Czibor Zoltán
Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával. |
Czibor Zoltán | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Személyes adatok | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Születési dátum | 1929. augusztus 23. | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Születési hely | Kaposvár, Magyarország | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Halálozási dátum | 1997. szeptember 1. (68 évesen) | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Halálozási hely | Győr, Magyarország | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Sírhely | Komárom[1] | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Állampolgárság | magyar | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Magasság | 169 cm | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Becenév | Bolond, Rongylábú | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Poszt | csatár | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Junior klubok | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Felnőtt klubok1 | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Válogatottság | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
1 A felnőtt klubokban játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák. | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
A Wikimédia Commons tartalmaz Czibor Zoltán témájú médiaállományokat. | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Szerzett érmek | |||||||||||||||||||||||||
|
Czibor Zoltán (Kaposvár, 1929. augusztus 23. – Győr, 1997. szeptember 1.) olimpiai bajnok és világbajnoki ezüstérmes magyar labdarúgó, az aranycsapat tagja. Édesapja a MÁV alkalmazottja volt, tisztviselő, hatan voltak testvérek. Becenevei: „Bolond”, „Rongylábú”, játékosként balszélső poszton gyors, kiszámíthatatlan és gólerős csatár volt.
A Komáromi MÁV-tól a Bp. Honvédig
[szerkesztés]Két bátyjával, Czibor I-gyel és Czibor II-vel a III. osztályú Komáromi MÁV csapatában kergette a labdát, mint Czibor III. Amatőr futballistaként mozdonyt vezetett.
1948-ban, a MÁV-nál mozdonyvezetőként dolgozott az akkor nem egészen 19 esztendős Czibor Zoltán. Talán legszebb álmaiban sem gondolta, hogy bő egy éven belül a Ferencváros, valamint a magyar válogatott balszélsője lesz. 1948 májusában a Munka Ünnepén Győrben a BLASZ ifjúsági válogatottja játszott Nyugat ificsapatával. Az ifjúsági válogatott szövetségi kapitánya, Mézes Sándor korábban felfigyelt a rendkívül tehetséges srácra, s meghívta a BLASZ ellen játszó nyugati csapatba. Mézes Sándor a legnagyobb figyelemmel a kis Czibor játékát követte a meccsen, s nem is okozott csalódást a kis mozdonyvezető. Balszélső létére jobb lábbal vezette a labdát, s ez teljesen összezavarta a rá ügyelő védőket, ördöngös cseleivel, kiismerhetetlen mozgásával tűnt ki ezen a mérkőzésen. Mézes úr egyből tudta, igazi kincsre lelt ezen a délutánon. Czibor tíz nappal később már ifjúsági válogatott! Az itt nyújtott játékával felkeltette több élvonalbeli klub figyelmét is.
Végül az 1948-49-es bajnokság rajtja előtt a Ferencvároshoz került. Ebben a szezonban sikert sikerre halmoztak a zöld-fehérek, s összeállt a legendás Budai-Kocsis-Deák-Mészáros-Czibor támadósor. A szezon végén a Ferencváros 11 pontos előnnyel bajnok lett, s 30 mérkőzésen 140(!) gólt szerzett. Ebből a 140-ből Czibor balszélső létére 15 találatot jegyzett. Czibor a szezon összes mérkőzésén pályára lépett, s fiatal kora ellenére a magyar élvonal legjobb balszélsője lett. Az egész idényben nyújtott teljesítménye megkoronázásaként 1949. május 8-án a nagyválogatottban is bemutatkozhatott az Ausztria elleni-6-1-es győzelemmel végződö-rangadón.
1950-ben állami döntés született a sport megreformálásáról, a Kispest a Honvédség csapata lett Honvéd néven, az Újpest a Belügyminisztériumé, az MTK Textilessé alakult át, a Ferencváros már korábban az ÉDOSZ-hoz került. A játékos-igazolásban döntő szerepet kapott a hatalmi tényező, így megerősödött a Honvéd és az Újpest (katonai behívókkal vonták magukhoz a jó játékosokat). A Fradi sorsa is megpecsételődött: először Budai, majd Kocsis lett a Honvéd tagja, Hennit és Deákot az Újpest igazolta le.
