Ugrás a tartalomhoz

Real Madrid CF

Hivatkozások szerkesztése
Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk a Real Madrid labdarúgócsapatáról szól. Hasonló címmel lásd még: Real Madrid Baloncesto.
Real Madrid
A Real Madrid címere
A Real Madrid címere
Csapatadatok
Teljes csapatnévReal Madrid Club de Fútbol[1]
BecenévLos Blancos/ „Merengués” (Habfehérek)
Los Galácticos (Galaktikusok)[2]
Királyi Gárda, Királyi Klub, „Blancók”
SzékhelyMadrid, Spanyolország
Alapítva1902. március 6. (122 éves) (Madrid Football Club néven)[3]
Klubszínekfehér, lila
StadionEstadio Santiago Bernabéu
VezetőedzőOlaszország Carlo Ancelotti[4]
ElnökSpanyolország Florentino Pérez[5]
BajnokságPrimera División
Nemzeti sikerek
Spanyol Bajnok36 alkalommal
Spanyol Kupagyőztes20 alkalommal
Spanyol Szuperkupa-győztes13 alkalommal
Nemzetközi sikerek
BL15 alkalommal
UEFA-kupa2 alkalommal
Interkontinentális kupa3 alkalommal
UEFA-szuperkupa4 alkalommal
Statisztika
Legtöbb mérkőzésSpanyol Raúl (741)*
Legtöbb gólPortugál Cristiano Ronaldo (450)*
* Hivatalos mérkőzésen való legtöbb részvétel és legtöbb szerzett gólok száma
Csapatmezek
Hazai
Idegenbeli
Jelenlegi szezon
2024–2025-ös szezon
Hivatalos honlap
Real Madrid honlapja
A Wikimédia Commons tartalmaz Real Madrid témájú médiaállományokat.

A Real Madrid Club de Fútbol, rövidítve Real Madrid CF (a sajtóban legtöbbször egyszerűen Real Madrid vagy a Galaktikusok) spanyol labdarúgóklub. 1902-es megalapítása óta a spanyol élvonal tagja, még sosem esett ki.

36 bajnoki címével és 20 kupagyőzelmével a legeredményesebb spanyol csapat, emellett 15 alkalommal nyerték meg a Bajnokok Ligáját (BEK-et is beleszámítva), ami szintén rekord.[6][7][8] A csapat kétszer az UEFA-kupát is elhódította, így az összes európai kupagyőzelmek tekintetében is az első helyen áll (15 BL, 2 UEFA-kupa).[9]

Hazai mérkőzéseit a 81 044 néző befogadására alkalmas Santiago Bernabéu stadionban játssza. Eredeti mezszíne tiszta fehér, és 1947 óta otthoni mérkőzéseit mindig fehér szerelésben játssza.

A Real Madrid több spanyol labdarúgócsapattal rivalizál évtizedek óta, ezek például a szintén madridi Atlético vagy az FC Barcelona. Az Atlético elleni mérkőzéseket El Derbi Madrileñónak, a Barcelona elleni találkozókat pedig El Clásicónak nevezik Spanyolországban. Ezeket a szokottnál is nagyobb érdeklődés kíséri. Előbbi csapattal osztálykülönbségekre, míg utóbbival politikai ellentétre vezethető vissza a rivalizálás.

A Forbes magazin 2019-es kimutatása szerint a Real a világ legnagyobb és legdrágább, valamint a második legnagyobb bevétellel gazdálkodó klubja, költségvetése mintegy 840 millió euró, a klub összértéke pedig több, mint négymilliárd euró.2000. december 23-án a FIFA a 20. század legjobb csapata címet adományozta a királyi gárdának.[10]

A Real Madrid alapító tagja volt a FIFA-nak és az azóta már megszűnt G-14-nek, amely Európa 14 (2002-től 18) legbefolyásosabb labdarúgóklubját foglalta magában.[11] A Real a G-14 helyébe lépett Európai Klubszövetségben is alapító tag.[12]

Története

[szerkesztés]

A labdarúgás Madridba az Institución Libre de Enseñanza egyetem tanárai és diákjai által jutott el, akik közül többen Nagy-Britanniában (Oxford és Cambridge) tanultak, így megismerkedhettek a játék alapjaival. Ők alapították meg 1897-ben az első madridi labdarúgóklubot, a Footbal Club Sky-t. Ez a klub 1900-ban kettévált, a New Foot-Ball de Madrid és a Club Español de Madrid léptek a Footbal Club Sky helyébe. Utóbbi klubból 1902. március 30-án jött létre a Madrid Football Club, a Real Madrid közvetlen elődje.[13] Mindössze három évvel alapítása után a Madrid FC megnyerte első rangosabb serlegét, miután legyőzte az Athletic Bilbaót a spanyol kupa döntőjében. Ezután még háromszor egymás után sikerült a kupát elhódítaniuk.[14]

A csapat 1912-ig csak kisebb pályákon játszott, ekkor költöztek első nagyobb stadionjukba, a Campo de O’Donnell-be.[15] 1920-ban, XIII. Alfonz király a Real (királyi) jelzőt adományozta a klubnak, így a hivatalos neve Real Madrid CF lett.[16]

1929-ben, a spanyol labdarúgó-bajnokság első szezonjában a Real Madrid egészen a szezon utolsó mérkőzéséig az első helyen állt, ám mivel az utolsó fordulóban vereséget szenvedett az Athletic Bilbao vendégeként, a bajnoki címet végül az FC Barcelona nyerte, a Real pedig a második helyen végzett, mindössze 1 ponttal a katalán csapat mögött.[17] A Real első bajnoki címét az 1931–32-es szezonban szerezte. A következő szezonban ismét az első helyen végeztek, az Athletic Bilbao után a második duplázó csapat lett az országban a Madrid.[18]

A klub elnöke 1945-ben a klub korábbi játékosa, majd edzője, valamint stadionjának későbbi névadója, Santiago Bernabéu Yeste lett.[19][20] Elnöksége alatt felújították a Santiago Bernabéu stadiont (ekkor még Estadio Chamartín) és a klub korábbi edzőkomplexumát, a Ciudad Deportivát is. Az 50-es évek elején kialakította a klub mai arculatát, miszerint főleg külföldi világklasszis játékosokra építi csapatát. 1955-ben a L’Équipe újságírója, Gabriel Hanot ötletéből, Sebes Gusztáv segítségével, Bernabéu megalapította a BEK-et, amely ma Bajnokok Ligája néven ismert.[21] Az újonnan alakult sorozatban a Real Madrid sokáig egyeduralkodó volt, ugyanis 1956 és 1960 között megnyerte zsinórban az első öt kiírást. Ezek közül az egyik legemlékezetesebb döntő az 1960-as volt, amikor a Hampden Parkban, több mint százezer néző előtt 7–3-ra győzték le az Eintracht Frankfurt együttesét, Puskás 4 és Di Stéfano 3 góljával. Máig ez az egyetlen olyan BEK vagy BL döntő, amelyben két játékos is három vagy több gólt szerzett.[20] Amikor a Real ötödször is megnyerte a sorozatot, megkapta az eredeti serleget.[22] A csapat hatodik BEK-győzelmét 1966-ban aratta a Partizan Beograd 2–1-es legyőzésével. A csapat ekkor főleg spanyol játékosokra épült, becenevük a Ye-yé volt, a Beatles-re emlékeztető frizurájuk miatt.[23] Ez a csapat az 1966-os győzelem mellett még kétszer (1962, 1964) játszott döntőt.

A 70-es években a Real Madrid összesen 5 bajnoki címet és 3 kupagyőzelmet szerzett. 1971-ben KEK-döntőt játszott a Chelsea ellen, amelyet újrajátszás után az angol klub nyert meg 2–1-re.[24] 1978-ban, miközben zajlott a világbajnokság, elhunyt Santiago Bernabéu. A FIFA Bernabéu tiszteletére háromnapos gyászszünetet rendelt el a világbajnokságon.[25] Szintén Bernabéu emlékére, 1979-ben a Real Madrid megalapította a Santiago Bernabéu-trófeát, melyet minden nyáron, a szezon kezdete előtt játszott felkészülési mérkőzés győztese szerez meg. A Real Madrid minden évben más csapatot hív meg ellenfélnek a mérkőzésre.

A Real Madrid 1998-as BL-döntőbeli kezdőcsapata

A 80-as évek elején a Real Madrid egy kisebb hullámvölgyben volt, egészen addig, amíg fel nem nőtt egy főleg saját nevelésű játékosokra épülő generáció.[26] Egy spanyol újságíró, Julio César Iglesias a csapatnak az egyik játékos, Emilio Butragueño beceneve után a Quinta del Buitre (A Keselyű Ötöse) nevet adta a csapatnak. A csapat gerincét adó további játékosok: Manolo Sanchís, Martín Vázquez, Míchel és Miguel Pardeza.[27] Ez a csapat, bár Pardeza 1986-ban a Real Zaragozához távozott, egyike lett Spanyolország és Európa legeredményesebb csapatainak. A klub a 80-as évek második felében kétszer nyerte meg az UEFA-kupát (1985-ben a Videoton ellen), zsinórban ötször a bajnokságot, és háromszor a spanyol szuperkupát is sikerült elhódítania.[27]

A 90-es évek elején a „Quinta del Buitre” feloszlott, mivel Vázquez, Butragueño és Míchel is elhagyta a klubot. 1996-ban az akkori elnök, Lorenzo Sanz, Fabio Capellót ültette a Real kispadjára. Bár az olasz tréner első szezonjában bajnokságot nyert a csapattal, a nem elég látványos játékra hivatkozva menesztették. 1997 nyarán Jupp Heynckes követte őt az edzői poszton. Vele 1998-ban, 32 év várakozás után ismét megnyerte a BEK utódjának számító Bajnokok Ligáját a Madrid, a döntőben a Juventust győzték le 1–0-ra.[6][28]

A Real játékosai ünneplik a 2008-as szuperkupa-győzelmüket

2000 júliusában Florentino Pérezt választották meg a klub új elnökének.[29] Első jelentősebb intézkedéseként, kampányígéretét betartva, a világ egyik legjobb játékosának számító Luís Figo megszerzése volt a rivális Barcelonától.[30] Az ő elnöksége alatt nagyon sok pénzt költöttek játékosvásárlásra (Zinédine Zidane 75 millió euróért történő megvásárlása egészen 2009-ig rekord volt), és létrejött egy főleg nemzetközi sztárokra (Figo, Zidane, Ronaldo, Raúl, Roberto Carlos, Beckham) épülő csapat, a „Galaktikusok”. Bár egy-egy alkalommal megnyerték a bajnokságot és a Bajnokok Ligáját is, a klub elvárásaihoz képest ez egy viszonylag sikertelen időszak volt, ugyanis a 2003-as bajnoki címtől egészen a 2007-es bajnoki címig a gárda egyetlen trófeát sem tudott nyerni.[31] Ezért Florentino Pérez 2006-ban lemondott elnöki tisztségéről.

2006 nyarán a frissen megválasztott elnök, Ramón Calderón Fabio Capellót szerződtette edzőnek, sportigazgatónak pedig a klub korábbi játékosát, Predrag Mijatovićot nevezte ki.[6] 2007-ben a klub négy év után ismét bajnoki címet ünnepelhetett. Capello munkájára az újbóli bajnoki cím ellenére ismét nem számított a klub, akárcsak első ténykedése idején, ezúttal is a nem elég látványos játékot kifogásolta a vezetőség. Helyére a klub korábbi játékosa, a német Bernd Schuster került.[32] A 2007–2008-as szezont, immár Schusterrel, ismét az első helyen fejezték be, már valamivel látványosabb játékot bemutatva, így 18 év után sikerült ismét egymás után két bajnoki címet szerezniük. A 2008/2009-es szezonban már korántsem úgy kezdték az idényt a blancók ahogyan azt elvárták volna a drukkereik. Fájó vereségekbe szaladtak bele és egyszerűen nem tudtak talpra állni. Az ősi rivális Barcelona saját pályáján, a Bernabéuban gázolta el a Madridot 6-2-re, a szezon végén pedig triplázásnak örülhettek a katalánok, azaz megnyerték a bajnokságot, a spanyol kupát és a BL-t is. A vezetőség úgy döntött, hogy a szezon közben meneszti a csapat vezetőedzőjét, Bernd Schustert, és helyére a Sevilla korábbi sikertrénerét, Juande Ramost nevezi ki. Kinevezése 2008. december 9-től a szezon végéig tartott, ezt követően nem hosszabbították meg a szerződését.[33]

2009. május 14-én ismét Florentino Pérez lett a klub elnöke. Terveiben szerepelt egy új „galaktikus” csapat létrehozása, melyre előzetesen 300 millió eurót szánt. Első komolyabb intézkedése a vezetőedzőt illetően történt, Juande Ramos helyett Manuel Pellegrinit szerződtette. Nem sokkal később a Real Madrid megszerezte a már régóta a kívánságlistájukon szereplő, 2007-ben aranylabdás Kakát 65 millió euróért.[34][35] Később leigazolta a regnáló. 2008-as aranylabdás Cristiano Ronaldót,[36][37] Raúl Albiolt,[38][39] Xabi Alonsót, Álvaro Arbeloát és Karim Benzemát is.[40] Cristiano Ronaldo 94 millió eurós vételárával megdöntötte Zidane korábbi, 75 millió eurós csapatváltását, amelyet szintén Pérez állított fel, előző elnöki ciklusa alatt. Ennek ellenére ismét nem sikerült semmilyen címet szerezni, a remek bajnoki teljesítmény sem volt elég a bajnokság megnyeréséhez, mivel a Barcelona új pontrekordot felállítva védte meg címét. Különösen fájó volt a korai búcsú a Bajnokok Ligájától, ugyanis ebben a szezonban a Bernabéu Stadion adott otthont a sorozat fináléjának, ráadásul a Királyi Gárda a történelmi, tizedik BL-címét szerezhette volna meg. A szezon végén távozott a vezetőedző Manuel Pellegrini, helyére a Chelsea és az Internazionale korábbi mestere, az Interrel frissen BL-t nyert és triplázó José Mourinho érkezett.[41] Vele együtt hat játékos, di María, Sergio Canales, Pedro León, Sami Khedira, Ricardo Carvalho és a fiatal német-török irányító, Mesut Özil érkezett. Távozott viszont a klub két ikonja, a csapatkapitány és gólrekorder Raúl (Schalke), valamint Guti (Beşiktaş).

