Ugrás a tartalomhoz

FC Barcelona

Hivatkozások szerkesztése
Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk a Barcelona labdarúgócsapatáról szól. Hasonló címmel lásd még: FC Barcelona (női labdarúgás), FC Barcelona (kézilabda) és FC Barcelona (kosárlabda).
Nem tévesztendő össze a következővel: Barcelona SC.
FC Barcelona
Csapatadatok
Teljes csapatnévFutbol Club Barcelona
MottóMés que un club (magyarul: Több, mint egy klub)
BecenévBarça, Culés,
Blaugrana, gránátvörös-kékek
SzékhelyBarcelona,
Spanyolország Spanyolország
Alapítva1899. november 29. (125 éves)
Klubszínekgránátvörös, kék
StadionSpotify Camp Nou
VezetőedzőNémet Hans-Dieter Flick
ElnökSpanyol Joan Laporta
BajnokságLa Liga
Nemzeti sikerek
Spanyol Bajnok27 alkalommal
Spanyol Kupagyőztes31 alkalommal
Spanyol Szuperkupa-győztes14 alkalommal
Nemzetközi sikerek
BL5 alkalommal
KEK4 alkalommal
UEFA-szuperkupa5 alkalommal
FIFA-klubvilágbajnokság3 alkalommal
Statisztika
Legtöbb mérkőzésArgentin Lionel Messi (779)*
Legtöbb gólArgentin Lionel Messi (672)*
* Hivatalos mérkőzésen való legtöbb részvétel és legtöbb szerzett gólok száma
Csapatmezek
Hazai
Idegenbeli
Harmadik
Jelenlegi szezon
2024-2025-ös szezon
Hivatalos honlap
FC Barcelona honlapja
A Wikimédia Commons tartalmaz FC Barcelona témájú médiaállományokat.

Az FC Barcelona Spanyolország Katalónia tartományának labdarúgócsapata. A klub a spanyol labdarúgó-bajnokság kezdetétől megszakítás nélkül részt vesz az első osztály bajnoki küzdelmeiben. Az egyesületet 1899. november 29-én alapította a svájci Hans Gamper. Az FC Barcelona előbb a katalán regionális bajnokságban és a spanyol labdarúgókupában, később pedig az 1928-ban megalakított egységes spanyol labdarúgó-bajnokságban és a nemzetközi kupákban vált a spanyol, valamint a nemzetközi labdarúgás egyik legmeghatározóbb egyesületévé.

A klub jelentősebb eredményeit tekintve a spanyol labdarúgó-bajnokság első osztályát 27, a spanyol labdarúgókupát 31, a spanyol labdarúgó-szuperkupát 14, az UEFA-bajnokok ligáját és elődjét öt, az UEFA-kupa elődjét három, a kupagyőztesek Európa-kupáját négy, az UEFA-szuperkupát pedig öt alkalommal nyerte meg a csapat. Ezenkívül számos kisebb spanyol és katalán trófeát tudhat magáénak a klub.

Az FC Barcelona egyben a katalán nemzeti öntudatot is jelképezi, mivel a múltban (különösen Francisco Franco uralmának idején) a katalán öntudat bármely egyéb megnyilvánulását büntették. Részben erre vezethető vissza a klub nagymértékű rivalizálása a Real Madriddal szemben, amely annak idején a Franco-rendszer támogatását élvezte.

A csapat eddig olyan világhírű külföldi játékosokat tudhatott a soraiban, mint többek között Kubala László, Kocsis Sándor, Czibor Zoltán, Johan Cruyff, Bernd Schuster, Hans Krankl, Allan Simonsen, Ronald Koeman, Michael Laudrup, Steve Archibald, Mark Hughes, Diego Maradona, Gary Lineker, Romário, Hriszto Sztoicskov, Rivaldo, Luís Figo, Ronaldo, Ronaldinho, Lionel Messi, Thierry Henry, Zlatan Ibrahimović, Luis Suárez és Neymar. A klub hazai játékosai közül pedig számos labdarúgó volt meghatározó tagja a spanyol labdarúgó-válogatottnak.

A klub története

[szerkesztés]

A kezdetek

[szerkesztés]
Gamper 1899. október 22-én megjelentetett hirdetése
Az FC Barcelona csapata 1903-ban

A klub megalapítása a Hans Gamper nevéhez fűződik, akinek katalán beceneve Joan volt. Gamper 1899. október 22-én hirdetést adott fel a helyi sportmagazinban, egy barcelonai székhelyű labdarúgócsapat létrehozásának céljával. 1899. november 29-én Gamper elnökletével Gimnas Soléban került sor az egyesület első gyűlésére. Az összejövetelen résztvevők névsora a következő volt: Hans Gamper, Gualteri Wild, Lluis d'Ossó, Bartomeu Terradas, Otto Kunzle, Otto Maier, Enric Ducal, Pere Cabot, Carles Pujol, Josep Llobet, John Parsons és William Parsons. A gyűlés határozata alapján megalakult a klub, melynek első elnöke Gualteri Wild lett, aki feladatai mellett játékosként is szerepet vállalt a csapat munkájában.[1]

A csapat első mérkőzésére Bonanovában került sor, egy angol kivándorlókból álló csapat ellen. Az összecsapást az angol együttes nyerte meg 1:0 arányban. A meccs érdekessége, hogy az angol csapatban néhány Barcelona játékos is szerepelt a mérkőzés során. Az egyesület első, saját tulajdonú hazai pályájának hivatalos megnyitójára 1909. március 14-én került sor.[1]

A klub az 1901–1902-es évadban megnyerte a Macaya Kupát, az 1904–1905-ös és az 1908–1909-es szezonban pedig katalán kupát. Az utóbbin 1922-ig még nyolc alkalommal diadalmaskodtak (1910-ben, 1911-ben, 1913-ban, 1916-ban, 1919-ben, 1920-ban, 1921-ben és 1922-ben). Emellett a spanyol labdarúgókupában is eredményesen szerepelt a csapat és több alkalommal is sikerült elhódítania a trófeát (1910-ben, 1912-ben, 1913-ban, 1920-ban és 1922-ben).[1]

1920-tól 1950-ig

[szerkesztés]

1922-ben került felavatásra a Les Corts Stadion, mely a klub egyik legsikeresebb időszakának lett a helyszíne. Az egyesület első aranykorát 1919-től 1929-ig élte. A klub sorozatban öt alkalommal nyerte meg a katalán kupát, emellett három ízben (1925-ben, 1926-ban és 1928-ban) hódították el a spanyol labdarúgókupát. Az utóbbi két spanyol labdarúgókupa győzelmet megismételt mérkőzésen szerezte meg a csapat a Real Sociedad ellenében. Az összecsapások hőse a kiemelkedő teljesítményt nyújtó Plattkó Ferenc volt. A magyar labdarúgó tiszteletére Rafael Alberti költeményt írt. A csapatban olyan kitűnő labdarúgók szerepeltek, mint Samitier, Alcántara, Zamora, Sagi, Piera és Sancho. Az FC Barcelona ebben az időszakban vált a katalán hazafiasság szimbólumává. 1924-ben, a klub fennállásának 25. évfordulóján már 12 207 pártoló tagja volt. Az eseményt az ismert plakátrajzoló művész Josep Segrelles örökítette meg. Az első hivatalos spanyol labdarúgó-bajnokságra az 1928–1929-es szezonban került sor. Az FC Barcelona az első osztályban indult és megszerezte az első bajnoki címét, betetőzve ezzel a korszak sikereit.[2]

A pályán kívül azonban számos tényező befolyásolta a klub működését. 1925. június 14-én egy hazai mérkőzés alkalmával az FC Barcelona szurkolói kigúnyolták a spanyol nemzeti himnuszt. Válaszul Miguel Primo de Rivera spanyol diktátor hat hónapra bezáratta a Barcelona hazai pályáját. A büntetést végül három hónapra csökkentették, emellett Gampert lemondásra kényszerítették. A klub alapítója 1930. július 30-án hunyt el. Ebben az időszakban a politikai harcok visszavetették a sport szerepét a spanyol társadalom egészében. Ennek megfelelően az FC Barcelona teljesítménye visszaesett, bár továbbra is voltak tehetséges játékosai Martí Ventolrà, Josep Raich és Josep Escolà személyében. Az egyesület végül pénzügyileg, társadalmilag és a sport terén is válságba jutott. Bár a csapat hat alkalommal diadalmaskodott a katalán kupában (1930-ban, 1931-ben, 1932-ben, 1934-ben, 1936-ban és 1938-ban), a spanyol labdarúgó-bajnokság első osztályában meglehetősen sikertelen volt és számos szurkolót vesztett.[2]

A spanyol polgárháború kitörése után egy hónappal a klub elnökét, Josep Sunolt Francisco Franco csapatai Guadalajara közelében meggyilkolták. A játékosok ekkor Mexikóban és az Egyesült Államokban egy túrán vettek részt és ennek köszönhetően a klub vagyona megmenekült, azonban a csapat fele száműzetésbe vonult Mexikóba és Franciaországba. 1938. március 16-án falangista bombamerénylet érte az egyesület társasági klubját. Pár hónappal később pedig a katalán hazafiasság jelképeként az egyesület francói befolyás alá került. A sok viszontagság következtében a klub tagsága 3486 főre csökkent.[2]

1940 márciusában Francisco Franco támogatója, Marqués de la Mesa Rsta került a klub élére. Ezt követően az egyesület nevét az angolosan hangzó Fútbol Club Barcelonáról a spanyolosabb hangzású Club de Fútbol Barcelonára változtatták. Az eredeti nevet végül 1973-ban vette vissza a klub. Emellett a katalán címer 4 vörös sávját kettőre csökkentették és ezt csak 1949-ben állították vissza. Az 1940-es években stabilizálódott a csapat helyzete. 1942-ben sikerült megnyernie a spanyol labdarúgókupát. A következő szezonban a Real Madrid CF elleni botrányos kimenetelű összecsapás után, melyen a csapat fenyegetettségben játszott, lemondott a Barcelona elnöke. A spanyol bajnoki címet ezt követően 1945-ben, 1948-ban és 1949-ben is elnyerte a csapat és 1949-ben a latin kupában is sikerült diadalmaskodnia. A korszak meghatározó játékosai a következő labdarúgók voltak: César, Basora, Velasco, Curta, a Gonzalo testvérek, Seguer, Bíosca és Ramallets. 1949-ben, a klub fennállásának 50. évfordulóján a Barcelona 24 893 főnyi tagsággal rendelkezett, mérlege pedig 21 katalán, 9 spanyol kupagyőzelem és 4 bajnoki cím volt.[2]

A Kubala-korszak és az 1960-as évek

[szerkesztés]

1950 júniusában érkezett a klubhoz a magyar származású Kubala László és ezzel egy új korszak vette kezdetét az FC Barcelona életében. A csapat kiemelkedő teljesítményt nyújtott és ennek köszönhetően az 1951–1952-es és az 1952–1953-as szezonban is sikerült megnyernie a spanyol labdarúgó-bajnokságot, valamint 1951-ben, 1952-ben és 1953-ban a spanyol labdarúgókupát. Emellett az 1951–52-es idényben az FC Barcelona elhódította a latin, az Eva Duarte és a Martín Rossi kupákat is. A legendás támadósor tagjai a következő labdarúgók voltak: Estanislao Basora, César Rodríguez Álvarez, Kubala László, Tomás Moreno és Eduardo Manchón. A kapuban pedig Antoni Ramallets rendkívüli teljesítményével hívta fel magára a figyelmet. A labdarúgó öt alkalommal bizonyult a spanyol labdarúgó-bajnokság legjobb kapusának az 1951-től 1960-ig terjedő időszakban. Ezzel ma is ő vezeti az ezért adományozott Ricardo Zamora-trófea örökranglistáját.[2][3]

Kubala ekkora már a csapat legendás játékosa lett. A magyar labdarúgó 1952. február 10-én egy mérkőzésen egymaga hét gólt szerzett. 1953-ban nem sikerült az argentin Alfredo Di Stéfano leigazolása és a labdarúgó a rivális Real Madrid CF-hez igazolt. A csapat népszerűsége, melyben kiemelkedő szerepe volt Kubala Lászlónak, szükségessé tette egy új, nagyobb és korszerűbb stadion megépítését. A magyar labdarúgót 1999-ben minden idők legjobb Barcelona játékosává választották. A ma is használatban lévő Camp Nou Stadion átadására 1957. szeptember 24-én került sor és 90 ezer férőhellyel rendelkezett. Ekkor a klubnak már 40 ezer pártoló tagja volt. 1957-ben ismét sikerült elnyerni a spanyol labdarúgókupát, melyet 1959-ben és 1960-ban újabb bajnoki címek követtek. Emellett a csapat 1958-ban és 1960-ban is megnyerte a vásárvárosok kupáját. Ekkor Kubala mellett már Czibor Zoltán és Kocsis Sándor is a csapat tagja volt. Rajtuk kívül még olyan kiváló labdarúgók szerepeltek a csapatban, mint Evaristo, Eulogio Martinez, Suárez, Villaverde, Olivella, Gensana, Segarra, Gracia, Vergés és Tejada.[4][5][6]

