Aquitaine (vonat)

	Aquitaine
	Egy megőrzött SNCF CC 6500 sorozatú villamosmozdony; a Cité du train vasúti múzeumban
Típus	Trans-Europ-Express (TEE); (1971–1984); Rapide; (1984–c.1990)
Státusz	megszűnt, helyette TGV jár
Hely	Franciaország
Első járat	1971. május 23.
Utolsó járat	1990
Volt üzemeltető	SNCF
Vonal kezdete	Bordeaux-Saint-Jean
Vonal vége	Paris-Austerlitz
Távolság	579,3 km
Járatsűrűség	vasárnaptól péntekig; (1971–1983); Lásd a szövegben; (1983/84–kb. 1990)
Vonatszám	TEE 2 / TEE 1 (1971–1984)
Osztályok	csak első osztály; (1971–1984); első és másodosztály is; (1984–1990)
Utasellátás	étkezőkocsi; büfékocsi
Vasúti jármű	Voiture Grand Confort; SNCF CC 6500 sorozat;
Nyomtáv	1435 mm
Villamos vontatás	1,5 kV DC
	Sablon • Wikidata • Segítség

Az Aquitaine egy francia belföldi vasúti Trans-Europ-Express járat volt, amely 1971 és 1990 között Paris-Austerlitz és Bordeaux-Saint-Jean állomások között közlekedett. Az Société Nationale des Chemins de fer français (SNCF) üzemeltette.^[1] Csak első osztályú kocsikat továbbító Trans Europ Express (TEE) járat volt 1984-ig, majd egy két kocsiosztályú Rapide járat lett az 1990 körüli megszűnéséig.

A vonatot Aquitaine régióról nevezték el, amelynek fővárosa Bordeaux.

Alapútvonal

Az Aquitaine fő útvonala az 584 km hosszúságú Párizs–Bordeaux-vasútvonal volt. Kezdetben a vonat megállás nélkül közlekedett, de mire megszüntették, a következő megállói lettek:

Gare de Bordeaux-Saint-Jean - Gare d'Angoulême - Gare de Poitiers - Gare de Saint-Pierre-des-Corps - Párizs-Austerlitz

Variációk

1984 végétől az Aquitaine északi irányú útját meghosszabbították, hogy hétfőnként eljusson Hendaye-be (az ünnepnapok kivételével). Más üzemnapokon, keddtől péntekig a vonat továbbra is Bordeaux-ig közlekedett. A déli irányú utak hétfőtől csütörtökig folytatódtak Bordeaux-ban, de péntekenként (az ünnepek kivételével) meghosszabbodtak Pau-ig, 1986 őszén pedig tovább Tarbes-ig (csak pénteken).

Története

A járatot 1971. május 23-án indították el, egy másik nevezetes járat, az Étendard Rapide kiegészítéseként, amely 1968 óta ugyanazon az útvonalon, de ellentétes irányban (azaz Párizs – Bordeaux – Párizs) közlekedett.

Működése első két évében az Aquitaine TEE 2 vonatszámmal 07:15-kor indult Bordeaux-Saint-Jean-ból és 11:25-kor ért Párizs-Austerlitzbe; a visszatérő Aquitaine, a TEE 1 vonatszámon, 17:55-kor indult Párizsból, és 21:55-kor érkezett Bordeaux-ba.

Az Aquitaine üzleti utazókat célozta meg,^[1] ezért nem közlekedett sem szombaton, sem a főszezonban.

Az 1971/72-es téli menetrend kezdetén az Étendard TEE járattá vált, a TEE 5/4 vonatszámon. Ez azt jelentette, hogy hétköznap két TEE vonat, az Aquitaine és az Étendard ugyanazon útvonalon közlekedett mindkét irányban.

Az 1973-as nyári menetrendtől kezdve a reggeli Aquitaine 45 perccel később indult.

1981 nyarán mind a reggeli, mind az esti Aquitania-szolgáltatás megállt Angoulême-ban. 1981/82-es telén mindkét járat újabb állomással, Poitiers-szel bővült, és a reggeli vonat Saint-Pierre-des-Corps-ban is megállt. 1982 nyarán a Saint-Pierre-des-Corps megállást felvették az esti vonat menetrendjébe is.

