Ugrás a tartalomhoz

Tottenham Hotspur FC

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tottenham Hotspur
Csapatadatok
Teljes csapatnévTottenham Hotspur Football Club
MottóTo Dare Is To Do (Merni annyi, mint cselekedni)
BecenévSpurs, The Lilywhites
SzékhelyTottenham, London, Anglia
Alapítva1882 (Hotspur FC néven)
Klubszínek         
StadionTottenham Hotspur Stadion
62 062 fő
VezetőedzőAUS Ange Postecoglou
Elnökangol Daniel Levy
BajnokságPremier League
Nemzeti sikerek
Angol Bajnok2 alkalommal
Angol Kupagyőztes8 alkalommal
Angol Szuperkupa-győztes7 alkalommal
Angol Ligakupa-győztes4 alkalommal
Nemzetközi sikerek
UEFA-kupa2 alkalommal
KEK1 alkalommal
Statisztika
Legtöbb mérkőzésSteve Perryman (854)
Legtöbb gólHarry Kane (270)
Csapatmezek
Hazai
Idegenbeli
Harmadik
Jelenlegi szezon
2024–2025-ös szezon
Hivatalos honlap
Tottenham Hotspur honlapja
A Wikimédia Commons tartalmaz Tottenham Hotspur témájú médiaállományokat.

A Tottenham Hotspur (teljes nevén: Tottenham Hotspur Football Club) angol labdarúgóklubot 1882-ben Hotspur Football Club néven alapították.Többnyire csak Tottenham vagy Spurs néven emlegetik a szurkolók körében.

A Spurs a Chelsea-hez vagy az Arsenalhoz hasonlóan fővárosi csapat, így székhelyük, a Tottenham Hotspur Stadion is Londonban, Tottenham városrészben található. A csapat színei a fehér és a tengerészkék. Mottójuk Audere est Facere (angolul To Dare Is To Do, ami magyarul annyit tesz: „merni annyi, mint megtenni”), amely a klub régi címerén is fel volt tüntetve. Jelképük egy fiatal kakas egy focilabdán. Ősi riválisuk a szintén észak-londoni Arsenal, a két csapat közötti meccseket észak-londoni derbi néven is említik.[1]

A Tottenham volt az első klub a 20. században, amely egyszerre hódította el a bajnoki címet és az FA-kupát (az 1960–61-es szezonban),[2] valamint az első brit klub, amelyik európai trófeát tudott nyerni.

Történet, szezonok

[szerkesztés]

A klubot 1882-ben a St John Middle Class School és a Tottenham Grammar School gimnazistái alapították Hotspur Football Club néven a Mindenszentek Templomban (All Hallows Church). A fiúk a Hotspur Cricket Club tagjai voltak. A srácok közösségét John Ripsher, presbiteriánus lelkész fogta össze, aki a fiúk Biblia-tanára volt. A Hotspur nevet Sir Henry Percy-vel (Sir Harry Hotspur) kapcsolták össze, aki a 14. században élt a térségben. A csapat neve később megváltozott Tottenham Hotspur Football and Athletic Club-ra, hogy megkülönböztessék magukat a London Hotspur nevű klubtól.

A fiúk kezdetben az YMCA (Keresztény Fiatalok Egyesülete) szárnyai alatt tudtak közösségi helyet találni, majd Ripsher a Tottenham városrész főútján, a High Road-on talált klubhelyiséget a Red House-ban, a jelenlegi stadion mellett.

Érdekesség, hogy a század végén a klub tagja volt Löwenrosen Károly iparosmester is, aki Angliában folytatott tanulmányokat, majd egy ideig ott is dolgozott és később jelentős szerepe volt az első magyarországi labdarúgó mérkőzés megszervezésében.[3][4][5]

A Spurs először tengerészkék színű mezben játszott, majd félig kék, félig fehérre változtak a színeik, közben csokoládébarna és órarany mezben is játszottak (1896-ban). Végül az 1899-1900-as szezonban a Preston North End tiszteletére átváltottak fehér nadrág-tengerészkék mez párosításra.

Az első mérkőzésre a korabeli újság, a Weekly Herald szerint 1883. október 6-án került sor a Tottenham (akkor még Hotspur) otthonában. A hazai csapat magabiztos 9-0-s győzelmet aratott a Brownlow Rovers felett. A Spurs a Leaman – Tyrell, Dexter – Casey, Lovis – Lomas, Cottrell, Watson, Fisher – Harston, Buckle felállásban játszott.[6] Az első tétmérkőzést 1885-ben játszották a St. Albans ellen a London Association Kupában. A Spurs 5-2-re megnyerte a találkozót.[7] A rivális Arsenal csapatával (Royal Arsenal) először 1887-ben találkoztak. A mérkőzést 2-1-es Tottenham vezetésnél félbeszakították a sötétség miatt.

1888-ban költöztek korábbi pályájukról, a Lee folyó lápjairól (Tottenham Marshes) a Northumberland Park-ba. 1895. karácsonyán váltak profi csapattá, és játszhattak a Southern Football League-ben, ahol rendszeresen 15 000 fő körüli nézőszámuk volt. Első kupadöntőjüket 1897-ben játszották a helyi Charity kupában a Wellingborough ellen, azonban 2-0-ra elvesztették a meccset. 1898-ban a klub elnökének választották Charles Roberts-t, aki 1943-ig töltötte be ezt a posztot.

Az 1901-es FA-kupa-döntő

1899-ben költöztek át a mostani stadionjuk helyén lévő, White Hart Lane-re. Az első mérkőzés az új stadionban egy Notts County elleni barátságos mérkőzés volt. Az 1899-1900-as szezonban bajnokok lettek a Southern Football League-ben, a következő évben, 1901-ben pedig – első és eddig egyetlen Football League-en kívüli csapatként – FA-kupát nyertek a Sheffield United ellen.[8] Az 1908-09-es szezonra az akkori másodosztályba (Second Division) nyertek felvételt, majd közvetlenül utána ezüstérmesként felkerültek az első osztályba. Itt játszottak egészen az 1914-15-ös szezon végéig, amikor az első világháború miatt felfüggesztették a labdarúgást.

A két háború közt: 1919-1939

[szerkesztés]

Mikor 1919-ben folytatódott a labdarúgás, az első osztály 20 csapatról 22-re bővült.[9] A két hely a Chelsea-é (akik az 1914-15-ös szezonban a Tottenham-mel együtt estek volna ki az élvonalból) és az Arsenal-é lett. Az Arsenal feljutása vitatható volt, mivel csak a 6. helyen végeztek a Division 2-ben. Ez lett az alapja a két csapat komolyabb rivalizálásának (a rivalizálás hat évvel korábban kezdődött, mikor az Arsenal a Tottenham közelébe helyezte át székhelyét), ami a mai napig tart.

A Tottenham az 1919-20-as szezonban másodosztályú bajnok lett, és a következő évben, 1921. április 23-án második FA Kupa döntőjüket játszották a Stamford Bridge-en a Wolves ellen. A Spurs nyert 1-0-ra, ezzel együtt a kupát is elhódították.[10] Miután 1922-ben másodikként végeztek a Liverpool mögött a bajnokságban, a Spurs teljesítménye jelentősen romlani kezdett, és 1928-ban ismét a másodosztályba kerültek. Mikor 1939. szeptember 3-án Neville Chamberlain miniszterelnök kijelentette a háborút, a Spurs a hetedik volt a másodosztályban. A labdarúgást ismét felfüggesztették a háború idejére.[11]

1945-1979

[szerkesztés]

A háború után a futball hatalmas népszerűségre tett szert; szurkolók ezrei látogattak el hétvégenként a mérkőzésekre. 1949-ben az új menedzser, Arthur Rowe egy új játékstílust vezetett be. Köszönhetően az új taktikának, és olyan játékosoknak, mint Alf Ramsey, Ronnie Burgess, Ted Ditchburn, Len Duquemin, Sonny Walters, Bill Nicholson és Danny Blanchflower, a csapat ismét elsőosztályú lett, majd 1951-ben megnyerték első bajnoki címüket.

Bill Nicholson szobra a White Hart Lane-en

Bill Nicholson 1936-ban csatlakozott a Tottenham-hez mint tanonc. Az elkövetkező 68 évben a klubot szolgálta; minden lehetséges posztot betöltött az újonctól egészen az elnökig. Első mérkőzésén Tottenham-menedzserként 1958. október 11-én csapata 10-4-re legyőzte az Everton-t, ami a rekordjuknak számított. A következő években több trófeához juttatta a csapatot olyan kulcsjátékosokkal, mint Danny Blanchflower, John White, Dave Mackay, Cliff Jones és Jimmy Greaves. Az 1960-61-es szezonban bajnokságot, és FA-kupát nyertek egyszerre (a 20. században ők voltak az elsők, akik duplázni tudtak), 1962-ben ismét sikerült elhódítaniuk az FA Kupát, valamint bejutottak a Bajnokok Ligája (akkor még BEK) elődöntőjébe, azonban az Benficától 4-3-as összesítésben elbukták a döntőbe jutás lehetőségét. 1963-ban pedig a sikerek koronázásaként megnyerték a Kupagyőztesek Európa-kupáját, vagyis a KEK-et.[12]

1964 után a sikeres, KEK-győztes csapat kiöregedett kerettagok, sérülések, átigazolások miatt felbomlott, de Nicholson új, ismételten sikeres csapatot épített ki többek közt Alan Gilzean, Mike England, Alan Mullery, Terry Venables, Joe Kinnear és Cyril Knowles segítségével. Az 1967-es FA Kupa-döntőben legyőzték a Chelsea-t, és harmadikok lettek a bajnokságban. Nicholson még két Ligakupa (1971 és 1973) és egy UEFA-kupa (1972) győzelemmel gazdagította a Tottenham sikerlistáját, mielőtt az 1974-75-ös szezon elején a rossz szezonkezdés, és a Feyenoord Rotterdam ellen elveszített UEFA-kupa-döntőben lázongó szurkolók miatt lemondott menedzseri posztjáról.