1960-ban Luis Suárez a kiemelkedő teljesítményével az FC Barcelona első aranylabdával díjazott játékosa lett. Ennek ellenére az 1960-as években nem sikerült megismételni a korábbi sikereket. A csapat mindössze három kupasikert könyvelhetett el. 1963-ban és 1968-ban a spanyol, 1966-ban pedig a vásárvárosok kupájában diadalmaskodott a csapat. A klub viszonylagos sikertelensége ellenére mégis egyre népszerűbb lett, mivel a katalán nép egyre inkább a katalán öntudat jelképeként tekintett az egyesületre. Ebben az időben a diktatúra kemény kézzel kívánta elfojtani a katalán identitást. Ennek következtében lett közismert a „Més que un club” (több, mint egy klub) kifejezés is.[4][7]

1970-től és 1988-ig

[szerkesztés]
Diego Maradona, a korszak meghatározó játékosa

A hatvanas évek – az 1966-os vásárvárosok kupája-győzelem ellenére – kétségtelenül hanyatlást hoztak az egyesület számára, azonban Johan Cruyff érkezése jelentős változást hozott a klub életében. A holland játékos 1973. október 28-án mutatkozott be az FC Barcelona csapatában. Vele a csapat teljesítménye jelentősen feljavult és a Barcelona megnyerte a spanyol labdarúgó-bajnokságot. A szezon csúcspontját a Real Madrid CF 5:0 arányban való legyőzése jelentette. A támadó alakzatban az 1973-ban és 1974-ben is aranylabdával díjazott Cruyff mellett Carles Rexach, Juan Manuel Asensi, Hugo Sotil és Marcial nyújtott kiemelkedő teljesítményt. A bajnoki cím megszerzése egybeesett a klub fennállásának 75. évfordulójával, melynek megünneplése valóságos társadalmi esemény volt. Az évforduló számos katalán művészt, írót és énekest ihletett meg és ekkor született a Barcelona jelenleg is használatban levő indulója a Cant del Barça is.[3][8]

Francisco Franco 1975-ben bekövetkező halála után bekövetkezett Spanyolország demokratizálódása. Ez jelentős változásokat hozott a labdarúgás területén is, mivel ezt követően a klubok igazgatása is demokratikussá vált. Az elnöki pozícióba Josep Lluís Núñezt választották, aki ezt követően a klub történetében a leghosszabb ideig látta el az elnöki teendőket. Cruyff jövetele azonban nem igazán hozta vissza az aranykorszakot. Az FC Barcelona nyert ugyan egy bajnoki címet, de nem sikerült visszaszereznie az uralmat a spanyol futballban, pedig a vezetőség mindent megtett azért, hogy a Barcelona Spanyolország és Európa csúcsára kerüljön. A klub vezetése számos ismert és világhírű labdarúgót igazolt a siker érdekében. A csapatba olyan játékosok érkeztek, mint Johan Neeskens, Allan Simonsen, Hans Krankl, Bernd Schuster, Diego Maradona, Mark Hughes és Gary Lineker. Ennek ellenére az újabb bajnoki cím elnyerésére csak az 1984–85-ös szezonban került sor. A bajnokcsapat kulcsjátékosai a következő labdarúgók voltak: Javier Urruticoechea, Julio Alberto, Migueli, Archibald, Schuster és a csapatkapitány Alexanco. A következő hazai sikerre azonban az 1990-es évekig kellett várni.[9][10]

A spanyol labdarúgókupában a csapat jóval eredményesebb volt ebben az időszakban és öt alkalommal is elnyerte a trófeát (1971-ben, 1978-ban, 1981-ben, 1983-ban és 1988-ban). A Kupagyőztesek Európa-kupáját pedig két alkalommal nyerte meg (az 1978–79-es és az 1981–82-es szezonokban). A legrangosabb sorozatban, a bajnokcsapatok Európa-kupájában és az UEFA-kupában azonban nem sikerült áttörést elérni. A klub népszerűsége a fenti időszakban egyre nőtt. A tagok száma 1974-ben 66 000, 1978-ban 77 000, 1986-ban pedig már 108 000 volt. Emellett a szurkolói klubok száma is növekedésnek indult. Számuk 1979-ben 96, 1993-ban pedig majdnem 700 volt.[10][11][12]

1988-tól 2000-ig

[szerkesztés]

Johan Cruyff és az „álomcsapat”

[szerkesztés]

Jelentős változás állt be az eredményesség terén Johan Cruyff 1988-as érkezésével. Cruyff edzőként visszatérve egy sikeres, nyerő mentalitású csapatot állított össze, amelyet a közvélemény csak „álomcsapatként” emlegetett. Ebben az időszakban olyan játékosok járultak hozzá a sikerekhez, mint Hriszto Sztoicskov, Ronald Koeman, Michael Laudrup és Andoni Zubizarreta kapus. A csapat az 1988–89-es szezonban a kupagyőztesek Európa-kupáját, 1990-ben pedig a spanyol labdarúgókupát hódította el. Emellett a spanyol labdarúgó-bajnokságban is legyőzhetetlen bizonyult, így 1991 és 1994 között négy bajnoki címet nyert. A legnagyobb sikerre azonban az 1991–1992-es szezonban került sor, amikor a klub először megnyerte a bajnokcsapatok Európa-kupáját is. A döntőre 1992. május 20-án került sor az olasz Sampdoria ellen. A mérkőzést Ronald Koeman briliáns szabadrúgásgóljával nyerte meg az FC Barcelona. A kupagyőztes csapat tagjai a következő játékosok voltak: Zubizarreta, Nando, Ferrer, Koeman, Juan Carlos, Bakero, Salines (Goikoetxea), Stoitchkov, Laudrup, Guardiola (Alexanko) és Eusebio. Az 1993–1994-es szezonban, az UEFA-bajnokok ligája döntőjében elszenvedett vereséggel azonban lezárult az „álomcsapat” korszaka. 1996-ban Cruyff vitatott körülmények között távozott a klubtól. A sikeredző távozása mélyen megosztotta a rajongókat és ez az ezt követő sikerek ellenére a későbbiekben is éreztette a hatását. Ez a megosztottság vetett véget Josep Lluís Núñez elnökségének is 2000-ben.[10][11][13][14]

A Van Gaal-korszak

[szerkesztés]

Cruyffot Bobby Robson követte. Az angol edző azonban rövid idő elteltével távozott és a helyére az AFC Ajax sikeredzője Louis van Gaal érkezett. Az új edzőkkel az FC Barcelona az 1996–97-es szezonban is megnyerte a kupagyőztesek Európa-kupáját és két egymást követő bajnoki címet szerzett. A sikerek ellenére egyre inkább növelte a megosztottságot az az érzés, hogy lezárult egy fontos és sikeres korszak az egyesület életében. A holland edző a klub egyik legellentmondásosabb edzője volt. Viszonylagos sikerei ellenére érzelemmentes hozzáállása és taktikája a szurkolókban ellenérzést keltett. Különösen népszerűtlen volt a hazai tehetségek eladása, valamint a holland játékosok tömeges leigazolása miatt (összesen nyolc honfitársát szerződtette). Sokan kritizálták szigora és az erőnléti edzések intenzitása miatt is. A sajtóval állandóan hadban állt, a kritikákat pedig mereven elutasította. Az 1999–2000-es szezon sikertelenségére való tekintettel Josep Lluís Núñez távozott az elnöki posztról. Louis van Gaal Núñezzel szolidaritást vállalva szintén távozott a klubtól 2000-ben.[14][15][16][17][18][19]

2000-től

[szerkesztés]

Núñez helyett Laporta (2000–2008)

[szerkesztés]
Az FC Barcelona centenáriumát (1899–1999) ünneplő plakett
2005-ben Ronaldinho nyerte az Aranylabdát és a FIFA év játékosa díjat is

Núñez és van Gaal távozása mély emléket hagyott a szurkolókban, de ugyanígy volt a csapatkapitány-helyettes Luís Figóval is. A portugál kultikus hős lett, a katalánok úgy érezték, egy közülük. Nehezen emésztették meg a játékos az ősi rivális Real Madridba való igazolását, mikor új csapatával a Camp Nouba látogatott, extrém fogadtatásban részesítették. Első visszatérése alkalmával egy disznófejet és egy teljes üveg whiskeyt dobtak felé a nézőtérről.[20] A következő évben a menedzserek "egymás kezébe adták a kilincset". van Gaal utódja Llorenç Serra Ferrer lett, aki nagy játékosmozgás után rosszul kezdte a bajnokságot, ráadásul a Bajnokok Ligájából is kiestek az első körben. A szezon végén Carles Rexach ugrott be a menesztett menedzser helyére és a bajnokság utolsó fordulójában kiharcolta a BL-szereplést. Habár jobban szerepeltek a La Ligában, a Bajnokok Ligájában pedig az elődöntőig meneteltek, Rexachkal nem kötöttek hosszútávú szerződést, 2002 nyarán visszatért Louis van Gaal. A csapat az előző évtizedek leggyengébb teljesítményével indította a bajnokságot, a nemzetközi kupában is rosszul szerepeltek, a csapat 2003 februárjában a 15. helyen állt. Ez a holland szakember menesztéséhez vezetett, helyére Radomir Antić érkezett, aki a 6. helyig vezette a Barcelonát. A szezon végén nem hosszabbították meg a szerződését, a klubelnök Joan Gaspart is távozott, mivel "uralkodásának" három éve alatt a klub összességében rosszul szerepelt.[21]

A 2005–06-os csapat

A júniusra kiírt elnökválasztást egy ügyvéd, bizonyos Joan Laporta Estruch nyerte, a csapat új edzője a korábbi holland válogatott AC Milan-sztár Frank Rijkaard lett. A pályára egy fél csapatnyi külföldi játékos (pl. Ronaldinho, Deco, Henrik Larsson, Ludovic Giuly, Samuel Eto’o) érkezett, melléjük az utánpótlásból felkerült többek között Carles Puyol, Andrés Iniesta, Xavi és Víctor Valdés, az új állománnyal ráléptek a sikerek útjára. A 2004–05-ös szezonban a Barcelona megnyerte a La Ligát, a Spanyol Szuperkupát, Ronaldinho első, Eto’o harmadik helyen végzett a FIFA Az év labdarúgója-szavazásán.[22]

A 2005–06-os szezonban a Barcelona megvédte címét a bajnokságban és a Szuperkupában egyaránt. A bajnoki szezon csúcspontja a Real Madrid 3–0-s legyőzése a Santiago Bernabéu stadionban. Ez volt Rijkaard második győzelme a fővárosi arénában, ezzel ő lett a Barcelona első edzője, akinek ez sikerült. Ronaldinho 2.; a katalánok 3. gólja után a Real Madrid szurkolói felállva tapsoltak.[23] A Bajnokok Ligája döntőjében 2–1-re verték az angol Arsenalt. A 10 emberre fogyatkozott Arsenal kevesebb mint 15 perccel a vége előtt még 1–0-ra vezetett, de Sebastian Larsson becserélése győzelmet ért, a svéd csatár utolsó Barcelona-mérkőzésén gólpasszt adott Samuel Eto’ónak és a szintén csereként beállt Juliano Bellettinek, 14 év után nyertek újra valamely európai kupasorozatban.[24] A jobb oldalon látható a kezdőcsapat.

Habár erősen kezdtek és mindenhol a favoritok közé tartoztak, a 2006–07-es szezont serlegek nélkül fejezték be. Az előszezonban Amerikában játszottak felkészülési mérkőzéseket, amelyeken megsérült többek között a legjobb góllövő, Eto’o és a feltörekvő Lionel Messi. A kameruni csatárról ráadásul kiderült, kritizálta az edző Frank Rijkaardot és Ronaldinhot.[25] Ronaldinho szintén elismerte, hogy rossz formában van.[26] A bajnokság legnagyobb részében a katalánok álltak az első helyen, azonban az újév után a Real Madrid megelőzte őket és megnyerte a bajnokságot. A gránátvörös-kékek a Copa del Rey elődöntőjéig jutottak, ott a Getafe elleni első találkozót 5–2-re nyerték, Messi Diego Maradona Évszázad góljához hasonló találatot szerzett, de a visszavágót 4–0-ra elbukták. Részt vettek a 2006-os FIFA-klubvilágbajnokságon is, de a döntőben egy kései találattal a brazil Internacional diadalmaskodott.[27] A bajnokok ligájában a nyolcaddöntőben estek ki a későbbi ezüstérmes Liverpool ellen, az angol csapat idegenben lőtt több góllal ment tovább.