Mourinho az első évében egy bajnoki második helyezést, valamint kupagyőzelmet ért el, a döntőben ráadásul az ebben a szezonban ismét BL-t és bajnokságot nyerő Barcelonát legyőzve. 2011 nyarán újabb öt játékossal bővítette keretét a klub. Visszatért Madridba a három évig az RCD Espanyolt erősítő, saját nevelésű Callejón , de megszerezték a Borussia Dortmund fiatal sztárját, Nuri Şahin-t, Raphaël Varane-t, Fábio Coentrãót és a szerződése lejártával szabadon igazolhatóvá vált törököt, Hamit Altintopot.[42][43] A 2011/12-es szezonban Mourinho csapata pont- és gólrekordot felállítva taszította le 4 év elteltével a Barcelonát a bajnoki trónról. A BL-ben tizenegyespárbajban maradtak le a döntőről a Bayern München ellen. 2012 nyarán a klub megszerezte a kiváló horvát középpályást, Luka Modrićot a Tottenhamtől, kifejezetten Mourinho kérésére. Modrić eleinte nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, a szurkolók még a szezon legrosszabb igazolásának is megválasztották, de később igazi közönség kedvenccé vált, 2018-ban Aranylabdát is kapott. A 2012/13-as szezonban a Real nem tudta megismételni az egy évvel korábban látott teljesítményét. A nyár végén a spanyol szuperkupa megnyerésével kezdték a szezont a Barcelona ellen, de ezt követően az egész szezon során kiegyensúlyozatlanság jellemezte a csapatot, így tavasszal trófea nélkül zárta az idényt. A BL-ben már zsinórban harmadszor az elődöntő jelentette a végállomást a Királyiaknak. Ezúttal a Borussia Dortmund állította meg őket, többek között Robert Lewandowski odavágón szerzett mesternégyesének köszönhetően. A sikertelen szezonhajrá és az öltözői konfliktusok Mourinho távozásához vezettek 2013 nyarán. Helyére az olasz sikeredző, Carlo Ancelotti érkezett.

Ancelotti nyugalmat hozott az öltözőbe. Véget vetett a széthúzásnak. Mourinhoval együtt távozott Kaká, Özil, Raúl Albiol, Callejón és Gonzalo Higuaín is. Érkezett viszont új világrekordot jelentő, 100 millió euró körüli összegért a Premier League legjobb játékosává abban az évben megválasztott walesi szélső, Gareth Bale. Rajta kívül megszerezték a két fiatal spanyol középpályást, Iscot és Asier Illarramendit, valamint a saját nevelésű jobbhátvéd, Dani Carvajal is visszatért sikeres németországi kölcsönjátékából. Ebben a szezonban egészen félelmetes támadósor állt össze a Bernabéuban, a Bale, Benzema, Cristiano Ronaldo hármast a sajtóban gyakran egyszerűen BBC-ként emlegették. A csapat lehengerlő stílusban gázolt át a BL egyenes kieséses szakaszának résztvevőin. Ellenfelei kivétel nélkül német topcsapatok voltak. A Schalkét 9-2-es, a Dortmundot 3-2-es, a Bayernt 5-0-ás összesítéssel búcsúztatták. A csapat 12 év elteltével szerepelhetett újra a fináléban. Az ellenfél a városi rivális Atlético Madrid volt, nekik ez volt az első BL döntőjük. Először fordult elő a BEK és a BL történetében, hogy a döntő két résztvevője ugyanannak a városnak a csapatai voltak. A spanyol bajnokságot abban az idényben az Atlético nyerte, minden idők egyik legszorosabb hajrájában, az utolsó fordulóban bebiztosítva a győzelmet. A Real Madrid csak a harmadik helyen végzett a Barcelona mögött, az első három helyezett között összesen 3 pont volt a különbség. A BL döntőn az Atlético szerzett vezetést és bár a Real szinte az egész meccsen támadott, úgy tűnt az Atleti borsot törhet nagy múltú riválisa orra alá. A rendes játékidő hosszabbításának 3.percében egy Real szögletet követően Sergio Ramos kiegyenlített. A 2x 15 perc hosszabbításban már csak egy csapat volt a pályán. A Real háromszor is bevette ellenfele kapuját, így 4-1-es győzelmének köszönhetően megszerezte a várva várt "La Decimát", azaz a tizedik BEK/BL győzelmét. A Királyiak ebben a szezonban a spanyol kupát is elhódította. A döntőben a Barcelonát verték 2-1-re, a győztes gólt Gareth Bale szerezte, a pályáról kifutva kerülte meg az ellenfél védőjét, mielőtt a kapuig vezette a labdát és a kapus lábai között a kapuba talált. Cristiano Ronaldo a bajnokságban és a BL-ben is gólkirályi címet szerzett, teljesítményét az év végén zsinórban második, karrierje harmadik Aranylabdájával ismerték el.

2014 nyarán távozott a BL győztes csapat két kulcsfigurája, di María és Xabi Alonso, valamint Álvaro Morata, Şahin és Diego López is. Érkezett a 2014-es világbajnokság gólkirálya, James Rodríguez, a friss világbajnok Toni Kroos, valamint Javier Hernández(kölcsönbe) és Keylor Navas. A szezont az európai szuperkupa elnyerésével kezdte a csapat a Sevillával szemben. A spanyol szuperkupát viszont elvesztették az Atlético ellen. Decemberben a klubvilágbajnokságot is bezsebelte a Királyi Gárda. A szezon során új spanyol rekordot állított fel a Madrid, amikor zsinórban 22 mérkőzést tudott megnyerni megszakítás nélkül. Cristiano Ronaldo Raúlt megelőzve a BL történetének legeredményesebb gólszerzőjévé vált. Tavaszra viszont elfogyott a lendület, már januárban kiestek a kupából az Atlético ellen, a bajnokságban megelőzte őket a Barcelona a tabella élén, a BL-ben pedig az elődöntőben hasaltak a Juventus ellen, többek között a madridi nevelésű Morata góljainak köszönhetően. Külön fájó volt a madridiaknak, hogy a Barcelona 2009 után ismét triplával zárta az idényt, a bajnokságot, a kupát és a BL-t is megnyerték. A sikertelen szezont követően, a játékosok és a szurkolók tiltakozása ellenére, Pérez elnök menesztette Ancelotti mestert és a helyére a madridi kötődésű Rafa Benítezt nevezte ki vezetőedzőnek. A szurkolók és a játékosok is szkeptikusak voltak vele szemben. Távozott a csapatkapitány, klublegenda Iker Casillas is, aki 9 éves kora óta állt a klub kötelékében, az első csapatot 16 éven át erősítette. Helyére az addigi cserekapus, Keylor Navas került a kezdőbe.

Cristiano Ronaldonak kiváltképp feszült volt a viszonya Benítezzel. A csapat nem teljesített kiegyensúlyozottan az új szezonban, ráadásul a játék minősége is elmaradt az elmúlt években megszokottól. Lemaradtak a Barcelona mögött a bajnoki versenyfutásban, ráadásul 0-4-re kikaptak a madridi El Clásicón. Ekkor még bizalmáról és támogatásáról biztosította a trénert Florentino Pérez, de a Valencia elleni újabb pontvesztést követően menesztette az edzőt. Helyére a játékosként klublegendának számító Zinédine Zidane érkezett. Vele türelmesebbek voltak a szurkolók, de javult is a játék képe valamint az eredmények is jobbak lettek. A bajnokságban óriási hajrát bemutatva 1 pontra megközelítették a Barcelonát, de így sem tudták megszerezni a bajnoki címet. Viszont a BL-ben sikerült újra a csúcsra érni, immáron tizenegyedszer. A döntőben ismét az Atlético Madrid volt az ellenfél, ezúttal a Blancók szerezték meg a vezetést, ezúttal is Ramos volt a gólszerző. A csereként beállt Carrasco góljával egyenlített a hajrában az Atlético. A hosszabbitásban nem született gól, így következhettek a tizenegyesek. A fehér mezesek egyszer sem hibáztak, míg a matracosok hátvédje, a korábbi Real játékos, Juanfran a kapufát találta telibe, ezzel ismét alulmaradtak városi riválisukkal szemben. Cristiano Ronaldo ismét a sorozat gólkirálya lett, sőt a szezon során a klub történetének legeredményesebb játékosává is vált, megelőzve Raúlt. 2016 nyarán pedig története első európabajnoki címéig vezette hazája válogatottját, így nem csoda, hogy az év végén újabb aranylabdával gazdagodott.

2016 nyara viszonylag csendesen telt a Bernabéu környékén. Visszavásárolták Moratát a Juventustól, távozott az ifjú Jesé, Cserisev és Arbeloa. A 2016/17es szezont trófeával kezdték a madridiak, óriási meccsen verték 5-4-re a Sevillát az európai szuperkupa döntőjében. Bár a kupasorozatból korán kiestek a Celta Vigo ellen, a bajnokságban és a BL-ben is remek szezont produkáltak. 5 év elteltével szerezték vissza a bajnoki trónt, a BL-ben pedig a sorozat történetének első címvédését hajtották végre(1993 óta, amióta Bajnokok Ligájának hívják a sorozatot). Ezúttal is találkoztak a városi riválissal a menetelés során, az elődöntőben. Cristiano Ronaldo mesterhármasának is köszönhetően megint felülkerekedtek az Atléticón az elitsorozatban. A döntőben ezúttal a Juventus volt az ellenfél. Cristiano Ronaldo duplázott, a Real 4-1-re ütötte ki az olasz bajnokcsapatot. Tizenkettedszer is a Real Madrid lett Európa legjobb klubcsapata. Ronaldo ismét gólkirály lett a sorozatban, decemberben átvehette rekordot jelentő, ötödik aranylabdáját (Lionel Messivel holtversenyben; azóta Messi már hatnál jár).

A következő nyáron több fontos kiegészítő ember is elhagyta a Realt. Távozott többek között James(kölcsönbe) és Morata, ezért az előző szezonban nagy sikert hozó Zidane-féle rotációs szisztéma kevésbé működött, mint egy évvel korábban. A bajnoki címet visszaszerezte a Barcelona, de BL-ben újra döntőzni tudott a Királyi Gárda. A fináléban a Liverpoollal találkoztak. Gareth Bale csereként beállva két gólt szerzett, az egyiket akrobatikus, ollózó mozdulattal (ez már a második hasonló találat volt a madridiak BL szezonja során, Cristiano Ronaldo is ollózva talált be a Juventus elleni negyeddöntőben). A Madrid 3-1-re győzte le ellenfelét, tizenharmadszor ülhetett fel Európa trónjára. Egyedülálló módon zsinórban harmadszor, 5 éven belül pedig negyedszer hódították el a klubfutball legrangosabb serlegét. Cristiano Ronaldo már megint gólkirály lett a sorozatban, de ezúttal elhappolta előle az aranylabdát csapattársa, Luka Modrić, köszönhetően remek világbajnoki szereplésének is, amely során története első döntőjébe vezette a horvát válogatottat. A döntőt követően a szurkolótábor megdöbbenésére lemondott edzői posztjáról Zidane, aki minden elvárást felülmúlva 2 és fél éves regnálása során 3 BL serleget szállított Madridba. Újabb pofonként érkezett a hír, hogy Zidane mellett Cristiano Ronaldo is elhagyja Madridot 9, szavakkal leírhatatlan szezon után. Lezárult egy példátlanul sikeres korszak a Bernabéuban.

Zidane helyére a spanyol válogatott szövetségi kapitányát, a klub korábbi játékosát, Julen Lopeteguit nevezte ki az elnök. A gyenge szezonkezdést követően már októberben, a Barcelona ellen 5-1-re elveszített Clásicót követően távoznia kellett. Helyére a klub egy másik korábbi játékosa, Santiago Solari érkezett. Vele javult a csapat formája, megnyerték a decemberi klubvilágbajnokságot. Az Ajax elleni, megalázó BL búcsút követően viszont távozni kényszerült. Így a szezon során másodszor is új vezetőedző érkezett. Zinédine Zidane kevesebb mint egy évvel távozása után visszatért a csapat élére. Csodát már nem tudott tenni, a szezont trófea nélkül zárta a Madrid.