Czibor mindig is öntörvényű volt, felvetette magát egy iskolába és Csepelhez igazolt le a katonai behívó elől (a Csepel a munkásosztály csapata volt, így nem mertek hozzányúlni). Két évet futballozott a Csepeli Vasasban, amikor megkapta a behívóját a hadseregbe. Felkereste az akkor ÁVH vezetőket (érdekkörébe tartozott az akkor már Bástya néven szereplő, volt MTK csapata) és segítséget kért. A Bástya játékosa lett, de sohasem futballozhatott a csapatban, Farkas Mihály, amikor megtudta, azonnal hatállyal áthelyeztette a honvédtiszti akadémiára, így lett a Honvéd játékosa.
Az Aranycsapat és a Bp. Honvéd
[szerkesztés]Az 1953-as szezontól kezdve állandó tagja volt a Budapesti Honvédnak és a magyar válogatottnak balszélsői pozícióban. Még a Csepel játékosaként nyert olimpiai bajnokságot (1952, Helsinki), majd már Honvédosként Európa Kupa aranyérmet (1953), vb ezüstérmet (1954, Bern), és a klubcsapattal együtt kétszer magyar bajnokságot is. A magyar bajnokságban, az 1955-ös idényben gólkirály lett Machos Ferenccel.
A magyar válogatott címeres mezét először 1949. május 8-án a Magyarország – Ausztria 6:1-es mérkőzésen, utoljára pedig szintén Ausztria ellen, itthon, 1956. október 14-én a 2:0-ra végződött mérkőzésen húzta magára, 43 válogatott mérkőzést játszott, 17 gólt szerzett. Tagja volt az angolok elleni Wembley Stadionban 6:3-as és a Népstadionban 7:1-es győzelemmel végződött csapatnak. A Bp. Honvéd színeiben 58 gólt szerzett. 1956-ban a forradalom bukása után nem jött haza.
Ügynökhíre
[szerkesztés]Czibor Zoltán több 2010 után publikált forrás szerint az állambiztonság ügynöke volt 1953 és 1956 között, fedőneve „Sztojanovits Péter” volt, bár érdemi operatív munkát (a fennmaradt dokumentumok alapján) nem végzett, sőt a dossziéja is eltűnt. Ügynöki voltáról először Majtényi György írt 2009-ben kiadott, K-vonal. Uralmi elit és luxus a szocializmusban című könyvében, majd Takács Tibor 2014-ben publikált, Szoros emberfogás című, a futball és a Kádár-kori állambiztonság kapcsolatáról írt könyvében szerepel ugyanilyen információ, de csak egyetlen bekezdés erejéig. Az előkerült adatokat végül Koós Levente dolgozta fel, aki a Zöld és Fehér magazin 2015 szeptemberi számában tárta fel - a rendelkezésre álló dokumentumok alapján - Czibor életének eddig nem ismert részleteit.
Eszerint Czibor Zoltánt 1953-ban Ferencz József ÁVH-s alhadnagy szervezte be, tartótisztje az „Eperjesi” fedőnevű Erdélyi Jenő volt. Aktáját a disszidálása után megsemmisítették, de amikor 1958-ban a Barcelona játékosa lett, az államvédelmi felettesek felkérték „Eperjesit”, hogy Czibor jelentései alapján, emlékezetből írjon egy beszámolót - ebből született a „Vasutas” fedőnevű akta, melynek tartalma a Történeti Levéltár O-11911 sorszámú iratanyagából ismerhető meg. Az ügynöktörvény értelmében ez önmagában nem elegendő annak alátámasztására, hogy Czibor valóban ügynök volt, de Koós Levente szerint, történészi szemszögből nyilvánvaló a futballista besúgói mivolta, szerinte az előkerült dokumentumok kiállják a forráskritika próbáját.