A következő szezonban harmadikak lettek a bajnokságban, a bajnokok ligájában és a Copa del Reyben is az elődöntőig jutottak, mindkétszer későbbi győztes (Manchester United ill. Valencia) állította meg őket. A Real Madridtól elszenvedett 4–1-es vereség másnapján Joan Laporta bejelentette, 2008. június 30-tól a Barcelona B edzője, Josep Guardiola veszi át Rijkaard helyét.[28]

A Guardiola-korszak (2008–2012)

[szerkesztés]
Lionel Messi nyolcszoros FIFA/Aranylabda-győztes (2009, 2010, 2011, 2012, 2015, 2019, 2021, 2023), a Barcelona színeiben hivatalos mérkőzéseken ő szerezte a legtöbb (354) gólt[29] Bal oldalon a 2009-es UEFA-bajnokok ligája-döntő kezdőcsapata látható, alul pedig a 2011-es UEFA-bajnokok ligája-döntő kezdőcsapata található

A szezon után az FC Barcelona B fiatal vezetőedzője, Pep Guardiola vette át Rijkaard feladatkörét. Guardiola magával hozta az akadémián alkalmazott tiki-taka játékstílust. Eladta Ronaldinhót és Decót, a csapatot pedig Xavi, Iniesta és Messi köré építette.

A Barça 4–1-re verte az Athletic Bilbao csapatát a 2009-es Copa del Rey-döntőben, rekordnak számító 29. alkalommal nyerve meg a sorozatot. A pár nappal későbbi Real Madrid elleni 2–6-os siker bebiztosította a 2008–09-es szezon bajnoki címét. A római Stadio Olimpicóban rendezett Bajnokok Ligája-döntőben 2–0-ra győzték le a címvédő Manchester Unitedot, ezzel ők lettek az első spanyol csapat, akik triplázni tudtak.[30][31][32] A csapat szintén a Bilbao ellen megnyerte a hazai szuperkupát[33] és az európai szuperkupát is elhódította a Sahtar Doneck ellenében,[34] ezzel ők lettek az első európai csapat, akik a triplázás után a hazai és az európai szuperkupát is megnyerték. 2009 decemberében a katalánok nyerték a 2009-es FIFA-klubvilágbajnokságot,[35] ezzel ők lettek az első csapat, akiknek sikerült a sextuple.[36] A Barcelona 2010-ben két rekordot is megdöntött a spanyol labdarúgásban: 99 pontot szereztek a La Ligában és 9. alkalommal nyerték meg a spanyol szuperkupát.[37][38]


A szezon végén a nyári átigazolás egyik legnagyobb szenzációjaként a Barcelona megszerezte Zlatan Ibrahimovićot az Intertől, 43.25 millió euróért és Samuel Eto'o játékjogáért, azonban ez a szezon már nem volt olyan sima, mint az előző. Az első kellemetlen meglepetés a kupából való kiesés volt: a Sevilla ellen hazai pályán elszenvedett 2–1 arányú vereséget nem tudták ledolgozni idegenben (1–0 a Barcának, idegenben lőtt több góllal továbbment a Sevilla). A BL-ben az elődöntőig mentek: az Internazionale otthonában 3–1-es vereséget szenvedtek, és hazai pályán Piqué egyetlen gólja kevés volt. A drágán megszerzett Ibrahimovicot tavasztól nemigen játszatta Guardiola (a svéd nyáron az AC Milanhoz igazolt). A bajnoki címvédés végül sikerült a Real Madriddal szemben, a katalánok a bajnokság végén 3 ponttal előzték meg a Madridot.

2010–2011-es idényben történt Laporta utolsó nagyobb igazolása, aki a Valencia játékosa David Villa volt, aki 1 év után került a katalán csapathoz 40 millió euróért (a 2010–es világbajnokság után kiderült, hogy sokat nyert ezzel a Barcelona, mert a csatár ára a világbajnokság után nagyot ugrott).[39] 2010 nyarán új elnököt választottak Sandro Rosell személyében. Sandro Rosell keze alatt érkezett Alexis Sanchez, Mascherano, Adriano és Cesc Fàbregas.[40] A klub történelme legjobb éveit élte, a 2010–2011-es évben a spanyol kupa kivételével minden sorozatot megnyert, ezenkívül a Barcelona 96 ponttal zárt az élen a La Ligában és ezzel sorozatban 3-szor nyerte meg a bajnokságot. A Japánban megrendezett klubvilágbajnokságon pedig 4–0 arányban nyert a brazil Santos ellen, ahol Messi két gólt szerzett, Xavi és Fàbregas pedig egyet-egyet rúgott.[41]

A közelmúlt történelme (2012– )

[szerkesztés]

2012 nyarán a klub bejelentette, hogy Tito Vilanova, az addigi FC Barcelona helyettes vezetőedzője, venné át Pep Guardiola helyét a csapatnál, mint edző. Kinevezését követően, Barcelona folytatta sikereit és végül az első helyen végeztek a bajnokságban, ahol 100 pontot szereztek és csak két alkalommal vesztettek. A gólkirály megint Lionel Messi lett, aki 46 gólt szerzett a spanyol bajnokságban.[42] 2013. május-11-én a Barcelona 22. alkalommal lett spanyol bajnok és még hátra volt a bajnoki szezonból 4 mérkőzés. Végül katalánok 15 ponttal előzték meg a rivális Real Madridot. Elérték az elődöntőt a Copa del Rey-ben és a Bajnokok Ligájában is, előbbiben a Real Madrid, utóbbiban a Bayern München ejtette ki őket. 2012. december 19-én bejelentették, hogy Vilanova elhagyja az edzői posztot, mert kiújult a rákbetegsége.[43]

2013. július 22-én bejelentették, hogy a Barcelona új edzője a 2013–14 szezonban Gerardo "Tata" Martino.[44] A csapat megnyerte a spanyol szuperkupát az Atlético Madrid ellen, idegenben szerzett góllal.[45] 2014. január 23-án, Sandro Rosell lemondott az elnöki posztról és Josep Maria Bartomeu lépett a helyére.[46] A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség kizárta az FC Barcelonát a következő két átigazolási időszakból és megbüntette a spanyol szövetséget is. A katalánok, akik fellebbeztek a döntés ellen, megsértették a nemzetközi átigazolásokra vonatkozó szabályokat, több 18 év alatti futballista szerződtetésénél, ezért alkalmazott a FIFA szankciót.[47]

2014 júliusában Barcelona klub rekordot döntött Luis Suárez leigazolásával az Liverpool-tól, akiért 82.3 millió €-ot fizettek. Az uruguayi Luis Suárezt a FIFA 9 válogatott mérkőzésről, valamint négy hónapra minden futballtevékenységtől eltiltotta az olasz Giorgio Chiellini megharapásáért a világbajnokságon.[48][49] Érkezett még Ivan Rakitić az Sevillától.

2014. december végén a Barcelona fellebbezését a Legfelsőbb Sportdöntőbíróság elutasította és az eredeti tilalmat állították vissza, így a klub nem tud igazolni a 2015. nyári és téli átigazolási időszakában. 2015. január 5-én Andoni Zubizarretát menesztették az FC Barcelonától, aki 4 évet töltött el a klubnál sportigazgatóként.[50] Luis Enrique vezetésével a katalán csapat ismét minden lehetséges trófeát begyűjtött.

2021 áprilisában a Barcelona egyike volt azon 12 klubnak, amely megegyezett az Európai Szuperliga megalapításában.[51]

Eredmények

[szerkesztés]

Élvonalbeli bajnoki szereplések

[szerkesztés]

Az FC Barcelona azon ritka klubok közé tartozik, amelyek a spanyol labdarúgó-bajnokság létrehozása óta folyamatosan az első osztály küzdelmeiben vesznek részt. A csapat a 2022–23-as szezon végéig 27 alkalommal volt bajnok, 27 alkalommal ezüstérmes és 13 alkalommal bronzérmes. Ezzel a teljesítménnyel Spanyolország második legeredményesebb csapata. A klub legszebb és legeredményesebb periódusai az élvonalban az 1947-től 1960-ig terjedő időszakban, valamint az 1990-es években voltak. Emellett 2004 óta ismét kiemelkedően teljesít a csapat.[9][52]

Idény Helyezés Idény Helyezés Idény Helyezés Idény 'Helyezés
1928–29 1. hely 1929–30 2. hely 1930–31 4. hely 1931–32 3. hely
1932–33 4. hely 1933–34 9. hely 1934–35 6. hely 1935–36 5. hely
1939–40 9. hely 1940–41 4. hely 1941–42 12. hely 1942–43 3. hely
1943–44 6. hely 1944–45 1. hely 1945–46 2. hely 1946–47 4. hely
1947–48 1. hely 1948–49 1. hely 1949–50 5. hely 1950–51 4. hely
1951–52 1. hely 1952–53 1. hely 1953–54 2. hely 1954–55 2. hely
1955–56 2. hely 1956–57 3. hely 1957–58 3. hely 1958–59 1. hely
1959–60 1. hely 1960–61 4. hely 1961–62 2. hely 1962–63 6. hely
1963–64 2. hely 1964–65 6. hely 1965–66 3. hely 1966–67 2. hely
1967–68 2. hely 1968–69 3. hely 1969–70 4. hely 1970–71 2. hely
1971–72 3. hely 1972–73 2. hely 1973–74 1. hely 1974–75 3. hely
1975–76 2. hely 1976–77 2. hely 1977–78 2. hely 1978–79 5. hely
1979–80 4. hely 1980–81 5. hely 1981–82 2. hely 1982–83 4. hely
1983–84 3. hely 1984–85 1. hely 1985–86 2. hely 1986–87 2. hely
1987–88 6. hely 1988–89 2. hely 1989–90 3. hely 1990–91 1. hely
1991–92 1. hely 1992–93 1. hely 1993–94 1. hely 1994–95 4. hely
1995–96 3. hely 1996–97 2. hely 1997–98 1. hely 1998–99 1. hely
1999–00 2. hely 2000–01 4. hely 2001–02 4. hely 2002–03 6. hely
2003–04 2. hely 2004–05 1. hely 2005–06 1. hely 2006–07 2. hely
2007–08 3. hely 2008–09 1. hely 2009–10 1. hely 2010–11 1. hely
2011–12 2. hely 2012–13 1. hely 2013–14 2. hely 2014–15 1. hely
2015–16 1. hely 2016–17 2. hely 2017–18 1. hely 2018–19 1. hely
2019–20 2. hely 2020–21 3. hely 2021–22 2. hely 2022–23 1. hely
2023–24 2. hely 2024–25 2025–26 2026–27

*A spanyol polgárháború miatt a bajnokság szünetelt a következő szezonokban: 1936–37, 1937–38 és 1938–39

Szereplések a spanyol labdarúgókupában

[szerkesztés]

Az FC Barcelona, a 2020–2021-es szezont is beleértve, 42 alkalommal jutott be a spanyol labdarúgókupa döntőjébe. Ebből 31 alkalommal sikerült elhódítania a trófeát. Ezzel a teljesítménnyel jelenleg az FC Barcelona a legsikeresebb klub a spanyol labdarúgókupában. Legelső győzelmét 1910-ben, legutóbbi győzelmét 2021-ben aratta. A legtöbb kupagyőzelmet az 1920-as és az 1950-es években aratta a csapat. A legnagyobb arányú győzelmet 2018. április 21-én aratta az FC Barcelona a Sevilla FC ellen. A Madridban megrendezett mérkőzést a katalán csapat nyerte meg 5:0 arányban.[11][53][54]

  • Kupagyőztes: 1910, 1912, 1913, 1920, 1922, 1925, 1926, 1928, 1942, 1951, 1952, 1953, 1957, 1959, 1963, 1968, 1971, 1978, 1981, 1983, 1988, 1990, 1997, 1998, 2009, 2012, 2015, 2016, 2017, 2018, 2021
A győztes döntők a kinyit gombra kattintva tekinthetőek meg

Miniliga rendszer
1910-es spanyol labdarúgókupa[55]

Helyezés Klub M Gy D V Rg Kg P
1. hely FC Barcelona 2 2 0 0 8 2 4
2. hely Club Español de Madrid 2 1 0 1 5 4 2
3. hely RC Deportivo de La Coruña 2 0 0 2 1 8 0

M = Játszott mérkőzések; Gy = Győzelem; D = Döntetlen; V = Vereség; Rg = Rúgott gólok; Kg = Kapott gólok; P = Pontszám

1912-es spanyol labdarúgókupa

1912. április 7. FC Barcelona 2 – 0 Espanola Industria Stadion, Barcelona
Játékvezető: Yza
Massana, Rodríquez (Jegyzőkönyv)