Bill Nicholson 16 évnyi edzősége alatt a Tottenham 8 trófeát nyert; a klub történetének ez volt a legsikeresebb időszaka.[13] Egy menedzserduót, Johnny Gils-t és Danny Blanchflower-t szerette volna maga után hagyni a kispadon, de a csapat vezetősége egy ex-Arsenal játékost, Terry Neill-t választotta meg új menedzsernek, akivel az 1974-75-ös idény végén majdnem kiesett a csapat az első osztályból. A szurkolók sohasem fogadták el igazán őt, ezért 1976-ban elhagyta a klubot, helyére asszisztensét, Keith Burkinshaw-t nevezték ki.

A csapat 27 évi elsőosztályúság után az 1976-77-es szezon végén a másodosztályba csúszott le. Nem sokkal ezután a rivális Arsenalhoz eladták északír kapusukat, Pat Jennings-t, ami rossz választásnak bizonyult, és nagy felháborodást keltett a szurkolók körében. A Tottenham Jennings helyére leszerződtette a Liverpooltól Ray Clemence-t. 1978-ban a csapat visszajutott az élvonalba.

1978 nyarán Burkinshaw az egész futballvilágot megdöbbentette két argentin világbajnok, Osvaldo 'Ossie' Ardiles és Ricardo Villa leigazolásával, akiknek a szerződtetése újdonság volt az angol labdarúgásban.[14]

Az 1980-as évek

[szerkesztés]

A csapat Burkinshaw irányítása alatt először csak 1981-ben nyert trófeát. Az újrajátszáson 3-2-re győzték le a Manchester City csapatát az FA Kupában. A győztes gólt Ricky Villa rúgta. A siker megismétlődött a következő évben; akkor a Queens Park Rangers volt az ellenfelük. A szezonban további három kupa megszerzésének közelében voltak: a húsvéti időszakban úgy tűnt, el tudják hódítani a bajnoki címet a Liverpool elől, de végül negyedikek lettek. A Ligakupa-döntőben is a Liverpool kaparintotta meg előlük a trófeát. A KEK elődöntőben a Barcelona otthon győzte le a csapatot 1-0-ra egy 1-1-es döntetlen után a White Hart Lane-en.

1984-ben második alkalommal nyertek UEFA-kupát olyan játékosokkal a keretben, mint Steve Archibald, Garth Crooks, Glenn Hoddle, Osvaldo Ardiles és Steve Perryman. A győzelem előtt pár héttel Burkinshaw bejelentette, a szezon végén távozik a csapattól. Az új menedzser Peter Shreeves lett, aki a '84-85-ös szezonban egészen a tabella harmadik helyéig vezette a csapatot. Irving Scholar 1982-ben vette meg a Tottenham-et, aki mindenekelőtt a klub anyagi helyzetét szilárdította meg. Shreeves két idény után otthagyta a csapatot.

Shreeves utódja a Luton Town edzője, David Pleat lett. Az 1986-97-es szezonban az öttagú középpályával (Hoddle, Ardiles, Hodge, Allen, Waddle), és a csatár Clive Allen-nel hasonlóképp több trófeára voltak esélyesek, mint az 1982-83-as idényben. Ám ezúttal sem sikerült bajnoki címet szerezniük, az Arsenal ellen elvesztették 1987-ben a Ligakupa-döntőt,[15] és az FA Kupából is kiestek: a Coventry City 3-2-re győzte le őket. 1987 októberében Shreeves is lemondott. Őt az egykori Spurs-játékos, Terry Venables követte. Az 1989-90-es szezonban a harmadik helyet szerezte meg a csapat a bajnokságban, 1991-ben pedig FA-kupát nyertek. Ezekben a sikerekben nagy szerepe volt a két angol válogatott játékosnak, Paul Gascoigne-nak és Gary Lineker-nek.

Premier League

[szerkesztés]
Doug Livermore, a csapat edzője 1993-ban

1990-ben a klub elnöke, Scholar a csőd szélén hagyta ott a csapatot. Venables az üzletember Alan Sugar-ral egyezett meg, hogy vegye át a Tottenham részvénytársaságát, és a vele járó 20 millió fontos adósságot, aminek nagy részét Gascoigne eladásából tudtak törleszteni. Venables vezérigazgató lett, az edzői posztot újra Shreeves vette át. Egy szezon után elbocsátották, őt a trénerduó Ray Clemence és Doug Livermore váltotta. Az 1992-ben megalakult Premier League (a The Football League utódja) első szezonjában a csapat a tabella közepén végzett. Venables egy Sugar-ral folytatott vita után távozott a klub testületéből.

1993-ban az egykori játékos, Ossie Ardiles lett a menedzser. Ardiles edzősége alatt játszott a Tottenham-nél az úgynevezett Famous Five, a Híres Ötös: a csatárduó Teddy Sheringham és Jürgen Klinsmann, mögöttük a középpályán Nick Barmby, a jobb szélen Darren Anderton, és Ilie Dumitrescu bal oldalon. Klinsmann gólerőssége miatt hamar közönségkedvenc lett. A drága igazolások ellenére a csapat nem ért el nagy sikereket, ezért Ardiles 1994 szeptemberében távozni kényszerült.

1994-ben a csapat játékosok illegális fizetése miatt az angol futball történetének legsúlyosabb büntetését kapta: 12 pont (4 győzelemnek megfelelő pont) levonást, egy év eltiltást az FA Kupában, és 600,000 fontos pénzbírságot. Sugar tiltakozására a pontlevonást és az eltiltást eltörölték.[16]

Ardilest Gerry Francis követte a kispadon. Kezdetben úgy tűnt, a klub szerencséje ismét visszatér; a hetedik helyre léptek a tabellán, és bejutottak az FA Kupa elődöntőjébe, ahol azonban 4-1-re kikaptak az Everton-tól.

Az 1996-97-es szezonban a Tottenham a 10. helyen végzett a bajnokságban, és a szezon végén Teddy Sheringham a Manchester United-hez távozott. 1997 novemberében a csapat az utolsó előtti helyet foglalta el a tabellán, és kiesés fenyegette őket. Francis-t ezért elbocsátották, utóda a svájci bajnok Grasshoppers menedzsere, Christian Gross lett. Neki sem sikerült a szerencsét visszafordítani, és a csapat újra a kiesés ellen küzdhetett. Januárban a legendás csatárt, Jürgen Klinsmannt újra leigazolták, de már nem tudta azt a formáját hozni, mint első Tottenham-es korszakában. A szezon utolsó előtti mérkőzésén egy 6-2-es győzelem idegenben a Wimbledon ellen segített az élvonalban maradásban.

Gross-t George Graham váltotta az edzői poszton. Az új edző sok kritikát kapott a Spurs szurkolóitól, mivel korábban egyaránt volt a rivális Arsenal játékosa és menedzsere is. Ennek ellenére első szezonjában a Tottenham-nél a csapat a középmezőnyben végzett a tabellán és a Ligakupát is megnyerték a Leicester City ellen a Wembley-ben Allan Nielsen 93. percben rúgott góljával. A Spurs az FA Kupa elődöntőjébe is bejutott, azonban a Newcastle 2-0-ra legyőzte őket a hosszabbítás után, miután a bíró nem adott meg a Tottenham-nek egy érvényes büntetőt kezezésért a 'rendes' játékidőben. A szezon tetőpontjaként a csapat egyik szélsője, David Ginola Az év angol labdarúgója valamint Az év labdarúgója a szakírók szerint címeket is elnyerte.

Az 1999-2000-es eredménytelen szezon után Sugar eladta a klubot a Daniel Levy alatt futó ENIC Sports részvénytársaságnak.[17]

2001 áprilisában a csapat egykori legendás játékosa, Glenn Hoddle lett az edző. Első mérkőzésén a csapata kikapott az Arsenaltól az FA Kupa elődöntőjében. A csapatkapitány, Sol Campbell a nyáron az Arsenalhoz távozott. Hoddle csapatának fő alkotói volt Teddy Sheringham, Gus Poyet és Christian Ziege. A 2001-02-es szezonban a Spurs kilencedik lett a bajnokságban, és az elődöntőben a Chelsea-t 5-1-re legyőzve bejutott a Ligakupa döntőjébe, ahol azonban a Blackburn Rovers ellen elvesztették a kupát.

Robbie Keane büntetőrúgáshoz készülődik

Az egyetlen kiemelkedő igazolás a következő idény előtt Robbie Keane volt, aki 7 millió font ellenében csatlakozott a csapathoz a Leeds United FC-től.[18] A 2002-03-as szezon jól kezdődött, februárban az első 6 között volt a csapat a tabellán, azonban az utolsó 10 mérkőzésen csupán 7 pontot szereztek, így a szezon végén tizedikek lettek. Számos játékos kritizálta nyilvánosan Hoddle módszereit és kommunikációs készségeit. Hat mérkőzés után a 2003-04-es szezonban, 2003 szeptemberében Hoddle-t elbocsátották, és David Pleat lett a megbízott edző, míg nem találtak megfelelő utódot az edzői posztra.

