A Chelsea Football Club, röviden Chelsea FC profi angol labdarúgóklub, melynek székhelye Nyugat-Londonban, Fulhamben található. 1905-ben alapították, jelenleg az FA Premier League-ben szerepel. A klub hazai mérkőzéseit alapítása óta a Stamford Bridge-en játssza, mely 41 837 férőhelyes.
A Chelsea első nagy sikerét 1955-ben érte el, amikor megnyerte a bajnokságot. A gárda összességében hatszoros angol bajnok, nyolcszoros FA-kupa, négyszeres Angol Ligakupa és szintén négyszeres FA Community Shield győztes. Európai szinten kétszeres Kupagyőztesek Európa-kupája és Európa-liga-győztes, illetve az első és eddig egyetlen londoni klub, amely megnyerte a Bajnokok Ligáját.[1][2]
A klub hagyományos mezszíne a kék felső és alsó, valamint a fehér sportszár. A klub címere az évek során sokszor megváltozott, a jelenlegiben egy pálcát tartó kék címeroroszlán látható.
2012-ben a Forbes magazin szerint a Chelsea a hetedik legértékesebb klub volt a világon.[3][4]
1904-ben Gus Mears megszerezte a Stamford Bridge atlétikai stadiont, azonban ő futballpályaként szerette volna használni. Bérlését Fulham közelében elutasították, így Mears úgy döntött, saját klubot alapít, mely használni fogja majd a stadiont. Mivel már létezett egy Fulham nevű klub, olyan nevek kerültek szóba, mint Kensington FC, Stamford Bridge FC és London FC. Végül Chelsea néven alakult meg a gárda 1905. március 10-én a Felkelő nap pubban (napjainkban A Hentes Kampója), mely a Fulham Road bejáratával szemben található meg, és elindulhatott a másodosztályban.[5][6]
A klub a második szezonjában már feljutott az első osztályba. 1915-ben bejutottak az FA-kupa döntőjébe, ott azonban a Sheffield United csapatától vereséget szenvedtek az Old Traffordon.1920-ban harmadikak lettek a bajnokságban, legjobb helyezésüket eddig elérve.[7] A Chelsea ezek után nagy szurkolói tömegeket és híres játékosokat vonzott a sikerek láttán, azonban a két világháború között nem tudott a csapat trófeát nyerni.[8][9]
A háború után a korábban az Arsenalban játszó Ted Drake lett a Chelsea edzője 1952-ben. Az ő edzősködése idején javultak a fiatalok edzései, a stadiont újjáépítették, így nagyobb nézőszámban látogathattak ki meccsekre. Végül az 1954-1955-ös szezonban Drake győzelemre vezette csapatát, így a Chelsea elkönyvelhette első bajnoki győzelmét. A következő szezonban az UEFA, az Európai Labdarúgó-szövetség létrehozta a legjobb bajnokcsapatnak járó trófeát, a BEK-et (napjainkban Bajnokok Ligája), azonban az angol vezetőség a klub indulását teljesen ellenezte, így nem indultak el az európai porondon.[10] A Chelseat ezek után sikertelen éra jellemezte, a következő szezonban a táblázat közepén végeztek a bajnokságban. 1961-ben Drake lemondott, helyére a klub korábbi játékosmenedzsere, Tommy Docherty lépett.
A Chelsea teljesítménye a bajnokságban 1905-től napjainkig.
Docherty teljesen más csapatot rakott össze, az ő időszakát sikerek jellemezték, az 1964-65-ös szezonban megnyerték a bajnokságot, illetve bejutottak az FA-kupa és a Ligakupa döntőjébe, ott azonban elmaradt a győzelem.[11] Három szezont követően a kupaküzdelmek során az elődöntőig meneteltek, ezt követően Docherty utódja Dave Sexton lett. Az ő edzősködése során a gárda elhódította az FA-kupát, miután fő riválisát a Leeds Unitedet 2-1-re legyőzte a döntőben. Ezt követően megnyerrték aKEK kiírását is, a Real Madrid csapata ellen Athénban.