1913-as spanyol labdarúgókupa

1913. március 16. FC Barcelona 2 – 2 Real Sociedad Industria Stadion, Barcelona
Játékvezető: Manuel Prast
(Jegyzőkönyv)
1913. március 17. FC Barcelona 0 – 0 Real Sociedad Industria Stadion, Barcelona
(Jegyzőkönyv)
1913. május 23. FC Barcelona 2 – 1 Real Sociedad Industria Stadion, Barcelona
Játékvezető: Angoso
Berdié, Rodriquez (Jegyzőkönyv)

1920-as spanyol labdarúgókupa

1920. május 2. FC Barcelona 2 – 0 Athletic Bilbao El Molinón, Gijón
Játékvezető: Beltrán de Lis
Sancho, Samitier (Jegyzőkönyv)

1922-es spanyol labdarúgókupa

1922. május 14. FC Barcelona 5 – 1 Real Unión de Irún Coya Stadion, Vigo
Játékvezető: Balvay
Torralba, Samitier, Grácia, Alcantára (2) (Jegyzőkönyv)

1925-ös spanyol labdarúgókupa

1925. május 10. FC Barcelona 2 – 0 Arenas Club de Getxo Viktória Királynő Stadion, Sevilla
Játékvezető: Balaguer
Sancho, Samitier (Jegyzőkönyv)

1926-os spanyol labdarúgókupa

1926. május 16. FC Barcelona 3 – 2 (2 – 2) (h.u.) Athletic de Madrid Mestalla Stadion, Valencia
Játékvezető: Saracho
Samitier, Just, Alcántara (Jegyzőkönyv)

1928-as spanyol labdarúgókupa

1928. május 20. FC Barcelona 1 – 1 Real Sociedad El Sardinero Stadion, Santander
Játékvezető: Vallana
Samitier (Jegyzőkönyv)
1928. május 22. FC Barcelona 1 – 1 Real Sociedad El Sardinero Stadion, Santander
Játékvezető: Escartín
Piera (Jegyzőkönyv)
1928. június 29. FC Barcelona 3 – 1 Real Sociedad El Sardinero Stadion, Santander
Játékvezető: Saracho
Sastre, Samitier, Arocha (Jegyzőkönyv)

1942-es spanyol labdarúgókupa

1942. június 21. FC Barcelona 4 – 3 (3 – 3) (h.u.) Athletic Bilbao Chamartín Stadion Madrid
Játékvezető: Ocana
Escolà (2), Martín (1 – 1)
(Jegyzőkönyv)

1951-es spanyol labdarúgókupa

1951. május 27. FC Barcelona 3 – 0 Real Sociedad Chamartín Stadion, Madrid
Játékvezető: Asensi
César (2), Gonzalvo III (2 – 0)
(Jegyzőkönyv)

1952-es spanyol labdarúgókupa

1952. május 25. FC Barcelona 4 – 2 (2 – 2) (h.u.) Valencia CF Chamartín Stadion, Madrid
Játékvezető: Rivero
Basora, Vila, Kubala, César (1 – 2)
(Jegyzőkönyv)

1953-as spanyol labdarúgókupa

1953. június 21. FC Barcelona 2 – 1 Athletic Bilbao Chamartín Stadion, Madrid
Játékvezető: García Fernández
Kubala, Manchón (0 – 0)
(Jegyzőkönyv)

1957-es spanyol labdarúgókupa

1957. június 16. FC Barcelona 1 – 0 RCD Español Montjuic Stadion, Barcelona
Játékvezető: Zariquiegui
Sampedro (0 – 0)
(Jegyzőkönyv)

1959-es spanyol labdarúgókupa

1959. június 21. FC Barcelona 4 – 1 Granada CF Santiago Bernabéu Stadion, Madrid
Játékvezető: Asensi
Eulogio Martínez, Kocsis (2), Tejada (2 – 0)
(Jegyzőkönyv)

1963-as spanyol labdarúgókupa

1963. június 23. FC Barcelona 3 – 1 Real Zaragoza Camp Nou Stadion, Barcelona
Játékvezető: López Zaballa
Pereda, Kocsis, Zaldua (2 – 0)
(Jegyzőkönyv)

1968-as spanyol labdarúgókupa

1968. július 11. FC Barcelona 1 – 0 Real Madrid CF Santiago Bernabéu Stadion, Madrid
Játékvezető: Rigo
(1 – 0)
(Jegyzőkönyv) 		Zunzunegui (öngól)

1971-es spanyol labdarúgókupa

1971. július 4. FC Barcelona 4 – 3 (2 – 2) (h.u.) Valencia CF Santiago Bernabéu Stadion, Madrid
Játékvezető: Sainz Elizondo
Fusté, Zabalza (2), Alfonseda (Jegyzőkönyv)

1978-as spanyol labdarúgókupa

1978. április 19. FC Barcelona 3 – 1 UD Las Palmas Santiago Bernabéu Stadion, Madrid
Játékvezető: Franco Martínez
Rexach (2), Asensi (Jegyzőkönyv)

1981-es spanyol labdarúgókupa

1981. június 18. FC Barcelona 3 – 1 Sporting de Gijón Vicente Calderón Stadion, Madrid
Játékvezető: Soriano Aladrén
Quini (2), Esteban (Jegyzőkönyv)

1983-as spanyol labdarúgókupa

1983. június 4. FC Barcelona 2 – 1 Real Madrid CF La Romareda Stadion, Zaragoza
Játékvezető: García Carrión
Víctor, Marcos (1 – 0)
(Jegyzőkönyv)

1988-as spanyol labdarúgókupa

1988. március 30. FC Barcelona 1 – 0 Real Sociedad Santiago Bernabéu Stadion, Madrid
Játékvezető: Ramos Marco
Alexanko (0 – 0)
(Jegyzőkönyv)

1990-es spanyol labdarúgókupa

1990. április 5. FC Barcelona 2 – 0 Real Madrid CF Luis Casanova Stadion, Valencia
Játékvezető: García de Loza
Amor, Julio Salinas (0 – 0)
(Jegyzőkönyv)

1997-es spanyol labdarúgókupa

1997. június 28. FC Barcelona 3 – 2 (2 – 2) (h.u.) Real Betis Santiago Bernabéu Stadion, Madrid
Játékvezető: Ansuategui Roca
Figo (2), Pizzi (1 – 1)
(Jegyzőkönyv)

1998-as spanyol labdarúgókupa

1998. április 29. FC Barcelona 1 – 1 (b.r.: 5–4) RCD Mallorca Mestalla Stadion, Valencia
Játékvezető: Daudén Ibáñez
Rivaldo (0 – 1)
(Jegyzőkönyv)

2009-es spanyol labdarúgókupa

2009. május 13. FC Barcelona 4 – 1 Athletic Bilbao Mestalla Stadion, Valencia
Játékvezető: Luis Medina Cantalejo
Touré, Messi, Bojan, Xavi (1 – 1)
(Jegyzőkönyv)

2012-es spanyol labdarúgókupa

2012. május 25. FC Barcelona 3 – 0 Athletic Bilbao Vicente Calderón Stadion, Madrid
Játékvezető: David Fernandez Borbalán
Pedro (2), Messi (3 – 0)
(Jegyzőkönyv)

2015-ös spanyol labdarúgókupa

2015. május 30. FC Barcelona 3 – 1 Athletic Bilbao Camp Nou Stadion, Barcelona
Játékvezető: Carlos Velasco Carballo
Messi (2), Neymar (2 – 0)
(Jegyzőkönyv)

2016-os spanyol labdarúgókupa

2016. május 22. FC Barcelona 2 – 0 (0 – 0) (h.u.) Sevilla FC Vicente Calderón Stadion, Madrid
Játékvezető: Del Cerro Grande
Alba, Neymar (0 – 0)
(Jegyzőkönyv)

2017-es spanyol labdarúgókupa

2017. május 27. FC Barcelona 3 – 1 Deportivo Alavés Vicente Calderón Stadion, Madrid
Játékvezető: Carlos Clos Gómez
Messi, Neymar, Alcácer (3 – 1)
(Jegyzőkönyv)

2018-as spanyol labdarúgókupa

2018. április 21. FC Barcelona 5 – 0 Sevilla FC Wanda Metropolitano Stadion, Madrid
Játékvezető: Jesus Gil Manzano
L. Suárez (2), Messi, Iniesta, Coutinho (3 – 0)
(Jegyzőkönyv)

2021-es spanyol labdarúgókupa

2021. április 17. FC Barcelona 4 – 0 Athletic Bilbao La Cartuja stadion, Sevilla
Játékvezető: Juan Martínez Munuera
Griezmann, Frenkie de Jong, Messi (2) (0 – 0)
(Jegyzőkönyv)

Szereplések a spanyol labdarúgó-szuperkupában

[szerkesztés]

Az FC Barcelona 25 alkalommal jutott be a spanyol labdarúgó-szuperkupa döntőjébe. 16 alkalommal bajnokként, 6 alkalommal kupagyőztesként, 1 alkalommal kupadöntősként és 2 alkalommal bajnoki második helyezettként. Ebből 14 alkalommal sikerült elhódítania a trófeát. Ezzel a teljesítménnyel jelenleg az FC Barcelona a legsikeresebb klub a spanyol labdarúgó-szuperkupában. Legelső győzelmét 1983-ban, legutóbbi győzelmét 2022-ben aratta.

Szereplések a spanyol labdarúgó ligakupában

[szerkesztés]

1983 és 1986 között rendezték meg 4 alkalommal a ligakupát. Ebből 2-szer került döntőbe az FC Barcelona és mindkét döntőjét meg is nyerte.

  • Spanyol ligakupa: 1983, 1986

Regionális labdarúgó-bajnokságok

[szerkesztés]

Katalán labdarúgó-bajnokság

[szerkesztés]

A katalán labdarúgó-bajnokság az első regionális labdarúgó-bajnokság volt Spanyolországban és 1901-től 1940-ig létezett. 1929-ig, az egységes spanyol labdarúgó-bajnokság megszületéséig a regionális bajnokságok győztesei közül kerültek ki a spanyol labdarúgókupa résztvevői (néhány esetben az ezüstérmes csapatok is bejuthattak). 1901 és 1903 között a bajnokságot Macaya-kupa néven indították. 1903-ban két független bajnokság kiírására került sor. Az FC Barcelona a Macaya-kupa helyett a saját rendezésű Barcelona-kupa küzdelmeiben vett részt. 1904-től pedig a Katalán Labdarúgó-szövetség szervezésében került megrendezésre a torna. 23 győzelmével (a Macaya-kupát és a Barcelona-kupát beleértve) az FC Barcelona a katalán labdarúgó-bajnokság legsikeresebb klubja volt. A csapat a következő években végzett a bajnokság élén:[12][56]

  • 1902 (Macaya-kupa)
  • 1903 (Barcelona-kupa)
  • 1905, 1909, 1910, 1911, 1913*, 1916
  • 1919, 1920, 1921, 1922, 1924, 1925
  • 1926, 1927, 1928, 1930, 1931, 1932
  • 1935, 1936, 1938

*1913-ban két bajnokságot indítottak. A másik győztes az FC Espanya volt.