2004 májusában a francia Jacques Santini lett a csapat edzője, helyettese a holland Martin Jol. Mindössze 13 mérkőzés után Santini elhagyta a klubot, így Jol lett a tényleges edző. A holland menedzser hamar kedvenccé vált a szurkolók körében, és a szezon végén a kilencedik helyre vezette a csapatot. 2004-ben igazolta le a klub Fülöp Mártont, aki Paul Robinson angol válogatott kapus mellett nem kapott játéklehetőséget, ezért kölcsönadták a Chesterfield FCnek.[19] Első teljes idényében, a 2005-06-os szezonban a Spurs hat hónapot töltött a Bajnokok Ligája indulást jelentő negyedik helyen, de végül csak ötödikek lettek. A szezon utolsó fordulója előtt egy ponttal vezettek a rivális Arsenal előtt a tabellán, de az utolsó meccsen a West Ham ellen nem tudtak győzni, mivel a csapat nagy részét vírusos betegség döntötte le a lábáról. A BL indulás elúszott ugyan a csapat számára, azonban a következő szezonban az UEFA-kupában mérkőzhettek meg.

2005-ben a klub sportigazgatója, Frank Arnesen a Chelsea-hez ment át, helyét Damien Comolli vette át.

2006-2007-es szezon

[szerkesztés]
Bővebben: A Tottenham Hotspur 2006–2007-es szezonja

A 2006-2007-es szezontól a csapat mezeit a Puma készíti, szponzoruk a Mansion lett.[20] Hazai meze teljesen fehér színű, sötétkék nadrággal, az idegenbeli mez színe türkizkék lett, a harmadik mez (főleg az UEFA-kupában használták) pedig az 1890-es évekhez hasonlóan csokoládébarna, arannyal párosítva.

A legfontosabb igazolás Dimitar Berbatov volt, akit a Bayer Leverkusen-től vettek meg. További igazolások: Pascal Chimbonda a Wigan-től, Benoît Assou-Ekotto a francia RC Lens-tól, Didier Zokora az AS Saint-Étienne-től, és Steed Malbranque a Fulham-től, valamint 2007 elején a portugál Ricardo Rocha a Benficától. A középpályás Michael Carrick a Manchester United csapatához távozott.

Az idény sok sérüléssel sújtotta a csapatot; a kapitány Ledley King a szezon nagy részében hiányzott a csapatból, ugyanúgy, mint Assou-Ekotto, és Anthony Gardner. Hosszabb sérülésekkel küszködött Jermaine Jenas, Paul Stalteri, Didier Zokora, Teemu Tainio, Aaron Lennon, és a szezon végén Lee Young-Pyo. Voltak olyan mérkőzések, amikor Dimitar Berbatov, vagy Robbie Keane sem voltak bevethetőek.

„ Remember, remember, the fifth of November… ”

A szezon végén az 5. helyen végzett a bajnokságban a csapat, így a következő szezonban is indulhattak az UEFA-kupában. A szezon egyik legnagyobb meglepetése volt a november 5-ei Chelsea elleni mérkőzés. A Kékek először vezetést szereztek, majd a Spurs Michael Dawson révén kiegyenlített végül Aaron Lennon berúgta a győztes gólt, így az eredmény 2-1 lett. A meccsről még hónapok múlva is beszéltek a szurkolók, és ódákat zengtek róla. A csapat az FA-kupában egészen a negyeddöntőig jutott, ahol viszont egy idegenbeli 3–3-s döntetlent követően 2–1-re elveszítették a visszavágót. A Ligakupa elődöntőjében a rivális Arsenallal találkoztak. A hazai mérkőzés 2–2-vel zárult, idegenben azonban 3–1-re veszítettek. 2006-2007-ben a csapat az UEFA-kupában is bizonyíthatott. Számos ellenfélen keresztül jutottak a negyeddöntőig, ám a spanyol Sevilla jobbnak bizonyult náluk, és kiestek a kiírásból.

A szezon legtöbb gólját az új játékos Berbatov lőtte.

2007-2008-as szezon

[szerkesztés]
Bővebben: A Tottenham Hotspur 2007–2008-as szezonja

Ebben az idényben ünnepli a klub fennállásának 125. évfordulóját. Az alkalomra új, félig fehér, félig világoskék mezt is készíttettek, és teljesen fehérben játsszák hazai mérkőzéseiket.

A csapat több új játékost is szerzett a nyár folyamán; többek közt a 17 éves Gareth Bale-t a Southampton-tól,[21] Adel Taarabt-ot az RC Lens-tól,[22] Darren Bent-et a Charlton-tól klubrekordnak számító 16.5 millió fontért,[23] és a francia U21 válogatott kapitányát, Younes Kaboul-t az Auxerre-től.[24] 2007. december 24-én 3 millió fontért a Cardiff City-től leigazolták Chris Gunter-t, a walesi védőt.[25]

A szezon nagyon rosszul kezdődött a Spurs számára. 8 meccsükből csupán egyet tudtak megnyerni, és háromszor játszottak döntetlent. A 10. forduló után kieső helyen (18.) álltak. Az október 25-ei, Getafe ellen elvesztett UEFA-kupa mérkőzés után menesztették Martin Jol edzőt, és asszisztensét, Chris Hughtont.[26] Ideiglenesen Clive Allen-t nevezték ki edzőnek. Jol utódja Juande Ramos, a Sevilla edzője,[27] aki a Blackburn elleni mérkőzésen október 28-án már a kispadon ült. A segédedző az egykori Spurs játékos, Gus Poyet lett.

Nagyra értékelem, hogy egy ilyen, nagy hagyományokkal és komoly múlttal rendelkező klubnál lehetek vezetőedező. Amióta trénerkedem, mindig is Angliába szerettem volna jönni. Őszintém remélem, hogy megszolgálhatom azt a bizalmat, melyet velem szemben tanúsítanak
– Juande Ramos

A Ligakupa negyeddöntőjében 2007. december 18-án 2-0-ra győzték le a 2007-08-as szezonban otthon veretlen Manchester City-t emberhátrányban Defoe és Malbranque góljaival. Az elődöntőben a rivális Arsenal-lal találkoztak. Az első mérkőzés 1-1-es döntetlennel végződött az Emirates Stadionban (Jenas találatával a 37. perctől vezetett a csapat, amire Theo Walcott válaszolt a 79. percben), a visszavágót január 21-én rendezték.

Robbie Keane megszerezte 100. gólját a Tottenham színeiben, miután gólt lőtt a Sunderland-nek hazai pályán, a második félidő hosszabbításában 2008. január 19-én.[28] Keane ismét bemutatta egyedi cigánykerék-bukfenc-pisztollyal lövő cowboy gólörömét -a szurkolók örömére.

Az idény talán legnagyobb meglepetése január 22-én történt: 9 év után ismét Tottenham siker született az észak-londoni derbin; a Ligakupa elődöntőjének második mérkőzésén 5-1-re győzték le az Arsenal együttesét hazai pályán. A gólokat Jermaine Jenas, Robbie Keane, Aaron Lennon és Steed Malbranque szerezte, valamint Nicklas Bendtner, az Arsenal játékosa vétett öngólt. A másik oldal gólját Emmanuel Adebayor szerezte.[29]

Az FA-kupa negyedik körében január 27-én az Old Trafford-on mérkőzött meg egymással a Spurs és a Manchester United. 3-1-re győztek a "Vörös Ördögök" hazai pályán, így a Tottenham kiesett a kiírásból. A vendégek gólját Robbie Keane szerezte.[30]

A januári átigazolási időszakban Juande Ramos több nagynevű játékost is a Tottenham-hez hozott: január 28-án a csapat leigazolta a Middlesbrough-tól Jonathan Woodgate-et, a Real Madrid-ot is megjárt védőt.[31] A Rangers játékosa, Alan Hutton is a csapathoz érkezett,[32] ugyanúgy, mint Gilberto a Hertha BSC-től.[33] Így ő lett az első brazil játékos, aki Tottenham mezben játszik a Premier League-ben.[34] Ellenben Jermain Defoe a Portsmouth-hoz, Wayne Routledge az Aston Villához, Anthony Gardner és Paul Stalteri kölcsönben az Everton-hoz,[35] valamint a Fulham-hez[36] távozott.

Első jelentősebb trófeájukat 9 év óta 2008. február 24-én szerezték: a Ligakupa döntőjében 2-1-re győzték le a címvédő Chelsea-t Dimitar Berbatov és Jonathan Woodgate góljaival az új Wembley Stadionban.[37] Ezzel már négyszeres Ligakupa-győztesek lettek. A Mérkőzés Játékosa a végeredményt eldöntő Woodgate lett. A győzelemmel a Spurs automatikusan kvalifikálta magát a 2008-2009-es UEFA-kupába.