2019 nyarán jelentős erősítések érkeztek a spanyol fővárosba. A legnagyobb név közülük kétségkívül a Chelsea belga kiválósága, Eden Hazard volt. Rajta kívül érkezett még a tehetséges szerb csatár, Luka Jović, a fiatal brazil hátvéd, Éder Militão, a francia balhátvéd, Ferland Mendy és a 18 éves brazil támadó, Rodrygo. Távozott a sikerkapus, Navas, miután Thibaut Courtois kiszorította a kezdőcsapatból. A nagybevásárlás ellenére, a szezont gyenge formában kezdte a csapat, de idővel összeszedte magát a társaság.

2021 áprilisában a Real Madrid egyike volt azon 12 klubnak, amely megegyezett az Európai Szuperliga megalapításában.[44]

A klub himnusza

[szerkesztés]
Egy 2007-es Real Madrid-Real Betis mérkőzés

De las glorias deportivas, que campean por España

va el Madrid con su bandera, limpia y blanca que no empaña.

Club castizo y generoso, todo nervio y corazón,

veteranos y noveles, veteranos y noveles,

miran siempre sus laureles con respeto y emoción.

¡Hala Madrid!, ¡Hala Madrid!

Noble y bélico adalid, caballero del honor.

¡Hala Madrid!, ¡Hala Madrid!

A triunfar en buena lid, defendiendo tu color

¡Hala Madrid!, ¡Hala Madrid!, ¡Hala Madrid!

Enemigo en la contienda, cuando pierde da la mano

sin envidias ni rencores, como bueno y fiel hermano.

Los domingos por la tarde, caminando a Chamartín,

las mocitas madrileñas, las mocitas madrileñas

van alegres y risueñas porque hoy juega su Madrid

¡Hala Madrid!, ¡Hala Madrid!

Noble y bélico adalid, caballero del honor.

¡Hala Madrid!, ¡Hala Madrid!

A triunfar en buena lid, defendiendo tu color

¡Hala Madrid!, ¡Hala Madrid!, ¡Hala Madrid!

A centenáriumi himnusz

[szerkesztés]

Hala Madrid!

Hala Madrid!

Campo de estrellas

Donde crecí

Hala Madrid!

Juegas en verso

Que sepa el universo

Cómo juega en Madrid

Sale el Madrid a luchar

Sale el Madrid a ganar

Hala Madrid!

Hala Madrid!

La Décima himnusz

[szerkesztés]

Historia que tu hiciste
historia por hacer
porque nadie resiste
tus ganas de vencer.

Ya salen las estrellas
mi viejo Chamartín
de lejos y de cerca
nos traes hasta aquí

Llevo tu camiseta
pegada al corazón
los días que tu juegas
son todo lo que soy

Ya corre la Saeta
ya ataca mi Madrid
soy lucha, soy belleza,
el grito que aprendí

Madrid, Madrid, Madrid, ¡Hala Madrid! ¡Y nada más! ¡Y nada más!
¡Hala Madrid!

Historia que tu hiciste
historia por hacer
porque nadie resiste
tus ganas de vencer.

Ya salen las estrellas
mi viejo Chamartín
de lejos y de cerca
nos traes hasta aquí

Madrid, Madrid, Madrid, ¡Hala Madrid! ¡Y nada más! ¡Y nada más!

¡Hala Madrid!

A himnuszok meghallgathatók itt: Eredeti, Centenáriumi (MP3 formátum)

Címer

[szerkesztés]

A Real Madrid legelső címere a maihoz képest még elég egyszerű volt. A címerben fehér alapon a klub nevének rövidítése (MCF – Madrid Club de Fútbol) szerepelt egyéni elrendezésben. Az első változtatást akkor eszközölték, amikor úgy döntöttek, hogy a kezdőbetűk egy körben szerepeljenek.[45] Bár ez volt a klub címere egészen az 1920-as évek végéig, a sportklubokra vonatkozó akkori rendelkezés szerint a hivatalos mérkőzéseken olyan címert kellett használni, amiben szerepel a város jelképe.

1920-ban a klub megkapta a spanyol királytól a Real (királyi) előtagot, így a klub neve Real Madrid Club de Fútbol-ra változott. Ezután a spanyol korona is belekerült a címerbe.[45][46] A Franco-diktatúra idején, amikor Spanyolországban köztársaság volt, az összes spanyol labdarúgócsapatnak, így a Real Madridnak is el kellett távolítaniuk a nevükből a királyi jelzőt, címerükből pedig a koronát. A Real azonban, mivel a rezsim támogatását élvezte, még a köztársaság ideje alatt újra használhatta a királyi szimbólumokat.[18]

A klub címere a jelenlegi formát 1941-ben nyerte el, a betűk ekkor kaptak arany színezést, végleg visszakerült a címerre a spanyol királyi korona, a betűk hátterébe pedig keresztben egy lila csík került, ami Kasztíliát szimbolizálja. Ezt követően csak kisebb változtatások történtek, 2001-ben például megvastagították az arany motívumokat a címerben, valamint a kör egy vékony, tengerkék szegélyt kapott.[19][45]

2014 szeptemberében a klub nagy összegű stratégiai szponzori szerződést kötött Abu Dhabi Nemzeti Bankjával, amelynek egyik feltétele az volt, hogy a klub címeréből távolítsák el a keresztet, tekintettel a többségben várhatóan muszlim vallású kártyatulajdonosokra. A klub vezetősége elfogadta követelést.[47][48] (Hasonló alkut elsőként, 2010-ben az FC Barcelona kötött, melynek címeréből kivették Barcelona város jelképét, a piros keresztet).[49]

Mezszínek

[szerkesztés]

A Real Madrid alapítása után még teljesen fehér mezben játszott, de még ugyanebben az évben, 1902-ben egy kék csík is rákerült a felsőre keresztben, és a maival ellentétben sötétkék sportszárban játszottak.[7][50][51] A kék csíkkal ellátott mez egy angol csapat, a Corinthian FC mezéről lett mintázva. Szintén 1902-ben, a sötétkék sportszárat feketére cserélték. Az 1940-es évek elején az akkori edző ismét változtatott a csapat mezén, a hátuljára számok kerültek, a mez elején, bal felső sarokban pedig felkerült a klub címere. 1947. november 23-án, egy Atlético Madrid elleni mérkőzésen a Real Madrid lett az első spanyol csapat, akinek játékosai számozott mezben léptek pályára.[52]

A Real Madrid idegenbeli meze teljesen fekete, de lehet még teljesen lila is. A mezeket 1998 óta az Adidas gyártja a csapatnak, a multinacionális céggel jelenleg is tart a szerződés.[53][54] A klub első mezszponzora a Zanussi volt, a logójuk 1982-től 1985-ig szerepelt a csapat mezén. Ezután 1992-ig a Parmalat volt a csapat főszponzora. Ezt követően, 2001-ig a Teka logója szerepelt a klub mezén.[55][56] A Teka logójának helyére egy szezon erejéig a klub hivatalos weboldalának címe, a realmadrid.com került, reklámozandó az oldalt. Ezután 2006-ig a Siemens volt a Real Madrid legfőbb támogatója. A Real következő mezszponzora egy szezonra a BenQ elektronikai cég volt.[57] Ezután 5 évig fő szponzor a bwin.com, majd 2013-tól a Fly Emirates.[58][59]

Mezek listája

[szerkesztés]
Lásd még: Commons:Real Madrid C.F. kits

Gyártók, mezszponzorok

[szerkesztés]
A Real Madrid meze 1982-ben
Időszak Gyártó Mezszponzor[55][56]
1980–1982 Adidas nem volt
1982–1985 Zanussi
1985–1986 Parmalat
1986–1989 Hummel
1989–1990 Reny Picot
1990–1992 Otaysa
1992–1994 Teka
1994–1998 Kelme
1998–2001 Adidas
2001–2002 Realmadrid.com
2002–2005 Siemens Mobile
2005–2006 Siemens
2006–2007 BenQ Siemens
2007–2012 bwin.com
2013– Fly Emirates

Stadion

[szerkesztés]
Bővebben: Santiago Bernabéu stadion és Alfredo di Stéfano stadion és Estadio Chamartín
A Santiago Bernabéu stadion látképe

A klub alapítása után sokáig kisebb pályákon játszott, első nagyobb stadionjuk az 1912-ben átadott Campo de O’Donnell volt. Ez 11 évig maradt a Real hazai pályája. A korábbi egyszerű labdarúgópálya az utolsó években, amikor a Madrid ott játszott, már körülbelül hatezer néző befogadására is alkalmas volt.[60] Ezt követően egy nyolcezer néző befogadására alkalmas stadionban, a Campo de Ciudad Lineal-ban játszottak. Ennek a stadionnak a nyitómeccsén négyezer (egyes feltételezések szerint nyolcezer) néző vett részt.[60] Következő stadionjuk az Estadio Chamartín volt, amelyben már 22 500 néző foglalhatott helyet. A munkálatok 500 ezer pesetába kerültek, amit a korábbi játékos, Carlos López-Quesada, valamint az elnök, Pedro Parages és az igazgatósági tagok, José de la Pena, valamint Bernardo Menéndez finanszíroztak.[60] A stadionnak nem volt hivatalos neve, de az emberek elsősorban Chamartínként említették, és később is így szerepelt mindenhol.[60] Az első mérkőzést ebben a stadionban 1923. május 17-én vívták, a barátságos meccsen a Newcastle volt az ellenfél. A Real itt ünnepelhette első bajnoki címét.[17] Az 1943-ban megválasztott elnök, Santiago Bernabéu Yeste egy idő után úgy gondolta, ez már nem elég nagy a klub ambícióihoz, és új stadiont építtetett. A ma a Bernabéu nevét viselő stadion[20][61] 1947. december 14-én készült el.[19][62]

A Bernabéu stadion befogadóképessége sokszor változott, 1953-ban például akár 120 ezren is elfértek a stadionban.[63][64] Ezután a stadiont a biztonsági okok miatt átépítették, és fokozatosan egyre kevesebb néző befogadására volt alkalmas. Az UEFA előírása, miszerint a BL-meccseket nem rendezhetik olyan stadionban, ahol állóhelyek is vannak, a stadiont 1999-ben ismét átalakították.[63] Jelenlegi formáját 2003-ban nyerte el, az akkori, közel 5000 férőhelyes bővítés után a stadionban jelenleg 80 354 fő foglalhat helyet.[65]

A Bernabéu stadion több nagy torna döntőjének adott otthont, itt rendezték az 1964-es labdarúgó-Európa-bajnokság és az 1982-es labdarúgó-világbajnokság, valamint az 1957-es, az 1969-es és az 1980-as BEK-döntőt is. A Bajnokok Ligája döntőjét 2010-ben ismét itt rendezték.

Az Alfredo di Stéfano stadionban jelenleg a Real Madrid tartalékcsapata, a Castilla játssza mérkőzéseit. A stadiont 2006. május 9-ére teljesen felújították. A nyitómérkőzésen, az 1956-os BEK-döntő „visszavágóján”, a Stade de Reims ellen a Real Madrid 6–1 nyert, Antonio Cassano és Roberto Soldado 2-2, valamint Sergio Ramos és José Manuel Jurado 1-1 góljával. A stadion befogadóképessége jelenleg ötezer fő, nevét a Real korábbi játékosáról, Alfredo Di Stéfanoról kapta.[66]

Statisztikák és rekordok

[szerkesztés]
Bővebben: A Real Madrid CF statisztikái
 Ez a lap vagy szakasz tartalmában elavult, korszerűtlen, frissítésre szorul.
Frissítsd időszerű tartalommal, munkád végeztével pedig távolítsd el ezt a sablont!
A klub korábbi játékosai közül Raúl lépett a legtöbb mérkőzésen pályára

A Real Madrid játékosai közül a legtöbb mérkőzésen Raúl lépett pályára, aki összesen 741 mérkőzést játszott le a Királyi Gárdában 1994 és 2010 között, míg a második helyen Santillana áll 643 lejátszott mérkőzéssel. A kapusok között Iker Casillas a csúcstartó 518 fellépéssel. A klub legtöbbszörös válogatott játékosa a portugál Luís Figo, aki 127 alkalommal szerepelt a portugál válogatottban (ebből 47-szer a Real Madrid játékosaként).[67]

A Real Madrid legeredményesebb gólszerzője Cristiano Ronaldo 450 találattal, a második Raúl, aki 1994-től 2010-ig 323 alkalommal talált be az ellenfelek kapujába.[68] Harmadik helyen, 307 találattal a klub tiszteletbeli elnöke, Alfredo Di Stéfano áll.[69] A BL-ben is Cristiano Ronaldo vezeti az összetett góllövőlistát, 116 találattal. A korábbi rekorder Raúl volt 64 góllal. A portugál játékos a bajnokságban 350 gólt szerzett, ezzel ebben az összevetésben is az első helyen áll.[70]

