Sáfrányos szeklice
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Carthamus tinctorius L. | ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Sáfrányos szeklice témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Sáfrányos szeklice témájú médiaállományokat és Sáfrányos szeklice témájú kategóriát. |
A sáfrányos szeklice, más néven olajözön vagy kerti pórsáfrány (Carthamus tinctorius) trópusi afrikai származású, de nálunk is több helyen termesztett, az őszirózsafélék családjába tartozó növény. Régi fűszer- és festőnövény, de az utóbbi ötven évben már elsősorban olajos magvaiért termesztik.
Virága nyíláskor világos narancsszínű, szárítás után pedig vörös, vagy vörösesbarna lesz. Gyenge illatú, kesernyés ízű. A fészekből kicsipegetett virágszirmok belsejében lévő bibék (Carthami flos) adják a fűszert.
Szárított állapotban vörösesbarna, aromás illatú, kesernyés ízű növényi fűszer. A virágból kinyerhető két festékanyag a vízben oldódó szaflórsárga és a vízben nem oldódó szaflórvörös.
A Mátrában megtalálhatóak állományai.[1][2]
Elnevezései
[szerkesztés]Egyéb népies elnevezései a felsoroltakon kívül: bogáncssáfrány, parasztsáfrány, pórsáfrány, parasztok rokkája, vadsáfrány, magyar pirosító, magyar sáfrány, szeklice, olajözön, szaflór, saflor.
Felhasználása
[szerkesztés]Húslevesek, mártások, tészták, sütemények, rizsételek, de sajtok, gyógyteák és italok, színezésére, ízesítésére használják. Használják még, főleg színezésre, a borászat, gyógyszerészet, és ízjavító hatása miatt a cukrász iparban is. Felhasználásakor a vörös szín eléréséhez jóval többet kell használni, mint a sárgához.
Olaja színtelen és íztelen, élelmezési szempontból megegyezik a napraforgóolajjal. Sütésre, margaringyártásra, salátaolajként illetve táplálékkiegészítőként használják. INCI elnevezése Carthamus tinctorius.
Gyógyhatása
[szerkesztés]A népi gyógyászatban a virágok főzetét erős köhögés, fulladás ellen használták.
Termesztése
[szerkesztés]A melegebb fekvésű talajokat kedveli, magját ősszel, vagy tavasszal 40–50 cm-es, vagy ennél kisebb 15–20 cm-es sor, és tőtávolságra áprilisban vetik. Különösebb gondozást nem igényel. 50–150 cm hosszúra nő. Virágját folyamatosan szedik és árnyékos helyen szárítják.[3]
Képek
[szerkesztés]-
Sáfrányos szeklice (Carthamus tinctorius) virága -
A kerti pórsáfrány virágzata -
Carthamus tinctorius
Tárolása
[szerkesztés]A szárazanyag, a szín és a hatóanyag megvédése érdekében jól zárható, nem átlátszó üveg, porcelán, fa, vagy esetleg bádogdobozban ajánlott tárolni.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ [http://kitaibelia.unideb.hu/articles/Kitaibelia_vol81_p139-160.pdf Adatok a Mátra és környéke edényes flórájának ismeretéhez]. kitaibelia.unideb.hu. (Hozzáférés: 2017. március 22.)
- ↑ A Woodsia ilvensis (L.) R. Br. ˙j előfordulása az Eperjesi Tokaji-hegységben. kitaibelia.unideb.hu. (Hozzáférés: 2017. március 22.)
- ↑ Pórsáfrány. [2018. február 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. február 4.)