A spanyol polgárháború alatt

[szerkesztés]

A spanyol labdarúgó-bajnokság 1936-tól 1939-ig szünetelt a spanyol polgárháború miatt. Ennek következtében az 1936-37 szezonban létrehozták a mediterrán ligát, melynek küzdelmeiben Katalónia és Valencia tartományok jelentősebb klubjai vettek részt. A bajnokságot az FC Barcelona nyerte meg az RCD Espanyol előtt.[12][56]

Az 1937–38-as szezonban már Valencia tartomány csapatai sem tudtak részt venni a bajnokságban a spanyol polgárháború miatt. Így azt katalán liga néven indították, mely nem azonos a katalán labdarúgó-bajnoksággal. A bajnokság utolsó egy-két fordulójának mérkőzéseit nem játszották le a polgárháború miatt. Ennek ellenére az FC Barcelona megnyerte a ligát, mivel meggyőző előnnyel vezetett az ugyancsak barcelonai UE Sants csapata előtt.[12][56]

Teresa Herrera-kupa

[szerkesztés]

A kupát az A Coruña-i Teresa Herreráról nevezték el, aki 36 éven át a nincstelenek nyomorának enyhítéséért küzdött. Először 1946-ban rendezték meg és a küzdelmekben azóta számos ismert spanyol és külföldi klub is részt vett. Többek között az AC Milan, a Real Madrid, az SS Lazio, a Sporting Lisszabon és számos ismert dél-amerikai csapat. A tornát az FC Barcelona összesen 5 alkalommal nyerte meg, a következő években:[57][58]

  • 1948, 1951, 1972, 1990 és 1993

Joan Gamper-kupa

[szerkesztés]

A Joan Gamper-kupát a klub alapítójának tiszteletére hozta létre az FC Barcelona. Az első tornát 1966-ban játszották. Megrendezésére augusztusban kerül sor, melyen ismert európai és dél-amerikai csapatok vesznek részt. Spanyol klubok csak ritkán vesznek részt a küzdelmekben. Érdekesség, hogy 1970-ben az Újpesti Dózsa nyerte meg a Joan Gamper-kupát. 2023 augusztusáig az FC Barcelona 46 alkalommal nyerte el a trófeát és 12 ízben ezüstérmes lett. A csapat a következő években nyerte meg a kupát:[59][60]

  • 1966, 1967, 1968, 1969, 1971, 1973, 1974, 1975, 1976, 1977, 1979
  • 1980, 1983, 1984, 1985, 1986, 1988, 1990, 1991, 1992, 1995, 1996
  • 1997, 1998, 1999, 2000, 2001, 2002, 2003, 2004, 2006, 2007, 2008
  • 2010, 2011, 2013, 2014, 2015, 2016, 2017, 2018, 2019, 2020, 2021
  • 2022, 2023

Nemzetközi eredmények

[szerkesztés]

Egyéb eredmények

[szerkesztés]
  • Catalunya kupa: 8 győzelem: 1990–91, 1992–93, 1999–2000, 2003–04, 2004–05, 2006–07, 2012–13, 2013–14
  • Vásárvárosok kupája: 3 győzelem : 1958, 1960, 1966
  • Copa Latina: 2 győzelem: 1949, 1952
  • Martini & Rossi kupa: 2 győzelem: 1952, 1953
  • Kis világbajnokság: 1957
  • Ramón de Carranza kupa: 3 győzelem: 1961, 1962, 2005
  • Ciudad de Palma kupa: 5 győzelem: 1969, 1974, 1976, 1980, 1981
  • Pireneusi kupa: 4 győzelem: 1910, 1911, 1912, 1913

Szurkolók

[szerkesztés]
Barcelona szurkolók a Camp Nouban

Az FC Barcelona szurkolóinak beceneve culé, ami a katalán cul szóból származik (angolul: arse), mivel a csapat szurkolói a Camp de la Indústria stadionban, úgy ültek a lelátókon, hogy csak a fenekük látszódott az utcáról és ezért kapták ezt a gúnyos nevet. Spanyolországban, a lakosság 25%-a mondja magát Barcelona szimpatizánsnak, míg a lakosság 32%-a a Real Madrid-ot támogatja.[61] Felmérések szerint Európa-szerte, jelenleg az FC Barcelonának van a legnagyobb szurkoló tábora.[62][63] A klub szurkolóinak száma jelentősen növekedett, a 2003–04-es szezontól kezdve 2009-ig.[63] Az FC Barcelona a világ egyik legjobban támogatott csapata. A közösségi médiában is rengeteg követője van a világon, a Facebookon több mint 102 millió rajongója van 2018 decemberében.[64]

Rivalizálások

[szerkesztés]

El Clásico

[szerkesztés]
Bővebben: El Clásico
Lionel Messi és Lassana Diarra a 2011-es El Clásico-on

Az El Clásico egy labdarúgó-mérkőzés Spanyolország két legsikeresebb labdarúgóklubja, az FC Barcelona és a Real Madrid CF között. A két klub Spanyolországban két rivális régióban van, Barcelona Katalóniában, míg Madrid Kasztília területén helyezkedik el. A két terület rivalizálásának főleg politikai és kulturális okai vannak.

Primo de Rivera és különösen Francisco Franco (1939-1975) diktatúrája alatt, Spanyolországban elnyomták a regionális kultúrákat. Spanyol területen az összes nyelvet betiltották, a Spanyol nyelv-en kívül, köztük a katalánt is.[65] Ebben az időszakban a katalánok szabadságvágya felerősödött és ekkor alakult ki az FC Barcelona jelmondata is "Több, mint egy klub" (Més que un club). Manuel Vázquez Montalbán szerint, a legjobb módja annak, hogy a katalánok bizonyítani tudják identitásukat az hogy csatlakoznak a Barcelonához és ez kevésbé kockázatos mint, hogy titkos Franco ellenes mozgalmakhoz csatlakoznak és ez lehetővé tette számukra, hogy kifejezzék nem tetszésüket az elnyomással és a diktatúrával szemben.

Másrészt, abban az időszakban a Real Madrid volt a spanyol fasiszta rezsim megtestesítője és ezenkívül még a klub elnöke Santiago Bernabeu is harcolt a nacionalista oldalon a spanyol polgárháborúban.[66] Az 1950-es években a versengést tovább fokozta, amikor vita alakult ki Alfredo di Stéfano átigazolásában, aki végül a Real Madrid kulcsfontosságú játékosa lett és később többször is sikerre vezette a csapatát. Az 1960-as években a versengés elérte az európai színpadot, amikor is a két csapat egymással kétszer is találkozott az Európa Kupa kieséses szakaszában.

El derbi Barceloní

[szerkesztés]
Bővebben: Derbi Barceloní

A Barçelona helyi riválisa az Espanyol. A barcelonai csapatot 1900-ban alapította Ángel Rodríguez, a barcelonai egyetem építészmérnök hallgatója. A labdarúgócsapat első otthona Barcelona jómódú városrészében, Sarriában volt. A klub alapító levelében szerepelt, hogy a csapat nyilvánvalóan Barcelona ellenes.[67] A rivalizálás erősíti a katalán öntudatot és a Real Madrid elleni tudatot.

Hagyományosan, de különösen a Franco rezsim alatt látszódott, hogy az Espanyol meg akart felelni a központi hatóságoknak, míg ennek éles ellentéte az FC Barcelona, akik forradalmi szelleműek voltak.[68] 1918-ban egy petíció indult az Espanyol ellen. Később az Espanyol szurkolói csatlakoztak a falangistákhoz a Spanyol polgárháborúban, akik a fasiszták mellé álltak. Annak ellenére, hogy ideológiai különbségek vannak a két klub közt, a derbi mindig is fontos volt, a szurkolóknak, a Barcelonának és az Espanyolnak is. Az elmúlt években a rivalizálás már kevésbé politika miatt van. Az Espanyol le is fordította hivatalos nevét és himnuszát spanyol nyelvről katalánra.

Az első mérkőzést egymás ellen 1929. április 7-én játszották, amit a Barcelona 1–0 arányban megnyert. Bár ez a legtöbbet játszott helyi derbi a La Liga történetében, de ez is leginkább a kiegyensúlyozatlan, mivel a Barcelona túlnyomórészt uralkodott a mérkőzéseken.

Játékoskeret

[szerkesztés]
Utolsó módosítás: 2024. március 14.[69]
A vastaggal jelzett játékosok felnőtt válogatottsággal rendelkeznek.
A dőlttel jelzett játékosok kölcsönben szerepelnek a klubnál.
*A Barcelona B csapatában is pályára lépő játékos.
Mezszám Név Nemzetiség Születési hely Születési év (kor) Korábbi csapat Érték (€) Szerződés lejárta
Kapusok
1 Marc-André ter Stegen GER Mönchengladbach 1992. április 30. (32 éves) GER Borussia Mönchengladbach 28 000 000 2028.06.30.
13 Iñaki Peña ESP Alicante 1999. március 2. (25 éves) Utánpótlásból került fel 8 000 000 2026.06.30.
26 Ander Astralaga* ESP Berango 2004. március 3. (20 éves) Utánpótlásból került fel 1000 000 2025.06.30.
Védők
2 Pau Cubarsí ESP Estanyol 2007. január 22. (17 éves) Utánpótlásból került fel 1 500 000 2027.06.30.
3 Alejandro Balde ESP DOM Barcelona 2003. október 18. (21 éves) Utánpótlásból került fel 40 000 000 2028.06.30.
4 Ronald Araújo URU ESP Rivera 1999. március 7. (25 éves) URY Club Atlético Boston River 70 000 000 2026.06.30.
5 Iñigo Martínez ESP Ondarroa 1991. május 17. (33 éves) ESP Athletic Bilbao 5 000 000 2025.06.30.
15 Andreas Christensen DEN Lillerød 1996. április 10. (28 éves) ENG Chelsea FC 40 000 000 2026.06.30.
23 Jules Koundé FRA Benin Párizs 1998. november 12. (26 éves) ESP Sevilla FC 45 000 000 2027.06.30.
24 Eric García ESP Barcelona 2001. január 9. (23 éves) ESP Girona FC 20 000 000 2026.06.30.
32 Héctor Fort* ESP Barcelona 2006. augusztus 2. (18 éves) Utánpótlásból került fel 10 000 000 2025.06.30.
35 Gerard Martín* ESP Esplugues de Llobregat 2002. február 26. (22 éves) Utánpótlásból került fel 400 000 2025.06.30.
Középpályások
6 Gavi ESP Los Palacios y Villafranca 2004. augusztus 5. (20 éves) Utánpótlásból került fel 90 000 000 2026.06.30.
8 Pedri ESP Tegueste 2002. november 25. (22 éves) ESP UD Las Palmas 80 000 000 2026.06.30.
14 Pablo Torre ESP Soto de la Marina 2003. április 3. (21 éves) ESP Girona FC 3 000 000 2026.06.30.
16 Fermín López ESP El Campillo 2003. május 11. (21 éves) Utánpótlásból került fel 30 000 000 2027.06.30.
18 Marc Casadó ESP Sant Pere de Vilamajor 2003. szeptember 14. (21 éves) Utánpótlásból került fel 2 500 000 2028.06.30.
20 Dani Olmo ESP Terrassa 1998. május 7. (26 éves) Utánpótlásból került fel 60 000 000 2030.06.30.
21 Frenkie de Jong NED Arkel 1997. május 12. (27 éves) NED AFC Ajax 70 000 000 2026.06.30.
28 Marc Bernal ESP Berga 2007. május 26. (17 éves) Utánpótlásból került fel 1 000 000 2026.06.30.
Csatárok
7 Ferrán Torres spanyol Foios 2000. február 29. (24 éves) ENG Manchester City FC 30 000 000 2027.06.30.
9 Robert Lewandowski POL Varsó 1988. augusztus 21. (36 éves) GER FC Bayern München 15 000 000 2026.06.30.
10 Ansu Fati ESP GNB Bissau 2002. október 31. (22 éves) ENG Brighton & Hove Albion FC 25 000 000 2027.06.30.
11 Raphinha BRA ITA Porto Alegre 1996. december 14. (28 éves) ENG Leeds United FC 50 000 000 2027.06.30.
18 Pau Víctor ESP San Cugat del Vallés 2001. november 26. (23 éves) ESP Girona FC 1 500 000 2029.06.30.
19 Lamine Yamal ESP Egyenlítői-Guinea Esplugues de Llobregat 2007. július 13. (17 éves) Utánpótlásból került fel 120 000 000 2026.06.30.
38 Marc Guiu* spanyol Granollers 2006. január 4. (18 éves) Utánpótlásból került fel 2 500 000 2025.06.30.
Kölcsönadott játékosok
Név Poszt Nemzetiség Születési hely Születési idő (kor) Kölcsönben itt Érték (€) Kölcsön lejárta
Clément Lenglet védő FRA Beauvais 1995. június 17. (29 éves) ESP Atlético Madrid 10 000 000 2025.06.30.
Álex Valle védő ESP Badalona 2004. április 25. (20 éves) SCO Celtic FC 2 500 000 2025.06.30.
Oriol Romeu középpályás ESP Ulldecona 1991. szeptember 24. (33 éves) ESP Girona FC 2 000 000 2022.06.30.
Vitor Roque támadó BRA Timóteo 2005. február 28. (19 éves) ESP Real Betis 30 000 000 2025.06.30.