A Real Madrid legmagasabb hivatalos nézőszáma 83 329, egy 2006-os kupamérkőzésen voltak ennyien a lelátókon. A stadion jelenleg 80 354 néző befogadására alkalmas.[71] A 2007–2008-as szezonban az átlagnézőszám 76 234 volt, a legmagasabb az európai labdarúgó-bajnokságokban.[72] A klub több rekordot tart Spanyolországon belül is, többek között ők nyerték a legtöbb bajnoki címet (36), és a legtöbb egymás után megszerzett bajnoki cím (1960 és 1965, valamint 1985 és 1990 között sorozatban öt megszerzett bajnoki cím).[73] 121 győztesen megvívott otthoni mérkőzése (1957. február 17. és 1965. március 7. között) szintén rekord, nemcsak Spanyolországban, hanem az egész világon is.[74]

A klub nyerte meg legtöbbször, összesen 14 alkalommal a BEK-et (később Bajnokok Ligája). A legtöbb elődöntős mérkőzésen (21) is a Real szerepelt.[75] A BL összesített góllövőlistáját 71 találattal a klub volt csapatkapitánya, Raúl vezeti. A második helyen szintén a klub volt játékosa, Ruud van Nistelrooy áll, 60 találattal. A Real Madrid legdrágább vétele Gareth Bale volt, akit 2013 nyarán igazoltak 95 millió euróért a Tottenham FC-től. A klub történetének második legdrágább átigazolása Cristiano Ronaldo 90 millió euróért, a harmadik helyen Zinédine Zidane áll 75 millióval.[7][76] A klub legdrágábban eladott játékosa Robinho volt, akiért a Manchester City 2008-ban 42 millió eurót fizetett.[77]

Élvonalbeli bajnoki szereplések

[szerkesztés]

A Real Madrid a 2011-12-es szezont is beleértve a 81. alkalommal, megszakítás nélkül vesz részt a spanyol labdarúgó-bajnokság küzdelmeiben. Ebből 33 alkalommal szerezte meg a bajnoki címet, amivel a bajnokság csúcstartója. Ezzel jelentősen megelőzi a bajnokság második legeredményesebb csapatát az FC Barcelona együttesét, mely 24 bajnokságot nyert meg. A klub legszebb és legeredményesebb periódusa az 1956-tól 1969-ig terjedő időszakra esik, ekkor 10 bajnoki címet és 3 ezüstérmet szerzett a csapat.[78]

Idény Helyezés Idény Helyezés Idény Helyezés Idény Helyezés
1929 2. hely 1929–30 5. hely 1930–31 6. hely 1931–32 1. hely
1932–33 1. hely 1933–34 2. hely 1934–35 2. hely 1935–36 2. hely
1939–40* 4. hely 1940–41 6. hely 1941–42 2. hely 1942–43 10. hely
1943–44 7. hely 1944–45 2. hely 1945–46 4. hely 1946–47 7. hely
1947–48 11. hely 1948–49 3. hely 1949–50 4. hely 1950–51 9. hely
1951–52 3. hely 1952–53 3. hely 1953–54 1. hely 1954–55 1. hely
1955–56 3. hely 1956–57 1. hely 1957–58 1. hely 1958–59 2. hely
1959–60 2. hely 1960–61 1. hely 1961–62 1. hely 1962–63 1. hely
1963–64 1. hely 1964–65 1. hely 1965–66 2. hely 1966–67 1. hely
1967–68 1. hely 1968–69 1. hely 1969–70 6. hely 1970–71 4. hely
1971–72 1. hely 1972–73 4. hely 1973–74 8. hely 1974–75 1. hely
1975–76 1. hely 1976–77 9. hely 1977–78 1. hely 1978–79 1. hely
1979–80 1. hely 1980–81 2. hely 1981–82 3. hely 1982–83 2. hely
1983–84 2. hely 1984–85 5. hely 1985–86 1. hely 1986–87 1. hely
1987–88 1. hely 1988–89 1. hely 1989–90 1. hely 1990–91 3. hely
1991–92 2. hely 1992–93 2. hely 1993–94 4. hely 1994–95 1. hely
1995–96 6. hely 1996–97 1. hely 1997–98 4. hely 1998–99 2. hely
1999–2000 5. hely 2000–01 1. hely 2001–02 3. hely 2002–03 1. hely
2003–04 4. hely 2004–05 2. hely 2005–06 2. hely 2006–07 1. hely
2007–08 1. hely 2008–09 2. hely 2009–10 2. hely 2010–11 2. hely
2011–12 1. hely 2012–13 2. hely 2013–14 3. hely 2014–15 2. hely
2015–16 2. hely 2016–17 1. hely 2017–18 3. hely 2018–19 3. hely
2019–20 1. hely 2020–21 2. hely 2021–22 1. hely 2022–23 2. hely
2023–24 1. hely 2024–25 2025–26 2026–27

*A spanyol polgárháború miatt a bajnokság szünetelt a következő szezonokban: 1936–37, 1937–38 és 1938–39

Nemzetközi szereplés

[szerkesztés]

A Real Madrid eddig 15 alkalommal nyerte meg a BEK-et (később Bajnokok Ligája), ami rekord.

BEK/Bajnokok Ligája
Idény Helyezés Idény Helyezés Idény Helyezés Idény Helyezés
1955–56 1. hely 1956–57 1. hely 1957–58 1. hely 1958–59 1. hely
1959–60 1. hely 1960–61 Nyolcaddöntő 1961–62 2. hely 1962–63 Selejtező
1963–64 2. hely 1964–65 Negyeddöntő 1965–66 1. hely 1966–67 Negyeddöntő
1967–68 Elődöntő 1968–69 Nyolcaddöntő 1969–70 Nyolcaddöntő 1970–71 Nem indult
1971–72 Nem indult 1972–73 Elődöntő 1973–74 Nem indult 1974–75 Nem indult
1975–76 Elődöntő 1976–77 Nyolcaddöntő 1977–78 Nem indult 1978–79 Nyolcaddöntő
1979–80 Elődöntő 1980–81 2. hely 1981–82 Nem indult 1982–83 Nem indult
1983–84 Nem indult 1984–85 Nem indult 1985–86 Nem indult 1986–87 Elődöntő
1987–88 Elődöntő 1988–89 Elődöntő 1989–90 Nyolcaddöntő 1990–91 Negyeddöntő
1991–92 Nem indult 1992–93 Nem indult 1993–94 Nem indult 1994–95 Nem indult
1995–96 Negyeddöntő 1996–97 Nem indult 1997–98 1. hely 1998–99 Negyeddöntő
1999–2000 1. hely 2000–01 Elődöntő 2001–02 1. hely 2002–03 Elődöntő
2003–04 Negyeddöntő 2004–05 Nyolcaddöntő 2005–06 Nyolcaddöntő 2006–07 Nyolcaddöntő
2007–08 Nyolcaddöntő 2008–09 Nyolcaddöntő 2009–10 Nyolcaddöntő 2010–11 Elődöntő
2011–12 Elődöntő 2012–13 Elődöntő 2013–14 1. hely 2014–15 Elődöntő
2015–16 1. hely 2016–17 1. hely 2017–18 1. hely 2018–19 Nyolcaddöntő
2019–20 Nyolcaddöntő 2020–21 Elődöntő 2021–22 1. hely 2022–23 Elődöntő
2023–24 1. hely 2024–25 TBA 2025–26 TBA 2026–27 TBA

