Roy Bentley

Roy Bentley
Személyes adatok
Teljes név	Roy Thomas Frank Bentley
Születési dátum	1924. május 17.
Születési hely	Bristol, Egyesült Királyság
Halálozási dátum	2018. április 20. (93 évesen)
Halálozási hely	Reading, Egyesült Királyság
Állampolgárság	Angol
Poszt	csatár/hátvéd
Felnőtt klubok1
Időszak Klub Mérk. (Gól) 1939–1946 Bristol City ? (?) 1946–1948 Newcastle United 48 (22) 1948–1956 Chelsea 323 (128) 1956–1960 Fulham 143 (23) 1960–1962 Queens Park Rangers 45 (0)
Válogatottság
1949–1955 Anglia 12 (9)
Edzőség
Időszak Klub 1963–1968 Reading 1969–1972 Swansea City
1 A felnőtt klubokban játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
Sablon • Wikidata • Segítség

Roy Thomas Frank Bentley (Bristol, 1924. május 17. – 2018. április 20.) angol válogatott labdarúgó, a Chelsea legendás játékosa. Ő volt az első a londoni csapatban, aki játszott az angol válogatottban a világbajnokságon. Összesen 367 mérkőzésen játszott a Kékeknél ott töltött 8 éve alatt, és 150 gólt szerzett, amivel a csapat góllövőlistáján a harmadik Bobby Tambling és Kerry Dixon után. Később edzősködött a Reading és a Swansea City csapatainál.

Nyolc alkalommal végzett a Chelsea házi góllövőlistáján az első helyen.

Pályafutása

Kezdetek

Bentley a második világháború alatt szolgált a királyi haditengerészetnél és egyidejűleg játszott a Bristol City-ben és a Bristol Rovers-ben is. 7 évet játszott a bristoli csapatokban, majd 1946-ban leigazolta a Newcastle United. 2 évet játszott ott, de fontos tagja volt a csapatnak, és a korszak leghatásosabb csatársorát alkotta Jackie Milburnnel, Len Shackletonnal és Charlie Waymannel. Az 1946–47-es szezonban csapata egész az FA-kupa elődöntőjéig jutott, de 4–0-ra elvesztették a mérkőzést a későbbi győztes Charlton Athletic ellen.

Chelsea

Bentley 1948 januárjában írta alá szerződését a londoni Chelsea-vel 12,500 fontért. Tommy Lawton cseréjeként érkezett a csapathoz. Karrierje a Chelsea-ben lassan indult, mivel nehezen tudott alkalmazkodni az ismeretlen játékstílushoz. Első mérkőzésén csapata 4–2-re veszített hazai pályán a Huddersfield Town ellen, és csak három gólt szerzett az első négy hónap alatt.

Azután azonban Bentley szerencséje megváltozott. Az 1949–1950-es szezonban mindjárt 23 gólt lőtt és ő lett Chelsea legjobb góllövője, ezáltal behívták az angol válogatottba. Az FA-kupa ötödik körében 3–0-ra verték a Chesterfieldet, két gólt Bentley szerzett. A negyedik körben a Manchester United ellen szerzett 30 méterről gólt, a mérkőzést pedig a Chelsea nyerte 2–0-ra. A Chelsea végül bejutott az elődöntőbe, de az Arsenal ellen elvesztették a mérkőzést annak ellenére, hogy 2–0-ra is vezettek. Az élvonalban a 13. helyen végeztek a szezon végén. A másik elődöntős veresége 1952-ben volt ugyancsak az Arsenal ellen. Három éven belül Bentley elérte karrierje egyik csúcspontját: a Chelsea kapitánya lett és megnyerte a csapattal az első bajnoki címét az 1954–55-ös szezonban. Első kapitányként eltöltött idényében 21 bajnoki gólt lőtt.

Roy Bentley 150 góljával harmadik a mindenkori góllövőlistán a Chelsea-ben. Chelsea-s pályafutása alatt meghívást kapott a Kupagyőztesek Európa-kupájában játszó London XI-be.

Fulham és QPR

1956-ban Bentley a Chelsea nyugat-londoni riválisával, a Fulhammel írt alá szerződést. 1958-ban csapatával bejutott az FA-kupa elődöntőjéig, de megint vesztettek. 1960-ban elhagyta a Fulhamet és a Queens Park Rangers-be igazolt. Ott két évet húzott le. 45 mérkőzésen játszott, de egy gólt sem szerzett. A QPR volt játékoskarrierjének utolsó állomása.

A válogatottban

1949 és 1955 között szerepelt az angol válogatottban. Svédország ellen debütált. Játszott az 1950-es világbajnokságon. A selejtezőkben Skócia ellen győztes gólt szerzett, így Skócia nem indulhatott a világbajnokságon. 1954 novemberében mesterhármast jegyzett Wales ellen. Összesen 12 mérkőzésen játszott és 9 gólt lőtt.

Pályafutása edzőként

Visszavonulása után Bentley kipróbálta magát edzőként is. Először a Reading menedzsere volt öt évig, majd a Swansea City-nél edzősködött, a csapattal feljutott a régi harmadosztályba. Itt három évet töltött, ezután visszatért a Readinghez.

Források

• Cheshire, Scott. Chelsea: An Illustrated History. Breedon Books (1998). ISBN 1-85983-143-5 
• Mears, Brian. Chelsea: A 100-year History. Mainstream Sport (2004). ISBN 1-84018-823-5