Ugrás a tartalomhoz

Kispéter Mihály

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kispéter Mihály
Személyes adatok
Születési dátum1919. október 9.
Születési helySzeged, Magyarország
Halálozási dátum1966. január 19. (46 évesen)
Halálozási helyTata, Magyarország
SírhelyFarkasréti temető (7/5-1-45)
Állampolgárságmagyar
BecenévKalács
Poszthátvéd
Felnőtt klubok1
IdőszakKlubMérk.(Gól)
? –1939Magyar 1919-1946 Móravárosi TE
1939–1945Magyar 1919-1946 Szolnoki MÁV
1945–1947Magyar 1946-1949 Debreceni VSC
1947–1957Magyar 1946-1949 Ferencvárosi TC[1]215(7)
Válogatottság
1941–1953Magyar 1946-1949 Magyarország11(0)
Edzőség
IdőszakKlub
1957–1963Magyar 1957-2000 Ganz-Mávag SE
1963–1966Magyar 1957-2000 Bp. Honvéd
Díjak, elismerések
Az év labdarúgója (1948–49)
1 A felnőtt klubokban játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
A Wikimédia Commons tartalmaz Kispéter Mihály témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Kispéter Mihály (Szeged, 1919. október 9. – Tata, 1966. január 19.) válogatott labdarúgó, hátvéd, majd edző.

Pályafutása

[szerkesztés]

Klubcsapatban

[szerkesztés]

Szülővárosában kezdett futballozni, a Móravárosi TE csapatában. 1939-ben igazolt a Szolnoki MÁV csapatához. Tagja volt az 1941-ben magyar kupagyőztes és az 1941–42-es idényben bronzérmes csapatnak. 1941-ben a válogatottban is bemutatkozott, ami akkoriban az egyik legnagyobb elismerés volt egy vidéki játékos számára. A második világháborút követően Debrecenben játszott, majd 1947-ben, 28 évesen igazolt a Ferencvároshoz. Az 1948–49-es idényben a bajnokcsapat tagja volt. Rudas Ferenc súlyos sérülése után őt ajánlotta maga helyett csapatkapitánynak. Az 1952-es idényben, amikor a csapat nehéz, kiesés közeli helyzetbe került, a pályán és a pályán kívül is erején felül vállalt. Az egész szezonban ragyogóan játszott. A csapat sorsa az utolsó, Salgótarján elleni Üllői úti mérkőzésen dőlt el. Kispéter nem egy-két embert, egy egész csatársort lefogott. A Ferencváros 1-0-ra győzött. Egykori csapattársa, így nyilatkozott róla:

„ A 90 perc annyira kivette minden energiáját, hogy az öltözőben percekig meg sem tudott szólalni. Ahogy erőt vett magán, felállt és sorban minden játékosnak megköszönte a helytállást. Ő köszönte meg, aki a győzelemért a legtöbbet tette… ”

– Mészáros József

Bár pályafutása java részét Kinizsi-mezben és piros-fehérben játszotta, a kezdeti zöld-fehér sikerek után megadatott neki, hogy úgy is fejezze be a pályafutását. Utolsó bajnoki meccsét 1956. április 21-én még a Kinizsi színeiben játszotta (1–2 a Honvéd ellen a Népstadionban), ám a Fradi híres ausztráliai túráján, immáron újra zöld-fehérben még kilenc mérkőzést játszhatott. A legutolsót, Newcastle városában, 1957. augusztus 4-én, Hongkong válogatottja ellen. A Ferencvárosban összesen 291 mérkőzésen szerepelt (215 bajnoki, 54 nemzetközi, 22 hazai díjmérkőzés) és 9 gólt szerzett (7 bajnoki, 2 egyéb).

A válogatottban

[szerkesztés]

1941 és 1953 között 11 alkalommal szerepelt a válogatottban. A csúcsformáját hosszú éveken át tartotta, a válogatottban azonban a sikeres bemutatkozás után mégis mellőzték. Hiába követelte a közönség a válogatottba, ő soha nem panaszkodott emiatt. Szerényen megjegyezte, a helyén játszó másik nála is jobb. Persze, ahogy mindenki, ő is tisztában volt vele, egyetlen bűne az volt, hogy az Üllői úton játszott és ebből nem volt hajlandó engedni. Képességei és kitűnő átlagteljesítménye, megbízhatósága alapján többször is helye lett volna a válogatottban. A mellőzés azonban nem csökkentette akaraterejét. Legemlékezetesebb válogatottbeli teljesítményét 1953. október 4-én, a Bulgária elleni találkozón (1–1) nyújtotta.

Edzőként

[szerkesztés]

Visszavonulása után 1957-től a Ganz-Mávag edzője lett, majd 1963-tól a Bp. Honvéd vezetőedzőjeként dolgozott. 1966. január 19-én a tatai edzőtáborban, futballozás közben végzett vele egy szívroham. Emlékére az FTC Utánpótlás Centrumában az egyik pályát Kispéter Mihály-pályának nevezték el.[2]

Sikerei, díjai

[szerkesztés]
Kispéter Mihály sírja a Farkasréti temetőben

Játékosként

[szerkesztés]

Edzőként

[szerkesztés]

Statisztika

[szerkesztés]

Mérkőzései a válogatottban

[szerkesztés]
 Magyarország
# Dátum Helyszín Hazai Eredmény Vendég Kiírás Gólok Esemény
1. 1941. április 6. Köln Németország  7 – 0  Magyarország barátságos -
2. 1941. november 16. Zürich, Hardturm stadion Svájc  1 – 2  Magyarország barátságos -
3. 1942. június 14. Budapest, Üllői úti pálya Magyarország  1 – 1 Független Horvát Állam Horvátország barátságos -
4. 1943. november 7. Budapest, Üllői úti pálya Magyarország  2 – 7  Svédország barátságos -
5. 1947. október 12. Bukarest Románia  0 – 3  Magyarország Balkán-kupa -
6. 1948. május 2. Bécs, Práter stadion Ausztria  3 – 2  Magyarország Európa-kupa -
7. 1948. május 23. Tirana, Qernal Stafa-stadion Albánia  0 – 0  Magyarország Balkán-kupa -
8. 1948. június 6. Újpest, Megyeri úti stadion Magyarország  9 – 0  Románia Balkán-kupa -
9. 1949. október 30. Újpest, Megyeri úti stadion Magyarország  5 – 0  Bulgária barátságos - becserélve 82'
10. 1952. május 27. Moszkva, Dinamo-stadion Moszkva-válogatott Szovjetunió 2 – 1  Magyarország barátságos -
11. 1953. október 4. Szófia, Levszki-stadion Bulgária  1 – 1  Magyarország barátságos -
Összesen 11 mérkőzés 0 gól

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ 1949–50: ÉDOSZ SE, 1951–56: Bp. Kinizsi néven szerepelt a klub
  2. ↑ Kispéter Mihály-pálya - www.magyarfutball.hu. (Hozzáférés: 2009. december 14.)
  3. ↑ Kik lettek újabban érdemes sportolók. Népsport, (1954. április 29.)

Források

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Kispéter_Mihály&oldid=26758925”