A Real Madrid CF összes nemzetközi kupamérkőzése

[szerkesztés]
A táblázat a jobb oldali szövegre kattintva nyitható/csukható
Szezon Kupa Forduló Ellenfél
országa 		Ellenfél Eredmény
1955–56 BEK nyolcaddöntő Svájc Servette FC 2–0, 5–0
negyeddöntő Jugoszlávia Partizan Beograd 4–0, 0–3
elődöntő olasz AC Milan 4–2, 1–2
döntő francia Stade de Reims 4–3
1956–1957 BEK nyolcaddöntő AUT Rapid Wien 4–2, 1–3, 2–0
negyeddöntő francia OGC Nice 3–0, 3–2
elődöntő angol Manchester United FC 3–1, 2–2
döntő ITA ACF Fiorentina 2–0
1957–1958 BEK nyolcaddöntő BEL Royal Antwerp FC 2–1, 3–1
negyeddöntő Spanyol 1945-1977 Sevilla FC 8–0, 2–2
elődöntő magyar 1957-2000 Vasas SC 4–0, 0–2
döntő ITA AC Milan 3–2
1958–1959 BEK nyolcaddöntő török Beşiktaş JK 2–0, 1–1
negyeddöntő osztrák Wiener Sport-Club 0–0, 7–1
elődöntő Spanyol 1945-1977 Atlético Madrid 2–1, 0–1, 2–1
döntő francia Stade de Reims 2–0
1959–1960 BEK nyolcaddöntő Luxemburg Jeunesse Esch 7–0, 5–2
negyeddöntő francia OGC Nice 2–3, 4–0
elődöntő Spanyol 1945-1977 FC Barcelona 3–1, 3–1
döntő NSZK Eintracht Frankfurt 7–3
1960–1961 BEK nyolcaddöntő Spanyol 1945-1977 FC Barcelona 2–2, 1–2
1961–1962 BEK selejtező magyar 1957-2000 Vasas SC 2–0, 3–1
nyolcaddöntő dán Boldklubben 1913 3–0, 9–0
negyeddöntő ITA Juventus FC 1–0, 0–1, 3–1
elődöntő BEL Standard Liège 4-0, 2-0
döntő portugál SL Benfica 3–5
1962–1963 BEK selejtező BEL RSC Anderlecht 3–3, 0–1
1963–1964 BEK selejtező skót Rangers FC 1–0, 6–0
nyolcaddöntő Román 1965-1989 Dinamo București 3–1, 5–3
negyeddöntő ITA AC Milan 4–1, 0–2
elődöntő Svájc FC Zürich 2–1, 6–0
döntő ITA Internazionale 1-3
1964–1965 BEK selejtező dán Boldklubben 1909 5–2, 4–0
nyolcaddöntő Csehszlovákia Dukla Praha 4–0, 2–2
negyeddöntő portugál SL Benfica 1–5, 2–1
1965–1966 BEK selejtező NED Feyenoord 1–2, 5–0
nyolcaddöntő skót Kilmarnock FC 2–2, 5–1
negyeddöntő BEL RSC Anderlecht 0–1, 4–2
elődöntő ITA Internazionale 1–0, 1–1
döntő Jugoszlávia Partizan Beograd 2–1
1966–1967 BEK nyolcaddöntő NSZK TSV 1860 München 0–1, 3–1
negyeddöntő ITA Internazionale 0–1, 0–2
1967–1968 BEK selejtező NED AFC Ajax 1–1, 2–1
nyolcaddöntő dán Hvidovre IF 2–2, 4–1
negyeddöntő Csehszlovákia AC Sparta Praha 3–0, 1–1
elődöntő angol Manchester United FC 0–1, 3–3
1968–1969 BEK selejtező Ciprus AEL Limassol 6–0, 6–0
nyolcaddöntő AUT Rapid Wien 0–1, 2–1
1969–1970 BEK selejtező Ciprus Olympiakos Nicosia 8–0, 6–1
nyolcaddöntő BEL Standard Liège 0–1, 2–3
1970–1971 KEK 1. forduló Málta Hibernians FC 0–0, 5–0
nyolcaddöntő osztrák FC Wacker Innsbruck 0-1, 2–0
negyeddöntő Wales Cardiff City FC 0–1, 2–0
elődöntő NED PSV Eindhoven 0–0, 2–1
döntő angol Chelsea FC 1–1, 1–2
1971–1972 UEFA-kupa 1. forduló Svájc FC Basel 2–1, 2–1
2. forduló NED PSV Eindhoven 3–1, 0–2
1972–1973 BEK 1. forduló Izland ÍB Keflavík 3–0, 1–0
nyolcaddöntő román 1965-1989 FC Argeș Pitești 1–2, 3–1
negyeddöntő szovjet Dinamo Kijiv 0–0, 3–0
elődöntő NED AFC Ajax 1–2, 0–1
1973–1974 UEFA-kupa 1. forduló angol Ipswich Town FC 0–1, 0–0
1974–1975 KEK 1. forduló Izland Fram Reykjavík 2–0, 6–0
nyolcaddöntő osztrák FK Austria Wien 3–0, 2–2
negyeddöntő Jugoszlávia FK Crvena zvezda 1–2, 2–2
1975–1976 BEK 1. forduló Román 1965-1989 Dinamo București 4–1, 0–1
nyolcaddöntő angol Derby County FC 1–4, 5–1
negyeddöntő NSZK Borussia Mönchengladbach 2–2, 1–1
elődöntő NSZK FC Bayern München 1–1, 0–2
1976–1977 BEK 1. forduló lengyel Stal Mielec 2–1, 1–0
nyolcaddöntő BEL Club Brugge 0–0, 0–2
1978–1979 BEK 1. forduló Luxemburg Progrès Niedercorn 5–0, 7–0
nyolcaddöntő Svájc Grasshopper Club Zürich 3–1, 0–2
1979–1980 BEK 1. forduló Bolgár 1971-1990 Levszki-Szpartak 1–0, 2–0
nyolcaddöntő portugál FC Porto 1–2, 1–0
negyeddöntő skót Celtic FC 0–2, 3–0
elődöntő NSZK Hamburger SV 0–0, 1–5
1980–1981 BEK 1. forduló Ír Limerick United 2-1, 5-1
nyolcaddöntő magyar 1957-2000 Budapesti Honvéd 1–0, 2–0
negyeddöntő szovjet FK Szpartak Moszkva 0–0, 2–0
elődöntő ITA Internazionale 2-0, 0-1
döntő angol Liverpool FC 0–1
1981–1982 UEFA-kupa 1. forduló magyar 1957-2000 Tatabányai Bányász 1–2, 1–0
2. forduló NDK FC Carl Zeiss Jena 3–2, 0–0
nyolcaddöntő osztrák Rapid Wien 1–0, 0–0
negyeddöntő NSZK 1. FC Kaiserslautern 3–1, 0–5
1982–1983 KEK 1. forduló Román 1965-1989 FC Baia Mare 0–0, 5–2
nyolcaddöntő magyar 1957-2000 Újpesti Dózsa 3–1, 1–0
negyeddöntő ITA Internazionale 1–1, 2–1
elődöntő AUT FK Austria Wien 2–2, 3–1
döntő skót Aberdeen FC 1–2
1983–1984 UEFA-kupa 1. forduló Csehszlovákia AC Sparta Praha 2–3, 1–1
1984–1985 UEFA-kupa 1. forduló osztrák FC Wacker Innsbruck 5–0, 0–2
2. forduló Jugoszlávia HNK Rijeka 1–3, 3–0
nyolcaddöntő BEL RSC Anderlecht 0–3, 6–1
negyeddöntő angol Tottenham Hotspur FC 1–0, 0–0
elődöntő ITA Internazionale 0–2, 3–0
döntő magyar 1957-2000 Videoton SC 3–0, 0–1
1985–1986 UEFA-kupa 1. forduló görög AEK Athén 0–1, 5–0
2. forduló szovjet Csernomorec Odessza 2–1, 0–0
nyolcaddöntő NSZK Borussia Mönchengladbach 1–5, 4–0
negyeddöntő Svájc Neuchâtel Xamax FC 3–0, 0–2
elődöntő ITA Internazionale 1–3, 5–1
döntő NSZK 1. FC Köln 5–1, 0–2
1986–1987 BEK 1. forduló Svájc BSC Young Boys 0–1, 5–0
nyolcaddöntő ITA Juventus FC 1–0, 0–1 (11-esekkel)
negyeddöntő Jugoszlávia FK Crvena zvezda 2–4, 2–0
elődöntő NSZK FC Bayern München 1–4, 1–0
1987–1988 BEK 1. forduló ITA SSC Napoli 2–0, 1–1
nyolcaddöntő portugál FC Porto 2–1, 2–1
negyeddöntő NSZK FC Bayern München 2–3, 2–0
elődöntő NED PSV Eindhoven 1–1, 0–0
1988–1989 BEK 1. forduló norvég Moss FK 3–0, 1–0
nyolcaddöntő lengyel KS Górnik Zabrze 1–0, 3–2
negyeddöntő NED PSV Eindhoven 1–1, 2–1
elődöntő ITA AC Milan 1–1, 0–5
1989–1990 BEK 1. forduló Luxemburg Spora Luxemburg 3–0, 6–0
nyolcaddöntő ITA AC Milan 0–2, 1–0
1990–1991 BEK 1. forduló dán Odense BK 4–1, 6–0
nyolcaddöntő osztrák FC Swarovski Tirol 9–1, 2–2
negyeddöntő szovjet FK Szpartak Moszkva 0–0, 1–3
1991–1992 UEFA-kupa 1. forduló Csehszlovákia ŠK Slovan Bratislava 2–1, 1–1
2. forduló NED FC Utrecht 3–1, 1–0
nyolcaddöntő Svájc Neuchâtel Xamax FC 0–1, 4–0
negyeddöntő Csehszlovákia SK Sigma Olomouc 1–1, 1–0
elődöntő ITA Torino FC 2–1, 0–2
1992–1993 UEFA-kupa 1. forduló román FC Politehnica Timișoara 1–1, 4–0
2. forduló orosz FK Torpedo Moszkva 5–2, 2–3
nyolcaddöntő NED Vitesse 1–0, 1–0
negyeddöntő francia Paris Saint-Germain 3–1, 1–4
1993–1994 KEK 1. forduló Svájc FC Lugano 3–0, 3–1
nyolcaddöntő osztrák FC Tirol Innsbruck 1–1, 3–0
negyeddöntő francia Paris Saint-Germain 0–1, 1–1
1994–1995 UEFA-kupa 1. forduló portugál Sporting CP 1–0, 1–2
2. forduló orosz FK Gyinamo Moszkva 2–2, 4–0
nyolcaddöntő dán Odense BK 3–2, 0–2
1995–1996 Bajnokok Ligája csoportkör NED AFC Ajax 0–1, 0–2
csoportkör Svájc Grasshopper Club Zürich 2–0, 2–0
csoportkör magyar 1957-2000 Ferencvárosi TC 6–1, 1–1
negyeddöntő ITA Juventus FC 1–0, 0–2
1997–1998 BL csoportkör norvég Rosenborg BK 4–1, 0–2
csoportkör portugál FC Porto 2–0, 4–0
csoportkör görög Olimbiakósz 5–1, 0–0
negyeddöntő német Bayer 04 Leverkusen 1–1, 3–0
elődöntő német Borussia Dortmund 2–0, 0–0
döntő ITA Juventus FC 1–0
1998–1999 BL csoportkör ITA Internazionale 2–0, 1–3
csoportkör orosz FK Szpartak Moszkva 1–2, 2–1
csoportkör osztrák SK Sturm Graz 6–1, 1–5
negyeddöntő ukrán Dinamo Kijiv 1–1, 0–2
1999–2000 BL Első csoportkör görög Olimbiakósz 3–3, 3–0
első csoportkör norvég Molde FK 4–1, 1–0
első csoportkört portugál FC Porto 3–1, 1–2
második csoportkör ukrán Dinamo Kijiv 2–1, 2–2
második csoportkör norvég Rosenborg BK 3–1, 1–0
második csoportkör német FC Bayern München 2–4, 1–4
negyeddöntő angol Manchester United FC 0–0, 3–2
elődöntő német FC Bayern München 2–0, 1–2
döntő spanyol Valencia CF 3–0
2000–2001 BL első csoportkör portugál Sporting CP 2–2, 4–0
első csoportkör orosz FK Szpartak Moszkva 1–0, 0–1
első csoportkör német Bayer 04 Leverkusen 3–2, 5–3
második csoportkör angol Leeds United FC 2–0, 3–2
második csoportkör BEL RSC Anderlecht 4–1, 0–2
második csoportkör ITA SS Lazio 3–2, 2–2
negyeddöntő török Galatasaray SK 2–3, 3–0
elődöntő német FC Bayern München 0–1, 1–2
2001–2002 BL Első csoportkör ITA AS Roma 2–1, 1–1
Első csoportkör orosz FK Lokomotyiv Moszkva 4–0, 1–2
Első csoportkör BEL RSC Anderlecht 4–1, 2–0
második csoportkör cseh AC Sparta Praha 3–2, 3–0
második csoportkör görög Panathinaikósz 3–0, 2–2
második csoportkör portugál FC Porto 1–0, 2–1
negyeddöntő német FC Bayern München 1–2, 2–0
elődöntő spanyol FC Barcelona 2–0, 1–1
döntő német Bayer 04 Leverkusen 2–1
2002–2003 BL első csoportkör ITA AS Roma 3–0, 0–1
első csoportkört BEL KRC Genk 6–0, 1–1
első csoportkör görög AEK Athén 3–3, 2–2
második csoportkör ITA AC Milan 0–1, 3–1
második csoportkör orosz FK Lokomotyiv Moszkva 2–2, 1–0
második csoportkört német Borussia Dortmund 2–1, 1–1
negyeddöntő angol Manchester United FC 3–1, 3–4
elődöntő ITA Juventus FC 2–1, 1–3
2003–2004 BL csoportkör francia Olympique Marseille 4–2, 2–1
csoportkör portugál FC Porto 3–1, 1–1
csoportkör szerb FK Partizan 1–0, 0–0
nyolcaddöntő német FC Bayern München 1–1, 1–0
negyeddöntő francia AS Monaco 4–2, 1–3
2004–2005 BL 3. selejtezőkör lengyel Wisła Kraków 2–0, 3–1
csoportkör német Bayer 04 Leverkusen 0–3, 1–1
csoportkör ITA AS Roma 4–2, 3–0
csoportkör ukrán Dinamo Kijiv 1–0, 2–2
nyolcaddöntő ITA Juventus FC 1–0, 0–2
2005–2006 BL csoportkör francia Olympique Lyonnais 0–3, 1–1
csoportkör görög Olimbiakósz 2–1, 1–2
csoportkört norvég Rosenborg BK 4–1, 2–0
nyolcaddöntő angol Arsenal FC 0–1, 0–0
2006–2007 BL csoportkör francia Olympique Lyonnais 0–2, 2–2
csoportkör román Steaua București 4–1, 1–0
csoportkör ukrán Dinamo Kijiv 5–1, 2–2
nyolcaddöntő német FC Bayern München 3–2, 1–2
2007–2008 BL csoportkör német SV Werder Bremen 2–1, 2–3
csoportkör ITA SS Lazio 2–2, 3–1
csoportkör görög Olimbiakósz 4–2, 0–0
nyolcaddöntő ITA AS Roma 1–2, 1–2
2008–2009 BL csoportkör ITA Juventus FC 1–2, 0–2
csoportkör orosz FK Zenyit Szankt-Petyerburg 2–1, 3–0
csoportkör Fehéroroszország FK BATE Bariszav 2–0, 1–0
nyolcaddöntő Anglia Liverpool FC 0–1, 0-4
2009–2010 BL csoportkör ITA AC Milan 2–3, 1-1
csoportkör Francia Marseille 3–0, 3–1
csoportkör Svájc Zürich 5–2, 1–0
nyolcaddöntő Francia Olympique Lyonnais 0–1, 1-1
2010–2011 BL csoportkör ITA AC Milan 2–0, 2–2
csoportkör Francia Auxerre 1–0, 4–0
csoportkör Holland AFC Ajax 4–0, 2–0
nyolcaddöntő Francia Olympique Lyonnais 1–1, 3-0
negyeddöntők Angol Tottenham Hotspur 4–0, 1-0
elődöntők Spanyol FC Barcelona 0–2, 1-1
2011–2012 BL csoportkör Horvát Dinamo Zagreb 6–2, 1–0
csoportkör Francia Olympique Lyonnais 2–0, 4–0
csoportkör Holland AFC Ajax 3–0, 3–0
nyolcaddöntő Orosz CSZKA Moszkva 4–1, 1-1
negyeddöntők Ciprus APÓEL 3–0, 5-2
elődöntők Német Bayern München 2–1, 1-2, t.1-3
2012–2013 BL csoportkör Német Borussia Dortmund 1–2, 2–2
csoportkör Holland AFC Ajax 4–1, 4–1
csoportkör Angol Manchester City 3–2, 1-1
nyolcaddöntő Angol Manchester United 1–1, 2-1
negyeddöntők Török Galatasaray 3–0, 2-3
elődöntők Német Borussia Dortmund 1–4, 2-0
2013–2014 BL csoportkör Török Galatasaray 6–1, 4–1
csoportkör ITA Juventus 2–2, 2–1
csoportkör Dánia FC København 2–0, 4-0
nyolcaddöntő Német Schalke 04 6–1, 3-1
negyeddöntők Német Borussia Dortmund 3–0, 0-2
elődöntők Német Bayern München 1–0, 4-0
döntő Spanyol Atlético de Madrid 4-1

Szurkolók, rivalizálások

[szerkesztés]
Bővebben: El Clásico és El Derbi madrileño

A hazai mérkőzéseken az ülőhelyek nagy része a bérletesek részére van fenntartva, akiknek létszáma évek óta 60 000 felett van.[1] Ahhoz, hogy valaki bérlethez juthasson, klubtagnak (socio) kell lennie. Világszerte több mint 1800 hivatalos, a klub által is elismert rajongói klub (peña) van.

A klubnak szerte a világon több milliós rajongótábora van, akik több klubbal is rivalizálnak. Ezek közül a legismertebb az Barcelonával való rivalizálás.[79] A szurkolók egy csoportja, az Ultras Sur ismert szélsőjobboldali nézeteiről. Ez a szurkolói csoport jó viszonyt ápol az SS Lazio Irriducibili nevű csoportjával. Az Ultras Surt játékosokkal történt incidensek után többször vizsgálta már az UEFA.[80][81]

El Clásico

[szerkesztés]

A Real Madrid egyik legnagyobb riválisa az FC Barcelona. A két klub rivalizálásának politikai okai is vannak, az ellentét legjobban a Franco-érában jelentkezett. Mivel a Real Madrid a Franco-rezsim támogatását élvezte, Katalónia pedig önállóságot követelt magának, a klub egyfajta fellegvár lett a politikai harcokban.[82][83] Azokat a játékosokat, akik az egyik klubtól igazoltak a másikhoz, különösen nem szerették az ellenfél szurkolói. A leghírhedtebb eset Luís Figóval történt, aki 2000-ben igazolt a katalán klubtól a Real Madridhoz: egy 2002. évi egymás elleni mérkőzésen, mikor Figo szögletet készült elvégezni, a katalán klub szimpatizánsai többek között egy malacfejet dobtak a játékos irányába. A Barcelona az eset után 4000 eurós büntetést kapott.[84][85] Korábban Alfredo Di Stéfano volt a Barcelona szurkolói által legjobban utált játékos, mivel a Real Madrid és a Barcelona egyaránt megpróbálta leigazolni a játékost. Di Stéfano végül a Real játékosa lett, és később a csapat egyik húzóemberévé vált.[86] Mivel a Real és a Barcelona a két legeredményesebb csapat Spanyolországban, és szinte mindig esélyesek a bajnoki címre, az ellentét időről időre kiújul. Amikor 2009 nyarán a Barcelona bemutatta Zlatan Ibrahimović-ot a Nou Campban, a katalán szurkolók megvertek egy jelenlévő Real-szurkolót, majd fölgyújtották a mezét.