Czibor beszervezésének körülményeiről nem maradt fenn hiteles beszámoló, feltehető, hogy megzsarolták. Fő feladata Puskás Ferenc szemmel tartása lehetett, hiszen a Honvéd és az Aranycsapat első emberét a hatalom amerikai kémnek tartotta, Cziborra pedig azért eshetett a választás, mert tudták róla, hogy nincs túl jó viszonyban Puskással, és azt gondolták, hogy számíthatnak a jelentéseire. A jelek szerint nem így történt: Czibor ugyanis érdemi információt nemigen szolgáltatott, csak semleges, közismert dolgokról jelentett, 1956. októberére pedig teljes mértékben szembefordult a fennálló hatalommal.[4]
Emigráció után
[szerkesztés]1956. november elején a Budapesti Honvéd csapata Bécsbe utazott azért, hogy lekösse az Athletic Bilbao elleni mérkőzést, és további turnékat is szervezhessen. Mérkőztek Párizsban (Racing ellen), Spanyolországban (Bilbao, Barcelona, Sevilla ellen), Brüsszelben (EK visszavágó – Czibor kapusként is szerepelt sérülés miatt) majd illegális túra következett (dél-amerikai turné), melyet az MLSZ nem engedélyezett.
A turné befejeztével Sárosi György egykori labdarúgó Czibort Olaszországba invitálta, az AS Rómához le is szerződtette. Ugyanekkor lépett érvénybe az MLSZ és a FIFA eltiltása, Olaszországban pedig megtiltották a külföldi játékosok leigazolását, így, bár már elfoglalta az AS Róma által rendelkezésére bocsátott lakást, a klub felbontotta a szerződést és felszólították, hogy hagyja el a lakást. Olaszországban több klubot felkeresett, de a rendelkezések miatt Olaszországban nem szerződtethették. Ez idő alatt Kubala László (a Fradiban kezdte pályafutását, Kocsis Sándor volt az utóda) sietett segítségére, kifizette adósságait és vállalta költségeit. Kubala akkor a Barcelona csapatában futballozott, Barcelonába invitálta Czibort. A Barcelona négymillió pesetáért (100 ezer dollárért) leszerződtette három évre Czibor Zoltánt
Ekkor kezdődött el barcelonai pályafutása, 1959-ben a Barcelona hat év után megnyerte a spanyol bajnokságot, 1958-ban és 1960-ban pedig a Vásárvárosok Kupáját gyűjtötték be, 1961-ben pedig az Európa Kupa döntőjében szerepeltek. Az akkori lapok szerint Európa legjobb csatársorával rendelkeztek: Kubala László, Kocsis Sándor, Evaristo, Luis Suarez, Czibor Zoltán. (S a kispadon ott ült az 1956-ban emigráló Szalay Tibor).
Furcsa egybeesése a sorsnak, hogy a Barcelonával a Benfica ellen szinte megismétlődött a történelem: ugyanabban a stadionban (Bern, Wankdorf stadion) volt a mérkőzés, mint az Aranycsapat vb döntőjének elvesztésekor, itt is vezettek, de elveszítették a mérkőzést, mint 1954-ben az Aranycsapat. Ez pedig meghatározta Czibor további pályafutását is, hiszen lejárt a szerződése, a Barcelona Czibor szerződését nem hosszabbította meg. Az Espanolhoz igazolt le egy évre, majd gyakorlatilag abbahagyta a játékot, csak rövid időre szegődött el csapatokhoz (egy svájci csapathoz edző-játékosnak, 1962-ben egyetlen mérkőzés erejéig az Austria Wienhez, egy kanadai csapathoz, amikor élménybeszámolón járt kinn élő magyaroknál.) Neki nem adatott meg, mint Puskásnak és Kocsisnak: a búcsúmérkőzés sem. Fia, Zoltán sem örökölhette mezét, mert hatéves korában a házban, ahol laktak, beszorult a liftbe (amelynek nem volt ajtaja), onnan tűzoltók vették ki, és egyik lábát amputálni kellett.
