Ugrás a tartalomhoz

Löwenrosen Károly

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Löwenrosen Károly
Személyes adatok
Teljes névLöwenrosen Károly
Születési dátum1868
Halálozási dátum1952. május 2. (83-84 évesen)
Egyéb foglalkozásasztalos
Nemzeti játékvezetés
ÉvekBajnokságStátusz
1896NB Ijátékvezető
SablonWikidataSegítség

Löwenrosen Károly (Lányi Károly, Charley) (1868. – 1952. május 2.)[1] magyar labdarúgó, birkózó, nemzeti labdarúgó-játékvezető, sportvezető. Polgári foglalkozása asztalos iparosmester.

Pályafutása

[szerkesztés]

A 19. század végére, a 20. század elejére jellemző sportolási igény egyik aktív résztvevője. Kerékpározott, atletizált, birkózott, súlyemelt, korcsolyázott, kiválóan vívott és futballozott. 1897-ben Budapest és Kolozsvár nehézsúlyú birkózó bajnoka.

A labdarúgással Angliában ismerkedett meg, amikor ott tanulmányokat folytatott. Londonban asztalosként dolgozott, de a sportéletből is kivette a részét, hiszen tagja volt a híres Tottenham Hotspur FC egyesületnek. A világutazó Löwenrossen élt egy ideig az Amerikai Egyesült Államokban is. A millenniumi kiállítás által teremtett munkalehetőség - nagy sikere volt a japán pavilon megalkotásával - vonzotta vissza Magyarországra és a MÁV Északi Főműhelyben vállalt munkát asztalosként. Angol-magyar-német keveréknyelven beszélt, emiatt munkatársai és sportbarátai Charly becenévvel (magyarosan Csárli bácsi) illették.[2][3]

Az első labdarúgó mérkőzés Magyarországon

[szerkesztés]

Charley és angol munkatársai meglepve vették észre, hogy Magyarországon a labdarúgás, korabeli magyar nevén „angol rugósdi”, még sehol sem tart. Ezért Angliából küldetett magának egy valódi futball-labdát. Az ördöngös játékszer már a vámházban nagy feltűnést keltett és 11 korona vámmal sújtották. Ezt a nagy terhet nem tudta egyedül kifizetni, ezért a gépgyári munkások közadakozásából vállalták a megfizetését. A csodaszerszámot még aznap este elvitték a Törekvés dalárdájába. Alighogy elmagyarázta Charley a futball természetét, máris elhatározták, hogy másnap 1896. november 1-jén, mindenszentek napján rendeznek mérkőzést. A küzdelem a mai MTK pálya helyén, a Pékerdő egyik tisztásán folyt le bekecsben és jól megvasalt csizmákban. A játékosok közül az akkor még ifjú Winkler, pékerdői kocsmáros vált ki aktivitásával, főként az ő számlájára írandó, hogy a játék eredménye 3 – 0 volt a Szent Rókus Kórház javára, ugyanis három lábtörés következett be. Ezen a jelen levő asszonyok annyira felháborodtak, hogy mivel a játékvezetőt – a tudósítások szerinti második játékvezetőt, Charleyt – halálra keresték, de nem találták meg így bosszúból a labdát koncolták föl.[4]

Játék és sportvezetői tevékenysége

[szerkesztés]

Nyilvános bírói tevékenységének köszönhetően ő lehet Magyarország – nem vizsgázott – 2. játékvezetője. Gyakorlata valamint szabályismerete alapján vizsga nélkül, szükségből lett játékvezető. Az alakuló klubtalálkozókon, bemutató mérkőzéseken, az MLSZ által üzemeltetett bajnokságokban tevékenykedett. Küldési gyakorlat szerint rendszeres partbírói szolgálatot is végzett. 1901–1904 között a legjobb vizsga nélküli játékvezetők között tartják nyilván. A MÁV keretei között a Törekvés SE alapítója, alelnöke és kapitánya.[5] 1897–1920 között a Törekvés elnöke.[6] A Dunavarsányi Torna Egylet (DTE) első elnöke.

Az 1935-ben megjelent kiadvány szerint, mint vizsgázott, hivatalos játékvezető, rendelkezett a Futballbírák Testülete (JB) által adományozott, 15 évi eredményes tevékenységet elismerő ezüstjelvénnyel. 1923-ban a 25 éves játékvezetői, sportvezetői tevékenységének elismeréseként aranyjelvény tárgyjutalomban illetve aranyoklevél elismerésben részesült.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Nela.hu[halott link]
  2. Szegedi Péter: A magyar labdarúgás születése. mult-kor.hu, 2011. december 2. (Hozzáférés: 2017. március 20.)
  3. Martin Cloake és Martin Fisher. People's History of Tottenham Hotspur: How Spurs Fans Shaped the Identity of one of the most famous clubs - Enclosure changed game forever. Pitch Publishing (2016). ISBN 978-1-78531-188-8. Hozzáférés ideje: 2017. március 20. 
  4. Hornyák Lajos. A labdarúgás játékszabályai (oktatási segédanyag. HOT-FIVE Kereskedelmi és Szolgáltató Kft., 73-74. oldal.. o.. ISBN 963-202-807-4. Hozzáférés ideje: 2017. március 20. [halott link]
  5. (1916.) „4. rész - Egyesületek és körök / XVI. Sport-egyesületek” (magyar nyelven) 27. évfolyam (Budapesti Czim- és Lakásjegyzék), 570. old.. o. (Hozzáférés: 2017. március 20.) 
  6. Raffai Ferenc: A futball visszatér. 10kerkult.hu, 2015. május 25. (Hozzáférés: 2017. március 20.)

Források

[szerkesztés]
  • Gerhárd Lajos: A magyar sport pantheonja I-II. és III-IV. kötet - 1932. "A magyar sport pantheonja" Kiadóvállalat
  • Játékvezető - 1984. XXV. évfolyam 3. szám
  • dr. Földessy János: A magyar labdarúgás 60 éve - 1958. Sport és Könyvkiadó Vállalat
  • Dénes Tamás–Sándor Mihály–B. Bába Éva: A magyar labdarúgás története I. Amatőrök és álamatőrök (1897–1926)