Ramos irányítása alatt az első komolyabb vereséget a Birmingham City-től szenvedték el március 1-jén. A Kékek 4-1-re győzték le a csapatot a St Andrews stadionban: Mikael Forssell mesterhármast szerzett, Sebastian Larsson szabadrúgásból volt eredményes. A szépítő találatot Jermaine Jenas szerezte. Ezután a csapat fontos pontokat szerzett: először a West Ham-et győzték le 4–0-ra, majd a Chelsea-vel játszottak 4–4-es döntetlent. Március 22-én a Portsmouth ellen megszületett a White Hart Lane századik gólja a 2007-08-as szezonban Darren Bent jóvoltából. A mérkőzés 2–0-ra végződött, a másik gólt Jamie O’Hara szerezte. A stadionban 24 mérkőzésen szerezték ezt a 101 gólt: 65-öt a Tottenham, 36-ot a vendég csapatok. 42 év óta ez az első szezon, amikor 100 feletti gól jött össze a Spurs stadionjában.[38]

A szezont a csapat vereséggel zárta: 2008. május 11-én az utolsó fordulóban a Liverpool ellen szenvedtek 2–0-s vereséget hazai pályán. A tabellán a 11. helyen végeztek, a házi gólkirály holtversenyben Robbie Keane és Dimitar Berbatov lett (15 bajnoki gól, összesen 23).

2008-2009-es szezon

[szerkesztés]
Bővebben: A Tottenham Hotspur 2008–2009-es szezonja

A 2008–09-es szezonban használt mezeket 2008. május 6-án mutatták be. A hazai mez a szokásos fehér színű, sötétkék szegéllyel, az idegenbeli mez ebben a szezonban világoskék, az UEFA-kupában pedig fekete, arany szegélyű mezben játszanak.[39]

A szezon legelső igazolása a horvát Luka Modrić volt. A csapat 2008. április 26-án jelentette be, hogy megegyeztek a Dinamo Zagreb csapatával középpályásuk igazolásáról. A játékost korábban a Newcastle-el, a Manchester City-vel, a Chelsea-vel és az Arsenal-lal is szóba hozták.[40] Modrić 16.5 millió fontért csatlakozott a klubhoz.[41] A csapathoz érkezett továbbá John Bostock[42] a Crystal Palace-tól,[43] Giovani Dos Santos a Barcelonától,[44] a brazil kapus, Heurelho Gomes a PSV-től,[45] és David Bentley a Blackburn-től.[46] A távozók névsorában ott volt Teemu Tainio, Paul Robinson, Pascal Chimbonda, Steed Malbranque és Robbie Keane is.

UEFA-kupa

[szerkesztés]

A Tottenham volt az első klub, aki UEFA-kupát nyert 1972-ben.[47] Akkori ellenfelük a Wolverhampton Wanderers volt, a Spurs 3–2-es összesítésben nyert. Döntősök voltak 1974-ben is, de a kupát a Feyenoord nyerte.[48][49] A siker megismétlődött 1984-ben, akkor az Anderlecht-nél bizonyultak jobbnak a büntetőpárbaj során.
A Spurs 2006-ban és 2007-ben is megszerezte az 5. helyet a bajnokságban, ami UEFA-kupa indulást jelentett, 2008-ban pedig a Ligakupa győzteseként kvalifikálta magát a kupába.

2006–2007

[szerkesztés]
Lásd még itt: A Tottenham Hotspur 2006-07-es szezonja / UEFA-kupa

2006. szeptember 14-én első ellenfelük a Slavia Praha volt. Jermaine Jenas góljával nyertek 1–0-ra, idegenben az Evzena Rosickeho stadionban. Szeptember 28-án a visszavágón is sikerült a győzelem: 1–0 a Spurs javára otthon a White Hart Lane-en.
Csoportkör
2006. október 19-én a Beşiktaş ellen idegenben 2–0 Ghaly és Berbatov góljaival. November 2-án a Club Brugge volt az ellenfél. 3–1-es Tottenham győzelem, Dimitar Berbatov kettő, Robbie Keane egy gólt szerzett. November 23-án idegenben a Bayer Leverkusen ellen Berbatov korábbi csapata ellen szerzett góljával nyert a csapat. December 14-én a Dinamo Bucureşti ellen 3–1 a White Hart Lane-en. Berbatov egy gólt lőtt, Defoe duplázott.

A csapatot a Feyenoorddal sorsolták össze a következő körre, azonban a holland csapatot szurkolói rendbontás miatt kizárták, így a Spurs játszott mérkőzés nélkül jutott a legjobb 16 közé. 2007. március 8-án a Braga elleni nyolcaddöntőben idegenben 3–2-re nyertek. Március 14-én a visszavágó szintén 3–2-re végződött Londonban. 2007. április 5-én a negyeddöntőben a spanyol Sevilla volt az ellenfél. Az első meccsen idegenben veszített a csapat 2–1-re,[50] majd április 12-én a visszavágó 2–2-es döntetlennel végződött, így összesítésben a Sevilla jutott tovább 4–3-mal.[51][52]

2007–2008

[szerkesztés]
Lásd még itt: A Tottenham Hotspur 2007-08-as szezonja / UEFA-kupa

2007. szeptember 20-án a selejtezőkörben az első mérkőzés a ciprusi Anórthoszi Ammohósztu ellen otthon, a White Hart Lane-en magabiztos 6–1-es győzelemmel végződött Younes Kaboul, Michael Dawson, Robbie Keane, Darren Bent, és Jermain Defoe (2 találat) góljaival. Az október 4-i visszavágón a ciprusi együttes az 54. percben gólt szerzett, de Robbie Keane a 78. percben egyenlített, így a Spurs 7–2-es összesítésben tovább jutott.

Csoportkör

A 2007. október 9-i csoportkör-sorsoláson a Tottenham a G csoportba került. Ellenfeleik a spanyol Getafe, az izraeli Hapoel Tel Aviv, a dán Aalborg és a belga RSC Anderlecht.[53]

2007. október 25-én a Spurs hazai pályán kapott ki 2–1-re a Getafe csapatától. A hazaiak gólját Defoe szerezte.[54] November 8-án idegenben győzték le 2–0-ra a Hapoel Tel Avivot Keane és Berbatov góljaival. November 29-én 2–0-s hátrányból felállva sikerült legyőzniük az Aalborg csapatát. Berbatov, Malbranque és Bent voltak a gólszerzők. December 6-án az Anderlecht otthonában egy 1–1-es döntetlent elérve a legjobb 36 közé jutottak. A mérkőzésen Berbatov büntetőt értékesített.

A legjobb 16 közé kerülésért a cseh SK Slavia Praha csapatával kellett a Spurs-nek megmérkőznie, akikkel már a korábbi szezonban is találkoztak az UEFA-kupában. Az első mérkőzésen február 14-én Prágában a Tottenham 2–1-re hozta a találkozót; Berbatov révén már a 4. percben vezettek, majd a 30. percben Keane növelte a londoniak előnyét. A szépítő találatot a 69. percben David Střihavka szerezte Radek Černý hibáját követően. A visszavágón február 21-én Jamie O’Hara már a 7. percben gólt lőtt, azonban az 51. percben a vendégek Matej Krajčík révén egyenlítettek. A Spurs így 3–2-es összesítésben jutott tovább a nyolcaddöntőbe, ahol a holland bajnok PSV Eindhoven volt az ellenfelük. A nyolcaddöntő első mérkőzésén március 6-án hazai pályán szenvedtek egy gólos vereséget a PSV-től. A visszavágón a Philips Stadionban, Eindhovenben március 12-én Berbatov szerzett vezetést a csapatnak, majd 30 perces hosszabbítás következett. Mivel itt nem született gól, büntetők döntöttek a továbbjutásról. A PSV 6–5-re nyerte meg a tizenegyespárbajt, így ők jutottak tovább a negyeddöntőbe, a Tottenham pedig kiesett a kiírásból.

2008–2009

[szerkesztés]
Lásd még itt: A Tottenham Hotspur 2008-09-es szezonja / UEFA-kupa

2008. szeptember 18-án az első körben a Tottenham hazai pályán 2–1-re nyert a lengyel Wisła Kraków ellen.[55] A visszavágón október 2-án 1–1-es döntetlent értek el.[56]
Csoportkör
A Tottenham a D csoportba került, ahol végül a 2. helyen végeztek. Október 23-án az Udinese ellen az első csoportmérkőzést 2–0-ra elveszítették,[57] majd a Dinamo Zagreb és a NEC Nijmegen ellen 4–0-ra,[58] illetve 1–0-ra nyertek.[59] Az utolsó mérkőzésen december 18-án a Szpartak Moszkva ellen 2–2-es döntetlent értek el.[60]

A legjobb 16 közé kerülésért a Sahtar Doneckkel mérkőztek meg. Az első találkozót 2009. február 19-én 2–0-ra vesztették el idegenben,[61] majd február 26-án hazai pályán is csak 1–1-es döntetlent értek el,[62] így kiestek a versenyből.

2010-től napjainkig

[szerkesztés]

A Spurs 2016-ban a Premier League-ben harmadik lett, ezzel indulási jogot szerzett a Bajnokok Ligájába. A 2018-19-es Bajnokok ligája szezonban 1962 után először bejutottak a legjobb 4 közé, a Manchester City legyőzésével. Az Ajax elődöntőbeli kiejtésével – történelmük során először – bejutottak a Bajnokok Ligája döntőjébe, ahol vereséget szenvedtek a szintén angol Liverpool csapatától.

Címer

[szerkesztés]

Az 1901-es FA kupa-döntő óta szerepel a kakas a címeren. Henry "Hotspur" Percy, akiről a csapat (legnagyobb valószínűség szerint) a nevét kapta, híres volt lovaglásnál használt sarkantyúiról, és kakasviadalokra képzett kakasairól, amikre sarkantyúkat helyeztek. (Ez a címeren is jól látható.) 1909-ben egy korábbi játékos, William James Scott elkészített egy bronz szobrot, ami egy focilabdán álló fiatal sarkantyús kakast ábrázol.[63] A szobor a White Hart Lane keleti lelátóján kapott helyet, azóta ott látható.

