1974. május 26-án vált villamos mozdony vontatta vonattá.[2] Ettől az időponttól Milánótól Velencéig (Venezia Santa Lucia) hosszabbították meg az útvonalát, amelyet azonban csak nyáron üzemeltettek.[2] A velencei bővítés 1979-ig minden nyáron továbbra is a TEE Cisalpin része volt.
1980-ban a Cisalpinon Párizsból Lausanne-ba tett utazás szerepelt a "Változó vonatok" című műsorban, amely a BBC TV utazási dokumentumfilmjének, a Világ nagy vasúti utazásainak 1. sorozatának utolsó epizódja volt. A sorozat kiegészítéseként megjelent könyvben leírták a Changing Trains ("Változó vonatok") utazást is, amely a Párizsból Budapest felé tartó hosszabb út első állomása volt.
1984 januárjában a Cisalpin-t két külön vonatra osztották fel, amelyek Lausanne-ban csatlakoztak, mivel a Párizs–Lausanne folyosón az összes expressz szolgáltatást TGV-járattá alakították át. Egy TGV Cisalpinként futott Párizs és Lausanne között (mindkét irányban), és Lausanne-ban menetrend szerinti átszállási kapcsolatban állt az IC 333/336-tal, amely szintén Cisalpin néven futott, de nem a TGV-vel, amely a Genf – Lausanne – Milánó útvonalon közlekedett.
1987. május 31-én a Cisalpin bekerült az akkor új EuroCity (EC) hálózatba, amely ugyanolyan mintával működött, mint korábban - időzített átszállási kapcsolatokkal Lausanne-ban, és most EC 33/36 (TGV) néven jelölték Párizs és Lausanne között. A Genf – Lausanne – Milánó vonatszáma az EC 23/26 lett.[3]
1993. május 22-én a Genf – Milánó Cisalpin helyét név nélküli IC-vonat foglalta el, amely Lausanne – Milánó és fordítva közlekedett, de továbbra is átszállási kapcsolatot tartott fenn a párizsi Lausanne-i vonatokkal.[4]
2003. május 17-ig[5] a Cisalpin elnevezést még mindig a Párizs – Lausanne útvonalon közlekedő TGV-vonatok egyikén használták, különös tekintettel az EC 9268/9269 járatpárra.[6]
Menetrend
[szerkesztés]| TEE 22 | Ország | Állomás | km | TEE 23 |
|---|---|---|---|---|
| 16:00 | Olaszország |
Milano Centrale | 0 | 22:08 |
| 17:15 | Olaszország |
Domodossola | 125 | 20:52 |
| 17:45 | Svájc |
Brig | 167 | 19:24 |
| 18:13 | Svájc |
Lausanne | 313 | 17:57 |
| 18:46 | Svájc |
Vallorbe | 360 | 17:20 |
| 20:17 | Franciaország |
Dijon | 507 | 15:36 |
| 22:44 | Franciaország |
Paris Gare de Lyon | 822 | 13:15 |
Irodalom
[szerkesztés]- TEE: la légende des Trans-Europ-Express. Auray: LR Presse (2007). ISBN 978-29-03651-45-9 (franciául)
- TEE: la leggenda dei Trans-Europ-Express. Salò: ETR – Editrice Trasporti su Rotaie (2008). ISBN 978-88-85068-31-5 (olaszul)
- TEE - Die Geschichte des Trans-Europ-Express. Düsseldorf: Alba Publikation (2009). ISBN 978-3-87094-199-4 (németül)
- Robson, Eric.szerk.: Laughton, Roger: Changing Trains, Great Railway Journeys of the World. London: British Broadcasting Corporation, 169–171. o. (1981). ISBN 0 563 17903 1
- Centre for public relations UIC. TEE (holland nyelven). Paris: Union International des Chemins de Fer (1972)
Források
[szerkesztés]- ↑ TEE p. 14.
- ↑ a b "Summer services, 1974" (changes due to take effect). Cooks Continental Timetable (March 29–April 25, 1974 edition), p. 465. Peterborough, UK: Thomas Cook Publishing.
- ↑ Thomas Cook Continental Timetable (May 31–June 30, 1987 edition), pp. 472–473, 488–489. Thomas Cook Publishing.
- ↑ Thomas Cook Continental Timetable (May 1–22, 1993 edition), pp. 3, 67, 522–524.
- ↑ La Légende des TEE, page 220
- ↑ Thomas Cook European Timetable (May 2003 edition), p. 228.
 Trans-Europ-Express vonatok | |||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Nemzetközi |
| | |||||
| Belföldi |
| ||||||