A klub híres játékosai

[szerkesztés]
Bővebben: Az FC Barcelona labdarúgóinak listája

Spanyol labdarúgók

[szerkesztés]

Külföldi labdarúgók

[szerkesztés]

Magyar labdarúgók

[szerkesztés]

Díjazott játékosok

[szerkesztés]

Spanyol gólkirályok

[szerkesztés]
Ronaldo, az FC Barcelona 1996 – 97-es évben a legeredményesebb gólkirálya volt

Az FC Barcelona játékosai eddig 20 alkalommal szerezték meg a spanyol gólkirályi címet, a Pichichi-trófeát. Közülük kiemelkedik Lionel Messi, aki nyolc ízben is gólkirály lett, illetve 50 góljával eddig a klub legeredményesebb gólkirálya. Ezzel a teljesítménnyel Messi elnyerte az európai aranycipőt is.[70]

Lionel Messi a klub eddigi legeredményesebb játékosa, 6-szor Aranycipős, 6-szor Aranylabdás.
Év Ország Játékos neve Gólok száma Mérkőzések száma Egyéb díj
1942–43 Spanyolország Mariano Martín 32 23
1948–49 Spanyolország César Rodríguez 28 24
1964–65 Paraguay Cayetano Ré 25 30
1970–71 Spanyolország Carles Rexach 17 28
1978–79 Ausztria Hans Krankl 29 30
1980–81 Spanyolország Enrique Castro 20 30
1981–82 Spanyolország Enrique Castro 26 32
1993–94 Brazília Romário 30 33
1996–97 Brazília Ronaldo 34 37 aranycipő
2005–06 Kamerun Samuel Eto’o 26 34
2009–10 Argentína Lionel Messi 34 35 aranycipő
2011–12 Argentína Lionel Messi 50 37 aranycipő
2012–13 Argentína Lionel Messi 46 32 aranycipő
2015–16 Uruguay Luis Alberto Suárez 40 35 aranycipő
2016–17 Argentína Lionel Messi 37 34 aranycipő
2017–18 Argentína Lionel Messi 34 36 aranycipő
2018–19 Argentína Lionel Messi 36 34 aranycipő
2019–20 Argentína Lionel Messi 25 33
2020–21 Argentína Lionel Messi 30 35
2022–23 Lengyelország Robert Lewandowski 23 34

Aranylabdás labdarúgók

[szerkesztés]
Johan Cruyff, az FC Barcelona kétszeres aranylabdás labdarúgója

Az aranylabda az európai labdarúgás legfontosabb egyéni trófeája, mellyel a legjobb teljesítményt nyújtó európai vagy Európában játszó labdarúgót díjazták. 2010-től a FIFA adja át a díjat. A France Football magazin által 1956-ban alapított Aranylabdát, és a FIFA év játékosa díjat vonták össze. 2016. szeptember 16-án bejelentették, hogy miután lejárt a FIFA és a France Football együttműködési szerződése, azt nem újítják meg, így az év legjobb játékosát a 2010 előtti gyakorlathoz visszatérve ismét a francia szaklap Aranylabda díjával jutalmazzák. Ezt a díjat a világon bárhol játszó futballista megkaphatja. Az FC Barcelona csapatából eddig hat labdarúgó nyerte el az aranylabdát. A legsikeresebb közülük Lionel Messi, aki hat alkalommal is elnyerte a trófeát.[3][71]

Év Ország Játékos neve
1960 Spanyolország Luis Suárez
1973 Hollandia Johan Cruyff
1974 Hollandia Johan Cruyff
1994 Bulgária Hriszto Sztoicskov
1999 Brazília Rivaldo
2005 Brazília Ronaldinho
2009 Argentína Lionel Messi
2010 Argentína Lionel Messi
2011 Argentína Lionel Messi
2012 Argentína Lionel Messi
2015 Argentína Lionel Messi
2019 Argentína Lionel Messi

Az év edzője (FIFA)

[szerkesztés]

A FIFA Év edzője díjat a FIFA hozta létre 2010-ben. Ezt a díjat a világon bárhol dolgozó edző megkaphatja. Az FC Barcelona csapatából eddig két edző nyerte el.

Év Edző Csapat
2011 spanyolország Josep Guardiola spanyol Barcelona
2015 spanyolország Luis Enrique spanyol Barcelona

Az év labdarúgója (FIFA)

[szerkesztés]
Ronaldinho, akit két alkalommal is megválasztottak az év legjobb labdarúgójának

Az év labdarúgója címmel a FIFA minden évben azt a labdarúgót díjazta, akit a nemzetközi labdarúgásban részt vevő csapatok edzőinek és kapitányainak szavazatai alapján az év legjobb játékosának választottak meg. Az FC Barcelona csapatából négy brazil származású labdarúgó választottak meg az év labdarúgójának. A legsikeresebb közülük Ronaldinho, aki két alkalommal is elnyerte a címet.[72] Az 1991-ben alapított díjat 2010-ben megszüntette a FIFA és helyette létrehozta a FIFA Aranylabdát. 2016. szeptember 16-án bejelentették, hogy miután lejárt a FIFA és a France Football együttműködési szerződése azt nem újítják meg, így a FIFA újra átadja Az év labdarúgója elismerését.[73]

Év Ország Játékos neve
1994 Brazília Romário
1996 Brazília Ronaldo
1999 Brazília Rivaldo
2004 Brazília Ronaldinho
2005 Brazília Ronaldinho
2009 Argentína Lionel Messi
2019 Argentína Lionel Messi

Az év játékosa (UEFA)

[szerkesztés]

Az év férfi labdarúgója-díjat az UEFA hozta létre 2011-ben, miután a France Football Magazin által alapított Aranylabdát összevonták a FIFA év játékosa díjjal és megszüntették az UEFA – Év labdarúgója díjat. Minden évben azt az Európában játszó labdarúgót díjazza, akit az újságírók szavazatai alapján az év legjobb játékosának választottak meg.[74][75]

Év Ország Játékos neve
2010–11 Argentína Lionel Messi
2011–12 Spanyolország Andrés Iniesta
2014–15 Argentína Lionel Messi

Az év labdarúgója (UEFA)

[szerkesztés]

Az UEFA Év labdarúgója díjat az UEFA hozta létre 1998-ban. Minden évben azt az Európában játszó labdarúgót díjazták, akit az előző szezon legjobb játékosának választottak meg. A díjat a Legjobb Hátvéddel, a Legjobb Középpályással, a Legjobb Csatárral és az Év edzőjével együtt osztották ki minden egyes szezon végén Monacóban, az UEFA-szuperkupa előtt. A díjat 2011-ben felváltotta az év férfi labdarúgója-díj.

Év Ország Játékos neve
2005–06 Brazília Ronaldinho
2008–09 Argentína Lionel Messi

Legjobb hátvéd (UEFA)

[szerkesztés]

Az UEFA Legjobb hátvéd díjat az UEFA hozta létre 1998-ban. Minden évben azt az Európában játszó labdarúgót díjazták, akit az előző Bajnokok Ligája szezon legjobb hátvédjének választottak meg. A díjat az Év labdarúgójával, a Legjobb Középpályással, a Legjobb Csatárral és az Év edzőjével együtt osztották ki minden egyes szezon végén Monacóban, az UEFA-szuperkupa előtt. 2011-ben a díjat megszüntették.

Szezon Játékos Csapat
2005–2006 spanyol Carles Puyol spanyol Barcelona

Legjobb középpályás (UEFA)

[szerkesztés]

Az UEFA Legjobb középpályás díjat az UEFA hozta létre 1998-ban. Minden évben azt az Európában játszó labdarúgót díjazták, akit az előző Bajnokok Ligája szezon legjobb középpályásának választottak meg. A díjat az Év labdarúgójával, a Legjobb Hátvéddel, a Legjobb Csatárral és az Év edzőjével együtt osztották ki minden egyes szezon végén Monacóban, az UEFA-szuperkupa előtt. 2011-ben a díjat megszüntették.

Szezon Játékos Csapat
2005–2006 portugália Deco spanyol Barcelona
2008–2009 spanyol Xavi Hernández spanyol Barcelona

Legjobb csatár (UEFA)

[szerkesztés]

Az UEFA Legjobb csatár díjat az UEFA hozta létre 1998-ban. Minden évben azt az Európában játszó labdarúgót díjazták, akit az előző Bajnokok Ligája szezon legjobb csatárának választottak meg. A díjat az Év labdarúgójával, a Legjobb Hátvéddel, a Legjobb Középpályással és az Év edzőjével együtt osztották ki minden egyes szezon végén Monacóban, az UEFA-szuperkupa előtt. 2011-ben a díjat megszüntették.

Szezon Játékos Csapat
2004–2005 brazília Ronaldinho spanyol Barcelona
2005–2006 kamerun Samuel Eto’o spanyol Barcelona
2008–2009 argentína Lionel Messi spanyol Barcelona

Az év edzője (UEFA)

[szerkesztés]

Az UEFA Év edzője díjat az UEFA hozta létre 1998-ban. Minden évben azt az Európában dolgozó edzőt díjazták, aki az előző Bajnokok Ligája szezon győztes csapat edzője volt. A díjat az Év labdarúgójával, a Legjobb Hátvéddel, a Legjobb Középpályással és a Legjobb Csatárral együtt osztották ki minden egyes szezon végén Monacóban, az UEFA-szuperkupa előtt. 2006-ban a díjat megszüntették. A Barcelona egyetlen edzője, aki ezt a díjat megkapta (még fenn állt), Frank Rijkaard.[76]

Szezon Edző Csapat
2005–2006 hollandia Frank Rijkaard spanyol Barcelona

Memorial Aldo Rovira díj

[szerkesztés]

Az Aldo Roviráról elnevezett díjat, az FC Barcelona korábbi igazgatójának Josep Lluis Rovira-nak a fiáról nevezték el, aki 2009-ben tragikus körülmények között elhunyt. 2010 óta a Barcelona és a katalán média meghatározó személyiségei ítélik oda minden szezon után.

Év Ország Játékos neve
2009–10 Argentína Lionel Messi
2010–11 Argentína Lionel Messi
2011–12 Franciaország Éric Abidal
2012–13 Argentína Lionel Messi
2013–14 Argentína Javier Mascherano
2014–15 Argentína Lionel Messi
2015–16 Uruguay Luis Alberto Suárez
2016–17 Argentína Lionel Messi
2017–18 Argentína Lionel Messi
2018–19 Spanyolország Gerard Piqué
2019–20 Németország Marc-André ter Stegen
2020–21 Spanyolország Pedri
2021–22 Spanyolország Gavi
2022–23 Németország Marc-André ter Stegen

A spanyol bajnokság legjobb kapusai

[szerkesztés]

A Ricardo Zamora-trófeát a bajnoki szezon végén adományozzák a spanyol labdarúgó-bajnokság legjobb kapusának. Eddig az FC Barcelona tizenegy labdarúgója nyerte el ezt a díjat. Közülük a legkiemelkedőbb teljesítményt Antoni Ramallets és Víctor Valdés nyújtotta, akik öt alkalommal bizonyultak a bajnokság legjobb kapusának. Ezzel ők vezetik a kupa örökranglistáját is.[3]

Víctor Valdés
Év Ország Játékos neve Kapott gólok száma Mérkőzések száma
1947–48 Spanyolország Juan Zambudio Velasco 31 26
1951–52 Spanyolország Antoni Ramallets 40 28
1955–56 Spanyolország Antoni Ramallets 24 29
1956–57 Spanyolország Antoni Ramallets 35 29
1958–59 Spanyolország Antoni Ramallets 22 28
1959–60 Spanyolország Antoni Ramallets 24 27
1965–66 Spanyolország José Manuel Pesudo 15 22
1968–69 Spanyolország Salvador Sadurní 18 30
1972–73 Spanyolország Miguel Reina 21 34
1973–74 Spanyolország Salvador Sadurní 22 30
1974–75 Spanyolország Salvador Sadurní 19 24
1977–78 Spanyolország Pedro María Artola 25 29
1983–84 Spanyolország Javier Urruticoechea 26 32
1986–87 Spanyolország Andoni Zubizarreta 29 43
2004–05 Spanyolország Víctor Valdés 25 35
2008–09 Spanyolország Víctor Valdés 31 35
2009–10 Spanyolország Víctor Valdés 24 38
2010–11 Spanyolország Víctor Valdés 16 32
2011–12 Spanyolország Víctor Valdés 28 35
2014–15 Chile Claudio Bravo 19 37
2022–23 Németország Marc-André ter Stegen 18 38

Egyéb statisztikák és rekordok

[szerkesztés]

Mez

[szerkesztés]

Az első mez színei megegyeztek a játékosok által ma is viselt kék és gránátvörös színnel. A mez egyik oldala kék, a másik pedig gránátvörös volt. A mez ujja pedig a mez ujj felé eső oldalának színével ellentétes (kék vagy gránátvörös) volt. A nadrágnak a fehér színt választották. Azóta a mez számos változáson ment keresztül. A mezen 2006 óta az UNICEF logója látható.