1956 és 2006 között a címeren a térség számtalan jellemzője megjelent. Az oroszlánok a címer két szélén a Northumberland család címeréről származnak, akik Tottenham nagy részét birtokolták, és Sir Henry Percy (Harry Hotspur) is közéjük tartozott.
A vár a Bruce Castle-re utal, ami csak pár száz méterre állt a stadiontól. Ma múzeumként működik. A fák a Seven Sisters fái, akik után metróállomást, és főutat neveztek el. A címeren továbbá az Audere Est Facere latin mottó volt olvasható.

Utánzatok és illegális másolatok ellen 1983-ban a címert kiegészítették kétoldalt két piros oroszlánnal, alattuk egy szalagon a klub mottója állt. Ezt a címert 23 évig használta a csapat.

2006-ban új címert készíttettek, amiről eltűntek az oroszlánok és a latin mottó. A kakas megnyúlt, vékonyabb lett, ettől az évtől már délcegebben áll a focilabdán, ami szintén megváltozott: régi idők labdáját idézi. A kakas és a labda alatt a csapat neve, a Tottenham Hotspur olvasható.[64]

A klub színei és mezek

[szerkesztés]
1883-84 Az első mez
1884-86 és 125. évfordulós mez 2007-08
1890-96
1896-98

A Spurs először tengerészkék mezben játszott. Aztán a színeik megváltoztak félig világoskék félig fehérről (1884), piros mez-kék nadrágra, majd öt évvel később, mikor profi klub lett a Spurs-ből, csokoládébarna – óaranyra (ezek a színek visszatértek a 2006-2007-es szezonban, mint UEFA-kupa idegenbeli mez). Végül az 1899-1900-as szezonban fehér mez – tengerészkék nadrág összeállításban játszottak, a Preston North End tiszteletére, akik a legsikeresebb csapat voltak akkoriban.

Az első világháború után a kakas motívumot rátették a mezekre, majd 1939-ben rákerültek a hátukra a számok is. 1983-ban a Holsten lett az első szponzor.

Amikor 2002-ben a Thomson-t választották szponzornak, kisebb felháborodást keltett a Tottenham szurkolók körében, hogy a mez elején a logo piros lett; legfőbb riválisuk, az Arsenal színe. Meglepő, hogy az ugyancsak piros logójú új szponzor, a Mansion szinte egy megjegyzést sem kapott.

2007-ben a klub fennállásának 125. évfordulójára egy félig fehér, félig világoskék mezt készíttettek, ami színeiben az 1884-es mezt idézi. Az alkalomra teljesen fehérben játsszák hazai mérkőzéseiket.

A mezek gyártói

[szerkesztés]

Mezszponzorok

[szerkesztés]
  • 1882-1983: nincs szponzor
  • 1983-1995: Holsten
  • 1995-1999: Hewlett Packard
  • 1999-2002: Holsten
  • 2002-2006: Thomson Holidays
  • 2006-2009: Mansion
  • 2009-2013: AUTONOMY
  • 2013-2014: Hewlett Packard
  • 2014-  : AIA

Stadionok

[szerkesztés]

Tottenham Marshes

[szerkesztés]

A Tottenham első meccseit játszotta itt, és 6 évig maradtak is. Ebben a stadionban játszottak először az ősi rivális Arsenal-lal (akkor még Royal Arsenal).A Tottenham 2-1-re vezetett, de a mérkőzést lefújták a rossz világítás miatt, mivel a vendég csapat későn érkezett a stadionba.[66]

Northumberland Park

[szerkesztés]

1898-ban költözött a csapat a Northumberland Park-ba, de csupán egy évig maradtak, ugyanis egy nagyobb stadionra volt szükségük a nagy nézőszám miatt. Ezért 100 yarddal odébb költöztek, a jelenlegi stadionjukba.

White Hart Lane

[szerkesztés]
Lásd még itt: White Hart Lane.

A White Hart Lane a Spurs előző stadionja volt.[67] Az első mérkőzést a Notts County ellen játszották, akkor 5000 ember nézte meg a meccset. A Spurs nyert 4-1-re. A Queens Park Rangers volt az első csapat, akik tétmeccset játszottak a stadionban, 11 000 ember előtt. 1905-ben lett a White Hart Lane a csapat tényleges tulajdona. A klub növekedésével együtt a stadion is növekedett; 1909-ben építették meg a fő lelátót, és tetőt emeltek a keleti lelátó fölé.

Lebontása előtt 36,240 férőhelyes volt. A csapat több, mint 100 év után hagyta el a stadiont és beköltözött a Tottenham Hotspur Stadionba.[68][69]

Tottenham Hotspur Stadion

[szerkesztés]
Bővebben: Tottenham Hotspur Stadion

Női csapat

[szerkesztés]

A Tottenham női csapatát 1985-ben alapította Sue Sharples és Kay Lovelock Broxbourne Ladies néven. Az 1991-92-es szezonban vették fel a Tottenham Hotspur nevet. Otthonuk a The Hive Stadion Edgware-ben. Jelenleg a női első osztályban játszanak.[70]

Szurkolók

[szerkesztés]

A Spurs-nek mintegy másfél millió szurkolója van Nagy-Britanniában. Az 1950-es és 1960-as években több szezonban is a csapat rendelkezett a legnagyobb átlagnézőszámmal Angliában.[71]

Híres szurkolók

[szerkesztés]

Indulók

[szerkesztés]

A Tottenham-nek nincs meghatározott himnusza, mint például a Chelsea-nek a Blue Is The Colour…, vagy a Liverpool-nak a You Will Never Walk Alone. A legtöbbször a Glory Glory Tottenham Hotspur… kezdetű dalt éneklik a szurkolók csapatuk győzelmei után.

Glory Glory Tottenham Hotspur
Glory glory Tottenham Hotspur

Glory glory Tottenham Hotspur
Glory glory Tottenham Hotspur
And the Spurs go marching on.

Tottenham are the greatest team
the world has ever seen
Tottenham are the greatest team
the world has ever seen
Tottenham are the greatest team
the world has ever seen
And the Spurs go marching on.
Glory glory Tottenham Hotspur

Glory glory Tottenham Hotspur
Glory glory Tottenham Hotspur
And the Spurs go marching on.

We're the pride of North of London
we're the kings of White Hart Lane
We're the pride of North of London
we're the kings of White Hart Lane
We're the pride of North of London
we're the kings of White Hart Lane
And the Spurs go marching on.


Glory glory Tottenham Hotspur
Glory glory Tottenham Hotspur
Glory glory Tottenham Hotspur
And the Spurs go marching on.

Glory glory Tottenham Hotspur

Glory glory Tottenham Hotspur
Glory glory Tottenham Hotspur
And the Spurs go marching on.

Loyal Spurs supporters
and they come to every game
Loyal Spurs supporters
and they come to every game
Loyal Spurs supporters
and they come to every game
And the Spurs go marching on

Gyakori szurkoló dalok:

  • Glory Glory Tottenham Hotspur
  • We Are Tottenham…
  • Yid Army
  • When The Spurs Go Marching In
  • We're The Park Lane
  • Ossie's Dream
  • Hot Shot Tottenham
  • The Victory Song
  • Nice One Cyril

Riválisok

[szerkesztés]

Észak-londoni derbi

[szerkesztés]

A Tottenham ősi riválisa az Arsenal. A két csapat először 1887. november 11-én találkozott egymással egy barátságos mérkőzés keretében. Az Arsenal akkor még Plumstead-ben 'lakott', és nevük Royal Arsenal volt. A meccset a vége előtt 15 perccel lefújták a sötétség miatt. A Spurs vezetett 2-1-re.[75] Az első bajnoki mérkőzésük az élvonalban 1909. december 4-én 1-0-s Arsenal győzelemmel zárult.

A komolyabb rivalizálás 1913-ban kezdődött a két klub között. Az Arsenal ugyanis ekkor költözött stadionjából, a Manor Ground-ról a Highbury-be, csupán 4 mérföldre a Spurs otthonától, a White Hart Lane-től. Így a Tottenham legközelebbi szomszédjai lettek, és megkezdődött a versengés köztük. Első mérkőzésüket úgy, hogy már mindkét csapat észak-londoni volt 1914. augusztus 22-én játszották a White Hart Lane-en. Annak ellenére, hogy az Arsenal a másodosztályban, a Tottenham pedig az elsőosztályban szerepelt, az ágyúsok 5-1-es győzelmet arattak.

A rivalizálás fokozódott 1919-ben, amikor az elsőosztály 18-ról 20 csapatra bővült. A 19. helyezett Chelsea, akik egyébként kiestek volna, bennmaradhattak az élvonalban. A fennmaradt egy helyre joggal 'pályázhatott' a Tottenham, akik 20-adikak lettek, és esélyes volt még a Barnsley is, akik 3-adikként végeztek a másodosztályban. A végén egyik csapat sem kapta meg a helyet; a másodosztályban 6-odik Arsenal szavazatokkal került fel az elsőosztályba.

Statisztika

[szerkesztés]

2008. január 22. szerint 159 elsőosztályú mérkőzést játszott egymással a két csapat 1909, azaz az első bajnoki találkozó óta. Ebből 67 Arsenal, 50 Tottenham győzelemmel végződött.[76] A legtöbb gólt észak-londoni derbin 2004. november 13-án szerezték; az Arsenal 5-4-re győzött a Premier League-ben a White Hart Lane-en. A legnagyobb arányú győzelem 6-0 volt az Arsenal javára 1935. március 6-án. A Tottenham kétszer nyert 5-0-ra (1911. december 25-én és 1983. április 4-én.)

