Uli Stielike (Ketsch, 1954. november 15. –) nyugatnémet válogatott, Európa-bajnok német labdarúgó, középpályás, hátvéd, majd edző. Egyike azon kevés játékosoknak, akik mind a három európai kupa döntőjében, világbajnoki és Európa-bajnoki döntőben is szerepeltek.
1962-ben az SpVgg 06 Ketsch csapatában kezdte a labdarúgást. Már nyugatnémet ifjúsági válogatott volt 1972-ben, amikor a Borussia Mönchengladbach szerződtette. A Borussiával háromszoros bajnok és egyszeres kupagyőztes lett. 1975-ben UEFA-kupa győztes, 1977-ben BEK-döntős volt a csapattal. 1977-ben Spanyolországba szerződött, a Real Madridhoz. Az első három idényében bajnok lett a csapattal és egyszer lett spanyol kupagyőztes. A Real Madriddal mind a három európai kupa döntőjébe eljutott, de csak az UEFA-kupa győzelem sikerült utolsó madridi szezonjában, 1985-ben a Videoton ellen. 1985 és 1988 között a svájci Neuchâtel Xamax együttesében játszott, ahol kétszeres bajnok lett. 1988-ban fejezte be az aktív labdarúgást.
1972-73-ban 16-szoros ifjúsági, 1973 és 1975 között tízszeres amatőr válogatott volt. Amatőr válogatottként három gólt szerzett. 1975 és 1984 között 42 alkalommal szerepelt a nyugatnémet válogatottban és három gólt szerzett.[1] Tagja volt 1980-as Európa-bajnok csapatnak. 1982-ben a spanyolországi világbajnokságon ezüstérmet szerzett a válogatottal.[2]
1998 és 2006 között a német ifjúsági válogatottnál dolgozott különböző korosztályokkal. 1998 és 2000 között az első csapatnál Erich Ribbeck segítője volt. A kudarccal végződő 2000-es Európa-bajnokság után távozott az első csapattól és visszatért az ifjúsági válogatotthoz.
2006. szeptember 14-én írta alá a szerződést az elefántcsontparti válogatott szakmai irányítására. 2008. január 7-én fia egészségi állapotának súlyosbodása miatt kénytelen volt lemondani.[3] Február 1-jén fia, Michael Stielike 23 évesen elhunyt.[4]
2008 május 31-én a svájci FC Sion szerződtette,[5][6] de november 3-án már felmondtak neki. 2008 és 2014 között Katarban dolgozott a Al-Arabi és az Al-Sailiya csapatainál.[7]
