Gambrinus (vonat)

	Gambrinus
	DB 103 sorozat, A Gambrinus mozdonya a TEE korszak alatt
Típus	F-Zug; (1953 – 1971); InterCity(IC); (1971–1978); Trans Europ Express (TEE); (1978–1983); InterCity(IC); (1983–1998)
Státusz	megszűnt
Hely	Németország
Névadó	Gambrinus (vélhetően kitalált személy)
Első járat	1953. június 1.
Utolsó járat	1998. május 23.
Volt üzemeltető	Deutsche Bundesbahn
Vasúti jármű	DB 103 sorozat
Nyomtáv	1435 mm
Villamos vontatás	15 kV 16,7 Hz (Németország)
	Sablon • Wikidata • Segítség

A Gambrinus egy németországi belföldi vasúti járat volt mely összekötötte Münchent Kiellel. Nevét Gambrinusról kapta, aki a bor istene volt.^[1]

F-Zug

1952. május 18-án a Deutsche Bundesbahn elindította az F33/34-es járatot München és Kiel között a Ruhr-vidéken keresztül, összekapcsolva a két sörvárost, Münchent és Dortmundot. 1953. június 1-jén a vonatot Gambrinusról nevezték el, utalva a müncheni és dortmundi sörfőzdékre.^[2] A München-Würzburg-Frankfurt-Köln-Dortmund-Hamburg-Kiel útvonal változatlan maradt 1957. június 2-ig, amikor a Hamburg-Kiel részt megszüntették, és az északi végállomás Hamburg Altonára változott.

1970-ben a vonatot az F 125/124 számmal új vonatszámot kapott, 1971-ben a számokat kétszer megváltoztatták, először F 122/123-ra, majd szeptemberben csak első osztályú kocsikból álló járattá való átalakítás után a vonatok az IC 112/117 vonatszámokat kapták. Az északi végállomás a Sylt szigeten található Westerland-re változott.^[3]

Trans Europ Express

Az 1970-es években az IC79 projekt eredményeként javasolták és tanulmányozták a másodosztályú kocsik bevezetését az Intercity járaton. Mivel a Gambrinus a tervek szerint csak első osztályú vonat maradt, 1978. május 28-án TEE járattá minősítették át és a TEE 15/14 számot kapta. 1979. május 29-én a vonatszámokat TEE 18/19-re változtatták, az útvonal pedig München és Mainz közöttire változott. Würzburg és a Majna-völgy feletti északi út helyett a Stuttgart és Heidelberg felé vezető déli útvonalat használták. A kocsikat csak nyáron szállították Westerlandbe.^[2] A hanyatlás 1980-ban kezdődött, és szeptember 28-án mindkét oldalon lerövidítették az útvonalat, így csak Stuttgart és Bréma között közlekedett a járat. 1981-ben az északi végállomás délebbre költözött Münsterbe, bár a kocsikat Hamburgba szállították péntek este, és csak a hétfő reggeli szolgálatra tértek vissza.^[4] 1982. május 28-án az északi végállomás Dortmundra változott, és egy évvel később a TEE Gambrinus megszűnt.^[5]

InterCity

1983. május 30-án a Gambrinus InterCity néven folytatta pályafutását Stuttgart és Hamburg között. 1985. június 2-tól 1988. május 28-ig az útvonal München-Dortmund, 1988. május 29-től pedig München-Hannover között közlekedett, amíg az első német nagysebességű, ugyanazokat a városokat összekötő vasútvonal 1991. június 2-án meg nem nyílt. A Gambrinus újjáéledt 1994. május 29-én Karlsruhe és Dortmund között, egy évvel később pedig Kelet-Berlinig közlekedett. 1998. május 23-án a Gambrinust megszüntették.^[4]

Források

↑ La Légende des TEE p. 368.
↑ ^a ^b TEE Züge in Deutschland p. 128.
↑ La Légende des TEE p. 369.
↑ ^a ^b La Légende des TEE p. 370.
↑ Das grosse TEE Buch p. 91

Irodalom

Hajt, Jörg. Das grosse TEE Buch (német nyelven). Bonn/Königswinter: Heel Verlag (2001). ISBN 3-89365-948-X
La Légende des Trans Europ Express (francia nyelven). Vannes: LR Presse (2007). ISBN 978-29-036514-5-9
Goette, Peter. TEE-Züge in Deutschland (német nyelven). Freiburg: EK-Verlag (2008). ISBN 978-3-88255-698-8

[1] La Légende des TEE p. 368.

[ReferenceA-2] TEE Züge in Deutschland p. 128.

[3] La Légende des TEE p. 369.

[ReferenceB-4] La Légende des TEE p. 370.

[5] Das grosse TEE Buch p. 91

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]