Barcelonában telepedett le, megnyitotta a Kék Duna nevű kocsmáját, fiával vezette, gyakorlatilag ebből élt. 1990-ben visszatért Magyarországra, Komáromba. Megalakította anyaegyesülete jogutódját, a Komáromi Football Clubot, amelynek elnöke volt. Utolsó éveiben prosztatarákot és áttétet diagnosztizáltak nála.[5] 1995-ben megkapta a Magyar Olimpiai Bizottság érdemrendjét. Komáromban emlékszobát rendeztek be emlékére.
Családja
[szerkesztés]Első felesége Gergely Írisz, akivel 1950-ben a Szent István bazilikában házasodtak össze.[6] 1966-ban váltak el. Három gyermekük, Írisz (1951–2022),[7] Erzsébet és Zoltán Magyarországon született, iker lányaik, Emese és Ildikó már a spanyolországi emigráció idején.[6] Anyagi ügyekben sok vitája volt feleségével, gyerekeivel, elhidegült kapcsolatuk, majd eladta a Kék Dunát is. Zoltán fia 6 éves korában egy liftbalesetben elveszítette egyik lábát. Később sporfotós lett.[8]
Később tíz évig élt együtt egy katalán nővel, Carmennel. Második felesége Berta Erika volt, akit hazatérése után vett feleségül, majd pár év múlva, 1995-ben elváltak.[9][10]
Díjai
[szerkesztés]Klubcsapatban
[szerkesztés]- Magyar bajnokság
- Magyar kupa (MNK)
- döntős (1): 1955
- Spanyol bajnokság
- Spanyol kupa (Copa del Rey/Copa del Generalísimo)
- győztes (1): 1959
- Bajnokcsapatok Európa-kupája (BEK)
- döntős (1): 1960–61
- Vásárvárosok Kupája:
A válogatottal
[szerkesztés]- Magyarország:
- Olimpiai-bajnok (1): 1952
- Európa Kupa-győztes (1): 1953
- Világbajnoki-ezüstérmes (1): 1954
Egyéb kitüntetések
[szerkesztés]- A Magyar Népköztársaság kiváló sportolója (1951)[11]
- Munka Érdemrend (1953)[12]
- A Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója (1954)[13]
- A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1993)[14]
- Budapest díszpolgára (2014)[15]
Statisztika
[szerkesztés]Mérkőzései a válogatottban
[szerkesztés]Emlékezete
[szerkesztés]- 2011. július 18-án kaposvári, József Attila utcai szülőházának falán emléktáblát helyeztek el tiszteletére.[16][17]
- 2011. november 25-én a londoni 6:3-as győzelem évfordulóján MÁV 470 010-4 számú Siemens Taurus mozdonyára az Aranycsapat tagjaként Czibor Zoltán is felkerült. A vállalat így állított a legendás csapatnak emléket.[18]
- Alakja felbukkan (említés szintjén) Kondor Vilmos magyar író Budapest novemberben című, 2012-es kiadású bűnügyi regényében.
- Tóth II Józseffel közös szobra áll a Csepel SC Béke téri stadionja előtt. (2017)[19]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ https://adt.arcanum.com/hu/view/Sportkonyvek_450/?pg=32&layout=s
- ↑ A Ferencváros neve 1949–50-ben ÉDOSZ SE volt
- ↑ Toronto Hungaria. Google , 1964. július 20. (Hozzáférés: 2020. szeptember 3.)
- ↑ Novák Miklós: Sokkoló Bolond-ügy: Czibor Zoltán besúgó volt. Napi Gazdaság.hu, 2015. augusztus 29. [2015. augusztus 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. augusztus 29.)
- ↑ „Czibor, a Rongylábú” (magyar nyelven). [2022. október 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. október 21.)
- ↑ a b GY, SZ: Gyász: meghalt Barcelonában Czibor Zoltán első felesége (magyar nyelven). Nemzeti Sport, 2023. február 1. (Hozzáférés: 2024. augusztus 3.)
- ↑ GYÁSZ: elhunyt az Aranycsapat legenda lánya (magyar nyelven). Puskás Intézet. (Hozzáférés: 2024. augusztus 3.)
- ↑ GYÖRGY, SZÖLLŐSI: Dribli az égig – húsz esztendeje hunyt el Czibor Zoltán (magyar nyelven). Nemzeti Sport, 2017. szeptember 1. (Hozzáférés: 2024. augusztus 3.)
