Brazil labdarúgó-válogatott
Brazília | |||||||||||||||
Brazil labdarúgó-szövetség | |||||||||||||||
Beceneve(i) | Seleção (Válogatott) | ||||||||||||||
Szövetség neve | Confederação Brasileira de Futebol | ||||||||||||||
Konföderáció | CONMEBOL (Dél-Amerika) | ||||||||||||||
Szövetségi kapitány | Dorival Júnior | ||||||||||||||
Csapatkapitány | Casemiro | ||||||||||||||
Legtöbb válogatottság | Cafu (142) | ||||||||||||||
Legtöbb válogatott gól | Neymar (79) | ||||||||||||||
Stadion | Maracanã | ||||||||||||||
FIFA-kód | BRA | ||||||||||||||
Ranglista helyezések | |||||||||||||||
| |||||||||||||||
Első hivatalos mérkőzés | |||||||||||||||
1914. szeptember 20. Buenos Aires, Argentína Argentína 3–0 Brazília | |||||||||||||||
Legnagyobb győzelem | |||||||||||||||
1975. október 17. Mexikó Brazília 14–0 Nicaragua | |||||||||||||||
Legnagyobb vereség | |||||||||||||||
1920. szeptember 18. Viña del Mar, Chile Uruguay 6–0 Brazília 2014. július 8. Belo Horizonte, Brazília Brazília 1–7 Németország | |||||||||||||||
Nemzetközi szereplések | |||||||||||||||
Labdarúgó-világbajnokság | |||||||||||||||
| |||||||||||||||
Copa América | |||||||||||||||
| |||||||||||||||
Konföderációs kupa | |||||||||||||||
| |||||||||||||||
Az infobox utoljára frissítve: 2024. január 21. |
A brazil labdarúgó-válogatott Brazília nemzeti labdarúgócsapata, amelyet a brazil labdarúgó-szövetség (portugálul: Confederação Brasileira de Futebol) irányít. A brazilok „seleção” néven tesznek említést a válogatottról, melynek jelentése „válogatás”, „választék”. A brazil labdarúgó-szövetséget 1914-ben alapították, és 1923-ban lett a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség tagja. A futballról közmondássá vált: „Az angolok felfedezték, a brazilok pedig tökéletesítették.”[forrás?]
Brazília a labdarúgó-világbajnokságok történetének legsikeresebb válogatottja öt világbajnoki címmel. Az egyetlen csapat a világon, amely valamennyi világbajnokságon részt vett,[forrás?] és az első, amely ötször nyerte el a győztes címét (1958, 1962, 1970, 1994, 2002). Kétszer nyertek ezüstérmet (1950, 1998), és kétszer lettek harmadikok (1938, 1978). Mindemellett négyszer hódították el a konföderációs kupát, és kilencszeres Copa América-győztesek.
A válogatott története
[szerkesztés]Korai időszak (1914–57)
[szerkesztés]A brazil nemzeti válogatott 1914-ben alakult meg Rio de Janeiro és São Paulo közreműködésével. Első mérkőzésüket az angol Exeter City klubcsapata ellen játszották, amit Oswaldo Gomes és Osman góljaival 2–0-ra megnyertek. A kezdeti időszakban nem szerepeltek túl jól, részben a viták miatt, ami a profi futball bevezetését övezte Brazíliában, amelyek abban is megakadályozták a Brazil labdarúgó-szövetséget (Confederação Brasileira de Futebol, CBF) hogy a legjobb összeállítású csapatot állítsa ki. A São Paulo és Rio de Janeiro közti vita például azt eredményezte, hogy vagy az egyik, vagy a másik állam állíthatta ki a nemzeti csapatot. A nézeteltérések ellenére 1919-ben megnyerték a Brazíliában rendezett Dél-amerikai bajnokságot. 1922-ben ugyancsak hazai pályán ismét megnyerték a tornát.
Részt vettek a labdarúgás történetének első világbajnokságán, melynek Uruguay adott otthont 1930-ban. A csoportjukban a Jugoszlávia ellen elszenvedett 2–1-s vereség után 4–0-ra megverték Bolíviát, de mindez kevés volt a továbbjutáshoz. Az 1934-es világbajnokságon Spanyolországtól kaptak ki 3–1-re az első fordulóban. Az 1938-as vb-n Lengyelország és Csehszlovákia kiejtésével az elődöntőig jutottak, ahol a későbbi világbajnok Olaszország győzte le a brazilokat 2–1-re. A harmadik helyért rendezett mérkőzésen 4–2-re verték Svédországot, így megszerezték a bronzérmet. Leônidas da Silva 7 góljával a torna gólkirálya lett.