A legtöbb gólt az Arsenal ellen Billy Minter és Bobby Smith szerezte, mindketten kilenc-kilenc góllal tartják ezt a rekordot.[77] A Tottenham ellen Alan Sunderland és Robert Pirès lőtt nyolc gólt.[78] Az Arsenal hátvédje, David O'Leary játszott a legtöbb észak-londoni derbin (35-ön), a Spurs-nél Gary Mabbutt és Steve Perryman 31-szer játszott az Arsenal ellen.

2008. január 22. szerint

Arsenal győzelem Döntetlen Tottenham győzelem Arsenal gólok Tottenham gólok
Bajnokság 59 38 45 215 190
FA-kupa 3 0 2 7 5
Ligakupa 5 3 3 15 15
FA Community Shield 0 1 0 0 0
Összesen 67 42 50 237 210

Fontosabb mérkőzések

[szerkesztés]

Ez a mérkőzés volt az 1970-71-es bajnoki szezon utolsó meccse. Az Arsenalnak szüksége volt a győzelemre, vagy egy gól nélküli döntetlenre a Tottenham otthonában. A mérkőzés szoros volt; a néhány komolyabb gólhelyzetet senki sem tudta gólra váltani, egészen az utolsó pár percig. Három perccel a lefújás előtt John Radford lövését hárította Pat Jennings, a kipattanó labdát George Armstrong szerezte meg, majd Ray Kennedy fejelte be a győztes gólt.

A Spurs és az Arsenal 2-2-es összesítéssel zárta a Ligakupa elődöntőit, az újrajátszásra a White Hart Lane-en került sor. A Tottenham Clive Allen góljával vezetést szerzett, azonban az Arsenal csereként beállt játékosa, Ian Allinson egyenlített, és David Rocastle lőtte be a győztes gólt, amivel az Arsenal jutott tovább a döntőbe.

Ez a mérkőzés volt az első FA Kupa elődöntő a két csapat között. A Tottenham középpályása, Paul Gascoigne 5 perc után lőtt gólt szabadrúgásból mintegy 30 méterről. Gascoigne után Gary Lineker duplázta meg az előnyüket, majd még a félidő előtt az Arsenalos Alan Smith szépített. A második félidőben ismét Lineker szerzett gólt, ezzel beállította a végeredményt is. A Spurs játékosai egy hónappal később már a kupát emelhették a magasba.

Az FA Kupa elődöntőjének második mérkőzésén az Arsenal bosszút állhatott riválisán a két évvel ezelőtti 3-1-es vereségért ugyanitt, az FA Kupa elődöntőjében. Tony Adams fejelt a kapuba Paul Merson szabadrúgását követően a 79. percben.

Az Arsenal veretlen volt a bajnokságban, és csak egy pontot kellett szereznie, hogy biztos legyen a bajnoki cím számukra. 35 perc után az Ágyúsok Patrick Vieira és Robert Pirès góljaival már 2-0-ra vezetett. A Spurs azonban a második félidőben kiegyenlített: először Jamie Redknapp talált be az ellenfél kapujába, majd a 90. percben Robbie Keane értékesített büntetőt. A döntetlen ellenére az Arsenal 1971 óta újból megnyerte a bajnokságot.

Az Angol Ligakupa elődöntőjének második fordulója nagy meglepetést hozott mindkét csapat számára. Ez volt a Tottenham első győzelme 1999 novembere óta az Arsenal ellen, valamint a legnagyobb arányú győzelem 1983 óta. Az Emirates Stadionban elért 1-1-es döntetlen után a Spurs a White Hart Lane-en 2-0-s vezetéssel ment le a pályáról az első félidő után. Jermaine Jenas szerzett vezetést a 3. percben, majd a 27. percben Nicklas Bendtner fejelt öngólt. A második félidőben először Robbie Keane, majd Aaron Lennon talált be a kapuba. A 70. percben Emmanuel Adebayor szépített, 20 perccel később Steed Malbranque állította be a végeredményt. A Tottenham így 6-2-es összesítéssel jutott a 2008-as Ligakupa döntőjébe.

Játékosok mindkét csapatban

[szerkesztés]

A rivalizálás ellenére néhány játékos egyaránt játszott a Tottenham és az Arsenal színeiben is. Az alábbi táblázatokban vannak felsorolva.

Tottenham, majd Arsenal

[szerkesztés]
Név Poszt Tottenham Arsenal
Karrier Meccsek Gólok Karrier Meccsek Gólok
George Hunt Cs 1930–1937 198 137 1937–1938 21 3
Freddie Cox Jsz 1938–1949 105 18 1949–1953 94 16
Vic Groves Kp 1952–1953 4 3 1955–1964 201 37
Jimmy Robertson Jsz 1964–1968 181 31 1968–1970 59 8
Steve Walford H 1975–1977 1 1 1977–1981 98 4
Willie Young H 1975–1977 64 4 1977–1981 237 19
Pat Jennings K 1964–1977 590 1 1977–1985 327 0
Kevin Stead H 1976–1978 14 0 1978–1979 2 0
Sol Campbell H 1992–2001 315 15 2001–2006 197 11

Magyarázat: K=Kapus, H=Hátvéd, Kp=Középpályás, Jsz=Jobbszélső, Cs=Csatár

Menedzserek: Herbert Chapman a Spurs amatőr csapatának tagja volt 1905 és 1907 között. Később ő lett az Ágyúsok első olyan menedzsere, aki trófeát is nyert a csapattal. Ezt a posztot 1925 és 1934 között töltötte be.

Arsenal, majd Tottenham

[szerkesztés]
Név Poszt Arsenal Tottenham
Karrier Meccsek Gólok Karrier Meccsek Gólok
Jimmy Brain Cs 1924–1932 232 139 1931–1935 34 10
Laurie Brown H 1961–1964 109 2 1964–1966 65 3
David Jenkins Kp 1966–1968 25 9 1968–1970 17 2
Rohan Ricketts Kp 2001–2002 1 0 2002–2005 36 2
William Gallas H 2006–2010 79 7 2010- 5 0

Magyarázat: H=Hátvéd, Kp=Középpályás, Cs=Csatár

Menedzserek: A korábbi Arsenal játékos, Joe Hulme volt a Tottenham menedzsere 1945 és 1949 között. A szintén Arsenalos Terry Neill is ült már a Spurs kispadján 1974 és 1976 között, mielőtt visszatért az Ágyúsokhoz, ahol 1976 és 1983 között volt menedzser. George Graham először játékos, majd edző volt az Arsenal-nál 1986 és 1994 között. 1998 és 2001 között a Tottenham-nél vállalt munkát, mint menedzser.

Clive Allen három mérkőzésen lépett pályára Arsenal mezben az 1980-81-es előszezonban.

További riválisok

[szerkesztés]

A klub riválisai közt -az Arsenalon kívül- a két szintén londoni klubot, a Chelsea-t és a West Ham United-et tartják számon. Ez a rivalizálás azonban nem akkora erejű, mint az Arsenal-lal.

Sikerlista

[szerkesztés]
Ezüstérmes (5-ször): 1922, 1952, 1957, 1963, 2017
Ezüstérmes (2-szer): 1909, 1933
Ezüstérmes (1-szer): 1987
Ezüstérmes (3-szor): 1982, 2002, 2009
Ezüstérmes (1-szer): 1974

Jelenlegi keret

[szerkesztés]

Utolsó módosítás: 2024. augusztus 31.[79]

A vastaggal jelzett játékosok felnőtt válogatottsággal rendelkeznek.

A dőlttel jelzett játékosok kölcsönben szerepelnek a klubnál.