- ↑ ZALÁN, BODNÁR: A Barcelona csillagai visszavonulásuk után már nemigen találták a helyüket (magyar nyelven). Nemzeti Sport, 2019. szeptember 29. (Hozzáférés: 2024. augusztus 3.)
- ↑ Utcára kerülhet Czibor özvegye (magyar nyelven). Blikk, 2015. október 15. (Hozzáférés: 2024. augusztus 3.)
- ↑ Összeállították a Magyar Népköztársaság kiváló sportolóinak névsorát. Népsport, VII. évf. 83. sz. (1951. április 27.) 1–2. o.
- ↑ Kitüntették a Londonban győztes magyar labdarúgócsapat tagjait. Népsport, IX. évf. 246. sz. (1953. december 10.) 3. o.
- ↑ Kik lettek újabban érdemes sportolók. Népsport, (1954. április 29.)
- ↑ http://www.opten.hu/opten/light/torvtar/me-szemelyi-hirek-207252.html
- ↑ https://index.hu/belfold/budapest/2014/04/30/ok_budapest_uj_diszpolgarai/
- ↑ Egy magyar példakép. kapos.hu, 2011. július 19. (Hozzáférés: 2014. június 13.)
- ↑ Kaposvár emléktáblái és egyéb gyűjtemények. (Hozzáférés: 2014. június 13.)
- ↑ Útjára indult az Aranycsapat-mozdony. MÁV Zrt., 2011. november 25. [2012. január 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. szeptember 21.)
- ↑ Csepel: felavatták Czibor Zoltán és Tóth II József szobrát. www.nemzetisport.hu (2017. november 25.) (Hozzáférés: 2017. november 25.)
További információk
[szerkesztés]- Bocsák Miklós: Kocsis és Czibor; Sport, Bp., 1983
- Szöllősi György: Czibor. Dribli az égig; Print City, Sárbogárd, 1997
- Bodnár Zalán–Szöllősi György: Czibor Zoltán. Fényképes életrajz az aranycsapat legendás szélsőjéről, a Barcelona világklasszisáról; Rézbong, Göd, 2019
- Czibor Zoltán; szerk. Számadó Emese; Klapka György Múzeum, Komárom, 2021 (A komáromi Klapka György Múzeum katalógusai)
- Aranycsapat
- Czibor Zoltán adatlapja a MOB honlapján
- Czibor Zoltán emlékszoba
Források
[szerkesztés]- Ki kicsoda a magyar sportéletben?: I. kötet (A–H). Szekszárd: Babits. 1994. 237. o. ISBN 963-495-008-6
- Új magyar életrajzi lexikon I. (A–Cs). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2001. 1037. o. ISBN 963-547-414-8
- Rejtő László – Lukács László – Szepesi György: Felejthetetlen 90 percek. Budapest: Sportkiadó. 1977. ISBN 963-253-501-4
- 1929-ben született személyek
- 1997-ben elhunyt személyek
- Magyar labdarúgók
- Aranycsapat
- Magyar olimpiai bajnokok
- Olimpiai bajnokok (1952)
- Olimpiai bajnokok (labdarúgás)
- Az 1952. évi nyári olimpiai játékok labdarúgói
- Magyar bajnoki gólkirályok
- A Barcelona labdarúgói
- A Ferencváros labdarúgói
- A Csepel labdarúgói
- A Budapest Honvéd labdarúgói
- Az AS Roma labdarúgói
- Az Espanyol labdarúgói
- A Basel labdarúgói
- Labdarúgócsatárok
- Az FK Austria Wien labdarúgói
- Az 1956-os forradalom leverése miatt emigrált személyek
- Magyar emigránsok Spanyolországban
- Az 1954-es világbajnokság labdarúgói
- Kaposvári sportolók
- Budapest díszpolgárai
- Református magyarok
- Magyar bajnok labdarúgók
- Az NB I labdarúgói
- A La Liga labdarúgói
- Rákban elhunyt személyek