1949-ben harmadik Dél-amerikai címét is megszerezte a brazil válogatott. Egy évvel később 1950-ben Brazíliában rendezték világbajnokságot.[3] Ez a vb különleges volt abból a szempontból, hogy nem volt döntő, hanem ehelyett négycsapatos körmérkőzést rendeztek. Az új szabály ellenére mégis a Brazília–Uruguay mérkőzés vált a nem hivatalos döntővé. A Rio de Janeiro-i Maracanã Stadionban rendezték 199 854 néző előtt. Brazíliának nem volt szüksége többre, mint egy döntetlen ahhoz, hogy világbajnok legyen, 1–0-s vezetés után mégis 1–2-re veszített; a meccset azóta Dél-Amerikában „Maracanazo” (Maracana-csapás) néven emlegetik, ami a brazil futball történetének egyik legszomorúbb napja volt.[4]
A hazai pályán elveszített világbajnokság nemzeti katasztrófaként lett aposztrofálva.[5] Ezután megváltoztatták a csapat mezének színeit. A balszerencsét hozó fehéret felváltotta a sárga és a kék szín.[6] Az 1954-es világbajnokságon már az új mezösszeállításban szerepeltek. A negyeddöntőig jutottak, ahol a torna nagy esélyesétől Magyarországtól egy indulatoktól sem mentes mérkőzésen kaptak ki 4–2-re.
Aranykorszak Pelével (1958–70)
[szerkesztés]Az első aranyéremre 1958-ig kellett várni. Az akkor nagyon erősnek tekintett Szovjetunió, majd Wales és Franciaország legyőzése után, a mindössze 17 éves Pelé vezényletével játszó brazilok a döntőben 5–2-re győzték le a házigazda Svédországot. Ezzel Brazília lett az első olyan válogatott, amely saját kontinensén kívül rendezett világbajnokságot tudott nyerni.
Az 1962-es világbajnokság sztárjátékosa – különösen Pelé sérülése után – Garrincha, győztese pedig ismét Brazília lett. A döntőben Csehszlovákiát verték 3–1-re. Az 1966-os vb-n a brazil csapat története legrosszabb teljesítményét nyújtotta, miután a felkészülést politikai befolyásolás és a brazil csapatok közti vetélkedés nehezítette a kerethelyekért. A felkészülési időszak utolsó hónapjaiban Vicente Feolának nem kevesebb, mint 46 játékossal kellett dolgoznia, pedig csak 22-t vihetett Angliába.
A következő, 1970-es Mexikóban rendezett világbajnokságon harmadik vb-címüket is megszerezték. A minden idők legjobbjának tekintett csapat állt össze. Ez volt Pelé utolsó vb-döntője, ebben a csapatban játszott Carlos Alberto, Jairzinho, Tostão, Gérson és Rivellino. Mind a hat mérkőzésüket megnyerték: Csehszlovákia, Anglia, Románia ellen a csoportkörben, Peru, Uruguay és Olaszország ellen az egyenes kieséses szakaszban győzedelmeskedtek. Miután harmadszor nyerte el, Brazília örökre megtarthatta a Jules Rimet kupát. (A trófeát azonban 1983-ban ellopták, és sohasem került elő.)
Sikertelen évek (1971–93)
[szerkesztés]Az 1970-es vb után után Pelé és további nagynevű játékosok visszavonultak a válogatottságtól. Az 1974-es világbajnokságon a Hollandia elleni 2–0-s vereség azt jelentette, hogy lemaradtak a döntőről. A bronzmérkőzésen Lengyelországtól kaptak ki 1–0-ra, így a negyedik helyen végeztek.
Az 1978-as világbajnokság második csoportkörében Lengyelországot 3–1-re megverték, ennek eredményeként +5-s gólaránnyal álltak. A házigazda Argentína +2-vel, de az utolsó mérkőzésén 6–0-ra verte Perut, így ők jutottak a döntőbe. A braziloknak maradt a bronzmérkőzés, ahol 2–1-re győztek Olaszország ellen. Brazília volt az egyetlen csapat, amelyik veretlenül hozta le a tornát.
Az 1982-es világbajnokságon a brazil csapat olyan nagynevű játékosokból állt, mint: Zico, Sócrates, Falcão és Éder, így nem volt meglepő, hogy a végső győzelemre is esélyes csapatok közé sorolták őket. A csoportkörben a Szovjetuniót 2–1-re, Skóciát 4–1-re, Új-Zélandot pedig 4–1-re verték. A második csoportkörben Argentínát 3–1-re győzték le, majd következett az Olaszország elleni találkozó, amit 3–2 arányban elveszítettek. Ez a világbajnokságok történetének egyik legemlékezetesebb mérkőzése. Az 1982-s csapatot minden idők legerősebb brazil válogatottjaként tartják számon, amelyik nem nyert világbajnokságot.
Néhány játékost, beleértve Zico és Sócrates játszottak a négy évvel későbbi 1986-os mexikói világbajnokságon is. A csoportjukat hibátlanul megnyerték, majd a negyeddöntőben a Michel Platini vezette Franciaországgal találkoztak. A találkozó 1–1-s döntetlennel végződött és a hosszabbításban nem esett további gól, így következtek a büntetők, melyben 4–3-mal a franciák bizonyultak jobbnak.