Mezszám Név Nemzetiség Születési hely Születési idő (kor) Korábbi csapat Érték(€) Szerződés lejárta
Kapusok
1 Guglielmo Vicario ITA Udine 1996. október 7. (28 éves) ITA Empoli FC 35 000 000 2028.06.30.
20 Fraser Forster ENG Hexham 1988. március 17. (36 éves) ENG Southampton FC 1 200 000 2025.06.30.
40 Brandon Austin ENG USA Hemel Hempstead 1999. január 8. (25 éves) Utánpótlásból került fel 600 000 2025.06.30.
41 Alfie Whiteman ENG London 1998. október 2. (26 éves) Utánpótlásból került fel 500 000 2025.06.30.
Védők
3 Sergio Regullón SPA Madrid 1996. december 16. (27 éves) ENG Brentford FC 12 000 000 2025.06.30.
6 Radu Drăgușin román Bukarest 2002. február 3. (22 éves) ITA Genoa CFC 25 000 000 2030.06.30.
13 Destiny Udogie ITA NGA Verona 2002. november 28. (22 éves) ITA Udinese Calcio 45 000 000 2030.06.30.
17 Cristian Romero ARG Córdoba 1998. április 27. (26 éves) ITA Atalanta BC 65 000 000 2027.06.30.
23 Pedro Porro SPA Don Benito 1999. szeptember 13. (25 éves) POR Sporting CP 45 000 000 2028.06.30.
24 Djed Spence angol JAM London 2000. augusztus 9. (24 éves) olasz Genoa CFC 8 000 000 2028.06.30.
33 Ben Davies Wales Neath 1993. április 24. (31 éves) WAL Swansea City AFC 10 000 000 2025.06.30.
37 Micky van de Ven holland Wormer 2001. április 19. (23 éves) német VfL Wolfsburg 55 000 000 2029.06.30.
Középpályások
8 Yves Bissouma MLI CIV Issia 1996. augusztus 30. (28 éves) ENG Brighton & Hove Albion FC 35 000 000 2026.06.30.
10 James Maddison ENG Coventry 1996. november 23. (28 éves) ENG Leicester City FC 70 000 000 2028.06.30.
14 Archie Gray angol SCO Durham 2006. március 12. (18 éves) angol Leeds United FC 25 000 000 2030.06.30.
15 Lucas Bergvall SWE Stockholm 2006. február 2. (18 éves) SWE Djurgården 12 000 000 2029.06.30.
29 Pape Sarr SEN Thiaroye 2002. szeptember 14. (22 éves) FRA FC Metz 45 000 000 2030.06.30.
30 Rodrigo Bentancur URU Nueva Helvecia 1997. június 25. (27 éves) ITA Juventus FC 35 000 000 2026.06.30.
Támadók
7 Szon Hungmin Csapatkapitány KOR Cshuncshon 1992. július 8. (32 éves) GER Bayer 04 Leverkusen 45 000 000 2025.06.30.
9 Richarlison BRA Nova Venécia 1997. május 10. (27 éves) ENG Everton FC 35 000 000 2027.06.30.
16 Timo Werner német Stuttgart 1996. március 6. (28 éves) német RB Leipzig 17 000 000 2025.06.30.
19 Dominic Solanke ENG Reading 1997. szeptember 14. (27 éves) ENG AFC Bournemouth 45 000 000 2030.06.30.
21 Dejan Kulusevski SWE MKD Stockholm 2000. április 25. (24 éves) ITA Juventus FC 55 000 000 2028.06.30.
22 Brennan Johnson Wales ENG Nottingham 2001. május 23. (23 éves) ENG Nottingham Forest FC 48 000 000 2028.06.30.
28 Wilson Odobert FRA Meaux 2004. november 28. (20 éves) angol Burnley FC 18 000 000 2029.06.30
42 Will Lankshear angol Welwyn Garden City 2005. április 20. (19 éves) Utánpótlásból került fel Nem publikus 2027.06.30
47 Mikey Moore angol London 2007. augusztus 11. (17 éves) Utánpótlásból került fel 1 000 000 2027.06.30
Kölcsönadott játékosok
Név Poszt Nemzetiség Születési hely Születési idő (kor) Kölcsönben itt Érték(€) Kölcsön lejárta
Ashley Phillips védő ENG Wales Salford 2005. június 26. (19 éves) ENG Stoke City FC 2 200 000 2025.06.30.
Alfie Devine középpályás angol Warrington 2004. augusztus 1. (20 éves) belga KVC Westerlo 2 200 000 2025.06.30.
Pierre-Emile Højbjerg középpályás dán francia Koppenhága 1995. augusztus 5. (29 éves) francia Olympique de Marseille 20 000 000 2025.06.30.
Bryan Gil támadó spanyol L'Hospitalitet de Llobregat 2001. február 11. (23 éves) spanyol Girona FC 14 000 000 2025.06.30
Alejo Véliz támadó ARG Gödeken 2003. szeptember 19. (21 éves) SPA RCD Espanyol 9 000 000 2025.06.30.
Dane Scarlett támadó angol London 2004. március 24. (20 éves) angol Oxford United FC 1 500 000 2025.06.30.
Manor Szolomon Támadó Izrael POR Kfar Saba 1999. július 24. (25 éves) angol Leeds United FC 11 000 000 2025.05.31.

Jelentős játékosok

[szerkesztés]
Bővebben: A Tottenham Hotspur játékosainak listája

Hírességek csarnoka

[szerkesztés]

Az alábbi játékosok a Tottenham Hírességek Csarnokának tagjai.[80] A legutóbb csatlakozó játékosok Chris Waddle és Paul Allen, akik 2009. február 12-én lettek a Hírességek Csarnokának tagjai.[81]

Menedzserek

[szerkesztés]

Statisztikák, rekordok

[szerkesztés]

Angliai rekordok

[szerkesztés]
  • Az első csapat, aki duplázott (bajnoki és FA-kupa győzelem) a 20. században (1960-1961)
  • A legtöbb egymásutáni bajnoki győzelem az élvonalban: 11 (1960)
  • Legtöbb győzelem a bajnokságban egy szezonban: 31 42 mérkőzésből (1960-1961)
  • Legtöbb pont egy másodosztályú szezonban (győzelem = 2 pont): 70 (1919-20)
  • Az egyetlen csapat, aki ligán kívüliként nyert FA-kupát (1901)
  • Az első brit csapat, aki európai kupát nyert (Kupagyőztesek Európa-kupája, 1963)
  • Az első csapat, aki az új Wembley Stadionban megnyerte a Ligakupát (2008)
  • A leggyorsabb Premier League-gól szerzője: 9,7 másodperc után (Ledley King a Bradford City ellen 2000-ben)
  • Brit rekordtartó: nyolc egymásutáni győzelem európai kupában

Európai rekordok

[szerkesztés]

Elsőosztály

[szerkesztés]
  • 1909–10 – 1914–15
  • 1920–21 – 1927–28
  • 1933–34 – 1934–35
  • 1950–51 – 1976–77
  • 1978–79 – 2008–09

Premier League-statisztika

[szerkesztés]

A Tottenham Premier League-tag már az alapítás óta. A legjobb eredményüket eddig a 2016–2017-es szezonban érték el, akkor a 2. helyet szerezték meg.

Szezon Hely Meccs Gy D V LG KG Pont
2020–21 7. 38 18 8 12 68 45 62
2019–20 6. 38 16 11 11 61 47 59
2018–19 4. 38 23 2 13 67 39 71
2017–18 3. 38 23 8 7 74 36 77
2016–17 2. 38 26 8 4 86 26 86
2015–16 3. 38 19 13 6 69 35 70
2014–15 5. 38 19 7 12 58 53 64
2013–14 6. 38 21 6 11 55 51 69
2012–13 5. 38 21 9 8 66 46 72
2011–12 4. 38 20 9 9 66 41 69
2010–11 5. 38 16 14 8 55 46 62
2009–10 4. 38 21 7 10 67 41 70
2008–09 8. 38 14 9 15 45 45 51
2007–08 11. 38 11 13 14 66 61 46
2006–07 5. 38 17 9 12 57 54 60
2005–06 5. 38 18 11 9 53 38 65
2004–05 9. 38 14 10 14 47 41 52
2003–04 14. 38 13 6 19 47 57 45
2002–03 10. 38 14 8 16 51 62 50
2001–02 9. 38 14 8 16 49 53 50
2000–01 12. 38 13 10 15 47 54 49
1999–00 10. 38 15 8 15 57 49 53
1998–99 11. 38 11 14 13 47 50 47
1997–98 14. 38 11 11 16 44 56 44
1996–97 10. 38 13 7 18 44 51 46
1995–96 8. 38 16 13 9 50 38 61
1994–95 7. 42 16 14 12 66 58 62
1993–94 15. 42 11 12 19 54 59 45
1992–93 8. 42 16 11 15 60 66 59

Legjobb góllövők szezononként

[szerkesztés]
Szezon Játékos Gólok össz. Bajnokság Kupa UEFA
2007–08 Dimitar Berbatov
Robbie Keane		 23
23		 15
15		 3
4		 5
4
2006–07 Dimitar Berbatov 23 12 4 7
2005–06 Robbie Keane 16 16 0 0
2004–05 Jermain Defoe 22 13 9 0
2003–04 Robbie Keane 16 14 2 0
2002–03 Teddy Sheringham
Robbie Keane		 13
13		 12
13		 1
0		 0
0
2001–02 Gustavo Poyet 14 10 4 0
2000–01 Szerhij Rebrov 12 9 3 0
1999–00 Steffen Iversen 17 14 2 1
1998–99 Steffen Iversen 13 9 4 0
1997–98 Jürgen Klinsmann
David Ginola		 9
9		 9
6		 0
3		 0
0
1996–97 Teddy Sheringham 8 7 1 0
1995–96 Teddy Sheringham 24 16 8 0
1994–95 Jürgen Klinsmann 29 20 9 0
1993–94 Teddy Sheringham 16 14 2 0
1992–93 Teddy Sheringham 28 21 7 0
1991–92 Gary Lineker 35 28 5 2
1990–91 Gary Lineker
Paul Gascoigne		 19
19		 15
7		 4
12		 0
0
1989–90 Gary Lineker 26 24 2 0
1988–89 Chris Waddle 14 14 0 0
1987–88 Clive Allen 13 11 2 0
1986–87 Clive Allen 49 33 16 0
1985–86 Mark Falco 21 19 2 0
1984–85 Mark Falco 29 22 3 4
1983–84 Steve Archibald 28 21 2 5
1982–83 Steve Archibald
Garth Crooks		 15 11
8		 2
4		 2
3
1981–82 Garth Crooks 18 13 3 2
1980–81 Steve Archibald 25 20 5 0
1979–80 Glenn Hoddle 22 19 3 0
1978–79 Peter Taylor 12 11 1 0
1977–78 John Duncan 20 16 4 0
1976–77 Chris Jones 9 9 0 0
1975–76 John Duncan 25 20 5 0
1974–75 John Duncan 12 12 0 0
1973–74 Martin Chivers 23 17 0 6
1972–73 Martin Chivers 33 17 8 8
1971–72 Martin Chivers 42 25 9 8
1970–71 Martin Chivers 29 22 7 0