El derbi madrileño

[szerkesztés]
Egy 2006-os Real Madrid-Atlético Madrid meccs

A Real Madrid legközelebbi „szomszédja” a szintén madridi Atlético, és szintén a Real egyik legnagyobb riválisa. Bár a klubot baszk diákok alapították 1903-ban, a klubhoz több, a Realtól elküldött tag is csatlakozott, innen az ellentét oka. További ellentétre adott okot, hogy korábban a Real Madrid szurkolói főleg a középosztályból, míg az Atléticoé leginkább a munkásosztályból kerültek ki, de az ebből adódó ellentét mára már szinte teljesen eltűnt. A két csapat először 1929. február 21-én játszott egymás ellen a bajnokságban. Az első hivatalos el derbi madrileño-n a Real nyert 2–1-re.[17] A két csapat nemzetközi mérkőzésen először az 1958–1959-es BEK elődöntőjében találkozott, ahol az első meccset 2–1-re a Real, míg a visszavágót 1–0-ra az Atlético nyerte. Újrajátszás után a Real Madrid jutott tovább. A következő két évben viszont a Real kétszer is kikapott fontos meccseken az Atléticótól, 1960-ban és 1961-ben is ez a két csapat játszotta a spanyol kupa döntőjét.

1961-től egészen az 1980-as évekig, amikor a Real Madrid dominált a bajnokságban, a kisebbik madridi klub volt a Real egyik legkomolyabb ellenfele, a Real mellett ők voltak a legsikeresebb csapat, 1966-ban, 1970-ben, 1973-ban 1977-ben is bajnoki címet tudtak szerezni. 1965-ben az Atlético szakította meg a királyi gárda nyolcéves otthoni veretlenségi sorozatát.[87]

Szakmai stáb

[szerkesztés]

2021. augusztus 14-én lett frissítve.[88][89]

Vezetőedző olasz Carlo Ancelotti
Segédedző olasz Davide Ancelotti
Teknikai segédedző spanyol Francesco Mauri
Kapusedző olasz Luis Llopis
Erőnléti vezetőedző olasz Antonio Pintus
Erőnléti edző spanyol Javier Mallo
Rehabilitációs edző spanyol José Carlos García Parrales
Videó elemző olasz Simone Montanaro

Vezetőség

[szerkesztés]
Elnök spanyol Florentino Pérez
Elnök-helyettes spanyol Fernando Fernández Tapias
Tiszteletbeli elnök spanyol Pirri[90]
A Real Madrid Alapítvány Vezérigazgató spanyol Emilio Butragueño
A Real Madrid Alapítvány Vezérigazgató-helyettes/Elnök tanácsadója spanyol Iker Casillas
Marketing menedzsment brazil Roberto Carlos

Játékoskeret

[szerkesztés]

Legutóbb frissítve: 2024. július 18-án lett.

Mezszám Név Nemzet Posztok Szül. év (kor) Honnan érkezett Pályára lépések Gólok Átigazolás ideje Átigazolás vége átigazolás összege (€): Érték (€):
Kapusok
1 Thibaut Courtois BEL kapus 1992. május 11. (32 éves) ENG Chelsea 235 0 2018. augusztus 9. 2026. június 30. 35 Millió € 28 Millió €
13 Andrij Lunyin UKR kapus 1999. február 11. (25 éves) Ukrajna Zorja Luhanszk 48 0 2018. július 1. 2025. június 30. 8.5 Millió € 25 Millió €
Védők
2 Dani Carvajal CSK-helyettes ESP védő 1992. január 12. (32 éves) Németország Bayer Leverkusen 416 13 2013. július 1. 2025. június 30. 6,5 Millió €
az utánpótlás rendszerből került fel 		12 Millió €
3 Éder Militão BRA védő 1998. január 18. (26 éves) Portugália Porto 155 11 2019. július 1. 2028. június 30. 50 Millió € 60 Millió €
4 David Alaba AUT védő 1992. június 24. (32 éves) Németország Bayern München 102 5 2021. július 1. 2026. június 30. ingyen 20 Millió €
17 Lucas Vázquez ESP védő 1991. július 1. (33 éves) ESP Espanyol 349 36 2015. július 2. 2025. június 30. 1 Millió €
eredetileg az utánpótlás rendszerből került fel 		4 Millió €
18 Jesús Vallejo ESP védő 1997. január 5. (27 éves) ESP Granada 31 1 2015. július 31. 2025. június 30. 5 Millió € 1 Millió €
20 Fran García ESP védő 1999. augusztus 14. (25 éves) ESP Rayo Vallecano 32 1 2023. július 2. 2027. június 30. 5 Millió €
(eredetileg az utánpótlás rendszerből került fel) 		15 Millió €
22 Antonio Rüdiger GER védő 1993. március 3. (31 éves) Anglia Chelsea 101 4 2022. július 1. 2026. június 30. ingyen 25 Millió €
23 Ferland Mendy FRA védő 1995. június 8. (29 éves) Franciaország Lyon 169 6 2019. július 1. 2025. június 30. 48 Millió € 22 Millió €
Középpályások
5 Jude Bellingham ENG középpályás 2003. június 29. (21 éves) Németország Borussia Dortmund 42 23 2023. július 1. 2029. június 30. 103 Millió € 180 Millió €
6 Eduardo Camavinga FRA középpályás 2002. november 10. (22 éves) FRA Stade Rennais 145 2 2021. augusztus 31. 2029. június 30. 30 Millió € 100 Millió €
8 Federico Valverde CSK-helyettes URU középpályás 1998. július 22. (26 éves) Uruguay Peñarol 258 19 2016. július 22. 2029. június 30. 5 Millió € 120 Millió €
10 Luka Modrić Csapatkapitány CRO középpályás 1985. szeptember 9. (39 éves) Anglia Tottenham Hotspur 534 39 2012. augusztus 27. 2025. június 30. 30 Millió €, 6 Millió €
14 Aurélien Tchouaméni FRA középpályás 2000. január 27. (24 éves) Franciaország AS Monaco 88 3 2022. július 1. 2028. június 30. 80 Millió € 100 Millió €
15 Arda Güler TUR középpályás 2005. február 25. (19 éves) TUR Fenerbahçe 12 6 2023. július 6. 2029. június 30. 20 Millió € 30 Millió €
19 Dani Ceballos ESP középpályás 1996. augusztus 7. (28 éves) ESP Betis 147 7 2017. július 14. 2027. június 30. 18 Millió € 6 Millió €
32 Nico Paz ESP-ARG középpályás 2004. szeptember 8. (20 éves) utánpótlás játékos 8 1 2023. július 1. 2027. június 30. 18 Millió € 10 Millió €
Csatárok
7 Vinícius BRA-ESP[91] csatár 2000. július 12. (24 éves) BRA Flamengo 264 83 2018. július 12. 2027. június 30. 45 Millió € 180 Millió €
9 Kylian Mbappé FRA csatár 1998. december 20. (25 éves) FRA Paris Saint-Germain 0 0 2024. július 1. 2029. június 30. ingyen 180 Millió €
11 Rodrygo BRA csatár 2001. január 9. (23 éves) BRA Santos 216 54 2019. július 1. 2028. június 30. 45 Millió € 110 Millió €
21 Brahim Díaz ESP-MAR csatár 1999. augusztus 3. (25 éves) ITA AC Milan 65 14 2023. július 1. (kölcsönből vissza) 2027. június 30. 17 Millió € (2019. január 6.) 40 Millió €

Tartalékok akik az első csapathoz tartoznak

[szerkesztés]
# Poszt Név
26 ESP K Luis López
30 ESP K Fran González
31 ESP K Lucas Cañizares
34 ESP V Álvaro Carrillo
36 BRA V Vinicius Tobias
37 ESP KP Edgar Pujol
33 ESP CS Gonzalo García
— BRA KP Reinier
— ESP CS Juanmi Latasa

Kölcsönben

[szerkesztés]
# Poszt Név

Csapatkapitányok

[szerkesztés]

Zárójelben a bajnoki mérkőzéseken szerzett gólok találhatóak.

Játékos A klubnál Csapatkapitányként Mezszám Mérkőzések Helyettes-csapatkapitány(ok)
Horvát Luka Modrić 2012– 2024–
10
 359 (28) Dani Carvajal
Federico Valverde
Spanyol Nacho 2011–2024 2023–2024
6
 364 (16) Luka Modrić
Dani Carvajal
Toni Kroos
Francia Karim Benzema 2009–2023 2022–2023
9
 648 (354) Nacho
Luka Modrić
Dani Carvajal
Brazil Marcelo 2007–2022 2021–2022
12
 534 (38) Karim Benzema


Nacho
Luka Modrić

Spanyol Sergio Ramos 2005–2021 2015–2021
4
 671 (101) Marcelo
Karim Benzema


Raphaël Varane
Nacho

Spanyol Iker Casillas 1999–2015 2010–2015
1
 593 (0) Sergio Ramos
Marcelo
Pepe
Cristiano Ronaldo
Gonzalo Higuaín
Spanyol Raúl 1994–2010 2003–2010
7
 741 (323) Guti
Míchel Salgado
Iker Casillas
Roberto Carlos
Sergio Ramos
Spanyol Fernando Hierro 1989–2003 2001–2003
4
 598 (126) Raúl
Spanyol Manuel Sanchís 1983–2001 1993–2001
5
 710 (49) Fernando Hierro
Fernando Redondo
Raúl
Spanyol Chendo 1982–1998 1989–1993
2
 497 (3)
Spanyolország José Antonio Camacho 1974–1989 1988–1989
–
 577 (11)
Spanyolország Carlos Santillana 1971–1988 1986–1988
9
 632 (352)
Spanyolország Miguel Ángel 1967–1986 1980–1986
–
 346 (0)
Spanyolország Pirri 1964–1980 1976–1980
–
 561 (172)
Spanyolország Amancio 1962–1976 1974–1976
7
 471 (142)
Spanyolország Ignacio Zoco 1962–1974 1971–1974
–
 400? (8?)
Spanyolország Francisco Gento 1953–1971 1962–1971
11
 761 (253)
Spanyolország José María Zárraga 1951–1962 1960–1962
–
 ? (?)
Spanyolország Juan Alonso 1949–1960 1958–1960
–
 ? (?)
Spanyolország Miguel Muñoz 1948–1958 1956–1958
–
 275 (24)
Spanyolország Luis Molowny 1946–1957 1952–1956
–
 ? (?)
Spanyolország Clemente Fernández 1942–1952 1950–1952
–
 ? (?)
Spanyolország Sabino Barinaga 1939–1950 1949–1950
–
 ? (?)
Spanyolország Juan Antonio Ipiña 1939–1949 1944–1949
–
 232? (7)?
Mexikó José Ramón Sauto 1933–1944 1942–1944
–
 143 (0)
Spanyolország Juan Antonio Ipiña 1930–1942 1939–1942
–
 ? (?)
Spanyolország Eugenio Hilario 1930–1936 1935–1936
–
 74? (20?)
Spanyolország Félix Quesada 1922–1936 1928–1935
–
 242 (32)
Spanyolország Félix Quesada 1921–1928 1927–1928
–
 85 (27)
Spanyolország Perico Escobal 1921–1928 1924–1927
–
 82 (2)
Spanyolország Juan Monjardín 1918–1929 1921–1924
–
 74 (5)
Spanyolország Santiago Bernabéu 1911–1928 1915–1921
–
 79 (68)
Spanyolország José María Castell ?–? 1914–1915
–
 ? (?)
Spanyolország José Berraondo 1904–1909 1905–1909
–
 ? (?)
Spanyolország Luciano Lizárraga ?–? 1904–1905
–
 ? (?)
Guatemala Federico Revuelto 1902–1912 1903–1904
–
 ? (?)
Spanyolország José Giralt 1900–1903
1904–1907 		1902–1903
–
 ? (?)
Arthur Johnson 1901–1904 1901–1902
–
 ? (?)

A klub híres játékosai

[szerkesztés]
Bővebben: A Real Madrid CF játékosainak listája

A klub világ- és Európa-bajnok labdarúgói

[szerkesztés]

Az alábbi listában azok a játékosok szerepelnek, akik a klub játékosai voltak, amikor a nemzeti válogatottjukkal világbajnoki vagy az Európa-bajnoki címet szereztek.