Negyven év után 1989-ben ismét megnyerték a Copa Américat. A Dél-amerikai kontinenstornán ez volt a negyedik győzelmük. Az 1990-es világbajnokságon Svédországot 2–1-re, Costa Rica-t és Skóciát egyaránt 1–0-ra verték a csoportjukban. A nyolcaddöntőben a Diego Maradona fémjelezte Argentína ellen szenvedtek 1–0-s vereséget.
Újabb vb-címek (1994–2002)
[szerkesztés]Huszonnégy év telt el azóta, hogy Brazília utoljára világbajnokságot nyert. Az 1994-es világbajnokságon megszerezték történetük negyedik világbajnoki címét. tagja volt a keretnek: Romário, Bebeto, Dunga, Cláudio Taffarel, Jorginho és még több kiváló játékos. A csoportkörben Oroszországot 2–0-ra, Kamerunt 3–0-ra verték, Svédországgal 1–1-s döntetlent játszottak. A nyolcaddöntőben a házigazda Egyesült Államokat 1–0-val, a negyeddöntőben egy fordulatos mérkőzésen Hollandiát 3–2-vel, az elődöntőben Svédországot 1–0-val búcsúztatták. A döntőben ismét Olaszországgal találkoztak. Maga a döntő nem hozott magas színvonalat és 0–0-s döntetlennel zárult, így az elsőségről a büntetők határoztak. Az olaszok közül többen is hibáztak, így Brazília megszerezte a világbajnoki címet. 1997-ben első alkalommal nyerték meg a konföderációs kupát és begyűjtötték az ötödik Copa América elsőségüket.
Az 1998-as világbajnokságra címvédőként utaztak, ezért nem kellett selejtezőt játszaniuk. Az A csoportban szerepeltek Skócia, Norvégia és Marokkó társaságában. A torna nyitómérkőzését Skócia ellen játszották, amit 2–1-re megnyertek. Ezt követte a Marokkó elleni 3–0-s siker és a Norvégia ellen elszenvedett 2–1-s vereség. A nyolcaddöntőben Chilét verték 4–1-re, majd a negyeddöntőben Dániát egy fordulatos mérkőzésen 3–2-re. Az elődöntőben Hollandiával találkoztak. A rendes játékidő és a hosszabbítás után 1–1-re álltak a felek, így következhettek a büntetők, amiben 4–2 arányban jobbak voltak a brazilok. Megint eljutottak a döntőig, de ezúttal 3–0-s vereséget szenvedtek a házigazda Franciaország ellen. Az 1999-es Copa América döntőjében Rivaldo és Ronaldo góljaival 3–0-ra legyőzték Uruguayt. Ez volt a brazil válogatott hatodik győzelme a sorozatban.
A 2002-es világbajnokságon a Ronaldo, Rivaldo és Ronaldinho fémjelezte brazil válogatott az ötödik világbajnoki címét is megszerezte. A csoportkörben mindhárom ellenfelüket legyőzték. A nyolcaddöntőben Belgiumot 2–0-ra, a negyeddöntőben Angliát 2–1-re, az elődöntőben Törökországot 1–0-ra verték. A jokohamai döntőt Németország ellen játszották és Ronaldo két góljával 2–0-s győzelmet arattak. Ronaldo 8 góllal az aranycipőt is elhódította.
A 2006-os vb utáni időszak
[szerkesztés]Brazília megnyerte a 2004-es Copa Américát, egy évvel később a 2005-ös konföderációs kupán is megszerezték az első helyet. A szövetségi kapitány Carlos Alberto Parreira 4–2–2–2-s formációban küldte pályára csapatát. A támadóalakzat a Ronaldo, Adriano, Kaká és Ronaldinho négyesre épült.
A 2006-os világbajnokságon az F csoportban szerepeltek. Első két mérkőzésükön Horvátországot 1–0-ra, Ausztráliát 2–0-ra győzték le. Japán ellen 4–1-s győzelmet szereztek. Ronaldo kétszer is betalált ezzel a világbajnokságok történetének legeredményesebb játékosa lett. A legjobb 16 között Ghánát búcsúztatták 3–0-val. A negyeddöntőben Franciaország ellen kaptak ki 1–0-ra és kiestek.
A 2006-os vb után a korábbi válogatott játékost Dungat nevezték ki a kapitányi posztra. Irányításával megnyerték a 2007-es Copa Américát, ahol Robinho kapta az aranycipőt és a torna legjobb játékosának is megválasztották. Két évvel később Brazília megnyerte a 2009-es konföderációs kupát is, ami a harmadik győzelmük volt a kupa történetében. Kaká lett a torna embere, Luís Fabiano pedig a gólkirálya.