Az 1970-es és 1980-as éveket válságos évtizedek jellemezték. A klub nem tudta miből fenntartani a stadionját, a kiemelkedő játékosokat ezért eladták, ezt követően a csapat kiesett a másodosztályba.[12] További problémákat okoztak a szurkolók lázadásai.[13]1982-ben szerencsés fordulat következett be, Ken Bates ugyanis potom 1 fontért vásárolta meg a klubot, a stadiont ingatlanfejlesztőknek eladta, felmerült, hogy végleg elveszítik otthonukat a klub játékosai.[14] A csapat ezután kiesett a harmadosztályba is, azonban 1983-ban a klub igazgatója, John Neal meggyőző csapatot rakott össze. A gárdának sikerült feljutnia a másodosztályba ebben a szezonban, majd az első osztályba ismét feljutottak, miután diadalmaskodtak az 1988-1989-es szezonban.
A későbbiekben Bates, a tulajdonos, úgy döntött, alkut köt azokkal a bankokkal, akik az ingatlan fejlesztőt képviselik, így felvásárolhatja a stadiont.[15] Azonban nem járt sikerrel, a tőzsdén ugyanis csődbe vitte a csapatot. A Chelsea meggyőzően teljesített az első osztályban, bár a bajnokságot nem nyerte meg, többek között bejutott az 1994-es FA-kupa döntőjébe. Ezután a klub menedzsere a csapat korábbi híres labdarúgója, Ruud Gullit lett 1996-ban. Céljának azt tűzte ki, hogy a gárda nemzetközi szinten is érjen el sikereket. Később célja valóra vált, 1998-ban ugyanis a csapat bejutott a KEK döntőjébe, és meg is nyerte azt a VfB Stuttgart ellen. Korábban, 1997-ben Gianluca Vialli edzősködése vezetésével a klub megnyerte az FA-kupát, majd először indulhatott el a Bajnokok Ligájában az 1999-2000-es szezonban. Ezt követően Viallit Claudio Ranieri javára kirúgták, így a Chelsea az ő menedzselése során jutott be a 2002-es FA kupa döntőjébe, illetve 2002-2003-as Bajnokok Ligájába.
2003 júniusában Bates eladta a klubot az orosz milliárdosnak, Roman Abramovicsnak, aki 140 millió fontért vásárolta meg tőle a csapatot.[16] A tulajdonos 100 millió fontot költött új játékosokra, azonban Ranieri nem tudott velük nyerni egyetlen trófeát sem, így őt kirúgták, helyére a portugál José Mourinho került.[17][18] Mourinho az újonnan összerakott csapattal megnyerte az angol bajnokságot 1955-öt követően kétszer (2004–2005,2006–2007)[19] az FA-kupát 2007-ben, és a klub további két Ligakupa győzelemmel gazdagodott (2005, 2007).
2009-ben Guus Hiddinket nevezték ki a menedzsernek, aki FA-kupa-győzelemre vezette a Chelseat, őt Carlo Ancelotti követte, aki duplázott: a csapat megnyerte a bajnokságot és az Fa-kupát is.
2011 júniusában Ancelottit kirúgták, őt követte André Villas-Boas, akit a szezon végén elbocsátottak a csapattól.
A Chelseat Roberto Di Matteo vette át, aki elérte a csapattal az első Bajnokok Ligája győzelmet, és FA-kupát nyert.
2013-ban Rafael Benítezt nevezték ki ideiglenesen a klub élére.A spanyol mester irányításával Európa-ligát nyertek.A döntőben : Chelsea-Benfica 3-1.2013 nyarán José Mourinho visszatért a kispadra.Második edzői regnálása alatt a 2014-15-ös szezonban Carling Cupot és bajnokságot nyertek a kékek. A 2015-16-os szezont azonban nagyon rosszul kezdték, a bajnokság fél távjánál csupán a 16. helyen álltak. Mourinhonak mennie kellett, utódja a szezon végéig Guus Hiddink lett. Hiddink helyét Antonio Conte vette át, akivel angol bajnok lett a csapat. Ennek ellenére az olasz edző távozott pozíciójáról. A Chelsea következő menedzserei Maurizio Sarri és Frank Lampard voltak, akik nem tudták visszavezetni a Chelsea-t a legjobbak közé. Lampard kirúgását követően Thomas Tuchel lett a klub edzője, aki Bajnokok Ligája sikerre vezette csapatát.
2021 áprilisában az csapat egyike volt azon 12 klubnak, amely megegyezett az Európai Szuperliga megalapításában,[21] amelyből három nap után kilépett a csapat.[22]
A klub stadionja a Stamford Bridge, ahol a Chelsea a megalapítás óta játssza hazai mérkőzéseit. Hivatalosan 1877. április 28-án nyitották meg, az ezt követő 28 év során pedig a London Athletics Club atlétikai versenyeinek szolgált otthonul. 1904-ben Gus és J T Mears megvásárolták, hogy futballpályává alakítsák át a Bridge-et, melyet aztán Archibald Leitch tervezett meg. A stadiont felajánlották a Fulham FC-nek, a visszautasítás azonban arra ösztönözte a tulajdonosokat, hogy saját klubot alapítsanak. Így született meg a Chelsea.