A klub világbajnok labdarúgói

[szerkesztés]

A klub Európa-bajnok labdarúgói

[szerkesztés]

Híresebb vezetőedzők

[szerkesztés]
Bővebben: A Real Madrid CF vezetőedzőinek listája

A csapatnak megalapítása óta 41 vezetőedzője volt. Az első az angol Arthur Johnson, aki 10 évig volt a Real Madrid vezetőedzője, ezalatt ötször nyerték meg a Király-kupát. A legtovább Miguel Muñoz volt a klub vezetőedzője, 1960 és 1974 között összesen 604 mérkőzésen ülhetett le a kispadra. A győzelmeket számolva a legsikeresebb edző Luis Carniglia volt, aki a Real edzőjeként mérkőzéseinek 69,81 százalékát megnyerte, míg a legkevésbé sikeres Jacinto Quincoces, aki „mindössze” 37,21 százalékát nyerte meg mérkőzéseinek.

Ebben a táblázatban csak azok a vezetőedzők szerepelnek, akik legalább 1 trófeát nyertek a klubbal. [92][93]

Edző A klubnál Trófeák Összesen
Hazai Nemzetközi
Sb Sk SSz LK BL UK USzK IK
Anglia Arthur Johnson 1910–1920 0 5 0 0 0 0 0 0 5
Magyarország Hertzka Lipót 1930–1932 1 0 0 0 0 0 0 0 1
Anglia Robert E. Firth 1932–1934 1 0 0 0 0 0 0 0 1
Spanyolország Francisco Bru 1934–1941 0 1 0 0 0 0 0 0 1
Spanyolország Jacinto Quincoces 1945–1946, 1947–1948 0 1 0 0 0 0 0 0 1
Spanyolország Baltasar Albéniz 1946–1947, 1950–1951 0 1 0 0 0 0 0 0 1
Spanyolország José Villalonga 1954–1957 2 0 0 0 2 0 0 0 4
Argentína Luis Carniglia 1957–1959, 1959 1 0 0 0 2 0 0 0 3
Spanyolország Miguel Muñoz 1959, 1960–1974 9 2 0 0 2 0 0 1 14
Jugoszlávia Miljan Miljanić 1974–1977 2 1 0 0 0 0 0 0 3
Jugoszlávia Vujadin Boškov 1979–1982 1 1 0 0 0 0 0 0 2
Spanyolország Luis Molowny 1974, 1977–1979, 1982, 1985–1986 3 3 0 1 0 2 0 0 9
Hollandia Leo Beenhakker 1986–1989, 1992 3 1 1 0 0 0 0 0 5
Wales John Toshack 1989–1990, 1999 1 0 1 0 0 0 0 1 3
Argentína Alfredo Di Stéfano 1990–1991 0 0 1 0 0 0 0 0 1
Spanyolország Benito Floro 1992–1994 0 1 1 0 0 0 0 0 2
Spanyolország Vicente del Bosque 1994, 1999–2003 2 0 1 0 2 0 1 1 7
Argentína Jorge Valdano 1994–1996 1 0 0 0 0 0 0 0 1
Olaszország Fabio Capello 1996–1997, 2006–2007 2 0 0 0 0 0 0 0 2
Németország Jupp Heynckes 1997–1998 0 0 1 0 1 0 0 0 2
Hollandia Guus Hiddink 1998–1999 0 0 0 0 0 0 0 1 1
Portugália Carlos Queiroz 2003–2004 0 0 1 0 0 0 0 0 1
Németország Bernd Schuster 2007–2008 1 0 1 0 0 0 0 0 2
Portugália José Mourinho 2010–2013 1 1 1 0 0 0 0 0 3
Olaszország Carlo Ancelotti 2013–2015, 2021-23 1 1 1 0 2 0 1 2 8
Franciaország Zinédine Zidane 2016–2018, 2019-2021 2 0 2 0 3 0 2 2 11
Argentína Santiago Solari 2018–2019 0 0 0 0 0 0 0 1 1

Elnökök

[szerkesztés]
Florentino Pérez, a klub jelenlegi elnöke.

A klubnak alapítása óta 16 elnöke volt, mind spanyol. Legtovább a klub stadionjának későbbi névadója, Santiago Bernabéu Yeste volt a klub elnöke, aki 1943-tól 1978-ig töltötte be ezt a pozíciót. 2000 júliusában Alfredo Di Stéfanót a klub tiszteletbeli elnökének választották.[94]

2009. június 1. szerint[95]
Név Tól Ig
Julián Palacios 1900 1902. március 6.
Juan Padrós 1902. március 6. 1904 januárja
Carlos Padrós 1904 januárja 1908.
Adolfo Meléndez 1908. 1916 júliusa
Pedro Parages 1916 júliusa 1926. május 16.
Luis de Urquijo 1926. május 16. 1930.
Spanyol Köztársaság Luis Usera 1930. 1935. május 31.
Spanyol Köztársaság Rafael Sánchez Guerra 1935. május 31. 1936. augusztus 4.
Spanyol Köztársaság Adolfo Meléndez 1936. augusztus 4. 1940
Antonio Santos Peralba 1940. 1943. szeptember 11.
Spanyol 1945-1977 Santiago Bernabéu Yeste 1943. szeptember 11. 1978. június 2.
ESP Luis de Carlos 1978 szeptembere 1985. május 24.
ESP Ramón Mendoza 1985. május 24. 1995. november 26.
ESP Lorenzo Sanz 1995. november 26. 2000. július 16.
ESP Florentino Pérez 2000. július 16. 2006. február 27.
ESP Fernando Martín Álvarez 2006. február 27. 2006. április 26.
ESP Luis Gómez-Montejano 2006. április 26. 2006. július 2.
ESP Ramón Calderón 2006. július 2. 2009. január 16.
ESP Vicente Boluda 2009. január 16. 2009. május 31.
ESP Florentino Pérez 2009. június 1. Jelenleg

Eredmények

[szerkesztés]
Bővebben: A Real Madrid CF eredményei
A Real Madrid kupáinak egy része

Hazai

[szerkesztés]
Bajnok (35 – rekord): 1931–32, 1932–33, 1953–54, 1954–55, 1956–57, 1957–58, 1960–61, 1961–62, 1962–63, 1963–64, 1964–65, 1966–67, 1967–68, 1968–69, 1971–72, 1974–75, 1975–76, 1977–78, 1978–79, 1979–80, 1985–86, 1986–87, 1987–88, 1988–89, 1989–90, 1994–95, 1996–97, 2000–01, 2002–03, 2006–07, 2007–08, 2011–12, 2016–17, 2019–20, 2021–22, 2022-23
Második (22): 1929, 1933–34, 1934–35, 1935–36, 1941–42, 1944–45, 1958–59, 1959–60, 1965–66, 1980–81, 1982–83, 1983–84, 1991–92, 1992–93, 1998–99, 2004–05, 2005–06, 2008–09, 2012–13, 2014–15, 2015–16, 2020–21
Győztes (19): 1904–05, 1905–06, 1906–07, 1907–08, 1916–17, 1933–34, 1935–36, 1945–46, 1946–47, 1961–62, 1969–70, 1973–74, 1974–75, 1979–80, 1981–82, 1988–89, 1992–93, 2010–11, 2012–13, 2022–23
Döntős (20): 1902–03, 1915–16, 1917–18, 1923–24, 1928–29, 1929–30, 1932–33, 1939–40, 1942–43, 1957–58, 1959–60, 1960–61, 1967–68, 1978–79, 1982–83, 1989–90, 1991–92, 2001–02, 2003–04, 2013–14,
Győztes (12 -): 1988, 1989*, 1990, 1993, 1997, 2001, 2003, 2008, 2012, 2017, 2019, 2022
Döntős (5): 1982, 1995, 2007, 2011, 2014,
(* Megnyerte a bajnokságot és a kupát is.)
Győztes (1): 1984–85
Döntős (1): 1982–83

Nemzetközi

[szerkesztés]
Győztes (15– rekord): 1955–56, 1956–57, 1957–58, 1958–59, 1959–60, 1965–66, 1997–98, 1999–2000, 2001–02, 2013–14, 2015–16, 2016–17, 2017–18, 2021–22,2023-24
Döntős (3): 1961–62, 1963–64, 1980–81
Győztes (3 – rekord): 1960, 1998, 2002,
Döntős (2): 1966, 2000
Győztes (2): 1984–85, 1985–86
Döntős (2): 1970–71, 1982–83
Győztes (4): 2002, 2014, 2016, 2017
Döntős (3): 1998, 2000, 2018
Győztes (4): 2014, 2016, 2017, 2018

Egyéni címek

[szerkesztés]
Manuel Olivares (16 gól, 1933), Pahiño (28 gól, 1952), Alfredo Di Stéfano: (27 gól, 1954; 24 gól, 1956; 31 gól, 1957; 19 gól, 1958; 23 gól, 1959), Puskás Ferenc (26 gól, 1960; 27 gól, 1961; 26 gól, 1963; 20 gól, 1964), Amancio (14 gól, 1969; 16 gól, 1970), Juanito (17 gól, 1984), Hugo Sánchez (22 gól, 1986; 34 gól, 1987; 29 gól, 1988; 38 gól, 1990), Emilio Butragueño (19 gól, 1991), Iván Zamorano (28 gól ,1995), Raúl: (25 gól, 1999; 24 gól, 2001), Ronaldo (24 gól, 2004), Ruud van Nistelrooy (25 gól, 2007), Cristiano Ronaldo (40 gól, 2011; 31 gól, 2014; 48 gól, 2015), Karim Benzema (27 gól, 2022)
Ricardo Zamora (1932, 1933), José Bañón (1946), José Adelarpe Alonso (1955), José Vicente Train (1961, 1963, 1964), José Araquistain (1962), Antonio Betancort (1965, 1967), Andrés Zapico Junquera (1968), Miguel Ángel (1976), Agustín (1983), Paco Buyo (1988, 1992), Iker Casillas (2008), Thibaut Courtois (2020)
Alfredo Di Stéfano (1957, 1959), Raymond Kopa (1958), Luís Figo (2000), Michael Owen (2001), Ronaldo (2002), Fabio Cannavaro (2006) Cristiano Ronaldo (2016, 2017) Luka Modrić (2018) Karim Benzema (2022)
Cristiano Ronaldo (2013, 2014)
Luís Figo (2001), Ronaldo (2002), Zinédine Zidane (2003), Fabio Cannavaro (2006)
Hugo Sánchez (38 gól, 1990), Cristiano Ronaldo (40 gól, 2011; 31 gól, 2014; 48 gól, 2015)
Emilio Butragueño (1985, 1986), Iker Casillas (2000)

Utánpótlás

[szerkesztés]

Az egyesület tartalékcsapata a Real Madrid Castilla (Real Madrid B). Az akadémia beceneve La Fábrica (magyarul: a gyár).

Magyarországon

[szerkesztés]