A 2010-es világbajnokságon Észak-Koreát 2–1-re, Elefántcsontpartot 3–1-re verték.[7][8] A harmadik csoportmérkőzésükön Portugáliával 0–0-s döntetlent játszottak.[9] A nyolcaddöntőben Chilét 3–0-ra győzték le.[8] A negyeddöntőben Hollandia ellen szenvedtek 2–1-s vereséget.[8]
2010 júliusában Mano Menezest nevezték ki a szövetségi kapitányi posztra. A 2011-es Copa Américán Paraguaytól kaptak ki a negyeddöntőben és kiestek. A 2014-es világbajnokság házigazdájaként a brazilok nem játszottak tétmérkőzéseket, ezért 2012 júliusában a FIFA-világranglista 11. helyén álltak. Először fordult elő az 1993 óta, hogy a brazil válogatott nem fért be az első tízbe. 2012. Menezest menesztették és a helyére visszatért a korábbi kapitány Luiz Felipe Scolari. 2013. június 6-án a 22. helyen volt a brazil válogatott, ami története leggyengébb eredménye. A 2013-as konföderációs kupát hazai közönség előtt nyerték meg. Spanyolországot a döntőben 3–0-ra verték.[10] Neymart a torna emberének választották, Júlio César pedig megkapta az aranykesztyűt, a legjobb kapusnak járó díjat.
2014-es világbajnokság
[szerkesztés]A 2014-es világbajnokságon Brazília Horvátország, Kamerun és Mexikó társaságában automatikusan az A csoportba került. A torna nyitómérkőzését Horvátország ellen játszották. Marcelo öngóljával a horvátok jutottak előnyhöz, de Neymar és Oscar révén brazilok fordítani tudtak és 3–1-re nyertek.[11] A sikeres kezdést a Mexikó elleni 0–0 követte.[12] utolsó csoportmérkőzésükön Kamerunt verték 4–1-re.[13] A nyolcaddöntőben Chilével találkoztak. David Luiz góljával megszerezték a vezetést, amit Alexis Sánchez nem sokkal később kiegyenlített. Végül büntetőkkel dőlt el a továbbjutás sorsa, melyben a brazilok bizonyultak jobbnak 3–2 arányban.[14] A negyeddöntőben újabb Dél-amerikai ellenféllel, Kolumbiával kerültek szembe. A brazilok Thiago Silva és David Luiz góljaival 2–1-re győztek, de elveszítették a legjobb emberüket Neymart, aki Juan Camilo Zúñiga belépője után sérült le és a torna hátralévő részében már nem állhatott csapata rendelkezésére.[15] Thiago Silva szintén kihagyta az elődöntőt, miután megkapta második sárga lapját a kolumbiaiak ellen. Az elődöntőben Németországgal találkoztak és súlyos 7–1-s vereséget szenvedtek.[16] Ez Brazília történetének legsúlyosabb veresége világbajnokságon és az első veresége volt hazai pályán 1975 óta. A találkozót Mineirazo néven emlegetik, a „Maracanazo” mintájára, amikor 1950-ben szintén hazai pályán elveszítették a világbajnokságot. A hatalmas kudarc és sokkhatás után azonban még hátravolt a bronzmérkőzés, melyen 3–0-s vereséget szenvedtek Hollandia ellen és így végül a negyedik helyen zártak.[17]
2014-et követő időszak
[szerkesztés]2014 júliusában ismét Dungát nevezték ki szövetségi kapitánynak. Első mérkőzésén 2014. szeptember 5-én Neymar szabadrúgásgóljával 1–0-ra legyőzték Kolumbiát világbajnoki-selejtezőn. A 2015-ös Copa Américát a Peru elleni 2–1-es győzelemmel kezdték, amit a Kolumbia elleni 1–0-ás vereség követett. Venezuelát 2–1-re verték a harmadik csoportmérkőzésen. A negyeddöntőben 1–1-es döntetlent értek el Paraguayjal szemben és büntetőrúgásokkal maradtak alul 4–3 arányban. Lemaradtak a 2017-es konföderációs kupáról, ami az azt megelőző húsz évben egyszer sem fordult elő. Egy évvel később a centenáriumi Copa Américán Ecuador ellen 0–0-ás döntetlennel kezdtek. Haiti 7–1-re megverték, Peru ellen viszont kikaptak 1–0-ra és nem jutottak tovább a csoportból.