A Stamford Bridge belülről
A harmincas években megépült a déli oldalon a lelátó, ami később a Shed End nevet kapta. A klub története során ez vált a leghangosabb szurkolók törzshelyévé, főként a hatvanas és a hetvenes évektől kezdve. Ebben az időben döntöttek úgy a tulajdonosok, hogy az egész stadiont modernizálják. Az állóhelyeket meg akarták szüntetni és összesen 50 000 férőhelyes lelátókat szerettek volna kialakítani.[23] A munkálatokat az East Stand-en kezdték, a költségek azonban akkorák voltak, hogy az építkezéseket le kellett állítani, a Chelsea ugyanis csődközeli helyzetbe került.
Egészen a kilencvenes évek közepéig kellett várni a folytatásra. Ken Batesnek köszönhetően ekkorra már normalizálódott a klub pénzügyi helyzete. A felújítások ismét megkezdődtek, az északi, a nyugati és a déli oldalon a lelátókat átalakították, az állóhelyeket ülőhelyekre cserélve; a Stamford Bridge 2001-re teljesen elkészült. Ma 42 055 férőhelyes és Európa egyik legkorszerűbb stadionja.
A klub megalakulása óta ötféle címert használt, bár mindegyik keresztülment kisebb változtatásokon. 1905-ben a legelső címeren egy Chelsea nyugdíjas (Chelsea pensioner) volt látható, amiről a csapat az egyik becenevét is kapta: Pensioners, vagyis Nyugdíjasok. Habár sosem jelent meg a mezeken (viszont a programfüzeteken igen), a címert fél évszázadig használták, egészen 1952-ig. Mikor Ted Drake 1952-ben menedzser lett, átformálta a klub imidzsét; eltávolíttatta a régi címert a programfüzetekből, mivel egy teljesen újat szeretett volna bevezetni. Amíg az új címer kész nem lett, a csapat egy átmeneti címert használt: a pajzs alakú kék címerben a C.FC betűk voltak láthatóak. Ez csupán egy évig volt használatban. Drake új címerében egy hátranéző, álló kék oroszlán volt, és egy pálcát tartott, körülötte vörös rózsák és focilabdák voltak. Az oroszlán gróf Cadogan címeréből való, aki akkor a klub elnöke volt, a pálca a Westminsteri apátságra utal, a rózsák pedig Anglia nemzeti szimbólumai.[24] Ez volt az első címer, ami már a mezeken is megjelent.
A klub újra csak 1986-ban váltott címert, mikor új tulajdonosa lett a Chelsea-nek. Az új címerben megmaradt az oroszlán, viszont ez már sokkal egyszerűbb, természethűbb minta volt, mint az előző, és kék helyett sárga volt, de előfordult piros változatban is. Körülötte a korábbi változathoz hasonlóan a C.FC betűk voltak olvashatóak. A címer használatos volt kék címerpajzsban és anélkül is.
A 2005–06-os szezonban ünnepelte a klub fennállásának századik évfordulóját, ennek tiszteletére ismét új címert vezettek be, amiben visszatértek a Ted Drake által terveztetett címer elemei, a kék pálcatartó oroszlán és a körülötte levő rózsák, labdák, amik a szezon végén aranyszínűről ismét vörösre változtak.[25]
A csapat mindig kék mezt viselt, habár kezdetben a jelenleginél világosabb árnyalatúbbat, és a maival ellentétben fehér nadrágot és sötétkék zoknit. A világoskék színt a klub akkori elnökének, Earl Cadogan-nak a lovaglóruhájáról vették át. A világoskék mez nem volt hosszú életű, 1912 körül felváltotta a királykék változat.
Mikor Tommy Docherty az 1960-as évek elején menedzser lett, ismét megváltoztatta a mezt: a nadrágot kékre, a sportszárt fehérre cserélte. Szerinte ezek a színek egyedülkállóvá tették a csapatot, mivel egy nagy klub sem használta ezt a színösszeállítást. Ezt a felszerelést először az 1964–65-ös szezonban viselték.