A Barca hazai és vendég mezei a 2023–2024-es szezonig:

Hazai mezek

[szerkesztés]
1899–1910
1911–1913
1913–1920
1920–1939
1939–1949
1955 C. de Fires
1950–1991
1991–1992
1992–1995
1995–1998
1997–98
1998–1999
1998–2000
2000–2001
2001–2002
2002–2003
2003–2004
2004–2005
2005–2006
2006–2007
2007–2008
2008–2009
2009–2010
2010–2011
2011–2012
2012–2013
2013–2014
2014–2015
2015-2016
2016-2017
2017-2018
2018-2019
2019–2020
2020–2021
2021–22
2022–23
2023–24
2024–25

Vendég mezek

[szerkesztés]
1899–1914
1914–1928
1928–1939
1939–1950
1950–1974
1974–1982
1982–1985
1985–1991
1989
1991–1992
1992–1995
1995–1997
1997–1998
1998–1999
1999–2001
2001–2002
2002–2003
2003–2004
2004–2005
2005–2006
2006–2007
2007–2008
2008–2009
2009–2010
2010–2011
2011–2012
2012–2013
2013–2014
2014–2015
2015–2016
2016-2017
2017-2018
2018–2019
2019–2020
2020–2021
2021–22
2022–23
2023–24
2024–25

Elnökség

[szerkesztés]

Frissítve: 2021. november 5-én: [77]

Elnök Spanyolország Joan Laporta
Alelnök Spanyolország Jordi Cardoner
A Barça Alapítvány első alelnöke és igazgatója Spanyolország Rafael Yuste Abel
Alelnök a gazdasági és méltányosságért, valamint az Espai Barçaért felelős Spanyolország Eduard Romeu Barcelo
Intézményi alelnök Spanyolország Elena Fort Cisneros
A kereskedelmi terület alelnöke Spanyolország Oriol Tomàs
A labdarúgó csapatért felelős igazgató Spanyolország Javier Bordas
Igazgatósági tag, a női csapatért, a Barcelona B-ért és az ifjúsági futballért Spanyolország Xavier Vilajoana
Titkár Spanyolország Josep Cubells Ribe
Kincstárnok Spanyolország Ferran Olive Canovas
Testületi tagok Spanyolország Josep Maria Albert Turco

Jelenlegi technikai stáb

[szerkesztés]

2021. november 5-től:[78][79][80][81]

Vezetőedző GER Hansi Flick
Asszisztens edzők SPA Felip Ortiz
Sportigazgató Spanyolország Ramon Planes
Vezérigazgatók Spanyolország Òscar Grau
Spanyolország Mateu Alemany
Vezetési tanácsadó HollandiaSpanyolország Jordi Cruyff
Erőnléti edzők Spanyolország Albert Roca
Spanyolország Dani Romero
Kondiciónáló edző Spanyolország Jaume Bartrés
Kapusedző Spanyolország José Ramón de la Fuente
Főelemző Spanyolország Raúl Peláez
Technikai asszisztens Spanyolország Joan Barbarà
Vezető megfigyelő Spanyolország José Mari Bakero
Megfigyelők Spanyolország Jordi Melero
Spanyolország Urbano Ortega
Spanyolország Miki Albert
Spanyolország Carles Rexach
Spanyolország Josep Moratalla
Spanyolország Nino Lema
Spanyolország Bojan Krkić
Spanyolország Juan Carlos Rojo
Spanyolország Jon Andoni Goikoetxea
Fizioterapeuták Spanyolország Daniel Benito
Spanyolország Juanjo Brau
Spanyolország Xavi López
Spanyolország Xavi Linde
Spanyolország Xavier Elain
Spanyolország Jordi Mesalles
Spanyolország Sebas Salas
Orvosok Spanyolország Daniel Florit
Spanyolország Ricard Pruna
Spanyolország Xavier Yanguas
FC Barcelona B csapat vezetőedzője Spanyolország Sergi Barjuán
FC Barcelona B csapat technikai igazgatója Spanyolország José Mari Bakero
Akadémia igazgató (La Masia) Spanyolország Jordi Roura
Felderítők vezetője Spanyolország Álex García
Az ifjúsági futball vezetője Hollandia Patrick Kluivert
Juvenil A vezetője Spanyolország Franc Artiga
Juvenil B vezetője Spanyolország Òscar López
Képviselő Spanyolország Carles Naval
Intézményi és sportkapcsolatok Spanyolország Guillermo Amor

A stadion

[szerkesztés]
Camp Nou stadion
Bővebben: Camp Nou

Himnusz

[szerkesztés]

Az FC Barcelona indulóját, melynek címe katalán nyelven El cant del Barça, Manuel Valls Gorina szerezte a klub fennállásának 75. évfordulójára. A szöveget Jaume Picas és Josep M. Espinàs írták. Az indulót 1974. november 27-én énekelték el először az évforduló tiszteletére rendezett ünnepségen.[82]

katalán nyelven spanyol fordítás magyar fordítás
Tot el camp
És un clam
Som la gent blaugrana
Tant se val d’on venim
Si del sud o del nord
Ara estem d’acord, estem d’acord,
Una bandera ens agermana
Blaugrana al vent
Un crit valent
Tenim un nom, el sap tothom:
Barça, Barça, Baaarça!
Jugadors, seguidors
Tots units fem força
Són molts anys plens d’afanys
Són molts gols que hem cridat
I s’ha demostrat, s’ha demostrat
Que mai ningú no ens podrà tòrcer
Blaugrana al vent
Un crit valent
Tenim un nom, el sap tothom:
Barça, Barça, Baaarça!
Todo el campo
Es un clamor
Somos la gente azulgrana
No importa de dónde vengamos
Si del sur o del norte
Ahora estamos de acuerdo, estamos de acuerdo
Una bandera nos hermana
Azulgrana al viento
Un grito valiente
Tenemos un nombre, lo saben todos:
¡Barça, Barça, Baaarça!
Jugadores, seguidores
Todos unidos hacemos fuerza
Son muchos años llenos de afición
Son muchos goles que hemos gritado
Y se ha demostrado, se ha demostrado
Que nunca nadie nos podrá vencer
Azulgrana al viento
Un grito valiente
Tenemos un nombre, lo saben todos:
¡Barça, Barça, Baaarçca!
Az egész stadion
Egy nagy hangzavar
Mi vagyunk a kék-vörösek
Nem számít honnan jövünk
Délről-e vagy északról
Most egyek vagyunk, egyek vagyunk
Egy zászló minket összeköt
Kék-vörös a szélben
Egy bátor kiáltás
Van egy nevünk, mindenki tudja:
Barça, Barça, Baaarça!
Játékosok, szurkolók
Együtt erősek vagyunk
Annyi lelkesedéssel teli év
Annyi gólt kiáltottunk
S bebizonyosodott, bebizonyosodott
Hogy soha senki minket legyőzni nem fog
Kék-vörös a szélben
Egy bátor kiáltás
Van egy nevünk, mindenki tudja:
Barça, Barça, Baaarça!

A klub edzői

[szerkesztés]

A klubnak összesen eddig 68 edzője volt. Legtovább, Johan Cruijff volt, aki 8 szezonon keresztül vezette a csapatot 1988-tól 1996-ig. A klub legsikeresebb korszakát Josep Guardiolával élte át, amikor is a csapat egy idény alatt megnyert mindent. A klub eddigi összes edzője:

A klub elnökei

[szerkesztés]

Eddig összesen 48 elnöke volt a Barcelona csapatának, 2 alkalommal volt Elnöki tanács és 1 alkalommal Átmeneti adminisztratív tanács. Legtovább, Josep Lluís Núñez volt a klub elnöke, aki 1978-tól 2000-ig töltötte be ezt a pozíciót. A klub eddigi összes elnöke:[83]

Név Tól Ig Név Tól Ig
Svájc Walter Wild 1899 1901 Spanyolország Esteve Sala 1934 1935
Spanyolország Bartomeu Terrades 1901 1902 Spanyolország Josep Sunyol 1935 1936
Németország Paul Haas 1902 1903 Elnöki tanács 1936 1939
Anglia Arthur Witty 1903 1905 Spanyolország Joan Soler 1939 1940
Spanyolország Josep Soler 1905 1906 Spanyolország Enrique Piñeyro 1940 1942
Spanyolország Juli Marial 1906 1908 Spanyolország Josep Vidal-Ribas 1942
Spanyolország Vicenç Reig 1908 Spanyolország Enrique Piñeyro 1942 1943
Svájc Hans Gamper 1908 1909 Spanyolország Josep Antoni de Albert 1943
Németország Otto Gmelin 1909 1910 Spanyolország Josep Vendrell 1943 1946
Svájc Hans Gamper 1910 1913 Spanyolország Agustí Montal i Galobart 1946 1952
Spanyolország Francesc de Moxó 1913 1914 Spanyolország Enric Martí Carreto 1952 1953
Spanyolország Àlvar Presta 1914 Spanyolország Francesc Miró-Sans 1953 1961
Spanyolország Joaquim Peris de Vargas 1914 1915 Spanyolország Enric Llaudet 1961 1968
Spanyolország Rafael Llopart 1915 1916 Spanyolország Narcís de Carreras 1968 1969
Spanyolország Gaspar Rosés 1916 1917 Spanyolország Agustí Montal i Costa 1969 1977
Svájc Hans Gamper 1917 1919 Spanyolország Raimon Carrasco i Azemar 1977 1978
Spanyolország Ricard Graells 1919 1920 Spanyolország Josep Lluís Núñez 1978 2000
Spanyolország Gaspar Rosés 1920 1921 Spanyolország Joan Gaspart i Solves 2000 2003
Svájc Hans Gamper 1921 1923 Spanyolország Enric Reyna i Martínez 2003
Spanyolország Enric Cardona 1923 1924 Átmeneti adminisztratív tanács 2003
Svájc Hans Gamper 1924 1925 Spanyolország Joan Laporta 2003 2006
Spanyolország Arcadi Balaguer 1925 1929 Elnöki tanács 2006
Spanyolország Tomàs Rosés 1929 1930 Spanyolország Joan Laporta 2006 2010
Spanyolország Gaspar Rosés 1930 1931 Spanyolország Sandro Rosell 2010 2014
Spanyolország Antoni Oliver 1931 Spanyolország Josep Maria Bartomeu 2014 2020
Spanyolország Joan Coma 1931 1934 Spanyolország Joan Laporta 2021 -