2016. június 14-én Dungát leváltották és Titét nevezték ki a helyére. A bemutatkozó mérkőzésén 3–0-ra legyőzték Ecuadort, majd azt követően Kolumbiát 2–1-re, Bolíviát 5–0-ra, Venezuelát 2–0-ra, Argentínát 3–0-ra, Perut 2–0-ra, Uruguayt 4–1 verték világbajnoki selejtezőn. A Paraguay elleni 3–0-ás győzelemmel kijutottak a 2018-as világbajnokságra, ahol az E csoportban szerepeltek. Az első csoportmérkőzésen Svájc ellen Philippe Coutinho góljával 1–0-ás előnyre tettek szert, de a vége 1–1-es döntetlen lett. Costa Ricát Coutinho és Neymar hosszabbításban szerzett góljával sikerült 2–0-ra legyőzniük. Szerbiát ugyancsak 2–0-ra verték, ezúttal Paulinho és Thiago Silva voltak a gólszerzők. A nyolcaddöntőben Neymar és Roberto Firmino találatával 2–0-ra verték Mexikót. A negyeddöntőben Belgiumtól kaptak ki 2–1-re és kiestek.
A 2019-es Copa Américának Brazília adott otthont. A csoportkörben Bolíviát 3–0-ra, Perut 5–0-ra verték, Venezuela ellen pedig 0–0-ás döntetlent játszottak. A legjobb nyolc között Paraguayt búcsúztatták büntetőkkel (4–2), az elődöntőben Argentínát győzték le 2–0-ra. A döntőben Peruval találkoztak és 3–1-re győztek. Ez volt a brazil válogatott kilencedik győzelme a Copa América történetében.
A 2021-es Copa Américát beugróként ismét Brazília rendezte meg. A csoportkör északi zónájában Venezuelát 3–0-ra, Perut 4–0-ra és Kolumbiát 2–1-re győzték le, Ecuadorral pedig 1–1-es döntetlent játszottak. A negyeddöntőben Chilét, az elődöntőben Peru búcsúztatták 1–0-ás eredménnyel. A döntőt 1–0-ra elveszítették a rivális Argentínával szemben.
A 2022-es világbajnokságon a G csoportban szerepeltek Kamerun, Svájc és Szerbia társaságában. Szerbia ellen Richarlison duplájának köszönhetően, 2–0-ás győzelemmel kezdték a tornát.[18] A Svájc elleni találkozót Casemiro góljával 1–0-ra megnyerték.[19] A harmadik csoportmérkőzésen Kamerunnal találkoztak és 1–0-ás vereséget szenvedtek.[20] A nyolcaddöntőben 4–1-re győzték le Dél-Koreát.[21] A negyeddöntőben Horvátországgal találkoztak és a rendes játékidőben nem született gól. A kétszer tizenöt perces hosszabbítás első félidejében Neymar góljával megszerezték a vezetést a brazilok, de a horvátoknak sikerült egyenlíteniük és végül büntetőrúgások döntöttek, melyben a horvátok bizonyultak jobbnak és jutottak be az elődöntőbe.[22]
Nemzetközi eredmények
[szerkesztés]- Világbajnok: 5 alkalommal (1958, 1962, 1970, 1994, 2002)
- Ezüstérmes: 2 alkalommal (1950, 1998)
- Bronzérmes: 2 alkalommal (1938, 1978)
- 4. helyezett: 2 alkalommal (1974, 2014)
- Győztes: 9 alkalommal (1919, 1922, 1949, 1989, 1997, 1999, 2004, 2007, 2019)
- Ezüstérmes: 12 alkalommal (1921, 1925, 1937, 1945, 1946, 1953, 1957, 1959, 1983, 1991, 1995, 2021)
- Olimpiai bajnok: 2 alkalommal (2016, 2020)
- Ezüstérmes: 3 alkalommal (1984, 1988, 2012)
- Bronzérmes: 2 alkalommal (1996, 2008)
- Győztes: 2 alkalommal (1952, 1956)
- Győztes: 4 alkalommal (1963, 1975, 1979, 1987)
- Győztes: 8 alkalommal 1914, 1922, 1945, 1957, 1960, 1963, 1971, 1976
- Győztes: 7 alkalommal 1931, 1932, 1947, 1950, 1967, 1968, 1976
- Győztes: 8 alkalommal 1950, 1955, 1956, 1958, 1961, 1962, 1968, 1976
- Győztes: 3 alkalommal 1956, 1960, 1976
Világbajnoki szereplés
[szerkesztés]Év | Eredmény | Hely. | M | Gy | D | V | G+ | G– |
---|---|---|---|---|---|---|---|---|
1930 | Csoportkör | 6. | 2 | 1 | 0 | 1 | 5 | 2 |