Minden idők legjobb góllövői

[szerkesztés]
Játékos Meccsek a Tottenham-ben Gólok össz. Bajnokság Kupa UEFA
Jimmy Greaves 379 266 220 37 9
Bobby Smith 317 208 176 22 10
Martin Chivers 367 174 118 34 22
Cliff Jones 378 159 135 17 7
George Hunt 198 137 124 13 0
Len Duquemin 307 134 114 20 0
Alan Gilzean 439 133 93 27 13
Teddy Sheringham 277 124 97 27 0
Les Bennett 294 116 102 14 0
Jimmy Dimmock 438 112 100 12 0

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Az észak-londoni derbi Archiválva 2008. augusztus 8-i dátummal a Wayback Machine-ben PremierLeague.com
  2. ↑ 'The Double'
  3. ↑ Szegedi Péter: A magyar labdarúgás születése. mult-kor.hu, 2011. december 2. (Hozzáférés: 2017. március 20.)
  4. ↑ Martin Cloake és Martin Fisher. People's History of Tottenham Hotspur: How Spurs Fans Shaped the Identity of one of the most famous clubs - Enclosure changed game forever. Pitch Publishing (2016). ISBN 978-1-78531-188-8. Hozzáférés ideje: 2017. március 20. 
  5. ↑ Dénes Tamás–Sándor Mihály–B. Bába Éva. A magyar labdarúgás története I. Amatőrök és álamatőrök (1897–1926). Campus Kiadó, 14.. o. (2016). ISBN 978-963-9822-11-5. Hozzáférés ideje: 2017. március 20. 
  6. ↑ Az első Tottenham mérkőzés SpursHistory.com
  7. ↑ 125 év - Tottenham történelem Archiválva 2008. február 9-i dátummal a Wayback Machine-ben TottenhamHotspur.com
  8. ↑ 1901 - Angol foci
  9. ↑ Angol elsőosztály Football Guardian
  10. ↑ Angol labdarúgás - Tottenham Hotspur Archiválva 2006. október 30-i dátummal a Wayback Machine-ben EnglishFootballorg.uk
  11. ↑ Az angol labdarúgás és a háború. [2009. február 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. február 8.)
  12. ↑ Ezen a napon történt - Május 15 BBC
  13. ↑ The life of Mr. Tottenham Hotspur - Bill Nicholson élete BBC
  14. ↑ Két argentin világsztár a csapatnál BBC
  15. ↑ Tottenham-Arsenal Ligakupa döntő 1987
  16. ↑ A legsúlyosabb büntetések a labdarúgásban BBC
  17. ↑ Új tulajdonos a klubnál BBC
  18. ↑ Robbie Keane átigazolt a Tottenhamhez BBC
  19. ↑ Meghalt Fülöp Márton válogatott futballkapus. origo.hu, 2015. november 12. (Hozzáférés: 2017. március 20.)
  20. ↑ mansion.com Archiválva 2007. október 11-i dátummal a Wayback Machine-ben A Mansion a Tottenham új szponzora
  21. ↑ "Tottenham complete Bale transfer" BBC
  22. ↑ Taraabt 'teljesen' a Tottenham-é BBC
  23. ↑ A Tottenham leigazolta Darren Bent-et Archiválva 2007. szeptember 11-i dátummal a Wayback Machine-ben Daily Mirror
  24. ↑ Kaboul Tottenham játékos lett BBC
  25. ↑ Chris Gunter a Tottenhamhez igazolt BBC
  26. ↑ Menesztették Martin Jolt
  27. ↑ Ramos a Tottenham új edzője
  28. ↑ Robbie Keane századik gólja Goal.com
  29. ↑ 'A Tottenham agyonverte az Arsenalt Index.hu
  30. ↑ Hiába küzdött a Spurs Nemzeti Sport
  31. ↑ Woodgate a Spurs-é Nemzeti Sport Online]
  32. ↑ Hutton a Tottenham-é BBC Sport
  33. ↑ Gilberto csatlakozott a Spurs-höz TottenhamHotspur.com
  34. ↑ Gilberto's Pride TottenhamHotspur.com
  35. ↑ Gardner az Evertonnál BBC
  36. ↑ Stalteri a Fulham-nél kölcsönben BBC
  37. ↑ Tottenham 2-1 Chelsea -Ligakupa-döntő BBC
  38. ↑ Ton Up – The History tottenhamhotspur.com
  39. ↑ Young Spurs join senior players to launch new kits tottenhamhotspur.com
  40. ↑ „Spurs sign Croatian star Modric”, BBC Sport, 2008. április 26. (Hozzáférés: 2008. április 26.) 
  41. ↑ „Spurs equal record fee for Modric”, BBC Sport, 2008. április 29. (Hozzáférés: 2008. április 29.) 
  42. ↑ „Bostock to join club”, Tottenham Hotspur FC, 2008. május 30. (Hozzáférés: 2008. május 30.) 
  43. ↑ „Bostock Agreement”, BBC, 2008. július 19. (Hozzáférés: 2008. július 19.) 
  44. ↑ „Tottenham agree Dos Santos deal”, BBC Sport, 2008. június 6. (Hozzáférés: 2008. június 6.) 
  45. ↑ „Window Watch”, The Times, 2008. július 12. (Hozzáférés: 2008. július 12.) 
  46. ↑ „Tottenham complete Bentley switch”, BBC Sport, 2008. július 30. (Hozzáférés: 2008. július 30.) 
  47. ↑ UEFA-kupa 1972-es döntő UEFA.com
  48. ↑ UEFA-kupa 1973-74 UEFA.com
  49. ↑ UEFA-kupa 1973-74[halott link] Soccermond.com
  50. ↑ Sevilla 2-1 Tottenham BBC Sport
  51. ↑ Tottenham 2-2 Sevilla[halott link]
  52. ↑ Tottenham 2-2 Sevilla Archiválva 2008. február 12-i dátummal a Wayback Machine-ben (magyarul)
  53. ↑ Elkészítették az UEFA-kupa csoportkörének sorsolását[halott link] hirtv.hu
  54. ↑ „Tottenham 1-2 Getafe”, BBC Sport, 2007. október 25. 
  55. ↑ „Tottenham 2-1 Wisla Krakow”, BBC Sport, 2008. szeptember 18. 
  56. ↑ „Wisla Krakow 1-1 Tottenham (2-3)”, BBC Sport, 2008. október 2. 
  57. ↑ „Udinese 2-0 Tottenham”, BBC Sport, 2008. október 23. 
  58. ↑ „Tottenham 4-0 Dinamo Zagreb”, BBC Sport, 2008. november 6. 
  59. ↑ „NEC Nijmegen 0-1 Tottenham”, BBC Sport, 2008. november 27. 
  60. ↑ „Tottenham 2-2 Spartak Moscow”, BBC Sport, 2008. december 18. 
  61. ↑ „Shakhtar Donetsk 2-0 Tottenham”, BBC Sport, 2009. február 19. 
  62. ↑ „Tottenham 1-1 S Donetsk (agg 1-3)”, BBC Sport, 2009. február 26. 
  63. ↑ A Spurs címer története
  64. ↑ Új Tottenham címer
  65. ↑ TOTTENHAM HOTSPUR ANNOUNCES MULTI-YEAR PARTNERSHIP WITH NIKE (angol nyelven). tottenhamhotspur.com. (Hozzáférés: 2017. június 30.)
  66. ↑ November → Tottenham-Arsenal 1887
  67. ↑ White Hart Lane StadiumGuide.com
  68. ↑ Tottenham plan stadium expansion BBC
  69. ↑ "Do Tottenham have to leave White Hart Lane?"[halott link]
  70. ↑ - Női csapat hivatalos oldala
  71. ↑ Nézőszám Angliában. 1946-1959. [2006. október 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. január 25.)
  72. ↑ Kenneth Branagh on Tottenham Hotspur guardian.co.uk, 2000. május 23.
  73. ↑ a b c Celebrity SPURS FANS topspurs.com
  74. ↑ rupertgrint.net. [2008. október 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. augusztus 5.)
  75. ↑ A Tottenham barátságos mérkőzései az 1887-88-as szezonban
  76. ↑ A Tottenham és az Arsenal találkozói. [2007. február 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. január 23.)
  77. ↑ Statisztika az Arsenal ellen
  78. ↑ Statisztika a Tottenham ellen. [2006. február 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. január 23.)
  79. ↑ Tottenham Hotspur - Detailed squad 24/25 (Detailed view) (angol nyelven). www.transfermarkt.com. (Hozzáférés: 2024. november 17.)
  80. ↑ Hall of Fame. www.tottenhamhotspur.com. [2011. augusztus 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. augusztus 4.)
  81. ↑ Allen, Waddle in Hall Of Fame, 2009. január 31.

További információk

[szerkesztés]
Commons:Category:Tottenham Hotspur F.C.
A Wikimédia Commons tartalmaz Tottenham Hotspur FC témájú médiaállományokat.
Előző
spanyol Atlético Madrid 		Kupagyőztesek Európa-kupája
1962/63
Döntős: Atlético Madrid 		Következő
portugál Sporting Lisbon
Előző
Első győztesek 		UEFA-kupa
1971/72
Döntős: Wolverhampton Wanderers 		Következő
angol Liverpool
Előző
belga Anderlecht 		UEFA-kupa
1983/84
Döntős: Anderlecht 		Következő
spanyol Real Madrid
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Tottenham_Hotspur_FC&oldid=27606903”