Idegenbeli mez 2007–08-ban
A Chelsea hagyományos idegenbeli színei a sárga és a fehér kék szegéllyel, de mint a legtöbb csapatnál, náluk is voltak kivételek. Az első idegenbeli mez fekete-fehér csíkos volt, de egy mérkőzésen, az 1966-os FA-kupa elődöntőn az olasz Internazionale csapatához hasonlóan kék-fekete csíkos mezt viseltek. A hatvanas években, állítólag a magyar futball előtt tisztelegve, piros felsőben, fehér nadrágban, és zöld sportszárban is játszottak.[forrás?] Voltak azonban mentazöld (az 1980-as években), piros-fehér kockás (az 1990-es évek elején), valamint szürke-narancssárga (az 1990-es évek közepén) idegenbeli mezek is.[26] A 2007–08-as szezonban neonzöld, fekete csíkokkal ellátott idegenbeli mezt használtak.[27] Az Adidas három csíkja fekete, ami végigfut a mez ujján. A nadrág fekete, ugyanúgy, mint a sportszár, viszont néhány mérkőzésen ezek is neonzöld színűek. A csapat címerének háttere ezen a mezen neonzöld, az oroszlán és a kerete pedig fekete a hagyományos kék, fehér, piros és arany színek helyett. A 2006–07-es szezonban harmadik mezt is készíttettek, ami teljesen fehér, kék és fekete szegéllyel.
A Chelsea mezeit 2006-tól az Adidas készíti, a korábbi mezgyártójuk az Umbro volt. Az első mezszponzoruk a Gulf Air volt az 1983–84-es szezonban, majd a Grange Farms, a Bai Lin majd az olasz Simod volt a szponzor, mielőtt a számítógépgyártó Commodore International-lel írtak alá hosszútávú szerződést 1989-ben. A Commodore után 1995–1997-ig a Coors, 1997–2001-ig az Autoglass, és 2001–2005-ig az Emirates Airline szponzorálta a Chelsea-t. 2005-2015-ig a Samsung volt a mezek támogatója. A jelenlegi mezszponzoruk a Yokohama.
A Chelsea FC eddig összesen kilenc alkalommal lépett pályára magyar csapat ellen, barátságos mérkőzéseken, illetve Európa Liga találkozókon. 1906 májusában Európában túrázott a frissen megalakult Chelsea FC, és három mérkőzést Budapesten játszottak. A BTC ellen 4-0-ra, a MAC ellen 6-0-ra, míg az FTC ellen 3-1-re nyertek[36] az angolok. 1954 decemberében látogatott a Stamford Bridge-re az akkor épp "Vörös Lobogónak" hívott, válogatott klasszisokkal felálló MTK. A meccs 2-2-es döntetlent hozott, a gólokat Stubbs, Bentley, illetve Hidegkuti Nándor és Palotás szerezték. 1963-ban még kétszer megmérkőzött egymással a két kék csapat. 1963. augusztus 14-én, a Népstadionban, 30 000 néző előtt 3-1-re nyertek a londoniak. Mulholland gólját Nagy egyenlítette ki, majd Danszky öngóljával és Tambling góljával alakult ki a végeredmény. 1963. december 11-én még egyszer megmérkőzött egymással a két kék csapat. A 6.037 néző előtt lejátszott meccsen 2-0-s Chelsea győzelem született, a gólokat Mortimore és Venables szerezték.[37]
2014. augusztus 10-én a Fradi ellen léptek pályára, Budapesten az újonnan megépült Groupama Aréna nyitómeccsén. A mérkőzés végeredménye 1:2 lett, a Fradiból Gera Zoltán, a Chelsea-ből Ramires, majd Fabregas talált a hálóba.
Legutóbb a 2018-2019-es Európa Liga kiírásának "L" jelzésű csoportjában találták magukat szembe magyar csapattal. Hazai pályán a Mol Vidi FC ellen 1:0-ás győzelmet arattak, majd idegenben a Groupama Arénában 2-2-es döntetlenre végeztek a csapatok.[38][39]
A Chelsea FC felnőtt csapatában magyar játékos eddig még nem szerepelt.
A magyar NB1-ben két olyan játékos szerepel(t), aki a Chelsea FC játékosa is volt: a Győri ETO grúz válogatott légiósa, Rati Alekszidze, illetve a Videoton FC portugálja, Filipe Oliveira. Aleksidze 2000–2002 között volt a Chelsea felnőtt keretének tagja, ez idő alatt 3 meccsen lépett pályára, mindháromszor csereként. Gólt nem szerzett. Oliveira 2002-2006 között volt Chelsea kerettag, de csak 5 meccsen lépett pályára.