1934 | Nyolcaddöntő | 14. | 1 | 0 | 0 | 1 | 1 | 3 |
1938 | Elődöntő | 3. | 5 | 3 | 1 | 1 | 14 | 11 |
1950 | Döntő | 2. | 6 | 4 | 1 | 1 | 22 | 6 |
1954 | Negyeddöntő | 5. | 3 | 1 | 1 | 1 | 8 | 5 |
1958 | Világbajnok | 1. | 6 | 5 | 1 | 0 | 16 | 4 |
1962 | Világbajnok | 1. | 6 | 5 | 1 | 0 | 14 | 5 |
1966 | Csoportkör | 11. | 3 | 1 | 0 | 2 | 4 | 6 |
1970 | Világbajnok | 1. | 6 | 6 | 0 | 0 | 19 | 7 |
1974 | Elődöntő | 4. | 7 | 3 | 2 | 2 | 6 | 4 |
1978 | Bronzérmes | 3. | 7 | 4 | 3 | 0 | 10 | 3 |
1982 | 2. csoportkör | 5. | 5 | 4 | 0 | 1 | 15 | 6 |
1986 | Negyeddöntő | 5. | 5 | 4 | 1 | 0 | 10 | 1 |
1990 | Nyolcaddöntő | 9. | 4 | 3 | 0 | 1 | 4 | 2 |
1994 | Világbajnok | 1. | 7 | 5 | 2 | 0 | 11 | 3 |
1998 | Döntő | 2. | 7 | 4 | 1 | 2 | 14 | 10 |
2002 | Világbajnok | 1. | 7 | 7 | 0 | 0 | 18 | 4 |
2006 | Negyeddöntő | 5. | 5 | 4 | 0 | 1 | 10 | 2 |
2010 | Negyeddöntő | 6. | 5 | 3 | 1 | 1 | 9 | 4 |
2014 | Elődöntő | 4. | 7 | 3 | 2 | 2 | 11 | 14 |
2018 | Negyeddöntő | 6. | 5 | 3 | 1 | 1 | 8 | 3 |
2022 | Negyeddöntő | 7. | 5 | 3 | 1 | 1 | 8 | 3 |
Összesen | 22 alkalom | 114 | 76 | 19 | 19 | 237 | 108 |
Dél-Amerika bajnoki szereplés[szerkesztés]
|
Copa América-szereplés[szerkesztés]
|
Olimpiai szereplés[szerkesztés]
|
Konföderációs kupa szereplés[szerkesztés]
|
Mezek a válogatott története során
[szerkesztés]A brazil labdarúgó-válogatott első hivatalos meze fehér színű volt, kék gallérral. Az 1950-es labdarúgó-világbajnokság végéig a kék és a fehér alkotta a válogatott szerelésének fő színeit. Ekkor azonban hazai pályán a brazilok elveszítették a világbajnokságot és a mezt rengeteg kritika érte. a Brazil Sport-szövetség ezért engedélyezte a Correio da Manhã nevezetű újságnak, hogy egy pályázatot írjon ki az új mez megtervezésére. Feltétel volt, hogy az új meznek tartalmaznia kell a brazil zászló 4 hivatalos színét. A győztes tervet egy 19 esztendős pelotasi férfi, Aldyr Garcia Schlee készítette.
- Hazai
- Idegenbeli
2002–2004
|
Játékosok
[szerkesztés]Játékoskeret
[szerkesztés]A brazil válogatott 26 fős kerete a 2022-es Világbajnokság mérkőzéseire.[23]
A pályára lépések és gólok száma a 2022. szeptember 27-én Tunézia elleni mérkőzés után lett frissítve.
Válogatottsági rekordok
[szerkesztés]Az adatok 2022. december 9. állapotoknak felelnek meg.[24]
- A még aktív játékosok félkövérrel vannak megjelölve.
Legtöbbször pályára lépett játékosok
[szerkesztés]# | Játékos | Időszak | Vál. | Gól |
---|---|---|---|---|
1 | Cafu | 1990–2006 | 142 | 5 |
2 | Dani Alves | 2006– | 126 | 8 |
3 | Roberto Carlos | 1992–2006 | 125 | 11 |
4 | Neymar | 2010– | 124 | 77 |
5 | Thiago Silva | 2008– | 113 | 7 |
6 | Lúcio | 2000–2011 | 105 | 4 |
7 | Cláudio Taffarel | 1988–1998 | 101 | 0 |
8 | Robinho | 2003–2017 | 100 | 28 |
9 | Djalma Santos | 1952–1968 | 98 | 3 |
Ronaldo | 1994–2011 | 98 | 62 |
Legtöbb gólt szerző játékosok
[szerkesztés]# | Játékos | Időszak | Gól | Vál | Átlag |
---|---|---|---|---|---|
1 | Pelé | 1957–1971 | 77 | 92 | 0.84 |
Neymar | 2010– | 77 | 124 | 0.62 | |
3 | Ronaldo | 1994–2011 | 62 | 98 | 0.63 |
4 | Romário | 1987–2005 | 55 | 70 | 0.78 |
5 | Zico | 1976–1986 | 48 | 71 | 0.67 |
6 | Bebeto | 1985–1998 | 39 | 75 | 0.52 |
7 | Rivaldo | 1993–2003 | 35 | 74 | 0.46 |
8 | Jairzinho | 1964–1982 | 33 | 81 | 0.40 |
Ronaldinho | 1999–2013 | 33 | 97 | 0.34 | |