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b c A Barca születése (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2009. március 15.)
  2. ↑ a b c d e Les Corts, egy sikeres időszak színhelye (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2009. március 15.)
  3. ↑ a b c d e f FC Barcelona:FC Barcelona Records/Individual records (angol nyelven). [2010. augusztus 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. május 29.)
  4. ↑ a b A Camp Nou fogadja a jövő Barcáját (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2009. március 17.)
  5. ↑ Legendák Célkeresztben: Kubala László, Eurobarca.hu, 2006.01.29. (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2009. május 8.)
  6. ↑ Àngels Prieto: The day Kubala scored seven, Fcbarcelona.com, 2008.11.11. 13:10 (angol nyelven). [2009. január 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. május 8.)
  7. ↑ José Luis Pierrend: European Footballer of the Year ("Ballon d'Or") 1960, Rsssf.com, 2006.02.12. (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. május 8.)
  8. ↑ History:From the construction of the Camp Nou to the 75th anniversary (1957-1974) (angol nyelven). [2012. december 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. május 21.)
  9. ↑ a b José Vicente Tejedor Carnicero: Spain, Final Tables 1928- (angol nyelven). rsssf.com, 2000. szeptember 28. (Hozzáférés: 2009. március 16.)
  10. ↑ a b c History:From the 75th Anniversary to the European Cup (1974-1992) (angol nyelven). [2012. december 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. május 21.)
  11. ↑ a b c José Vicente Tejedor Carnicero: Spain - List of Cup Finals (angol nyelven), 2009. május 8. (Hozzáférés: 2009. május 11.)
  12. ↑ a b c d FC Barcelona:Football Trophies (angol nyelven). [2009. október 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. június 2.)
  13. ↑ a b c d e f g h i FC Barcelona:Legendary Players (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. május 27.)
  14. ↑ a b History:Consolidation in Europe. From Wembley to Rome (1992-2009) (angol nyelven). [2012. december 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. szeptember 1.)
  15. ↑ Jorge Silva:Van Gaal back at Barca, The Independent, 2002.05.14. (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. szeptember 16.)[halott link]
  16. ↑ Dan Rookwood and agencies:Van Gaal bids adios to Barca, The Guardian, 2003.01.28. (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. szeptember 16.)
  17. ↑ Simon Kuper's World Football:World's best is slumming it in Barcelona, The Guardian, 1999.09.26. (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. szeptember 16.)
  18. ↑ Glenn Moore:Football:Van Gaal braced for the backlash in Barcelona, The Independent, 1997.11.26. (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. szeptember 16.)
  19. ↑ Jon Carter:Louis van Gaal, Soccernet (angol nyelven). [2010. november 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. szeptember 16.)
  20. ↑ Ball, Phil. p. 19
  21. ↑ Ball, Phil. pp. 109–110
  22. ↑ „Ronaldinho wins world award again”, BBC News, 2005. december 19. (Hozzáférés: 2014. október 26.) 
  23. ↑ McCurdy, Patrick. „Real Madrid 0 Barcelona 3: Bernabeu forced to pay homage as Ronaldinho soars above the galacticos”, The Independent, 2005. november 21. (Hozzáférés: 2014. október 26.) 
  24. ↑ „Barcelona 2–1 Arsenal”, BBC News, 2006. május 17. (Hozzáférés: 2014. október 26.) 
  25. ↑ „Barcelona will not punish Eto'o”, BBC News, 2007. február 14. (Hozzáférés: 2014. október 26.) 
  26. ↑ Barcelona defends Asian tour. AFP. soccerway.com. [2012. május 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. október 26.)
  27. ↑ Internacional make it big in Japan. FIFA, 2006. december 17. [2007. június 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. október 26.)
  28. ↑ A Barcelona új edzője Guardiola. FC Barcelona, 2008. május 8. [2012. december 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. október 26.)
  29. ↑ individual records. FC Barcelona. (Hozzáférés: 2014. október 26.)
  30. ↑ Alvarez, Eduardo: One title closer to the treble. ESPN, 2009. május 14. [2012. május 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. október 26.)
  31. ↑ „Barcelona 2–0 Man Utd”, BBC Sport, 2009. május 27. (Hozzáférés: 2014. október 26.) 
  32. ↑ Pep Guardiola's love affair with Barça continues. Thesportreview.com, 2009. május 19. (Hozzáférés: 2014. október 26.)
  33. ↑ „Messi leads Barcelona to Spanish Supercup win”, CNN Sports Illustrated. Associated Press, 2009. augusztus 23.. [2011. július 8-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2014. október 26.) 
  34. ↑ Barcelona vs Shakhtar Donetsk. FC Barcelona. [2012. június 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. október 26.)
  35. ↑ Barcelona beat Estudiantes to win the Club World Cup. BBC Sport (2009. december 19.). Hozzáférés ideje: 2014. október 26. 
  36. ↑ The year in pictures. FIFA.com, 2009. december 13. [2012. május 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. október 26.)
  37. ↑ Associated, The: The Canadian Press: Messi's three goals as Barcelona wins record ninth Spanish Supercup. Canadian Press, 2010. augusztus 21. [2010. augusztus 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. október 26.)
  38. ↑ „Messi, Barcelona set records in Spanish league title repeat”, USA Today, 2010. május 16. (Hozzáférés: 2014. október 26.) 
  39. ↑ Barcelona leigazolt David Villát a Valenciától. FCBarcelona.cat. FC Barcelona, 2010. május 19. [2012. augusztus 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. június 4.)
  40. ↑ Aláírt Mascherano a Barcelonához. FCBarcelona.cat. FC Barcelona, 2010. augusztus 27. [2012. július 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. június 4.)
  41. ↑ Santos-FC Barcelona(0–4). FC Barcelona, 2011. december 18. [2011. december 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. december 18.)
  42. ↑ Messi lőtte a legtöbb bajnoki gólt 2013-ban (magyar nyelven). sportgeza, 2014. január 16. (Hozzáférés: 2014. január 16.)
  43. ↑ Kiújult Vilanova rákbetegsége (magyar nyelven). nemzetisport, 2012. december 19. (Hozzáférés: 2012. december 19.)
  44. ↑ Gerardo Martino az új vezetőedző (magyar nyelven). nemzetisport, 2013. július 23. (Hozzáférés: 2013. július 23.)
  45. ↑ A Barcelona nyerte meg a Spanyol Szuperkupát (magyar nyelven). nemzetisport, 2013. augusztus 28. (Hozzáférés: 2013. augusztus 28.)
  46. ↑ Rosell lemondott az elnöki posztról (magyar nyelven). nemzetisport, 2014. január 23. (Hozzáférés: 2014. január 23.)
  47. ↑ A Barcelonát kizárták két átigazolási időszakból (magyar nyelven). nemzetisport, 2014. április 2. (Hozzáférés: 2014. április 2.)
  48. ↑ Suárez 9 meccset és 4 hónapos eltiltást kapott (magyar nyelven). nemzetisport, 2014. június 26. (Hozzáférés: 2014. június 26.)
  49. ↑ Hivatalos: Suárez a Barçáé! (magyar nyelven). eurobarca, 2014. július 11. (Hozzáférés: 2014. július 11.)
  50. ↑ Andoni Zubizarreta távozott a sportigazgatói posztról (angol nyelven). BBC, 2015. január 5. (Hozzáférés: 2015. január 5.)
  51. ↑ The Super League - Press Release. thesuperleague.com. (Hozzáférés: 2021. április 19.)
  52. ↑ José Vicente Tejedor Carnicero és Raúl Torre: Spanish Premier Division All-Time Table 1928-2008 (77 Leagues) (angol nyelven). rsssf.com, 2009. február 20. (Hozzáférés: 2009. március 17.)
  53. ↑ José Vicente Tejedor Carnicero: Spain - Cup 1922 (angol nyelven), 2001. február 12. (Hozzáférés: 2009. május 11.)
  54. ↑ Delfín Melero: El Barça se corona por aplastamiento, Marca, 2009.05.13 (angol nyelven), 2009. május 13. (Hozzáférés: 2009. május 15.)
  55. ↑ José Vicente Tejedor Carnicero és Carles Lozano Ferrer: Spain - Cups 1910 (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. május 8.)
  56. ↑ a b c Felix Laya Tomas és Luis Javier Bravo: Spain - List of Champions of Catalonia (angol nyelven), 2000. február 13. (Hozzáférés: 2009. június 2.)
  57. ↑ Deportivo honors (angol nyelven). [2008. július 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. augusztus 16.)
  58. ↑ Teresa herrera 2008/2009 (spanyol nyelven). [2009. május 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. június 2.)
  59. ↑ Carles Lozano Ferrer, Javier García és Erik Garin: Trofeo Joan Gamper (Barcelona-Spain) 1966-2007 (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. június 3.)
  60. ↑ FC Barcelona:Attitude of the team vital 2008.08.16. (angol nyelven). [2020. szeptember 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. június 2.)
  61. ↑ Felmérés a szurkolókról Spanyolországban (spanyol nyelven) (PDF). Centro de Investigaciones Sociológicas, 2007. május 1. (Hozzáférés: 2010. augusztus 8.)
  62. ↑ A Barcának van a legnagyobb szurkoló tábora Európában (magyar nyelven). fourfourtwo. [2011. november 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. szeptember 9.)
  63. ↑ a b A Barcának szurkolnak legtöbben Európában (magyar nyelven). nemzetisport. (Hozzáférés: 2012. február 20.)
  64. ↑ Több mint 102 millió rajongó a Facebookon (magyar nyelven). Facebook
  65. ↑ Phil Ball. „Ősi rivalizálás a Barcelona és a Real Madrid között”, The Guardian, Guardian News and Media, 2002. április 21. (Hozzáférés: 2010. március 13.) (angol nyelvű) 
  66. ↑ Abend, Lisa. „Barcelona vs. Real Madrid: More Than a Game”, Time, 2007. december 20.. [2012. május 9-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2009. július 1.) 
  67. ↑ Espanyol története. RCD Espanyol. [2010. szeptember 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. március 13.)
  68. ↑ Missiroli, Antonio: Európai labdarúgás kultúrák a 20. században. Europa (web portal), 2002. március 1. (Hozzáférés: 2009. július 1.)
  69. ↑ FC Barcelona - Detailed squad 24/25 (Detailed view) (angol nyelven). www.transfermarkt.com. (Hozzáférés: 2024. szeptember 10.)
  70. ↑ Messi 50 góllal aranycipős (magyar nyelven). sportgeza. (Hozzáférés: 2012. május 14.)
  71. ↑ Messi zsinórban negyedszer aranylabdás (magyar nyelven). sportgeza, 2013. január 7.
  72. ↑ Ismét Ronaldinho az év labdarúgója (magyar nyelven). NSO, 2006. november 6.
  73. ↑ Labdarúgás: valóban megszűnik a FIFA-Aranylabda. nso.hu, 2016. szeptember 16. (Hozzáférés: 2016. szeptember 16.)
  74. ↑ Messi lett az Év játékosa (magyar nyelven). hvg, 2011. augusztus 25.
  75. ↑ Iniesta lett az év játékosa (magyar nyelven). parameter, 2012. augusztus 30.
  76. ↑ Messi zsinórban negyedszer aranylabdás (magyar nyelven). sportgeza, 2007. január 7.
  77. ↑ News - FC Barcelona Official website (angol nyelven). www.fcbarcelona.com. (Hozzáférés: 2020. augusztus 21.)
  78. ↑ Technikai stáb, 2020. január 1.
  79. ↑ Barcelona: az egykori csatár a szakmai stábban folytatja - NSO (magyar nyelven). www.nemzetisport.hu. (Hozzáférés: 2020. augusztus 21.)
  80. ↑ https://twitter.com/fabrizioromano/status/1456575107216855050 (magyar nyelven). Twitter. (Hozzáférés: 2021. november 5.)
  81. ↑ FC Barcelona - Staff (angol nyelven). www.transfermarkt.com. (Hozzáférés: 2021. november 5.)
  82. ↑ FC Barcelona:"El Cant del Barça" is the FC Barcelona's anthem (angol nyelven). [2009. szeptember 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. május 22.)
  83. ↑ FC Barcelona:Presidents (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. május 23.)

További információk

[szerkesztés]
  • Hivatalos oldal
  • A Barcelona legnagyobb magyar szurkolói oldala
  • Magyar Barça szurkolói/múzeumi/történelmi oldal
  • FC Barcelona personal website collection (FCB Fan Clubs around the world, programme, ticket, pennant and match day badges)
  • Kormanik Zsolt–Moncz Attila: Barcelona. A 2005-06-os BL-győzelem és a klub históriája; Aréna 2000, Bp., 2006 (Stadion könyvtár)
  • Ferenczi Attila: A Barcelona (2-3-2-3) játékrendszer, avagy A négyesláncok és a rombusz; Holland Komplex Labdarúgó Iskola Alapítvány, Bp., 2006 (Rendszerjáték sorozat)
  • Dévényi Zoltán–Harmos Zoltán: FC Barcelona; 2. bőv. kiad.; Aréna 2000, Bp., 2007 (A világ leghíresebb futballklubjai)
  • Moncz Attila: 110 év, 110 Barca. A világhírű katalán klub története 110 csapatképpel; 2000, Bp., 2009 (Híres játékosok, felejthetetlen meccsek)
  • Kormanik Zsolt–Moncz Attila: Az FC Barcelona legjobb 50 futballistája, 1899–2007; 2. átdolg. kiad.; Aréna 2000, Bp., 2011 (Világhírű klubok világhírű játékosai)
  • Moncz Attila: FC Barcelona. A világ legjobb futballklubja; Szeli Mátyás: Barcelonai dinasztia fejezet, Molnár Csaba: A korszak 25 legjobb játékosa fejezet; Aréna 2000, Bp., 2011
  • Graham Hunter: Barça. A világ legjobb csapatának története; ford. Hegedűs Henrik, Mártha Bence, Nagy Ádám; Akadémiai, Bp., 2012
  • Tóth Sándor: FC Barcelona vs CF Real Madrid. Több, mint futball; Sanoma Media Budapest, Bp., 2013
  • Richard Fitzpatrick: El clásico. FC Barcelona – Real Madrid. A legnagyobb rangadó; ford. Zentai György; Gabo, Bp., 2013
  • Margitay Richárd–Margitay Zsolt: Az El Clásico, és ami mögötte van. Barcelona – Real Madrid; 2. bőv. kiad.; Aba, Bp., 2014
  • Guillem Balagué: Barça. Több mint egy klub. A legendás futballcsapat képes története; ford. Varga Csaba Béla; Kossuth, Bp., 2014
  • Margitay Richárd–Margitay Zsolt: Az FC Barcelona bajnoki címei; Aposztróf, Bp., 2015
  • Sid Lowe: Félelem és reszketés a La Ligában. Barcelona – Real Madrid; ford. Zentai György; Gabo, Bp., 2015
  • Győri Szabó Róbert: FC Katalónia. A Barça és a katalán függetlenség; Kanári Könyvek–Akadémiai, Bp., 2016
  • Guillem Balagué: Barça. Több mint egy klub. A legendás futballcsapat képes története; ford. Varga Csaba Béla, Cooper Eszter; Kossuth, Bp., 2017
  • Johan Cruyff: Totális foci. Önéletrajz; közrem. Jaap de Groot, ford. Balogh Tamás, előszó Bede Márton; Kanári Könyvek–Akadémiai, Bp., 2017
  • Hetyei László: Az FC Barcelona 21. századi sztárjai; Aposztróf, Bp., 2018
  • A Barça legendái; szerk. Fűrész Attila, Privacsek András; Inverz Media, Bp., 2019

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]

Az FC Barcelona átigazolásai

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=FC_Barcelona&oldid=27621651”