A Chelsea egykori holland edzője, Henk ten Cate (a 2007/2008-as szezonban Avram Grant segítőjeként dolgozott a Chelsea-nél) karrierje korábbi időszakában, az 1999/2000-es szezonban az MTK vezetőedzője volt.
A kékek himnusza a "Blue Is The Colour" kezdetű dal, amit 1972-ben írtak meg a Ligakupa döntőre. Ugyanebben az évben már az angol kislemezlista 5. helyén is állt.
A szövege:
Blue Is The Colour…
Blue is the colour, football is the game
We're all together and winning is our aim
So cheer us on through the sun and rain
Cos Chelsea, Chelsea is our name.
Here at the Bridge, whether rain or fine
We can shine all the time
Home or away, come and see us play
You're welcome any day.
Blue is the colour, football is the game
We're all together and winning is our aim
So cheer us on through the sun and rain
Cos Chelsea, Chelsea is our name.
Come to the Shed and we'll welcome you
Wear your blue and see us through
Sing loud and clear until the game is done
Sing Chelsea everyone
Blue is the colour, football is the game
We're all together and winning is our aim
So cheer us on through the sun and rain
Cos Chelsea, Chelsea is our name.
Blue is the colour, football is the game
We're all together and winning is our aim
So cheer us on through the sun and rain
Cos Chelsea, Chelsea is our name.
Frank Lampard lőtte a legtöbb gólt a Chelsea mezében.
A Chelsea-ben a legtöbb mérkőzést egy korábbi csapatkapitány, Ron Harris játszotta, aki 795 mérkőzésen lépett pályára a csapatban 1961 és 1980 között. Ezt a rekordot a közeljövőben senki sem dönti meg: Harris-t Frank Lampard követi 380 mérkőzéssel.[43] A Chelsea kapusai közt Peter Bonetti játszott a legtöbb mérkőzésen: 729-en 1959 és 1979 között. A francia Marcel Desailly a csapat legtöbb válogatottsággal rendelkező játékosa: 116-szor lépett fel a francia válogatottban.
Frank Lampard a csapat gólkirálya, 2001-től kezdődően 203 gólt szerzett. A rekordot megtörő 203. gólját a 2012-13-as Aston Villa elleni 2-1-es Lampard duplájával megnyert bajnoki mérkőzésen szerezte. Ezzel letaszította a trónról Bobby Tambling-et aki 1970 óta 202 góllal tartotta a legtöbb gólt szerzett játékos címét a Chelsea-ben. További hét játékos szerzett több mint 100 gólt: Bobby Tambling (1959-1970), George Hilsdon (1906–12), George Mills (1929–39), Roy Bentley (1948–56), Jimmy Greaves (1957–61), Peter Osgood (1964–74 és 1978–79) és Kerry Dixon (1983–92). Dixon az egyetlen játékos a klub eddigi történetében 193 góllal, aki Tambling rekordjához közel járt. Greaves tartja a rekordot az egy szezonban elért gólok számában: az 1960-61-es idényben 43 gólt szerzett. Lampard a klub jelenlegi gólkirálya.[43]
A Chelsea legnagyobb hazai nézőszáma hivatalosan 82 905 volt, 1935. október 12-én az Arsenal ellen az elsőosztályban. Ennek ellenére a Gyinamo Moszkva elleni barátságos mérkőzés felbecsült nézőszáma 1945. november 13-án 100 000 felett volt.[44] Ez a rekord a jövőben várhatóan nem fog megdőlni: a stadion jelenleg 42 055 fő befogadására képes.
A Chelsea számos rekordot tart Angliában és Európában egyaránt. A bajnokságban ők szerezték a legtöbb pontot egy szezonban (95-öt), ők kapták a legkevesebb gólt egy szezonban (5-öt), 15 egymás utáni mérkőzésen nem kaptak gólt, 30 mérkőzést nyertek meg egy szezonban, és ők tartják a legtöbb kapott gól nélküli mérkőzés rekordját is egy szezonban (28 mérkőzés); mindezt a 2004-05-ös idényben sikerült elérniük.[45]2010-ben újabb rekordot döntött a csapat, egy szezonon belül szerzett 103 góljával.