Ezek a további megállók nem győzték le az Aquitaine iránti igény csökkenését. Az 1983/84-es téli menetrendre a reggeli vonatok Bordeaux-ból való indulását fél órával későbbre tették, és mindkét járat működési napjait csökkentették: a reggeli vonat keddtől péntekig közlekedett, az esti vonat pedig hétfőtől csütörtökig.

A következő menetrendváltozáskor az Aquitaine-t két kocsiosztályú InterCity / Rapide járattá minősítették át,^[2] és június vége és szeptember eleje között nem közlekedett. A légi utazásokkal szembeni fokozott verseny miatt az első osztályú kocsikból álló vonat üzemeltetése étkezőkocsival és büféautóval egyaránt már nem volt megvalósítható.^[1] A vonat TEE-ként utoljára 1984. május 30-án közlekedett.^[2]

Az Aquitaine 1988-ban még hétfőtől péntekig^[3] Rapideként tovább működött, de 1990 körül a Párizs és Bordeaux közötti TGV-szolgáltatás bevezetésével teljesen megszűnt.

Vonatösszeállítás

Az Aquitania-t általában az SNCF 1,5 kV egyenáramú, CC 6500 sorozatú villamos mozdonyai vontatták. A mozdony elejére egy, a vonat nevét viselő fémtámlát rögzítettek,^[1] ezt a gyakorlatot azokra a mozdonyokra is alkalmaztak, amelyek a Le Capitole és az Étendard járatokat továbbították.^[4]

A vonat gördülőállományának összeállítása az SNCF Voiture Grand Confortkocsijaiból történt,^[1] egy szerelvény egy A4Dtux, két A8tu, négy A8u, egy A3rtu és egy Vr sorozatú kocsiból állt. A személykocsikat jellegzetes piros, narancssárga, világosszürke és palaszürke színnel festették le.^[1]

Szükség esetén a szerelvényt két további személykocsi egészítette ki.

Az Aquitaine járatot teljes fennállása alatt a Compagnie Internationale des Wagons-Lits (CIWL) látta el étkezőkocsival.

Irodalom

TEE: la légende des Trans-Europ-Express. Auray: LR Presse (2007). ISBN 978-29-03651-45-9 (franciául)
TEE: la leggenda dei Trans-Europ-Express. Salò: ETR – Editrice Trasporti su Rotaie (2008). ISBN 978-88-85068-31-5 (olaszul)
TEE - Die Geschichte des Trans-Europ-Express. Düsseldorf: Alba Publikation (2009). ISBN 978-3-87094-199-4 (németül)

Források

↑ ^a ^b ^c ^d ^e ^f The Platforms of History: Passenger Buffet Car A 3RTU Grand Confort. [Cité du Train website]. Cité du Train, Culturespaces. [2013. szeptember 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. február 26.)
↑ ^a ^b "Summer services, 1984" (changes taking effect). Thomas Cook Continental Timetable (May 1 – June 2, 1984, edition), p. 64; also pp. 132–133, 493–494. Peterborough, UK: Thomas Cook Publishing.
↑ Thomas Cook European Timetable (April 1988 edition), pp. 138–139, 511. Thomas Cook Publishing.
↑ Nock, O.S. (1978). "The Aquitaine: pioneer of electric power", in World Atlas of Railways, pp. 120–121. New York: Mayflower Books (original publisher: Artists House, London, UK). ISBN 0-8317-9500-X.

[3rtu-1] ↑ ^a ^b ^c ^d ^e ^f The Platforms of History: Passenger Buffet Car A 3RTU Grand Confort. [Cité du Train website]. Cité du Train, Culturespaces. [2013. szeptember 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. február 26.)

[cooks1984may-2] "Summer services, 1984" (changes taking effect). Thomas Cook Continental Timetable (May 1 – June 2, 1984, edition), p. 64; also pp. 132–133, 493–494. Peterborough, UK: Thomas Cook Publishing.

[cooks1988apr-3] Thomas Cook European Timetable (April 1988 edition), pp. 138–139, 511. Thomas Cook Publishing.

[nock1978-4] Nock, O.S. (1978). "The Aquitaine: pioneer of electric power", in World Atlas of Railways, pp. 120–121. New York: Mayflower Books (original publisher: Artists House, London, UK). ISBN 0-8317-9500-X.

[1]

[2]

[3]

[4]