A klub több népszerű szurkolói oldallal is rendelkezik Magyarországon, ezek közül a legismertebb a penamadridista.hu, amely a Real Madrid C. F. által hivatalosan is elismert Real Madrid Magyar Szurkolói Egyesület honlapja.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b Real Madrid Club de Fútbol (spanyol nyelven). Liga de Fútbol Profesional. (Hozzáférés: 2008. július 19.)
  2. ↑ Real Madrid Football Club. Madrid Tourist Guide. (Hozzáférés: 2008. július 11.)
  3. ↑ Luís Miguel González: Pre-history and first official title (1900-1910). Realmadrid.com. [2008. december 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. július 12.)
  4. ↑ La Liga: Ancelotti ismét a Real Madrid trénere lett – hivatalos (magyar nyelven). Nemzeti Sport Online, 2021. június 1. (Hozzáférés: 2021. június 2.)
  5. ↑ Presidentes - Florentino Pérez (spanyol nyelven). Realmadrid.com. (Hozzáférés: 2016. január 5.)
  6. ↑ a b c Luís Miguel González: Real Madrid turns 106 (1991-2008). Realmadrid.com, 2008. március 5. [2008. december 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. július 12.)
  7. ↑ a b c Madrid the masters of Europe. uefa.com, 2003. július 8. (Hozzáférés: 2008. július 13.)
  8. ↑ 1992-ig a Bajnokok Ligáját Kupagyőztesek Európa-kupájának hívták.
  9. ↑ Real Madrid CF. uefa.com, 2017. június 4. (Hozzáférés: 2017. június 4.)
  10. ↑ „A 20. század legjobb csapata.”, fifa.com, 2007. szeptember 18.. [2007. április 23-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2008. június 30.) 
  11. ↑ The History of FIFA - Foundation. fifa.com. [2013. február 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. július 27.)
  12. ↑ G-14. BBC Sport. (Hozzáférés: 2008. szeptember 21.)
  13. ↑ name="Real Madrid turns 106 (I)"
  14. ↑ Ekkoriban ez volt az egyetlen, az egész ország területére kiterjedő bajnokság.
  15. ↑ History - Chapter 1 - From the Estrada Lot to the nice, little O’Donnel pitch. Realmadrid.com. [2008. július 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. július 11.)
  16. ↑ Luís Miguel González: Bernabéu's debut to the title of Real (1911-1920). Realmadrid.com. [2008. december 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. július 12.)
  17. ↑ a b c Luís Miguel González: A spectacular leap towards the future (1921-1930). Realmadrid.com, 2007. február 28. [2008. december 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. július 12.)
  18. ↑ a b Luís Miguel González: The first two-time champion of the League (1931-1940). Realmadrid.com. [2008. december 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. július 18.)
  19. ↑ a b c Luís Miguel González: Bernabéu begins his office as President building the new Chamartín Stadium (1941-1950). Realmadrid.com. [2008. december 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. július 12.)
  20. ↑ a b c Luís Miguel González: An exceptional decade (1951-1960). Realmadrid.com. [2008. december 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. július 12.)
  21. ↑ Matthew Spiro: Hats off to Hanot. uefa.com, 2006. május 12. (Hozzáférés: 2008. július 11.)
  22. ↑ Regulations of the UEFA Champions League (PDF). UEFA. (Hozzáférés: 2008. július 12.); Page 4, §2.01 "Cup" & Page 26, §16.10 "Title-holder logo"
  23. ↑ Luís Miguel González: The generational reshuffle was successful (1961-1970). Realmadrid.com. [2009. február 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. július 12.)
  24. ↑ European Competitions 1971. RSSS. (Hozzáférés: 2008. szeptember 27.)
  25. ↑ Santiago Bernabéu. Realmadrid.com. [2009. július 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. október 12.)
  26. ↑ The “Quinta del Buitre” era begins. Realmadrid.com. [2013. október 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. július 11.)
  27. ↑ a b Luís Miguel González: 1981-1990 - Five straight League titles and a new record. Realmadrid.com, 2008. március 5. [2009. február 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. július 12.)
  28. ↑ 1991-2000 - From Raúl González to the turn of the new millennium. Realmadrid.com. (Hozzáférés: 2008. július 12.)
  29. ↑ Florentino Pérez era (spanyol nyelven). Realmadrid.com. (Hozzáférés: 2008. július 12.)
  30. ↑ Figo's the Real deal. BBC Sport, 2000. július 24. (Hozzáférés: 2008. július 12.)
  31. ↑ 2001-Present — Real Madrid surpasses the century mark. Realmadrid.com. (Hozzáférés: 2008. július 12.)
  32. ↑ Cristina Monge: Real Madrid 3-1 Mallorca. Realmadrid.com, 2007. június 18. [2013. december 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. július 12.)
  33. ↑ Frist consecutive league title in eighteen years. Realmadrid.com, 2008. május 5. [2008. július 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. július 12.)
  34. ↑ Kaká hat évre leszerződött a Real Madriddal. Origo, 2009. június 9. (Hozzáférés: 2009. június 9.)
  35. ↑ Hivatalos: Kaká a Real Madrid játékosa. topfoci.hu, 2009. június 9. [2013. március 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. június 9.)
  36. ↑ A Real Madrid világrekord összegért veszi meg Cristiano Ronaldót. bulvarsport.hu, 2009. június 11. [2009. július 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. július 2.)
  37. ↑ Hivatalos:Cristiano Ronaldo a Real Madrid játékosa. madridista.hu, 2009. június 26. (Hozzáférés: 2009. július 2.)
  38. ↑ Raul Albiol, a Real Madrid legújabb szerzeménye. mr1-kossuth.hu, 2009. június 25. (Hozzáférés: 2009. július 2.)[halott link]
  39. ↑ Real Madrid: Raúl Albiol 15 millió euróért a „királyiaké”. nemzetisport.hu, 2009. június 26. (Hozzáférés: 2009. július 2.)
  40. ↑ Hivatalos: Karim Benzema a Real Madrid játékosa. madridista.hu, 2009. július 1. (Hozzáférés: 2009. július 2.)
  41. ↑ Official announcement: Jose Mourinho, new Real Madrid coach (angol nyelven). Real Madrid, 2010. május 28. [2010. szeptember 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. augusztus 31.)
  42. ↑ Raul seals move to Schalke, signs two-year contract (angol nyelven). usatoday.com, 2010. július 28. (Hozzáférés: 2010. augusztus 31.)
  43. ↑ Besiktas: a Real Madridtól érkező Gutit bemutatták a szurkolók előtt - fotó (magyar nyelven). Nemzeti Sport, 2010. július 27. (Hozzáférés: 2010. augusztus 31.)
  44. ↑ The Super League - Press Release. thesuperleague.com. (Hozzáférés: 2021. április 19.)
  45. ↑ a b c Escudo Real Madrid (spanyol nyelven). santiagobernabeu.com. [2008. október 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. november 29.)
  46. ↑ Presidents — Pedro Parages. Realmadrid.com. [2009. február 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. július 18.)
  47. ↑ Real Madrid lose Christian cross from club crest to appease Abu Dhabi bank, The Telegragh, 2014. nov. 26.
  48. ↑ Zsédely Péter: Az arab szponzor miatt lekerült a kereszt a Real Madrid címeréről, Sportsmarketing, 2014. nov. 28.
  49. ↑ Barcelona and Real Madrid Logo Changes, Owip.net
  50. ↑ A Real Madrid Los Blancos (fehérek) beceneve innen ered, a szurkolók 1905-től hívják így a csapatot.
  51. ↑ Equipación (spanyol nyelven). realmadrid-futbol.com. [2008. május 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. július 11.)
  52. ↑ name="Real Madrid turns 106 (V)"
  53. ↑ Álvaro Velasco: Leaders in sporting goods. Realmadrid.com, 2006. december 1. [2009. február 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. július 12.) „Ramón Calderón says: We began working with Adidas again in 1998”
  54. ↑ Our Sponsors — Adidas. Realmadrid.com. [2008. július 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. július 18.)
  55. ↑ a b Evolución Del Uniforme del Real Madrid (1902-1989) (spanyol nyelven). Leyendablanca.com. [2012. január 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. július 18.)
  56. ↑ a b Evolución Del Uniforme del Real Madrid (1991-2008) (spanyol nyelven). Leyendablanca.com. [2012. január 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. július 18.)
  57. ↑ BenQ Mobile Scores As Real Madrid’s New Major Sponsor. Realmadrid.com, 2005. november 8. [2009. február 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. július 18.)
  58. ↑ Juan José López Soto: Real Madrid and Bwin sign sponsorship agreement. Realmadrid.com, 2008. június 11. [2013. június 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. július 18.)
  59. ↑ Our Sponsors — bwin.com. Realmadrid.com. [2008. július 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. július 18.)
  60. ↑ a b c d A Real Madrid stadionjai. madridista.hu. (Hozzáférés: 2008. december 23.)
  61. ↑ A stadiont 1955-től hívják Estadio Santiago Bernabéunak.
  62. ↑ History — Chapter 3 - The New Chamartin, an exemplary stadium. Realmadrid.com. [2008. július 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. július 12.)
  63. ↑ a b 60th Anniversary. Realmadrid.com, 2007. december 13. [2008. december 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. július 12.)
  64. ↑ History — Chapter 4. Realmadrid.com. [2008. július 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. július 12.)
  65. ↑ History — Chapter 10 - The future. Realmadrid.com. [2008. július 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. július 13.)
  66. ↑ This one's for you, Alfredo!. Realmadrid.com, 2006. május 10. [2011. november 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. július 7.)
  67. ↑ FIFA Century Club (PDF). fifa.com. [2016. március 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. július 13.)
  68. ↑ Conor Brown Equals di Stéfano's Real Madrid Record. (Hozzáférés: 2009. február 5.)
  69. ↑ Javier Palomino: The life of di Stéfano II. realmadrid.com, 2008. február 14. [2008. június 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. július 13.)
  70. ↑ Real Madrid CF — Topscorers since 1929-2008 (Campeonato Nacional de Liga). Rsssf.com. (Hozzáférés: 2008. szeptember 21.)
  71. ↑ Attendances Spain average — Primera Division 2007-2008. European Football Statistics. [2008. június 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. július 16.)
  72. ↑ European Attendances. European Football Statistics. [2008. június 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. július 16.)
  73. ↑ Real Madrid C.F. (spanyol nyelven). lpf.es. (Hozzáférés: 2008. július 11.)
  74. ↑ Unbeaten at Home in the League. rsssf.com. (Hozzáférés: 2008. december 7.)
  75. ↑ History. Uefa.com. (Hozzáférés: 2008. július 11.)
  76. ↑ Zidane makes record Real switch. BBC Sport. (Hozzáférés: 2008. július 13.)
  77. ↑ Man City beat Chelsea to Robinho
  78. ↑ José Vicente Tejedor Carnicero: Spain, Final Tables 1928- (angol nyelven). rsssf.com, 2000. szeptember 28. (Hozzáférés: 2008. november 16.)
  79. ↑ El Clásico - Real Madrid vs. Barcelona (spanyol nyelven). Marca.com. (Hozzáférés: 2008. július 11.)
  80. ↑ Real supporters reported to Spanish FA. BBC Sport. (Hozzáférés: 2008. június 3.)
  81. ↑ UEFA investigate Real Madrid supporters. BBC Sport. (Hozzáférés: 2008. június 3.)
  82. ↑ The Politics Of Real Madrid Football Club. Madrid-tourist-guide.com. (Hozzáférés: 2008. július 11.)
  83. ↑ Nemzeti Sport, 2008. december 13.
  84. ↑ 4000 eurós büntetés egy malacfejért. nemzetisport.hu. (Hozzáférés: 2005. augusztus 2.)
  85. ↑ Figo's the Real deal. BBC Sport, 2000. július 24. (Hozzáférés: 2008. július 12.)
  86. ↑ Jimmy Burns: Barca, a people's passion, Bloomsbury Publishing, London 1999, 31-34. oldal
  87. ↑ Álvaro Velasco: One for the ages. Realmadrid.com, 2008. január 17. [2009. február 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. július 12.)
  88. ↑ Official Announcement: Ancelotti (spanyol, angol nyelven). realmadrid.com
  89. ↑ Official Announcement: Antonio Pintus (spanyol, angol nyelven). realmadrid.com
  90. ↑ Comunicado Oficial (spanyol nyelven), 2023. július 17. (Hozzáférés: 2023. július 19.)
  91. ↑ Official Announcement (angol nyelven). realmadrid.com, 2022. szeptember 5. (Hozzáférés: 2022. szeptember 5.)
  92. ↑ Coaches. Realmadrid.com. (Hozzáférés: 2008. július 12.)
  93. ↑ Aquí están todos los entrenadores del Real Madrid. (spanyol nyelven). Historialago.com. [2008. május 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. július 11.)
  94. ↑ The life of Di Stéfano IV. Realmadrid.com, 2008. február 17. [2008. december 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. szeptember 21.)
  95. ↑ Presidents. Realmadrid.com. [2008. június 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. július 12.)
  96. ↑ a b c d e f Trophy Room. Realmadrid.com. [2008. július 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. július 12.)
  97. ↑ A kupa korábban a következő neveken futott: Copa de Campeones (1940), Copa de Oro Argentina (1945), Copa Eva Duarte (1947-53). Jelenlegi nevét, a Supercopa de España-t 1982-ben kapta)
  98. ↑ Trofeos de Futbol (spanyol nyelven). Realmadrid.com. [2009. október 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. július 12.)

Ajánlott irodalom

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
  • A klub hivatalos honlapja
  • Hírek a Real Madridról
  • A Bernabéu stadion hivatalos honlapja
  • Dénes Tamás: Real Madrid; statisztika Rochy Zoltán; 2. bőv. kiad.; Aréna 2000, Budapest, 2002 (Stadion könyvtár)
  • Jimmy Burns: Beckham és Spanyolország. Hatalom, sztárság, Real Madrid; ford. Szabó László Zsolt; Európa, Budapest, 2005
  • Dévényi Zoltán–Harmos Zoltán: Real Madrid; 2. bőv. kiad.; Aréna 2000, Budapest, 2007 (A világ leghíresebb futballklubjai)
  • Kormanik Zsolt–Moncz Attila: A Real Madrid legjobb 50 futballistája, 1902–2007; Aréna 2000, Budapest, 2007 (Világhírű klubok világhírű játékosai)
  • Tóth Sándor: FC Barcelona vs CF Real Madrid. Több, mint futball; Sanoma Media Budapest, Budapest, 2013
  • Richard Fitzpatrick: El clásico. FC Barcelona – Real Madrid. A legnagyobb rangadó; ford. Zentai György; Gabo, Budapest, 2013
  • Margitay Richárd–Margitay Zsolt: Az El Clásico, és ami mögötte van. Barcelona – Real Madrid; 2. bőv. kiad.; Aba, Budapest, 2014
  • Fűrész Attila–Privacsek András: Real Madrid. Tizedszer Európa futballtrónján; Inverz Media, Budapest, 2014
  • Margitay Richárd: Tizedszer is Real Madrid; Aposztróf, Budapest, 2014
  • Sid Lowe: Félelem és reszketés a La Ligában. Barcelona – Real Madrid; ford. Zentai György; Gabo, Budapest, 2015
  • Margitay Richárd–Margitay Zsolt: A Real Madrid bajnoki címei; Aposztróf, Budapest, 2015
  • Koppányi Gergely: Real Madrid. A királyi lepel mögött; Aposztróf, Budapest, 2016
  • A Real Madrid legendái; szerk. Fűrész Attila, Privacsek András; Inverz Media, Budapest, 2017
  • Csapó Zoltán–Hetyei László: Fehér balett zöld mezőben. A Real Madrid 21. századi sztárjai; Aposztróf, Budapest, 2019

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]
Commons:Category:Real Madrid
A Wikimédia Commons tartalmaz Real Madrid CF témájú médiaállományokat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Real_Madrid_CF&oldid=27322070”