A csapat 21–0-s összesítésű győzelme a Jeunesse Hautcharage ellen a Kupagyőztesek Európa-kupája1971–72-es kiírásában rekord az európai kupaporondon.[46]Roberto di Matteo szerezte az FA-kupa történetének 2. leggyorsabb gólját egy Middlesbrough elleni döntőben a Wembley-ben 1997-ben: a 42 másodpercben szerzett gólt, a Chelsea 2–0-ra nyerte meg a döntőt. Ezt Louis Saha döntötte meg a 2009-es sorozat döntőjében, épp a Chelsea ellen.[47] Az angol élvonalban a Chelsea tartja a hazai pályán leghosszabb idejű veretlenségi sorozat rekordját. A korábbi csúcstartó a Liverpool volt 63 mérkőzéssel (1978–1980), ezt a rekordot 2007. augusztus 12-én döntötték meg.[48] Veretlenségi sorozatuk 2008. október 26-án ért véget, mikor a Liverpooltól szenvedtek 1–0-s vereséget a Bridge-en.[49]
A Chelsea volt az első angol klub (az Arsenallal együtt), akik számozott mezben játszottak (először 1928. augusztus 25-én a Swansea Town ellen).[50] Ők voltak az elsők Angliában, akik repülőgéppel utaztak egy idegenbeli mérkőzésre, mikor 1957. április 19-én a Newcastle United otthonába látogattak; valamint az első élvonalbeli csapat, akik vasárnap játszottak mérkőzést, mikor a Stoke City-vel játszottak 1974. január 27-én. 1999. december 26-án addig egyedüli csapatként egy teljesen külföldi játékosokból álló kerettel játszottak a Premier League-ben a Southampton ellen.[51]2007. május 19-én első csapatként az új Wembley stadionban megnyerték az FA-kupát; ők voltak azok is, akik a régi Wembley-ben nyerték meg ezt a kupát.[52]
Az angol rekord négy és fél évre nyúlik vissza. Az utolsó vereséget a Stamford Bridge-en 2004. február 21-én szenvedte el a csapat, mikor az Arsenal tudta őket legyőzni 2–1-re. A sorozatot a Liverpool törte meg 2008. október 26-án egy 1–0-s győzelemmel. A 86 hazai mérkőzésből 62 győzelem, 24 döntetlen. Összesen 175 hazai gól született ezeken a mérkőzéseken, a vendég csapatok 44-et szereztek. A sorozat első gólját Eiður Guðjohnsen lőtte, az utolsót Nicolas Anelka. Négy menedzser ült a rekord során a kispadon: Claudio Ranieri (6 mérkőzés), Ávrám Grant (16 mérkőzés), José Mourinho (60 mérkőzés) és Luiz Felipe Scolari (4 mérkőzés). A legnagyobb győzelem 6–0 volt a Manchester City ellen 2007-ben, a Derby County együttesének is 6 gólt lőtt a csapat ugyanebben az évben. Öt gólt szereztek két alkalommal, négyet 12-szer.[53]
Az alábbi táblázatban azok a játékosok szerepelnek, akik 300-nál több mérkőzésen játszottak a Chelsea-ben. A lista a tétmérkőzéseket és a csereként játszott mérkőzéseket tartalmazza. A félkövérrel írt játékosok ma is a csapat tagjai. Frissítve 2014. július 25-én.
↑Mitchell, Kevin. „Something old, new and Blue”, The Observer, 2007. május 20.. [2007. augusztus 28-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2007. május 20.)
Ingledew, John. And Now Are You Going to Believe Us: Twenty-five Years Behind the Scenes at Chelsea FC. John Blake Publishing Ltd (2006). ISBN 1-84454-247-5
Matthews, Tony. Who's Who of Chelsea. Mainstream Publishing (2005). ISBN 1-84596-010-6
Mears, Brian. Chelsea: A 100-year History. Mainstream Sport (2004). ISBN 1-84018-823-5
Enzo Maresca
Todd Boehly
Bajnok
BL
UEFA-szuperkupa
KEK
2024–2025-ös szezon
Enzo Maresca
Willy Caballero
Claude Makélélé
Kyle Macaulay
SL Benfica
RB Leipzig
.svg){kind=small}
PSV Eindhoven
IF Brommapojkarna
Galatasaray SK
.svg){kind=small}
John Tait Robertson
Leslie Knighton
Danny Blanchflower
Ruud Gullit
Gianluca Vialli
José Mourinho
Avram Grant
Luiz Felipe Scolari
Rafael Benítez
Thomas Tuchel
Mauricio Pochettino.svg){kind=small}
FRA