10 | Ademir | 1945–1953 | 32 | 39 | 0.82 |
Tostão | 1966–1972 | 32 | 54 | 0.59 |
Ismert játékosok
[szerkesztés]- Ademir
- Ademir da Guia
- Adriano
- Aldair
- Amarildo
- Bebeto
- Bellini
- Brito
- Cafu
- Careca
- Carlos Alberto
- Canhoteiro
- Carpegiani
- Taffarel
- Clodoaldo
- Coutinho
- Dario
- Dida
- Didi
- Dirceu
- Djalma Santos
- Domingos da Guia
- Dorval
- Dunga
- Éder
- Edinho
- Edmundo
- Falcão
- Félix
- Friedenreich
- Garrincha
- Gérson
- Gilmar
- Jair da Costa
- Jairzinho
- Juninho
- Júnior
- Kaká
- Leandro
- Leão
- Leonardo
- Leônidas
- Müller
- Luizinho
- Marcelo
- Márcio Santos
- Marcos
- Marinho Chagas
- Mauro Ramos
- Moacir Barbosa
- Neymar
- Nílton Santos
- Orlando
- Oscar
- Oscar
- Pelé
- Pepe
- Piazza
- Raí
- Roberto Rivellino
- Rivaldo
- Roberto Carlos
- Roberto Dinamite
- Robinho
- Romário
- Ronaldinho
- Ronaldo
- Serginho Chulapa
- Sócrates
- Toninho Cerezo
- Tostão
- Vavá
- Waldir Peres
- Zé Roberto
- Zico
- Zito
- Zizinho
Szövetségi kapitányok
[szerkesztés]- Adhemar Pimenta (1936–1938; 1942)
- Flávio Costa (1944–1950; 1955; 1956)
- Zezé Moreira (1952; 1954–1955)
- Aymoré Moreira (1953)
- Vicente Feola (1955)
- Osvaldo Brandão (1955–1956; 1957)
- Teté (1956)
- Silvio Pirilo (1957)
- Pedrinho (1957)
- Vicente Feola – 1958-as vb (1958–1959, 1960)
- Gentil Cardoso (1959)
- Oswaldo Rolla (1960)
- Aymoré Moreira – 1962-es vb (1961–1963)
- Vicente Feola (1964–1967)
- Dorival Yustrich (1968)
- João Saldanha (1969–1970)
- Mário Zagallo – 1970-es vb (1970–1974)
- Osvaldo Brandão (1975–1977)
- Cláudio Coutinho (1977–1980)
- Telê Santana (1980–1982)
- Carlos Alberto Parreira (1983)
- Edu (1983–1984)
- Evaristo de Macedo (1984–1985)
- Telê Santana (1985–1986)
- Carlos Alberto Silva (1987–1988)
- Sebastião Lazaroni (1989–1990)
- Paulo Roberto Falcão (1991)
- Carlos Alberto Parreira – 1994-es vb (1991–1994)
- Mário Zagallo (1995–1998)
- Vanderlei Luxemburgo (1998–2000)
- Émerson Leão (2000–2001)
- Luiz Felipe Scolari – 2002-es vb (2001–2002)
- Carlos Alberto Parreira (2002–2006)
- Dunga (2006–2010)
- Mano Menezes (2010–2012)
- Luiz Felipe Scolari (2012–2014)
- Dunga (2014–2016)
- Tite (2016–2022)
- Ramon Menezes (2023–) (megbízott)
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ The FIFA/Coca-Cola World Ranking. FIFA
- ↑ World Football Elo Ratings. eloratings.net
- ↑ „Vb-történelem: 1950 Brazília”, Nemzeti Sport (Hozzáférés: 2017. március 8.)
- ↑ „Labdarúgó Vb-történelem, 1950: Brazil öngyilkosság a futballpályán és a lelátón”, jochapress.hu, 2014. május 30. (Hozzáférés: 2017. március 8.)
- ↑ „1950 – A vébék legnagyobb pofára esése”, VS.hu, 2014. május 14.. [2017. március 9-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2017. március 8.)
- ↑ „1950: kétszázezer brazil néma csendben”, Index.hu, 2010. május 19. (Hozzáférés: 2017. március 8.)
- ↑ „Maicon „alapvonalas” gólja törte fel a koreai reteszt”, Nemzeti Sport, 2010. június 15. (Hozzáférés: 2017. március 9.)
- ↑ a b c „Brazília eltiporta az „elefántokat”, továbbjutott”, Nemzeti Sport, 2010. június 20. (Hozzáférés: 2017. március 9.)
- ↑ „Portugália nem bírt Brazíliával, de továbbjutott”, Nemzeti Sport, 2010. június 25. (Hozzáférés: 2017. március 9.)
- ↑ „Tik-tak, lejárt a tiki-taka ideje? Brazil hármas a spanyoloknak”, Nemzeti Sport, 2013. június 30. (Hozzáférés: 2017. március 9.)
- ↑ „Hazai pálya Brazíliának, a horvátok kipipálva”, Nemzeti Sport, 2014. június 12. (Hozzáférés: 2017. március 9.)
- ↑ „Mexikó ismét jól játszotta a brazilizmus szerepét”, Nemzeti Sport, 2014. június 17. (Hozzáférés: 2017. március 9.)
- ↑ „Neymar megint berámolt kettőt, Brazília csoportelső”, Nemzeti Sport, 2014. június 23. (Hozzáférés: 2017. március 9.)
- ↑ „Nem sokon múlt a Chilei csoda, Brazília tizenegyesekkel a negyeddöntőben!”, Nemzeti Sport, 2014. június 28. (Hozzáférés: 2017. március 9.)
- ↑ „Brazília a négy között, de Neymar hordágyon távozott”, Nemzeti Sport, 2014. július 4. (Hozzáférés: 2017. március 9.)
- ↑ „Sele K. O.: 1-7-ig tartott a brazil szenvedés a németek ellen”, Nemzeti Sport, 2014. július 8. (Hozzáférés: 2017. március 9.)
- ↑ „A hollandoké a bronz, Brazília érem nélkül maradt”, Nemzeti Sport, 2014. július 12. (Hozzáférés: 2017. március 9.)
- ↑ „Aranyesélyeshez méltó játékkal, győzelemmel és csodagóllal mutatkozott be Brazília”, nemzetisport.hu, 2022. november 24. (Hozzáférés: 2022. december 2.)
- ↑ „Casemiro bombagólja döntött Svájc ellen, Brazília továbbjutott a csoportból”, nemzetisport.hu, 2022. november 28. (Hozzáférés: 2022. december 2.)
- ↑ „Történelmi (és gyönyörű) gól a 92. percben: Kamerun legyőzte Brazíliát!”, nemzetisport.hu, 2022. december 2. (Hozzáférés: 2022. december 7.)
- ↑ „Dél-Koreának esélye sem volt, Brazília kiütéssel jutott a negyeddöntőbe”, nemzetisport.hu, 2022. december 5. (Hozzáférés: 2022. december 7.)
- ↑ „Hihetetlen dráma, Horvátország 11-esekkel legyőzte Brazíliát!”, nemzetisport.hu, 2022. december 9. (Hozzáférés: 2022. december 12.)
- ↑ nemzetisport.hu: Vb 2022: Firmino kimaradt, Jesus és Dani Alves bekerült, itt a braz (magyar nyelven). NSO.hu, 2022. november 7. (Hozzáférés: 2022. november 7.)
- ↑ „Brazil - Record International Players”, rsssf.org, 2022. december 9. (Hozzáférés: 2022. december 12.)
További információk
[szerkesztés]- A Brazil labdarúgó-szövetség hivatalos honlapja (portugál nyelven). Confederação Brasileira de Futebol (CBF)
- Brazília a FIFA honlapján. FIFA. [2018. október 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. március 8.)
- Brazília a CONMEBOL honlapján. CONMEBOL
- Brazília eredményei az RSSSF honlapján. RSSSF. [2014. március 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. március 8.)
- Brazília - válogatottsági rekordok az RSSSF honlapján. RSSSF. (Hozzáférés: 2017. március 8.)
- Brazília a vb-ken. V-brazil.com. [2006. június 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. június 2.)
- Labdarúgás Brazíliában (angol nyelven). brazilian-football.com
- Sambafoot (angol, spanyol, francia, portugál nyelven). Sambafoot.com
- Ardai Aladár: A brazil futball-titok nyomában. Riportkönyv; Sport, Bp., 1965 (Népsport kiskönyvtár)
- Dénes Tamás: Brazil futballszamba; közrem. Dénes András munkája; Trió Budapest, Bp., 1994
- Dénes Tamás: Nagy brazil futballkönyv; Aréna 2000, Bp., 2002
- Marcelo Leme de Arruda–Nagy Zoltán: Brazília futballtörténete; szerk. Nagy Zoltán; Stadion, Balatonalmádi, 2002 (Stadion Hungary issue)
- José Thadeu Goncalves: A brazil futball alapelvei; közrem. Julio Mazzei; ZETE Bt., Balatonlelle, 2004
- Jerome Bureau: Brazilok, a futball varázslói. Friedenreich, Leonidas, Ademir, Didi, Gilmar, Garrincha, Amarildo, Pelé, Tostao, Zico, Sócrates, Romário, Ronaldo, Ronaldinho; ford. Kormanik Zsolt; Aréna 2000, Bp., 2006
- Hegyi Iván: Bomba szamba. Ötcsillagos brazil futball; Népszabadság Könyvek, Bp., 2008
Források
[szerkesztés]- Futball Enciklopédia – Carlton Books Ltd. 1998 ISBN 963-8380-88-8